Velence, a vízre épült város kultúránk egyik legerősebb metaforája, ahogy lebegve küzd az idővel ott, ahol városnak nem is lenne szabad létezni, a múlandóság és az élet megtestesítője, ígéret arra, hogy van jövő. Velence kikötő, a határ Kelet és Nyugat, a Mi és az Ők, az Én és a Másik között. Velence múzeum, szalon és kirakat, kultúránk kirakata, csábít, de tükröződik a vásárló, a látogató arca is. Velence kirakat, mert Velence kalmárváros, spiritualitása, érzékisége árucikk, mely lakóinak életét, jómódját hivatott biztosítani. - Az Idegen vezető, Puskás István hivatása Olaszország, amikor ott van, fürkészi, amikor pedig itt, beszél és ír róla, magyarázza, magyarítja. Harmadik levél ...

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Éreztem, hogy túl rég jártunk egymásnál utoljára" Archív: Gucsa Magdolna prózája 2008/nyári lapszámunkból ...

Itt a nyár, az uborka és a körkérdések szezonja. Mivel a focivébének már jócskán vége, mi itt, a Vörös Postakocsinál, új szerkesztőtársunk, Szécsi Noémi javaslatára előszedtük a naftalinból egy 19. századi önismereti játék kérdéssorát (Confessions/Vallj színt). Annak idején Marcel Proust is kitöltötte. Sőt, a két jóbarát, Marx és Engels is szántak rá időt -- az előbbi három lányának nyomására. Ezúttal azonban nem a munkásmozgalom, hanem a kortárs magyar irodalom hősei felelnek az időnként izgalmas, itt-ott bizalmas, máskor szinte triviális kérdésekre. De személyük a garancia, hogy a leghétköznapibb válasz is érdekes lesz ...

"Egyedüli / kis szörnyeim, eltorzulva / a kapcsolások hálóján." Somoskői Beáta versei ...

"Mert gasztronómiával foglalkozni számomra olyan dinamika, mint irodalommal, színházzal vagy képzőművészettel. Inspiráció és kísérlet. Ha nem is valamiféle univerzális, monumentális megértésre, de a világ belakására mindenképp. Egy-egy foodcult („étkultúr”) ötletnek, jelenségnek épp úgy megvan a maga avatott célközönsége és meghódításra váró nagyközönsége, illetve kritikai olvasata, mint egy regénynek vagy egy kiállításnak. A működő ötletek pedig szervesülnek az ember mindennapi életébe, akárcsak iskolásokéba a kötelező olvasmány: elkezdenek maguktól értetődni." Liktor Eszter rendhagyó interjúja a debreceni Street Bistróról - nyári interjúsorozatunk harmadik része ...

Itt a nyár, az uborka és a körkérdések szezonja. Mivel a focivébének lassan vége, mi itt, a Vörös Postakocsinál, új szerkesztőtársunk, Szécsi Noémi javaslatára előszedtük a naftalinból egy 19. századi önismereti játék kérdéssorát (Confessions/Vallj színt). Annak idején Marcel Proust is kitöltötte. Sőt, a két jóbarát, Marx és Engels is szántak rá időt -- az előbbi három lányának nyomására. Ezúttal azonban nem a munkásmozgalom, hanem a kortárs magyar irodalom hősei felelnek az időnként izgalmas, itt-ott bizalmas, máskor szinte triviális kérdésekre. De személyük a garancia, hogy a leghétköznapibb válasz is érdekes lesz ...

A XXVI. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja (2014. június 20–28.) előadásairól Hegedüs Katalin írt összefoglalót. "Az utóbbi években igen sokat kritizált kisvárdai színházfesztivál, úgy tűnik, az idén mintha önmagára talált volna. A felvidéki, délvidéki, erdélyi színtársulatok és a magyarországi alkotóművészek közös produkciók keretében bebizonyították, hogy igenis működik az együtt, a közös gondolkodás. A mostani fesztivált ugyanis a közös együttműködés határozta meg. Az izgalmas jelenség megvalósításához azonban kellett a felkért válogató, Stuber Andrea kritikus gondos munkája, aki a „hogyan hatnak egymásra az itteniek és az ottaniak” kérdésfeltevésében a keresztbe-kasul összekötődő szálak mentén végezte el a programstruktúra kialakítását." ...

Hobbinak indult, később hivatás lett a zenélés és az irodalom szeretete két fiatal számára. Popovics György és Németh Ferenc középiskolás koruk óta egy csapatot alkotnak, és azt vallják, megzenésített verseket sokkal könnyebb befogadni. 2010-ben kiérdemelték a „Kultúra Fiatal Nagykövetei” címet, melyre minden fellépésükkel újra és újra rászolgálnak. Az irodalom szerepéről, értékéről, a Csillag születik című műsorról, Trendhagyó irodalomórákról és az egyediség fontosságáról Kiss Grétával beszélgettek. Nyári interjúsorozatunk második része. ...

Itt a nyár, az uborka és a körkérdések szezonja. Mivel a focivébének lassan vége, mi itt, a Vörös Postakocsinál, új szerkesztőtársunk, Szécsi Noémi javaslatára előszedtük a naftalinból egy 19. századi önismereti játék kérdéssorát (Confessions/Vallj színt). Annak idején Marcel Proust is kitöltötte. Sőt, a két jóbarát, Marx és Engels is szántak rá időt -- az előbbi három lányának nyomására. Ezúttal azonban nem a munkásmozgalom, hanem a kortárs magyar irodalom hősei felelnek az időnként izgalmas, itt-ott bizalmas, máskor szinte triviális kérdésekre. De személyük a garancia, hogy a leghétköznapibb válasz is érdekes lesz. ...

"Sápadt arccal, inkább fásult, mint érdeklődő szemekkel pillantott fel a lépcső aljáról. Bezártam magam mögött az ajtót, és lefelé indultam. A márvány lépcsőn csak halk neszeket okoztak a lépteim. Fiatal lány őrizte odalenn a kápolna bejárati ajtaját." Ésik Sándor tárcája Henri Matisse Chapelle Rosarie-járól ...