Alternatív én, Gyalog-galopp
v-i-d-o-o-r
Nagy Zsuka
Kinyílt az ajtó és bejött Ő, bohóckalapban és krumpliorral. Megölelt. Borszagát, borostáját több éve szeretem, életszeretetéből táplálkozom. Szergej, a bohém-góc a szívemben, kinek hózentrógere, köldökzsinór nekem. Betűket piszmogott a kőre, színes krétát lopott már a suliban is, néha ugróiskolát rajzolt, néha pedig piros krétát majszolt, ha írtunk matekból. Most csíkos tengerészpólóban feszít, mellkasán, kifeszített árboc és aBulgár-tengerparton csórt trapperján folt hátán folt, de arra ez első olajfoltra a legbüszkébb, amit a turistabusz alatt szerzett, ahol reggel ébredt. (Ó, azok a csóró, drága csóró 80-as évek.)
És most itt vigyorog a téren, örök kamasz, nem értem, hogy tud ennyi hangszeren, hogy tud ennyi viccet, komédiát, mesét. Soha nem akart megölni senkit, sohasem égett ki, mint egy ócska Tungsram, hirtelen és egyértelműen? Tehát sohasem szamárköhögött? Sohasem mondta, egyedül nem megy? Ki Ő? Mit akar? Kit szeret?
Óriási tömeg, szeretik a nyárutók keserédesét, almapálinkák bűzét. A sarokból nézem Őt, látom, ahogy mindenkihez odamegy. Ismerem azt a művirágot is, mit frakkjából kivesz.
Csavarogni megyek. A kertben leülök egy fotelba, nézem Stan és Pant, a tűzfalról intenek nekem, jó lenne, ha megtanulnék néma nyelveken, nem csacsognék annyit, mint egy légtornász, csendben, halált megvetően, fent, nézném a kifeszített kötelet, mintha utam rajzolta volna meg, egy karikatúrista, ki csak átmenetileg…de egy turista mit tehet, örül neki, hogy itt lehet…
Sörtenger, táncvihar, Isten is keringőre kér, jeget kapunk a meggypálinka mellé, igazi jó barát az Úr, tudja mindig, hogy segítsen, egy nagy ponyva alá kerget minket ó, Te Isten, tambala szól, ázik a cipőnk, a lelkünk, pálinkaóceán, pincébe űzött koboldok vagyunk.
Mocskos a szánk és újra csak sört iszunk. Aztán fentről jön a hír, hogy jött egy bohóc, ki meghozta a világszámot nekünk, spanyolok nyomják a nagyszínpadról csak itt, csak most, csak nekünk. Ott szorongunk a ponyva alatt, mint megtérése előtt Ninive, tudjuk meg kell történnie, s a bohóc, mint Jónás, rühellé a prófétaságot, s meggypálinkát oszt, cserébe szilvapálinkát kér, s az Úr csak szakasztja az esőt, a jeget, adjuk ki Jónás-Szergejet.
S végül bezár a kis Vidorvirág, az utcára tesz minket a hangulat, kézről kézre jár a flakon, a bohócom sehol. Ez volt az utolsó éjszaka, sohase mész haza, mindenkinek van egy kis vérszaga…aztán, annyira emlékszem, hogy egy sárga épület előtt megáll a menet, azt hittem, hogy utunk az elmegyógyba vezet és bevisznek. Mindig is gyanítottam, nincs valami rendben velem, aztán persze onnan is kitesznek engem, de a művész büfében felocsúdom, ismerős hang, ismerős röhögés, a bohócom támolyog, játssza az eszét, hogy ő még épp, és józan. Persze sört iszom, habja kijön az orromon, már a spanyolok Ferihegyen, mi még úgy teszünk mintha a helyzet magaslatán, bohócom a pultnál artikulál és beesik a csaplárné mellé, s ott marad…
…
Pirkadva lépek át a téren, félek, nagy testvérek web kamerán néznek, és margaréták ülnek a szívemen és a mestert is magamban keresem. Elérzékenyülve megbocsátom magamnak magam, nagyon nehéz – mondom – annak, kinek ilyen sok vágya van. És azon veszem magam, hogy nem a bohócom góca nyom alant, hanem éppen arra gondolok, hogy, van-e a margarétának illata, s, hogy most eljönne-e velem haza.
Így zárult be az a v-i-d-o-o-r, bohócom, ugye látlak még, gyere, az én ajtóm, szépmagyarul igaz, (de) nyitva van. Csendben is jöhetsz, ha elég egy évben egyszer az ilyenfajta hecc, csak kihúzzuk az évet csöndes kocsmák ölén, nekem margaréták ülnek majd szívemen, és Te keménykalapban, krumpliorral művirágért nyúlsz, ha egy olyan formát látsz, és szeretjük a világot egymás mellett tovább.
Nagy Zsuka: 
A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek. 
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10. 
Az ELTE-BTK Trauma és Gender Kutatócsoportja által meghirdetett konferencia célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az interdiszciplináris irodalom- és kultúratudományi nézőpont fontosságára, mely a trauma- és genderkutatás eddigi eredményeit mozgósítva képes felismerni a társadalmi nemi szerepek vizsgálatának jelentőségét a traumatikus tapasztalatok értelmezésében, illetve, hogy ez a megközelítési mód egyes szépirodalmi művek kapcsán elkerülhetetlen elemzési szempont.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!