"Anyám kertjében a hóvirág bújt ki először, nálam a nárcisz. Furcsa ez a tél, csupa ellentmondás. Januárban virágoztak a fák, a barátaimnál a tulipánfa kezdte, nálam a nárcisz. Kimegyek a kertbe, sehol egy hóvirág. Anyám ültetett nálam is, ne csak neki legyen, de azok nem törődnek velem. Csak a nárcisz. Nem nyűgöz le, a jácintot jobban szeretem, meg a fehér tulipánt, nem rikító sárgák, nem hivalkodnak. Nem kérnek visszaigazolást, csodálatot, nem fejlődnek annyira ütemesen. Türelmesek." - Viland Gabriella prózája ...

"Azért nem minden a pénz szerelméről szól. Jó lenne, ha észrevennénk az elvek és nézetek fehér mezőn, apró fekete seregekkel vívott küzdelmeit. Nem csak a Svéd Akadémia válogathat és dönthet, mi kerüljön fel eggyel magasabb polcra. Mi magunk is megtehetjük, ha piedesztálra emelt írókról és művekről van szó. De gustibus non est disputandum." - Szalay László Pál tárcája. ...

"Nick Robinson (Simon) jelenléte és fizimiskája az, ami kissé a múltba vetíti a történetet, és annak komolyságot kölcsönöz. Neki köszönhető, hogy a filmből nem lett klisés melegmozgalmi állásfoglalás. De persze amit látunk: az amerikai kertvárosi középosztály. Ahol a gimnazista autóval jár. Ahol a tinédzser reggele egy haverokkal való kávézás. Ahol az óra utáni foglalkozás nem más, mint a Kabaré című musical amatőr megvalósítása. Egyszóval a háttér nem egy közép-európai kis ország. De ez talán mindegy is. " - Beretvás Gábor kritikája. ...

"Az szégyen, hogyha nem görögnek / születsz. Hogy Firenzébe se / szánt a sors. Az istennők felröhögnek." - Vörös István verse ...

"Aki tehát egy megtéréstörténet reményében ül be a moziba, csalódni fog. Magdolna csak mások (általában férfiak) elvárásai szerint bűnös. Nem akar ugyanis férjhez menni, gyereket szülni, és szabadon akarja gyakorolni a hitét, nem az idősebb férfi családtagok által meghatározott keretben. A mai ember szemében jogosan ellenálló nő, akit saját családja árul el." - Rozsályi Anna kritikája a Mária Magdolna című filmről. ...

"Lezárult harminc év. Egy bátor kezdeményezés országos, sőt európai mértékkel mérhető eseménnyé nőtte ki magát. Mi büszke kisvárdaiak reménykedünk, hogy a fesztiválunk egyre több értő vendéget csalogat városunkba, s hiszünk benne, hogy mindenki elégedetten távozik tőlünk." - Czomba Magdolna beszámolója a Magyar Színházak 30. Kisvárdai Fesztiváljáról, Godó-Révész Rebeka és Ráthonyi Ráhel Sára fotóival. ...

"Magyarország, kétezres évek első évtizedei, egy boldognak ígért-hazudott jövő vesztesei ülnek az ország sok Kék Acéljában, akár zöld bársonyingben, kezükben sörösüveg, a zenegépből szól a blues, és ők már nem remélnek semmit." - Nyirán Ferenc recenziója Juhász Tibor Salgó blues című könyvéről. ...

"Az irodalomtudomány kategóriába sorolt munka egyfelől meghaladja a tudomány hatókörét: „ráérősebben, alanyibb módon” tárgyalja a témát, ugyanakkor az értelmezői hagyományoknak viszonylag szűk keresztmetszetére hivatkozik. A cél az antik görögök élet-, sors-és esztétikai tapasztalatának megismerése a mítosz és a filozófia határvidékén. Ez sajátos beszédmódot és gondolkodói beállítódást igényel, mely Végh számára egyet jelent Nietzsche és Heidegger filozófiájának – legalábbis bizonyos elemeinek – szintézisével." - Karap Zoltán tanulmánya Végh Attila A görög dráma esszészótára című könyvéről. ...

"A nagybölények ismerik a források helyét, a nagy szárazságok fehérlő kegyelmét, és nem akarnak okosok, túlzottan jól vasaltak lenni, sem győzködni bárkit, hogy ők bizony nem haltak ki, szagról tudják a patakok eredőit, vannak személyes vidékeik bennünk is, titkos tisztásokon, legbelül. És megnyugvás, álmatlan éjszakákon, hogy ugyanaz a kéz gyújtja, s oltja csillagainkat, mint a Kányádi Sándorét." - Kányádi Sándorra Kürti László emlékezik. ...

"Nem csak a falak mosódhatnak össze és élhetnek különleges jelentéstartományokban, hanem az apa fogalma is. Másként gondolkozhattak róla nagyapáink, apáink és a mai friss apajelöltek. " - Szalay László Pál gondolatai apák napja kapcsán. ...