reggelre valahogy idegen
lett tér, park, sarok, utca.
nem odakint: csak idebent
lett minden újra furcsa.
terek helyett, csak tört terek.
szobor és villanypózna.
reggelre ellépegetett,
mintha csak állat volna.
reggelre valahogy idegen
lett tér, park, sarok, utca.
nem odakint: csak idebent
lett minden újra furcsa.
terek helyett, csak tört terek.
szobor és villanypózna.
reggelre ellépegetett,
mintha csak állat volna.
Tíz év elteltével újraolvastam a Hét elfogult fejezet a magyar líráról című írásom, és meglepődve láttam, hogy naivan ambiciózus esszém számos megállapítása téves és tarthatatlan. Akkoriban nyilván azt hittem, hogy ha korlátozottan is, de némi érdeklődésre tarthat igényt a téma. A reakciók elmaradása világossá tette, hogy nem létezik efféle érdeklődés. Ma már nevetségesnek látom igyekezetem. Tíz évvel ezelőtt helyzetértékelésre törekedtem. Az esszé megírására nem magamtól vállalkoztam, Szirák Péter kért fel. Bár tíz éve nem prognózis alkotására vállalkoztam, de tévedéseimet mégsem hagyhatom néhány utólagos kommentár nélkül. Akkor még nem volt előre látható, hogy milyen jövő vár a magyar lírára. Ahogy az ország jövőjét is másként képzelték akkor, akik effélékről képzelődtek. Köztük például a lírikusok.
(Borbély Szilárd Hungarikum-e a líra – esszék, kritikák című kötete az idei könyvhétre jelenik meg a Parnasszus Kiadónál. A könyv utolsó fejezetét ajánljuk olvasásra.)
Szerettem az indiános könyveket gyermekkoromban, és szívesen olvastam a James Fenimore Cooper regényhőséről, Sólyomszemről szóló történeteket. Azonban a „nyelvészszemlét” más, szakmai ártalomból fakad. Egy alkalommal egy diákom azt találta mondani, hogy tanár úr nem is tud rendesen újságot olvasni, mert mindig észreveszi a helyesírási hibákat. Van benne valami… Aztán nyelvészszemmel veszem kézbe az újságokat akkor is, amikor lyukasra olvasom, mivel kiszakítom azokat a mondatokat, amelyek új szavakat tartalmaznak. S általában, mindig „bekapcsolt üzemmódban” már nem tudok nyelvi jelenségek vizslatása nélkül élni. Elöljáró beszédként és mentegetőzésként talán ennyi elég ez elé az újként induló rovat elé. Lássuk a medvét!
Nincs ebben a regényben semmi olyan, ami új volna. Nincs benne semmi erőfeszítés, semmi erőlködés valami nagyon eredeti kiagyalására. Egyszóval minden ízében ismerős valahonnan. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért okozhat meglepő és lebilincselő olvasmányélményt. Ilyen egyszerű volna? Igen, ilyen egyszerű egy mesteri regény.
Kritika Szeghalmi Lőrincz Levelek az árnyékvilágból című regényéről (Budapest, Magvető Kiadó, 2012)
Tudta Ön azt, hogy a talált tárgy tulajdonjogát meg lehet szerezni? Ha nem, ajánljuk a Ptk. 128–132.§-át. Ha viszont értékes az ideje, tekintse meg kínált tárgyainkat! Ez a rovat az újbóli birtokbavételt segíti. Használati tárgyat, könyvet, kéziratot kínálunk birtoklásra törő Olvasóknak.
Kézirattári kalandok és sok-sok Kazinczy-kézirat szokatlan perspektívából, ami a kritikai kiadásokból kimaradt. 1. rész
“A víz ha bizalmas barátod
mártsad meg benne arcodat
áztassa le végleg magáról
a rátapadó maszkokat”
“Világéletemben mindössze két helyen éreztem igazán otthonosan magam: a könyvtárban és a múzeumban. Valójában a kettő között nincs különbség, mindkettő templom, szentély, melyből kincset rabolni nemhogy nem bűn, de egyenesen kötelező és kívánatos. Ilyen kincsek pedig számolatlanul hemzsegnek időben és térben egyaránt e szentélyekben, persze ezt csak a beavatottak tudják. Beavatott pedig az, aki ismeri a szentély, a kávé és a cigaretta háromságát.”
A fekete levesezés lehetséges módszertana. Szinay Balázs tárcája a reggeli kávé mellé.
Heteken át érlelte, fontolgatta magában: Hogyan, milyen módon közelítsen hozzá, hogyan ismerkedjen meg vele, mert e szándéka már rég aszúvá érett, szinte abban a pillanatban, amikor meglátta. Két hónap telt el azóta: a sarki boltban, ahová vásárolni járt, a lány előtte araszolt a pénztárhoz, karján bevásárló kosárral.
(tovább)
A Magvető Kiadó gondozásában idén ősszel jelenik meg Kováts Judit Nyíregyházán élő író első regénye „Eltagadva, elhallgatva” címmel. Ennek apropóján is kérdezzük pályakezdéséről, írásairól, terveiről.
A háborút Miskolcon vészeltük át. Úgy emlékszem, ’40-ben költöztünk el Abaújnádasdról, az ősi fészekből, mert apánk a vármegyén kapott mezőgazdasági felügyelői állást.
Ki mit hord a zsebében? Mobilt, kulccsomót, zsebkendőket. Nagy költőink zsebében állítólag Horatius-kötet lapult. Zsebhorác című szerkesztői sorozatunkban zsebeikbe túrunk, s fellapozzuk a Mester nagy verseit.
(tovább)
A tér egyik sarkán, toronysírja magasából hallja a dalt Őrült Johanna, Kasztília királynője is. Abban viszont nem lehetünk biztosak, hogy érti is a körötte zajló kegyetlen történetet.
(tovább)
Günter Grass prózaverse a „Was gesagt werden muss” akkora vihart kavart, hogy a világsajtó több mint egy hete ezzel van tele. Igaz, a vezércikkek helyett mára a tárcák rovatába szorult vissza a téma, de még mindig napirenden van.