Mogyorósi László itt közölt, új verseit, valamint Cseresznye Gábor tanulmányát lapunk 2009. nyári számából ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Toulouse-Lautrec levele Jane Avrilnak

Kedves Jane, tudom, attól fél,
hogy megfertőzi a rútságom,
pedig Ön is csak abból él,
hogy torzzá tettem a plakáton.

Ebből nincs, csak egy példányom:
ez a kép csak olaj és karton,
hogy alakja körül vibráljon
a szomorúság az arcon.

Láttam harisnyás lábait
körözni fenn, a levegőben –
útja e metsző fénybe vitt,
plakátra ezt kellett belőjem.

Látom a kulisszák megett
hosszú kabátban épp indulni;
kedve idekint lepereg,
s otthon vacog, mint üres spulni.

Toulouse-Lautrec levele a bordélyházból Dr. Gabriel Tapié de Céleyranhoz

A tükör előtt állt meztelen,
míg én vágyaimmal birkóztam,
hogy meg ne remegjen a kezem,
s csak munkát lássak mellbimbókban.

E nőkben nincsen mesterkéltség,
csak természetes, csak buja báj,
nem figyelnek, hogy el ne vétsék
az illemet, vagy mi kint szabály.

Ki ide belép, az leadja
a ruhatárban az erkölcsét,
cinkosaik vigyáznak arra,
hogy álmaiból fel ne költsék.

Ahogy kabát alól kiesnek
a vágyak fogaskerekei,
az elhasználódó testeknek
úgy villan majd gyűrődése ki.

A munka terpeszkedett bennem
így, hogy ne férjen bujaság
mellé, de amikor végeztem,
a nő ott megszemlélte magát

a festményen, hol üde, hamvas
volt még, de színeimből látta:
a pillanat ez, s mert ilyen aljas
voltam, forró lett a hálája.

Monsieur Henri lelkifröccse Mireille kisasszonyhoz

Igen, túl szép, kedves kisasszony
a teste, így nem szerelemre
való, hogy benne kedvét lelje
egy férfi, s tőle megriadjon.

Ezért nem is való plakátra,
mely élvezetre, kéjre csábít –
merő álló fűszál a pázsit
még talpa alatt is. Na lássa:

a festményemen rajta lesz bár
a mulandóság: perverz, agg úr,
ki megrontja majd Önt is gazul…
De Ön már sürget: „Hallgass, fess már!”

Hát jó, elveim fel nem rúgva…
Álljon háttal, ferdén! Az aktja
egy szalonba való, a falra,
mint selyembugyiba a vulva.