Szépírás

Legutóbbi

Az ember csak

"Minden céltalan semmiség, / minden céltalan, jön, / megy a semmiért. / Vetődik partnak, mint a víz, / s aztán a mederbe visszatér."

Könyvekről

Legutóbbi

Álmatlanok álmai

Szeifert Natália prózastílusa kifinomult, érezzük rajta azt az időt, amit íróként az élet megfigyelésére fordított. A két fő karakter monológja nagyon is telített érzelmekkel, és rengeteg éleslátásról tanúskodó momentum van benne, mégis jórészt elmondják, ami velük történt, és ez teszi őket outsiderekké. Látjuk, hogy mennyi a fájdalom, csak jó volna még inkább átérezni.

Filmekről

Legutóbbi

Beszélgetések

Legutóbbi

„A Tagankával együtt nőttem fel”

"Valerij Zolotuhin felidézte, hogy egyszer velünk (velem és bátyámmal) ült a rádiós fülkében a Pugacsov című előadáson, amelyben apám Hlopusát játszotta, de mikor apám az őrült energiájával, kiabálva rohant ki a színpadra, megijedtünk és sírva fakadtunk." - Vlagyimir Viszockij fia, Nyikita mesél gyerekkori színházélményeiről, pályaválasztásáról. A moszkvai Teatral színházi magazin cikke, Viraszkó Szilvia fordításában.

Wurlitzer

Legutóbbi

Tárlat

Legutóbbi

Esszék

Legutóbbi

Szerzőink

Hírek

Gyorsposta

  • “– Velem kihal Kárpátalján a Kölcsey nemzetség – konstatálja Natália, aki máig nem tud beletörődni abba, hogy az ukrán átírás úgy eltorzítja szép magyar családnevét. Ezért öröm számára, ha Beregszászban az emléktáblán eredetiben olvashatja. Ez a vallomás nagyobb meglepetés volt számomra annál, hogy egy kárpátaljai ruszin faluban sikerült élő Kölcseyeket találnom.” – Látogatás a ma élő Kölcseyeknél.

Programok – A Vörös postakocsi ajánlja

Kultúrkalendárium

<< Már 2019 >>
hkscpsv
25 26 27 28 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31