You Are Here: Home » Esszék » Campus a fák között

Campus a fák között

A következő írás, mely lapunk 2007/tél számában jelent meg, folyóiratunk tavalyi díjazottja.

Az elmúlt években történt valami a Sóstói erdõ déli szegélyén. Kinyílt az évtizedes lombfüggöny, s feltárult a fõiskola új arca. Megritkultak a fák, de nem tûntek el teljesen; átadták a teret valaminek, amire méltán büszkék lehetünk. Ki ne járt volna már ezen a helyen? Akár régi, személyes emlékek kötik ide, akár a gyerekek, unokák révén kerül valaki kapcsolatba a fõiskolával, minden újabb látogatás az állandó megújulás élményét hordozza magában. Különösen az elmúlt pár évben, de napjainkban is. E sorok írója is többször járt itt korábban: ásványbörzén, nyelvvizsgán, vagy a 2005-ben ideiglenesen ide költöztetett Megyei Könyvtárban.
A fõiskola a Városi Stadion északi szomszédságában, a Sóstóra vezetõ évszázados út mellett, az egykori Erzsébet-liget területén épült fel 1965-1972 között. Szükségességét a szakképzett tanárok hiánya indokolta. A közeli Debrecen már évszázados iskolákkal rendelkezett, míg a nyírségi homokon csak csírájában volt jelen a felsõoktatás. Az új intézmény a fõvárostól távol esõ keleti térség szellemi felemelkedésének reményét adta, ezért rendkívüli vonzerõt jelentett a továbbtanulni szándékozó ifjúság számára.
Az elsõ együttes terveit Kiss István, a Középülettervezõ Vállalat építésze készítette. A Sóstói úttal párhuzamos irányú, kelet-nyugati tájolású, hosszan elnyúló, impozáns ötemeletes központi épület 1970. szeptemberére készült el a hozzá merõlegesen kapcsolódó, körelõadókat tartalmazó, négyzetes alaprajzú tömbbel együtt. Ekkor már álltak az ettõl délre, egymáshoz képest eltoltan elhelyezett, egyenként 300 fõs, négyemeletes kollégiumi szárnyak, amelyeket egy-, illetve kétemeletes összekötõ épülettel kapcsoltak össze. Ezek a régi tömbök mind vasbeton vázzal, lapostetõvel, elõregyártott kéregpanel burkolattal és szalagablakokkal épültek a kor szellemének megfelelõen. A sportlétesítmények és az azóta híressé vált Botanikus Kert csak 1972 után készültek el. Ezután hosszú ideig semmilyen felújítás, korszerûsítés nem történt. Késõbb a fõépület magastetõt és tetõteret kapott, valamint új díszkapu épült.
A 2000. elején végbement felsõoktatási integráció keretében egyesült a Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskola (1962) és a GATE Nyíregyházi Mezõgazdasági Fõiskolai Kara (1961) Nyíregyházi Fõiskola néven. A folyamatosan növekvõ hallgatói létszám (2001: 8000 fõ, 2002: 10000 fõ, 2004: 12000 fõ, 2005: 13000 fõ) és a számítástechnika igényei új oktatási szárnyak építését tették szükségessé. A Felsõoktatási Fejlesztési Program keretében elsõ lépésként elnyert 5,24 milliárd Ft lehetõvé tette, hogy az álmok valóra válhassanak és egy korszerû, 21. századi igényeket kielégítõ, építészeti szempontból is színvonalas új központ születhessen.
Elsõként a régi fõépülettõl (ma B épület) keletre elhelyezkedõ Hallgatói Információs Központ (A épület) valósult meg. A tervpályázatot Balázs Tibor és László Zoltán építészek („A” Stúdió ’90 Kft.) nyerték meg. A munkálatok 2001. szeptember 18-án kezdõdtek meg a Magyar Építõ Rt. kivitelezésében, 2002. május 29-én volt az ünnepélyes alapkõletétel. Néhány hónap múlva, október 30-án már szerkezetkész volt az épület, s az átadást 2003. szeptember 12-én tarthatták meg. A beruházás összköltsége 2, 37 milliárd Ft volt. A Sóstói úttal párhuzamos hossztengelyû, U alaprajzú, 9270 m2 alapterületû, négyemeletes tömb léptékében, arányaiban jól alkalmazkodik a már itt álló meglévõ épületekhez. Elhelyezése szerencsés a megközelítés, a körüljárhatóság és a feltárulás szempontjából is. Hangsúlyos északi térfalként bensõségesebb hangulatot kölcsönöz az egész díszudvarnak. A szigorú, higgadt tömegformálást az északkeleti sarok elõadókat tartalmazó, kiugró nagyobb kubusa és a nyugati oldal elsõ emeleti üvegdoboza jól oldja. A nyugati szárny konzolosan elõrenyúló végfala és a délkeleti sarkon elhelyezett, hatalmas függönyfallal ellátott, konferenciateremként is szolgáló aula könnyedebbé teszi a ház megjelenését.

A Hallgatói Információs Központ déli oldala

A Hallgatói Információs Központ déli oldala

A különféle rendeltetésû terek jól elkülönülnek a nyugodt, kiegyensúlyozott tömegekben. A tanulmányi osztályt, a felvételi központi irányítás és a gazdasági hivatal irodáit, valamint a gazdasági és társadalomtudományi kar tanszékeinek helyiségeit tartalmazó nyugati és az új könyvtárat magában foglaló északi szárny a funkciónak megfelelõen viszonylag zárt, változatos lyukarchitektúrával tagolt. A könyvtárral egy térben nyert elhelyezést a 220 fõs hallgatói informatikai központ is, amely a földszinti elõcsarnokból nyílik. Helyét jól mutatják az északi homlokzat vertikális hangsúlyú, nagyméretû nyílásai. A természetes szórt fényt hat kelet felé tájolt felülvilágító biztosítja. A könyvtár feletti lapostetõ nyugati részén három oldalról zárt, hangulatos pihenõteraszt alakítottak ki.
Szépek az udvar felé nézõ, nagyvonalúan kialakított tömör falfelületek, amelyeket a csiszolt kõburkolat még jobban hangsúlyoz. Az épületen körbefutó rusztikus hatású kõlábazat az idõtállóságot és a biztos alapot is jelképezi. A vakolt felületek fehér színe a tömegeket még letisztultabbá teszi és kiemeli a környezõ erdõ barnás-zöldes tónusából.
A fõ megközelítés a déli oldalról, a díszudvar felõl történik; a mélyen visszahúzott bejárat gesztusa erõs befogadó-vonzó hatást teremt. Az épülettel szerves egységben megkomponált elõtetõ felett a tekintélyes méretû elõcsarnok függönyfala bukkan elõ, amely megjelenésében szinte a nagyterem ellenpontját képezi. Ez az üvegfal a keleti oldalon is megjelenik, hasonlóan hátrahúzott helyzetben. A szélfogó terébe lépve egy középen elhelyezett vörös oszlop és a lapostetõt áttörõ négy, északi tájolású „fény-akna” világossága fogad. A tágas elõcsarnokot narancsszínû pillérek, világos színû kerámia burkolat, valamint széles közlekedõk és lépcsõházak teszik vidámmá és egyszersmind ünnepélyessé is, megadva ezzel a megérkezés emelkedett hangulatát. Az egyszerûségében monumentális hatású tér felfelé vonzza a tekintetet, az üvegfalakon át beáradó fény mennyisége szükségtelenné teszi a mesterséges megvilágítást. A kétoldalt karzatos nagyterem (Bessenyei-aula) belsõ világát a vakolt felületek és a fa többféle megjelenése határozza meg. Ez utóbbival fal-, és padlóburkolatként, valamint függõleges rétegelt-ragasztott tartóként egyaránt találkozhatunk. A déli fal finom burkolati osztásait a külsõ homlokzat is visszatükrözi. A tetõszerkezet terhét a sarkok árnyékában szerényen meghúzódó vasbeton pillérek viselik. A több sorban elhelyezett fix árnyékolók kiegészítik a teljes belsõ oldali, szabályozható textil-árnyékolókkal biztosított napvédelmet.

Átkötő híd az A és a D épület között

Átkötő híd az 'A' és a 'D' épület között

Az „A” épület középfolyosós nyugati szárnya az elsõ emelet magasságában átkötõ híddal és félszint eltolással csatlakozik a körelõadók egyemeletes, lepényszerû tömbjéhez (D épület), amely 2006-2007. június 6. között teljesen új ruhát és megújult belsõt kapott. A korábbi, két szint magasságát átfogó üvegpallók és vakolt felületek helyére vízszintes sávos fémlemez burkolat került és a nyílásrend is alapvetõen megváltozott: a táblák méretrendjéhez igazodó alacsony, hosszú szalagablakok készültek. A nyílások változatos elrendezése frissé és korszerûvé teszi a homlokzatok megjelenését. Kissé zavaró, hogy a három sorban elhelyezett ablakok egy többszintes épület benyomását keltik, holott mögöttük az ún. „kerengõ” felülrõl függesztett, széles folyosói csak két szinten húzódnak. Mindez belülrõl nyer értelmet: az ablaksávok a belsõ tér meglévõ adottságaihoz igazodnak, a korlátok alsó és a lebegõ födémlemezek felsõ síkjához. A homlokzat nyomottságának érzete talán a felsõ zónában még egy nyílássor elhelyezésével enyhíthetõ lett volna, ezt azonban nem tette lehetõvé a meglévõ szerkezetek miatt kialakult belmagasság. Ebben az épületrészben a körfolyosók kék, a lépcsõházak szürke színûek lettek. Az elõadók új padlóburkolatot, törtfehér falfestést és korszerû technikai eszközökkel felszerelt berendezést kaptak.
A visszahúzott alagsori szinten található régi könyvtár is megújult; a kétoldalt elõtte húzódó, lágyan ívelõ tereplépcsõ és a régi Móricz-szobor is megmaradt. A korábban már említett átkötés könnyed megjelenését részben csökkenti az aszimmetrikusan elhelyezett, vaskos alátámasztó pillér, az üvegfalak viszonylag széles tokszerkezete és az attikának a híd méreteihez képest túlságosan magas fémlemez burkolatú sávja.
A régi fõépülettõl (ma „B” tanulmányi épület) délre helyezkednek el a Sóstói úttal párhuza­mos hossz­­tengelyû, kelet-nyugati tájolású kollégiumi szárnyak (Campus Hotel és Kollégium), amelyek teljes felújítása 2005. októbere és 2006. augusztus 31. között zajlott, két ütemben, amelynek során az épületek kiegészítõ külsõ hõszigetelést és új nyílászárókat kaptak. A szobákban internet-, és kábeltévé-csatlakozást, valamint új zuhanyzókat alakítottak ki. Az elsõ ütem során két szárnyat újítottak fel, ezt a munkát 2006. március 23-ra fejezték be. A korábbi szalagablakok helyett a szobák funkcionális rendjét jobban kifejezõ, szabályos négyzethálóban kiosztott, négyzetes vagy álló téglalap arányú nyílások tagolják a homlokzatokat. Az egyes szárnyakat finoman differenciálja az ablakok eltérõen megkomponált rendszere; a tervezõk ezzel játékosságot csempésztek a meglévõ monotóniába, néhány földszinti helyen pedig meghagyták az eredeti nyílásrendet. A lépcsõházak, a pincék és a rövid véghomlokzatok pontszerûen elhelyezett, fekvõ téglalap alakú nyílásai megmaradtak; ezek ma is megállják a helyüket és jól illenek az összképbe. Szerencsés a pasztellszínû felületképzés, amely az „A” épülettõl való elkülönülést is kifejezi. A kollégiumi szárnyak földszintje barna nemesvakolatot kapott, amely így kedvezõ arányú lábazati sáv hatását kelti. Az együttes akadálymentességét szolgálja a 4. sz. épület tömegéhez épített liftblokk, amely a földszinten egy kis üvegdoboz-elõteret kapott. Itt alakítottak ki szobákat is a mozgássérültek számára.
Megmaradtak az összekötõ szárnyak szalagablakai (természetesen korszerûsített formában), a köztük lévõ, vakító fehér pillérek erõteljes vertikális hangsúlyai pedig jó tagolást adnak. Kár, hogy a fentebb említett lábazati sáv magassága itt megváltozik, a széleken pedig az attikáig kúszik fel; ezzel rontja az összhatás egységét és következetességét. A fõbejáratok faburkolatú dobozai üde színfoltok, új ízt jelentenek a jórészt az adottságok miatt kialakult látványban.
A régi kollégiumi szárnyak véghomlokzatainak dekorációjára 2006. decemberében kiírt országos iparmûvészeti pályázat nyertese 2007. február elején Jovánovics Tamás Dupla vagy semmi c. alkotása lett a 16 beérkezett munka közül. A szerzõ minden épületen más attrakciót képzelt el, amelynek alapeleme a falfelületekre festett (vagy applikált) 32 db függõleges csík, illetve ezek különbözõ síkokba kiforgatott térbeli párjai – narancs, sárga, kék és kékeszöld színekben. A pályázatot és a megvalósítást a Magyar Universitas Programból finanszírozzák. A kivitelezés az elõzetes tervek szerint 2007 nyarán várható. Vajon a fõiskola rajz tanszékének hallgatói részt vehettek-e a versenyben a felületek kialakítását megálmodó terveikkel?
A gondos tervezõi munkát, az átfogó koncepciót és a részletekre való odafigyelést dicséri, hogy a kollégiumok és a „B” épület sarkánál álló egyemeletes gépészeti és kiszolgáló épület sem maradt ki a felújításból. A földszint elegáns kék nemesvakolatot, az emelet a „D” elõadói tömbhöz hasonló vízszintes sávos fémlemez burkolatot kapott. Az eltérõ homlokzati síkon elhelyezett, többféle méretû, ám nagyvonalú gesztusokkal nagyobb egységekbe foglalt nyílászárók izgalmas összhatást nyújtanak. Követendõ példának tartom az alárendelt funkciójú tömbnek az oktatási épületekkel azonos színvonalon történõ megformálását.
Érdekesség, hogy ezen épület közelébe telepítették 2002. októbere és 2003. márciusa között azt a 2 db, egyenként 1 MW teljesítményû gázturbinás blokkból álló mini erõmûvet (amelynek teljesítményét késõbb megduplázták), amely a campus teljes áramszükségletét, melegvíz-, fûtési és hûtési energiaigényét önállóan, nagyon jó hatásfokon biztosítja.
A régi kollégiumi szárnyaktól nyugatra, azokkal párhuzamosan, a sportcsarnok szomszédságában épült fel 2005. január 22. – szeptember 16. között Balázs Tibor („A” Stúdió ’90 Kft.) tervei alapján, a Strabag Építõ Rt. kivitelezésében, 7600 m2 alapterületen az új nagy kollégium, a Hotel Sandra Ifjúsági Szálló. Létesítését fõként a férõhelyek hiánya és az emelt szintû szolgáltatások iránti egyre erõsödõ igény indokolta. Összesen 428 fõ kaphat itt szállást egy-, két-, vagy háromágyas, zuhanyzóval és teakonyhával ellátott szobákban.

A Hotel Sandra főkapuja

A Hotel Sandra főkapuja

A rendelkezésre álló hely kicsiny volta miatt az épület jócskán túlszárnyalja a terület általános beépítési magasságát. A téglalap alaprajzú, kelet-nyugati tájolású, kilencemeletes, toronyszerû hasáb tömegébõl csak a kiemelt lépcsõházi blokk ugrik ki. Ez utóbbi hatásának erejét némileg csökkenti az a tény, hogy a kivitelezés után alig pár évvel a felsõbb szinteken a vörös festék már igencsak megkopott. A vasbeton vázzal és elõregyártott kéregpanelekbõl épített ház megjelenését a szürke szín dominanciája kissé szomorkássá teszi. Érdekes az épületváz hasonlósága a régi kollégiumi épületek szerkezeti rendszeréhez; az újét is feltehetõen a gazdaságosság és a gyorsaság igénye tette ilyenné. Elsõ pillantásra alig észrevehetõ a szigorú raszterbõl finoman kimozdított ablakok változatos szélességi mérete; ez inkább csak közelebbrõl érzékelhetõ, de nagyban hozzájárul a monotónia viszonylagos oldásához. A központi tömeghez csatlakozó, Stadion közre nézõ négyemeletes szárnyban magasabb szintû, szállodai szolgáltatást nyújtó, tágasabb lakóegységek találhatóak.
A nagyobb belmagasságú földszint eltérõ rendeltetését (elõcsarnok, recepció, bankfiók, üzletek, disco-elõadóterem) jól mutatja az alkalmazott nagytáblás faburkolat, amely világosabb homlokzati szín mellett még jobban érvényesülhetne. A fa a régi kollégiumi szárnyak már említett új bejáratainak anyaghasználatát is felidézi, ezáltal erõs kapcsolatot teremt a régi és új épület között. Az eleven narancs színû, erõteljes fõbejárat-keretezés telitalálat, de szinte elvész a kékeszöld keretek és felületek között. A Stadion utcai oldal földszintjén a szín-játék tovább erõsödik: alárendelt nyílások kaptak narancs szárnyat és kékeszöld tokot. A diákszálló pinceszintjén szauna, pezsgõfürdõ, edzõterem és fallabda-pálya található, illetve a déli oldalon néhány kisebb kereskedelmi és szolgáltató egység. Ez utóbbiak utcaszintrõl történõ megközelítése lépcsõn is nehézkes, de az elõttük kialakuló szûk, sötét tér még inkább barátságtalan. Mindezt tetõzi a mélybõl kibukkanó és a földszinten is elterjedõ reklámtábla-dömping, amely mostani állapotában igen kaotikusnak hat. A földszint akadálymentességét biztosító rámpák áthelyezésével a homlokzatnak ez a szelete is talán nagyvonalúbb kialakítást nyerhetett volna.

A Testnevelési Intézet épülete

A Testnevelési Intézet épülete

A diákszálló és a meglévõ sportcsarnok között nyaktagként épült fel 2005 – 2006. március 21. között a Testnevelési és Sporttudományi Intézet új épülete, ugyancsak Balázs Tibor tervei alapján. A pasztellszínû vakolt felületek és az erõteljes vertikalitást hordozó, sûrûn elhelyezett faburkolatos sávok egyedi megjelenést adnak ennek a homlokzatnak, amelynek feltárulása – az elõtte lévõ terület rendezetlensége miatt – kellõképpen nem biztosított. A mélyen elhelyezett nyílások és a kiugró faltagolások érdekes árnyékhatásokat hoznak létre. A faburkolat szoros egységet mutat az új kollégium földszintjével, de eltérõ kialakításával el is határolódik attól. A csatlakozási pont kissé bizonytalan, egy szélesebb fatáblás sáv jobban megfoghatta és lezárhatta volna ezt az épületegységet.
A kollégiumtól és a sportlétesítményektõl nyugatra, a Botanikus kert mögötti 2,5 hektáros területen, a Kótaji út mellett épült fel a Mûszaki és Mezõgazdasági Fõiskolai kar új tömbje (C épület). Az intézmény a Rákóczi úti régi épületekbõl költözött ide új, tágasabb helyére, amely így fizikailag is egyesülhetett a campus többi részével.
A tervpályázat nyertese a Nyíregyházi Tervezõi Céltársulás lett, Kulcsár Attila (Nyírterv Plussz Kft.) és Végh József (Art Vital Kft.) építészek elképzelésével. A munkálatok az „A” épületével egyidõben kezdõdtek 2001-ben, a Magyar Építõ Rt. kivitelezésében. Egy évre rá, 2002. október 30-án már szerkezetkész volt a „C” épület is, az ünnepélyes átadást azonban csak 2004. szeptember 5-én tarthatták meg. A Stadion köz tengelyét lezáró F alaprajzú, változatos tömegformálású, 10160 m2 alapterületû épületben az adminisztráció és az oktatási irodák, tanszékek helyiségei, elõadók, szemináriumi termek, tanmûhelyek, az informatikai labor, valamint az impozáns elõcsarnok kapott helyet.
A tömegformálásban meghatározó elem a tompaszögben megtört, Kótaji út felé szélesedõ, magastetõvel fedett háromemeletes központi szárny. Ehhez kapcsolódik délrõl az elõadók hatalmas félkör alakú tömbje, északról merõlegesen pedig a két egyemeletes oktatási szárny. Az együttes kialakítása eléggé heterogén, sokféle elemet használ. A külsõ megjelenésben is tégla-, fémlemez burkolatú és vakolt felületek váltakoznak, ezáltal az egységesség ereje csökken.
A kollégiumok felõl közelítve elõször a keleti szárny véghomlokzatának sziluettje tûnik fel. Itt a meghatározó elem a lõrésekkel és mellvédekkel tagolt saroktorony, valamint a mellette sorjázó horizontális ablakok. A délkeleti sarkon megjelenõ félnyeregtetõs, fémlemez burkolatú tetõtéri tömeg azonban éles formai kontrasztot teremt ezen az oldalon.

A C épület látványa kelet felől

A 'C' épület látványa kelet felől

A félköríves elõadói tömböt gazdagító, erõteljes vertikális hangsúlyú tornyok és az emeletre vezetõ középsõ lépcsõsor nagyvonalú gesztusok. Ez utóbbi pengefalának anyagszerûsége csorbul azzal, hogy a belsõ oldalak csak vakolatot kaptak. Igen finom kidolgozásúak viszont a hosszú, keskeny üvegtégla-nyílások, a látszó acélgerenda-áthidalások, és a tornyok tégla-rácsozatú homlokzatai. A hangsúlyos párkányok nyugodt lezárást adnak az épületnek.

Az elõadói tömb míves részletei

Az előadói tömb míves részletei

Az előadói tömb míves részletei

Az épülettömb reprezentatív fõbejárata nyugatról, a Kótaji út felõl nyílik. A nagy kubusból kiharapott, visszahúzott sík hatásos, ám a függönyfalak elaprózott osztása, a fémlemez burkolatú oszlopok faágakhoz hasonló felsõ, szerteágazó kialakítása, a vaskos vízszintes merevítések, valamint a téglaburkolat felett kibukkanó, timpanonszerû végfal ront a látványos összképen.
Bent az ékhez hasonlóan elkeskenyedõ alaprajzú, oszlopos elõcsarnok hangulatát a fehér felületek alapozzák meg. Ezt gazdagíthatta volna néhol a homlokzathoz kötõdõ, jól megkomponált téglaburkolat. A fõiskola területe felé történõ nagyobb mértékû megnyitást, az átjárhatóság érzését jobban szolgálhatná egy, a központi szárny keleti végén elhelyezett, a jelenleginél jóval hangsúlyosabb bejárat.
A központi szárny északi homlokzatának nagy üvegfelületei és a sarkokon átforduló vízszintes ablaksávok jól tagolják a felületeket és a mögöttük rejlõ funkciót is kifejezik. Az ehhez csatlakozó hosszú, kelet-nyugati tájolású oldalszárnyak földszinti ablakainak osztásai és a homlokzati sík elõtti fémlemez burkolatú pillérek egy másik, az épület többi részétõl erõsen elkülönülõ világ érzetét keltik; leginkább a sokféle alkalmazott anyag összhatása szokatlan. Összességében azonban érdekes, eredeti elgondolású az épületegyüttes.

A fõiskola egyedi hangulatának alapvetõ forrása az erdõbõl ligetes parkká szelídülõ természeti környezet. Képe fokozatosan formálódott, az új épületek elkészülte után alakult ki végleges elrendezése. Nagy változást jelentett a Sóstói út felõli kerítés elbontása, amelynek eredményeként az egész terület nyitottá, hívogatóvá és teljesen átjárhatóvá vált, az igazi campus-jelleget tovább erõsítve.
A díszudvar fõ hangsúlyát a már régóta létezõ hármas közlekedési tengely adja, amely a fõbejárattól a „B” tanulmányi épület kapujáig vezet. Az épületek rendjét tükrözõ, szigorú geometrikus keretek az „A” épülethez vezetõ utak csomópontjában lendületes ívû, szabad vonalvezetésû zöldfelületek formájában oldódnak fel. Itt található a kert érdekes színfoltja, a 2003. szeptember 17-én átadott zenélõ-mozgó, éjszakánként kivilágított szökõkút. Bodó Károly elképzeléseit Krajnyák László valósította meg. A közelében áll a már korábban elhelyezett napóra, amely még ma is betölti feladatát, figyelmeztetve az idõ múlására.
Az „A” épület déli homlokzata elõtt állították fel államalapító királyunk szobrát, amelyet 2001. szeptember 29-én, röviddel az építkezések megkezdése elõtt avattak fel. A szobor viszonylag kis méretéhez képest a talapzat magas és vaskos hatású. Furcsa az odavezetõ út hiánya is, hiszen így csak az ápolt pázsiton keresztülgázolva közelíthetõ meg a mûalkotás. Pedig érdemes közelrõl is szemügyre venni Szent István finoman megmunkált, díszes palástját.
A terület végigjárása során minden pillanatban változó látványban, tömbök, térfalak közötti izgalmas átlátásokban lehet részünk. Egyedül a „C” épület környezete sivár még kissé, ezt facsoportok ültetésével és a terület rendezésével lehetne enyhíteni. Fontos lenne a kollégiumok és a Kótaji úti tömb közötti kapcsolat kertépítészeti eszközökkel történõ hangsúlyozása, amely még jobban elõsegíthetné e távolabbi terület campusba integrálódását.
Jelenleg a 10000 m2 alapterületû régi fõépület, a „B” tanulmányi épület rekonstrukciója folyik 1,65 milliárd Ft összköltségen, a Strabag Építõ Rt. kivitelezésében. A tervek már 2005-ben elkészültek, a munkák várhatóan 2007. július 31-én fognak befejezõdni (A munkák túlnyomó részt befejezõdtek. Az épület 3-6 emeletein még belsõ átalakítások folynak – A Szerk.). Ez az utolsó, befejezõ lépése a Nyíregyházi Fõiskola több éve tartó folyamatos megújulásának, amelynek teljes összege mintegy 16 milliárd Ft-ra rúg. Ezzel a közelmúlt legnagyobb felsõoktatási fejlesztései közé tartozik, a minden épületre kiterjedõ, globális szemléletû felújítás pedig egyedülálló. Az együttes új tömbjei a város kortárs építészetének színvonalas alkotásai közé tartoznak. Hatalmas elõrelépés ez és megfelelõ alapot nyújt ahhoz, hogy az intézmény valóban a környék korszerû szellemi központja maradjon továbbra is.
A nyári pihenõ után újra benépesül az épületegyüttes és a még zöld díszében fénylõ park, majd a színpompás õsz ruháját ölti magára az erdõ. Szemben, a Sóstói út túloldalán, eklektikus és szecessziós stílusú, századfordulón épült, nagyrészt már felújított házak állnak. Múlt és jövõ tekint egymásra, az erdõ ölelésében. Ezen a helyen új érték született. Rajtunk múlik, mennyire tudjuk megbecsülni és megmutatni másoknak is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top