Kelet-Nyugat felolvasóest, 2009. december 10. b-j: Molnár Vilmos, Bakos Kiss Károly, Antall István, Kováts Judit, Csabai LászlóMunkatársunk helyszíni beszámolója a “Költők határok nélkül” örökébe lépő “Kelet-Nyugat felolvasóest”-ről.

„Megbecsülve érezhetik magukat a nyíregyháziak, hogy ilyen szép könyvtáruk van.”

„Nincs, nem lehet szó szélsőséges megnyilvánulásokról ott, ahol a nyelv fennmaradása a cél.”

„Nem kell arra törekedni, hogy fantasztikusakat írjunk.”

„Felelősek vagyunk azért, mit teszünk a múltunkkal.”

A kohéziót, ha nagyon akarjuk, megteremthetjük e négy gondolat között akkor is, ha nem vettünk részt a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár december 10-ikei felolvasóestjén, hisz a négy felolvasó: Molnár Vilmos, Bakos Kiss Károly, Csabai László és Kováts Judit úgy voltak egymással és velünk, ezen a felolvasóesten, ahogy a tőlük idézett négy fenti gondolat: első szempillantásra tán négy különböző szellemi birodalomból, de nagyon is együvé tartozva.

Ebből a szempontból a sokat használt kifejezés: „határon túli magyar irodalom”, erőteljesen megkérdőjeleződik. Egyrészt azért, mert „onnan” nézve mi vagyunk „határon túliak” (de ez, ha akarjuk, csak játékos megközelítés). Másrészt – és ez fontosabb – az est házigazdája, Antall István által is említett egységesült magyar szellemi élet – per definitionem – az országhatárainkon túl alkotó írótársainkat nem biztos, hogy illetheti a „határon túli” kifejezéssel.

Ezen a kellemes, családias hangulatú, itt-ott izgalmasan vitába hajló felolvasóesten ezt az elrekesztésnek értelmezhető viszonyulást sem a szerzők, sem pedig a kamaratermet betöltő hallgatóság szerencséjére, nem lehetett érezni. Inkább azt az aspektust, hogy kárpátaljai és erdélyi íróink (illetve mindazok, akik, Illyés Gyula kifejezésével élve, a „hétágú síp” hangjaihoz tartoznak)[1], nagyon is határainkon belül élnek és alkotnak. Nem csupán azért, mert létformájuk predesztinálja őket erre – a nyelv, az irodalom iránti végtelen alázat és szeretet olyan, az értékekkel és a hagyományokkal való együttéléssel ajándékozta meg irodalmunknak ezen ágait, mely együttélés egységes irodalmunk aranytartalékát jelenti.

Ez a viszonyulás természetesen nem a határainkon túl alkotó szerzők kiváltsága. A hagyományőrzés ugyanazzal a nyelvszeretettel telíti az est során elhangzott nyíregyházi műveket is, mint a másik két bemutatott szerző alkotásait. Csabai Lászlónál stilisztikai-, Kováts Juditnál az élő emlékezetre támaszkodó hagyományőrzésről; Molnár Vilmosnál a székelység kulturális felemelkedéséért folytatott munkálkodásból-, Bakos Kiss Károlynál pedig a magyar nyelvszabadságért vívott küzdelemből eredő hagyományápolásról beszélhetünk. S így teremtődik meg a kohézió újfent: Csabai László novelláját (A fehér város), Kováts Juditét (Hálóingben, pelenkában), Molnár Vilmos kisprózáját (Levél Szingapúrból), és Bakos Kiss Károly verseit (Útlevél, Vámhatár, Része még, Édesanyám, Dsida), a nyelv iránti végtelen szeretet és alázat tölti meg, bárhonnan is indult a fej és a szív

Molnár VilmosNéhány szó a szerzőkről és elhangzott műveikről. Molnár Vilmos (Csíkszereda) a Székelyföld c.folyóirat szerkesztője, a 2006-os Tokaji Írótábor díjának nyertese, kétszeres Látó-nívódíjas. Felolvasott novellája, a Levél Szingapúrból érdekes elegye a székely mesélőkedvnek, a lélektani realizmusnak és a kafkai hangulatoknak. (Jelen sorok írójában Mándy Iván néhány novellája is felidéződött Molnár Vilmost hallgatva).

Bakos Kiss KárolyBakos Kiss Károly (Beregszász) az ott székelő Együtt c. folyóirat munkatársa, a Partium versrovatszerkesztője. A Magyar Köztársaság Szülőföld Alapjának segítségével a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet tehetséggondozójaként tevékenykedik. „Elsőkötetes” létére írószövetségi meghívást kapott. Levegősebb és lebegősebb, illetőleg a reformkortól máig eleven, tiszta, dalszerű megszólalással lepett meg bennünket.

Csabai LászlóCsabai László a „mi” írónk: nyíregyházi születésű, nyíregyházi lakos, helyi könyvtáros. A Helikon, a Kalligramm, a Látó, az Új Forrás, a Holmi, A Vörös Postakocsi szerzője. Stílusában a romantika, a szecesszió, az impresszionizmus és a klasszikus modernség elegyedik azzal a sajátos nyírségi megvilágítással, amely a Nyíregyházi Iskola ablakain beszüremkedő késő délutáni napfény hangulataként azonosítható.

Kováts JuditKováts Judit (Nyíregyháza) volt foglalkozásának (sátoraljaújhelyi levéltárosságának) köszönhetően hivatásszerűen búvárkodott (s búvárkodik jelenleg is) a 18. század végének és a reformkornak a szövegeiben. A Feliciter Kiadója vezetője, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, a Pedagógiai Műhely, a Jelenkor, a Holmi és A Vörös Postakocsi szerzője. Történelmi tárgyú prózát ír. Szociális érzékenysége, igazságkeresése igen rokonszenvessé tehetik őt olvasói számára. Elhangzott műve, a Hálóingben, pelenkában[2] az édesanyja halálát okozó betegségének és az azzal való szembenézésnek a története. Igen letisztult, egyszerű, s egyszerűségében erőteljes stílusban ír.

Ezt a felolvasóestet egyáltalán nem csupán egy végigült és végigálmodozott társadalmi áleseményként élhette meg az, aki ellátogatott könyvtárunkba, hanem az országhatáron túl és innen is komoly veszélyek által fenyegetett és annál inkább élni akaró magyar nyelv, irodalom és történelem megszabadulási idejének, alkalmának.

A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár remélhetőleg hasonló szellemi izgalmakkal járó, keletet és nyugatot, múltat és jelent összehozó legközelebbi felolvasóestjét kíváncsian várjuk.


[1] Eredetileg Illyés Gyula „ötágú sípról” beszél, ma már ez hétágú: a magyarországi, az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági, a nyugati, a kárpátaljai, és a burgenlandi magyar nyelvű irodalomról van szó.

[2] Litkei Éva ihletett tolmácsolásában.