Bódi Katalin laudációja 2009. februárjában hangzott el A Vörös Postakocsi Díjának átadásán.

A Vörös Postakocsi egyik nívódíját a folyóirat szerkesztősége Csobó Péter Györgynek ítélte oda az Il castrato: A testcsonkítás gender-alapú, zenetörténeti és médiaelméleti aspektusairól című tanulmányáért, amely a 2008/tavaszi számban jelent meg.

Csobó Péter 1969-ben született, a Debreceni Egyetemen szerzett filozófia-történelem szakos diplomát. 2006-ban védi meg PhD-disszertációját, a filozófiatudományok doktora, a Nyíregyházi Főiskola docense a Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Filozófia Tanszékén.

Díjazott tanulmányának témája az európai modernitás korai szakaszának egy különös zenetörténeti fejezete, a kasztrált figurája, amely nyilván már önmagában is izgalmas témának mutatkozik. Ám gondolatmenetének nagyszerűsége mindenekelőtt abban rejlik, hogy a 17–18. századi operák ünnepelt énekeseinek művileg átformált, hiányos testére fókuszálva rendkívül érzékletesen mutatja be a nyugati episztémének a Michel Foucault által klasszikusnak nevezett korban, vagyis a 17. század közepe táján bekövetkező első nagy megszakítottságát, amely a modernitás szubjektumának kialakulásához vezetett. A kasztrált test szimbolikus leleplezése és feltárása az emberi test értelmezésének történetében ez idő tájt bekövetkező alapvető változásra mutat rá, nevezetesen arra, hogy az antikvitás által hagyományozott galénoszi izomorf anatómia szerint még strukturálisan azonosnak tekintett testek ekkorra már a különbségek diskurzusában teremtődnek újra, radikálisan eltávolítva egymástól a férfi és a női testet. A sex és a gender, vagyis a biológiai és a társadalmi nem fogalmainak újraértelmezésében a kasztrált énekes különleges helyet foglal el, hiányosságában paradox módon megtestesítve a felvilágosodás embereszményét. A csodált szerelmes hőst, aki gyermeknemzés szempontjából hasznavehetetlen, éppen ezért ideális szerető, csonkolt nemi szerve miatt a nemtelen vagy a harmadik nemet reprezentáló figurát, aki a tökéletes lényekként tételezett szirének és az angyalok énekének képes hangot adni. Végezetül pedig benne testesül meg az önmaga kísérleti tárgyává vált ember, aki létét a természettel szemben saját magának köszönheti, az embergép mítoszának megvalósulásaként, hiszen átformált teste, amely így egyszerre vált jelölővé, jelöltté és jelentéssé, totálisan az éneklés szolgálatába állt.

Michel Foucault A szexualitás története: A tudás akarása című munkájában a gyónás aktusában, vagyis a vallomásban rögzíti a szexualitáshoz való viszony megváltozását, amely a szexualitást a diszkurzus állandó tárgyává teszi, ugyanakkor végzetesen összekapcsolja a bűnösség kategóriájával, aminek a hatása a mai napig megmutatkozik a saját nemiségünkhöz kapcsolódó szemérmességünkben/álszemérmességünkben. Csobó Péter tanulmánya arra figyelmeztet, hogy az ének, az opera, illetve a zene mint diszkurzus szintén olyan területei (többek között) a modernitás kezdeteit tárgyazó kutatásoknak, amelyek megkerülhetetlen eredményeket hozhatnak az ember önértelmezésének történetében.