"Odamentem hát, leültem mellé az éppen üres székre. Váltottunk néhány szót, bár komor volt és hallgatag, mint általában. Aláírtam a könyvet neki, és Krúdynak is. Hogy végül átadta-e neki, nem tudom. Másnapra mindenesetre eltűnt az asztalról. Akárcsak azok a velős csontok, fácáncombok és szaftos marhaszeletek egykor, több mint egy évszázaddal ezelőtt." - Kortársak Krúdyról sorozatunkban Szerényi Szabolcs írása. ...

"Az édesbús Krúdyt emelte le a polcról, a Magyar tájakat, utazóhoz méltón. Ott tartott, hogy „Senkivel sem találkoztam, akinek kinyithattam volna a szívemet. Az országút megszökött előlem az éj sötétjében, ha panaszkodni kezdtem. A mezőre tévedtem el, ahol a szél hahotázott.”, amikor megcsörrent a telefon az előszobában." - Kortársak Krúdyról sorozatunkban Bene Zoltán prózája. ...

"Jó sok pénz volt, jó bársonyos tapintású, a bankók jellegzetes kék színe a sok használattól kezdett bebarnulni. Szeretett a markába köpni, ujjbegyeit megnyálazni és pödörgetni a Bălcescu-s papírokat, ahogy azt az önkiben látta Farkas Piroska nénitől. Pénzszámolás után mindig gondosan megmosta Nivea szappannal a kezét, kiélvezve a friss illatot. Apja megtanította: a pénz koszos kezekben járt, sose tudhatod, melyik ördög kezéből került hozzád. Cigányasszonyok is kezükbe veszik – mondta – és azok az ördöggel is kezet fognak. Mindig mosd meg a kezedet, ha pénzhez nyúlsz!" - Száva Csanád rövidprózái. ...

"Már fényév, műhold, Tejút, üstökösök; felsőbb / osztályba léphet. Nagyapjától hétvégén ajándékot / kap. Úgy forgatja le-föl a műanyag fedelű, sasszegre / fogatott, keménypapírra festett csillagtérképet, mint / aki az életével játszik." - Turczi István verse. ...

"Tóth Krisztina gyerekkönyveinek világa roppant színes és a témák legváltozatosabb spektrumát fedi le. Előszeretettel ad hangot elfedett, elhallgatott és tabuvá vált témáknak is, beemelve őket egy olyan mesevilágba, amelyben a történetek ugyan a mese és a valóság határán mozognak, de általuk mégis a valóság egy-egy fontos szeletét, történését vagy szereplőit ismerhetjük meg." - Zólya Andrea recenziója Tóth Krisztina gyerekkönyveiről. ...

"Addig a töpörtyűt utáltam, / de megkívántam, úgy írta le Krúdy. / Az olvasástól változott a vágyam." - Kortársak Krúdyról-sorozatunkban Vörös István verse. ...

"Mind látványvilága, mind történetének kibontása elismerésre méltó. Van benne humor, izgalom, filmes utalás. Karakterei többszörösen is kidolgozottak. Ám legnagyobb erénye utalásrendszerének sokrétűsége. Már a karakterek megrajzolása utalásértékkel bír. Az pedig, hogy a néző milyen mértékben fogékony a történetben rejlő idézetekre, műveltségi állapotának mérőónja. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy a művészettörténet oltárán áldozók sokkal több csatornán tudják fogni ezt a vizuális attrakciót, mint az utcáról csak éppen betoppanók. De nem kell megilletődni, a cselekményszál önmagában is érthető, nem lesz feltétlen hiányérzete annak sem, akinek a nevelésében nem vállalt komolyabb szerepet egyetlen képtár-rajongó rokon sem." - Beretvás Gábor kritikája a Ruben Brandt, a gyűjtő című animációs filmről. ...

"Összességében elmondható, hogy az Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport kötete már a megjelenésével kikerülhetetlen referenciaponttá nőtte ki magát a magyar kultúratudományok történetében és oktatási gyakorlatában, melyet remélhetőleg hallgatók több generációja fog tudni sikerrel forgatni. " - O. Réti Zsófia recenziója a Média- és kultúratudomány című kézikönyvről. ...

"A gimnazistaként, a kedves magyartanáromtól megismert történetnek az még inkább elhallgatott része volt, hogy Krúdy nem önszántából költözött Óbudára, inkább úgy érkezett, mint hőse, Szindbád, hajótöröttként: „Szindbád olyanformán vetődött az óbudai partra (a Hajógyári-sziget környékén), mint egy hajótörött, akinek nem volt válogatni valója a menekülés módjában.” 1931-ben, amikor ezt írta A vadevezős megtérése című novellájában, már maga is Óbudán élt, a Templom utca 15 szám alatt, a mai Óbudai Társaskörrel átellenben, és nem messze a Kéhli Vendéglőtől sem, ahol az író emlékét, egykori törzsvendégük szellemiségét ma is példaszerűen ápolják (velőscsont!) – és ahol szűk két évvel később, ötvenöt évesen élete utolsó estéjét is töltötte." - Kortársak Krúdyról-sorozatunkban Bedecs László írása. ...

"Éjfélt ütött az óra, amikor felébredt álombéli álmából. Felvette kabátját, a pirosat szőrmegallérral, (ami soha nem ment igazán egyik ruhájához sem, mégis annyira ő volt, hogy szerintem csak az összes többi ruhája nem ment ehhez az egy kabáthoz). Felhúzta a szalagavatóra vásárolt magassarkú cipőjét, (amiben nem tudott igazán szépen járni, csak olyan darabosan, viszont ebbéli hiányosságát mindig diadalmas mosollyal ellensúlyozta. Bezzeg most, kecsesen sétált benne, mint egy gazella). (...) Kiment a kapun, senkit nem ébresztett fel, senkitől nem köszönt el, csak elsétált, mint a modellek. Egyetlen csillag világított az égen, abba az irányba indult. Sírtam. Persze, hogy sírtam. Nem tudtam erre mit mondani. Tudna valaki? És akkor azt mondta, hogy vegyük elő az Álmoskönyvet és keressem ki, hogy éjszakai utazás." - Kortársak Krúdyról-sorozatunkban Novák Zsüliet írása. ...