Képzőművészet
Reneszánsz testek
Bódi Katalin
Szerkesztőnk, Bódi Katalin írásában a budapesti Szépművészeti Múzeum reneszánsz-kiállítása kapcsán felmerült gondolatait osztja meg olvasóinkkal.
A budapesti Szépművészetiben látogatható reneszánsz-kiállítás nagyszerűsége éppen abban rejlik, hogy a múzeum szükségképpen nem tudta a tárlatra megszerezni a populáris kultúrában is közismert festményeket. A kiállítás anyaga többek között azért lett nagyon izgalmas, mert a legnagyobb reneszánsz festőknek (kivéve Michelangelo, akinek műveit képtelenség kiállításra megszerezni) éppen a kevéssé ismert alkotásaik láthatók. Számomra most Raffaello volt az egyik nagy felfedezés, neve persze örökre az agyamba égett, hatéves voltam, amikor az Esterházy Madonnát és Raffaello ifjú képmását számos más korabeli festménnyel együtt 1983-ban elrabolták Budapestről.
Raffaellónak két hasonló méretű, egymás szomszédságában szemlélhető, azonos férfiarcot használó festménye az Angyalarcok, emberarcok című szekcióban rendkívül hatásosan képes összegezni a reneszánsz emberábrázolás hagyományait és paradoxonait. A korai művei között számon tartott Szent Sebestyén (1501) a Sebestyén-ábrázolások minden ikonográfiai hagyományát feledve ruhásan ábrázolja a nyílvesszők okozta kínokat elszenvedő mártírt, a férfi ráadásul a nyílvesszőt a kezében tartja. Szent Sebestyén ábrázolása ezen a képen még erősen a középkorból örökölt ikonfestészeti tradíciókat követi. A mellkasáig látható férfialak testét ruha rejti, holott ennek a keresztény mártírnak a képi megjelenítései ebben az időszakban már kifejezetten a meztelen test szépségére, vágykeltő erejére, a testbe fúródó nyílvesszők tagadhatatlanul erotikus aktusára fókuszálnak.
A Pax vobiscum című másik festménye már firenzei korszakában készült (1505), amelyen az áldást osztó Krisztus látható, meztelen ágyékkal, vörös lepellel elfedett szeméremmel. A csípőt körbeölelő drapéria a jobb karon és vállon átvetve keretezi a meztelen férfitestet, aki a csípőjét jobbra kitolva a bal lábára nehezkedik, enyhe ívben meghajolva. Az atlétikus csípő és felsőtest egyértelműen a klasszikus görög férfiaktokat idézi, a praxitelészi testtartást és testformát, éppen ezért kifejezetten felkavaró élmény Apollón testét látni, miközben áldást oszt, ráadásul Szent Sebestyén mártírarcával. Mintha csak egy kedves csínytevés lenne, amelynek kigondolója kajánul keveri össze az egymástól idegen hagyományelemeket.
A reneszánsz végtelen leegyszerűsítésben ebbe a két festménybe sűrűsödik a tárlatnak ebben a termében: az antik antropocentrizmus hagyományának felismerését, a keresztény hittételek továbbörökítését szemlélhetjük párhuzamosan, furcsa összeegyeztethetetlenségben. S mindez a keresztény test paradoxonát teszi világossá, amely tökéletes a maga teomorf mivoltában, plasztikus, vágykeltő szépségében, s egyúttal gyarló is bűnössége, halandósága, szexualitása, sőt, a lélektől való idegensége okán.
{a szerk.}: 
{a szerk.}: 
Onder Csaba: 
Tóth Laura: 
Gucsa Magdolna: 
A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek. 
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10. 
Az ELTE-BTK Trauma és Gender Kutatócsoportja által meghirdetett konferencia célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az interdiszciplináris irodalom- és kultúratudományi nézőpont fontosságára, mely a trauma- és genderkutatás eddigi eredményeit mozgósítva képes felismerni a társadalmi nemi szerepek vizsgálatának jelentőségét a traumatikus tapasztalatok értelmezésében, illetve, hogy ez a megközelítési mód egyes szépirodalmi művek kapcsán elkerülhetetlen elemzési szempont.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!
bocs, hétéves voltam ’83-ban…
“…a testbe fúródó nyílvesszők tagadhatatlanul erotikus aktusára fókuszálnak.”
mintha csak De Sade márki írta volna ezt a tagmondatot.