Az elszabadult alany
A napsütötte sáv
Gerliczki András
Hátam mögött koppanva zárul a váróterem fotocellás ajtaja. Lábam alatt már a kövezet szürkéje, ahogy az alkony színével kopottan, porosan összevegyül. Három lépésre fekszik egy ember. Mozdulatlanul, hanyatt. Majdhogynem nyugodtan, miként onnan három lépésre a padokon üldögélő utasok. Kimerevített filmkockában nézek körül, rémítő mozdulatlanság közepén. A taxik, a buszok, a fénycsóvák, a zebrán a gyalogos lépésre emelt jobblába, minden-minden áll. Verjen a szíved, barátom! – készül bennem a mondat, miközben a fekvő emberhez lépek. Fáj valamije, Uram? Ivott? Legyen őszinte, csak úgy tudok segíteni! Hallgat, de tudom, szólni készül. – Volt úgy: berúgtam én is, feküdtem én is, némán tátogtam én is – bátorítom a válaszra. – Igen, sokat ittam. Nagyon, nagyon fáj a lábam! Nem az, amit maga vizsgál, műláb az combközéptől! – mondja végül. Hogy mért beszélek hozzá ékesen? – Hugyos nadrágját igazítva a műanyag lábon, cipőjét a műlábfejre visszahúzva, pucér hasáról az inget nadrágszíj alá visszadugva: jár a kerek mondat, jár a méltó szólás mindennek, ki érti. Érti. Méltóság van a pontos szóban, szeretem az embert, mégis madarakkal vagyok jóban – mondaná drága Ferenc fráter, égi egekből Szpérót szólongatván. Hívjak-e mentőt? (Hívni fogok. Mindenképpen. Csak tudnom kell, van-e veszélytudata. Van.) Hívjon! – válaszolja. – Az se’ baj ha detox? – Az se’ baj, azt is kérem. Félve nézek körül. Hál’ Istennek, a táj bemozdul, egy férfi felbátorodva segít, a padra ültetjük az Urat. Hívom a mentőket, s meg is várom a kocsit, az Úr eldőlne, ha nem fognám a vállát. Felém fordul, olajos barna tekintetében félelem. – Ne bántson, Bátya! – Nem bántom! (Bántották.) – Ne hagyjon itt, Bátya! – Nem hagyom itt! (Itthagyták.) Viszi a mentő az Urat, hívna, kísérjem el. Nem mehetek. Nyugodj meg, nyugodj meg Bátya! Visznek már, visznek a napsütötte sávba; Oda, hol tiszta fény világít; Hol dadogásod semmit se számít; Hol minden szavadra válaszolnak, Hol tündér mosollyal ébreszt a holnap.
A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek. 
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10. 
Az ELTE-BTK Trauma és Gender Kutatócsoportja által meghirdetett konferencia célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az interdiszciplináris irodalom- és kultúratudományi nézőpont fontosságára, mely a trauma- és genderkutatás eddigi eredményeit mozgósítva képes felismerni a társadalmi nemi szerepek vizsgálatának jelentőségét a traumatikus tapasztalatok értelmezésében, illetve, hogy ez a megközelítési mód egyes szépirodalmi művek kapcsán elkerülhetetlen elemzési szempont.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!
Nagyon megható.
És hányan vannak/lehetnek még így. ” Ne bántson, Bátya! – Nem bántom! (Bántották.) – Ne hagyjon itt, Bátya! – Nem hagyom itt! (Itthagyták.)”
Bár a történet kissé rút,de a megfogalmazás nagyon szép!