Thesaurus
Párhuzamok
Kováts Judit
Mondhatom, válogatott társaság volt jelen a pesti palotában azon az estén. Láttam teljesen hétköznapi figurákat, láttam extravagáns külsejű fiatalokat és idősebbeket, láttam tudatosan lazákat – a moderátort a nyitott aktatáskájával –, láttam nagyon ágrólszakadtakat, mint azt az idős nőt, aki seszínű, agyonmosott blúzt, bokára szaladó zoknit, félretaposott, csónakfélcipőt viselt. Kötött, sokcsíkos szoknyája elöl hosszabbra nyúlt, mint hátul. Kétszer tűnt fel nekem; először, amikor megérkezett, másodszor, amikor viharvert retiküllel, vagy inkább szatyorral a kezében megjelent a büfénél. Közeledett a szendvicses asztalhoz, annál a vonalnál azonban, amelynek innenső oldaláról még csak nézelődik az ember, és csak akkor lépi át, ha vásárol, megállt. Felsőteste enyhén előredőlt, úgy tűnt, mintha csak a finomságokat szeretné jobban szemügyre venni. Látszott, hogy vágyik valamire. Amikor azonban a pincér ránézett, és hirtelen betakarta a tálcát, a mozdulata félbe maradt, a vonalat nem lépte át, majd erőltetett könnyedséggel továbbment a József Attilának szentelt terem felé.
Három nappal korábban a romladozó nagykárolyi kastély teljességgel lenyűgözött. Hatalmas kétszárnyú ajtón léptünk be a nagy fogadóterembe, ez volt hajdanán a belső udvar, amelyet befedtek, a mennyezet akkor kapott népi motívumokkal díszített faborítást. A piros szegfűk, sárga margaréták, kék nefelejcsek tekergő indáikkal, zöld leveleikkel még most is élénk színekben virítottak a fejünk felett.
A terem keleti falán, pontosan középen, egy irdatlan nagy kandalló terpeszkedett. Oldalról két hatalmas, ágaskodó oroszlán tartotta a két mellső lábával, négy-négy, összesen tizenhat horgas karmuk pedig bilincsként fonódott a kandalló két oszlopára. Lábukon az inak megfeszültek, ahogy a nagy monstrumot támasztották, ábrázatukon azonban semmilyen erőlködés sem látszott, sokkal inkább mintha haragudtak volna, amiért ily csekélységért helyhez cövekelték őket; két szemöldöküket összevonták, homlokuk ráncot vetett, majdhogynem félelmetesek voltak. Úgy tűnt nekem, elvágyódnak a helyükről: fejüket a kandallótól és egymástól elfordítva néztek messzire. Kétágú, bojtos farkuk valamikor, valahol összehurkolódott, aztán úgy maradt örök időkre.
Velünk volt Párizsból egy Károlyi leszármazott is, akinek kékbe játszó fekete haját, magas homlokát, horgas orrát, erős állát, metsző, kék szemét az ősök festményein láttam viszont. Egybefolyt előttem múlt és jelen, a két idő egy volt a számomra, egyszerre éltem meg őket.
A kastély után megnéztem a Nagykárolytól jószerével egy ugrásra lévő Kaplonyban a kriptájukat is. Egyáltalán nem volt kripta hangulata, hiszen a templomból lefelé vezető néhány lépcső egy hatalmas, oltáros, szentképes, villanyvilágításos terembe vezetett. Középen három híres-neves családtag művészi kivitelű, gazdagon díszített érckoporsója trónolt, köztük azé a Károlyi Sándoré, aki a majtényi síkon letette a fegyvert, aki fölött pálcát tört a nemzet, és évszázadokon keresztül árulózta. Az ő és a mellette fekvő Mihály koporsóján tucatnyi golyónyom éktelenkedett, mert a második háború végén a bevonuló orosz katonák kincseket keresvén bennük, géppuskával próbálták felnyitni azokat. Nyomasztott az egész hely, és legfőképp az a gondolat, hogy akik itt nyugszanak vajon akarják-e, hogy sok száz év múltán ők idézzék nekünk a múltat és ott járkáljunk közöttük? Akarnának-e fényességben lenni, mert a múlt csak akkor érzékelhető a számunkra, ha villanyt kapcsolunk rájuk.
Kováts Judit: 
Kováts Judit: 
A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek. 
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10. 
Az ELTE-BTK Trauma és Gender Kutatócsoportja által meghirdetett konferencia célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az interdiszciplináris irodalom- és kultúratudományi nézőpont fontosságára, mely a trauma- és genderkutatás eddigi eredményeit mozgósítva képes felismerni a társadalmi nemi szerepek vizsgálatának jelentőségét a traumatikus tapasztalatok értelmezésében, illetve, hogy ez a megközelítési mód egyes szépirodalmi művek kapcsán elkerülhetetlen elemzési szempont.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!