„Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” – gondolta Péter, elsőéves magyar-történelem szakos hallgató, és ha nem lett volna olyan nyomott hangulatban, bizonyára mosolyt csal arcára a felismerés, hogy itt a strandon Saint-Exupéry regényének szállóigévé vált mondata különös aktualitással bír. A testek pőrék, és a lényeg valóban takarásban lapul – vagy éppen domborodik. Az elmúlt év szerelmi kudarca ráébresztette a könyvmoly bölcsészt, mi is igazán lényeges az életben. Timi most új barátjával éppen a tengerparton tölti a forró napokat, míg ő ezen a vidéki strandon méregeti lopva a felhozatalt.

„Komoly a felhozatal” – ezzel csábítgatta az egyetem tájékoztató füzete is a felvételizőket, és Timi és ő egy emberként botránkoztak meg ezen. Teljes egyetértésben voltak afelől, hogy ez közönséges, így nem lehet beszélni férfiakról és nőkről, akikben érző szív dobog. Márpedig „jól csak a szívével lát az ember” – idézték Saint-Exupéry-t bizonyságul. Mindkettőjüknek kedvence volt a regény, mindketten úgy gondolták, hogy a belső értékek sokkal fontosabbak, mint holmi testvonalak.

Már egy fél éve jártak, mikor a lány bejelentette, hogy rádöbbent, milyen mély barátság fűzi Péterhez, de most megismert egy új érzést, a szerelmet, amit viszont egy másik férfi hozott el az életébe, egy programozó matematikus. Ragaszkodott hozzá, hogy továbbra is barátok maradjanak, most is küldött üdvözletet az Adriáról.

Egy büfé ablakában Péter megpillantotta szánalmasan vézna testének tükörképét, mikor épp azt figyelte, milyen vidáman csivitel a húga egy nagydarab, szőrős mellkasú férfival. „Ki volt az a fickó?” – kérdezte mikor már hazafelé készülődtek. Béla volt az – lelkendezett a húga –, utolsó éves az orvosin, és egy valóságos zseni, ezt már a barátnőitől is hallotta. Már ajánlottak is neki állást a klinikán, de ő persze előbb-utóbb mindenképp külföldön szeretne dolgozni.

Hát persze. A húgának is ez kell, ez a dagadt doki. Belegondolt, milyen sors vár rá magyar-történelem szakos tanárként. Se pénz, se nő, talán még egy normális állás sem. De mit tegyen, ha őt a fizika és a kémia puszta gondolatától még ma is kiveri a víz? Csak kell lennie valami megoldásnak! Igen, már tudta is, mit kell tennie. Félévkor átjelentkezik a jogra.