Abban a ritka esztendőben járunk, amikor a különböző felekezetek, vallások egyszerre ünneplik a Húsvétot és a Pészachot, ki-ki a maga szokása szerint. A ritka egybeesésre való tekintettel az Ég is hetek óta locsolkodik, Magyarországon emberes (embert formázó és derék méretű) plakátokat áztatva el. A SZIRT április 8-ára, csütörtök este 6 órára a Költészet Napja alkalmából a Művész Stúdióba hirdetett felolvasását azonban nem mosták el, csupán jótékonyan megöntözték, megihlették a tavaszi esők. A Nagy Zsuka költő szervezésében és konferálásával lezajló esemény a SZIRT hangos folyóirata új sorozatának első eseménye volt, egyesítve a társaság régi, open mic címen futó nyílt felolvasásainak immár hagyománnyá vált sorozatával. A szervező a felkért szerzőket nem kecsegtethette mással, mint azzal, hogy a legjobb írások azután megjelennek majd e honlapon.

DSCF7273Először Ács Zoltán olvasta föl Színeváltozás tavasszal című hosszabb versét. A tőle már megszokott hangvételű, halk szóval árnyalt, érzékeny, de nem túlfogalmazott szöveg éppúgy utalt a nemrég múlt Húsvét üzenetére, mint egyszerűen csak a tavaszi erdőre és a költői szavak hatalmára.

Kontraként férfira nő, versre próza, Kulin Borbála szövege következett Találkozásom egy anyával címmel. Az idegen számára érthetetlen nyelvű, gúnyos plakátok kísérik a rövidpróza nagyvárostól megilletődött hősnőjét a metró labirintusában való bolyongásain át, míg nagy nehezen meg nem találja a város jelképét, azt a bizonyos vasszerkezetű tornyot, amelyet a köztudat fallikus szimbólumként tart számon – alulról szemlélve azonban határozott, biztos lábakon álló nő – Párizs anyja.

Kulin BorbálaItt, a felolvasások között említendő a Phemius Jazz Trio színpadra lépése is. (Bartus Zoltán ütős, Olajos Gábor és Nagy Gergely gitárosok.) A zenészeket már a nevük is a Költészet Napjához kapcsolja: Phémiosznak hívták az ithakai elhagyott királyi udvarban azt az énekmondót, akit az Odüsszeusz vagyonát fölprédáló kérők saját szórakoztatásukra kényszerítettek. A költősors első keserű fölpanaszolását szokta belelátni az irodalomtörténet ebbe a jelenetbe, így némileg ironikusnak tűnhetett fellépésük a költők ünnepén. A játékukon azonban nem látszott ez a sötét háttér: úgy tűnt, hogy Odüsszeusz végre hazatért, és a három dalnok így kiléphetett a homályból, produkciójuk többé vált szolgai aláfestő zenénél.

DSCF7279A szövegek közül a próza után ismét versek, Gerliczki András haikui következtek. Szerzőjük nem először nyúl a közkedvelt japán műfajhoz, az utóbbi időben szinte csak ilyeneket ír. A tócsában szétmálló plakátfiúk utcáinkban megszokott, költőietlen képe igen alkalmasnak bizonyult a poétikai játékra, amelynek erejét itt – ahogy én értettem – az adta, hogy a civilizáció bomlékony tárgyait, például plakátokat helyettesített be a költő a klasszikus haiku természeti objektumainak a helyére.

Szorosan, szinte szó szerint értelmezte a költői feladványt a következő megszólaló, Béres Tamás is, poétikailag azonban egészen másképpen fogta meg. Plakátszerelem című szövegét ő maga igen laza szabadversként értelmezte, én azonban inkább makámaként, arab rímes prózaként hallgattam, mely műfajnak olyan példái vannak a magyar irodalomban, mint Arany János poloskája. A hol politikai plakátarcokként, hol valódi személyekként megjelenő karakterek, plakátfiú és plakátlány szerelmi története igazi, ironikus és komikus, de azért fajsúlyos makáma-téma.

DSCF7288Klasszikus plakáttémát ragadott meg Kürti László felolvasása, a moziplakát, mozikép és az igazi arc viszonyát. A Főszerep című vers mozijának belseje, ízesített popkornja szinte láthatóvá, ízlelhetővé vált egy pillanatra, szinte belehallottuk a felolvasásba a zacskó zizegését, a moziban mellettünk ülő párunk lélegzetét, hátunk mögül a mozigép surrogó hangját.

*          *          *

A hangos folyóirat ugyan új kezdeményezés, az open mic felolvasás már hagyomány. Hiszen a SZIRT már fönnáll pár éve, vannak, lettek hagyományai. Ahogyan Nagy Zsuka mondta, „vagyunk már olyan öregek, hogy most már mi is felfedezzünk ifjú tehetségeket”.

A moderátor: Nagy ZsukaA fölfedezett ifjú tehetségek közül először Tőkés Alex, a Széchenyi Középiskola diákja, a Nyír-Diák prózaíró verseny első helyezettje kapott szót. Túlvilági segítség című prózája a moralitás-játékok világát oltotta modern környezetbe. Az atombomba kamaszkori öngyilkosságra készülő majdani atyjának tettét angyal gátolja meg. Az az angyal, a fényhozó.

Az ifjak között is fiúra lány, prózára vers következett, Váradi Lili, a Zrínyi Ilona Gimnázium diákja, a Nyír-Diák második helyezettje. Előbb Színjáték című versét olvasta föl, játékos, de igen feszes, komoly, rendesen megmunkált szöveget. Az utána következő, Impresszionisták reggelije című, prózának titulált műve a maga merész metaforáival, érzéki szín-kavalkádjával még inkább a vers érzetét keltette a hallgatóságban – legalábbis bennem.

A legfiatalabb generáció közönségeNagy Gergely, a Kazinczy verseny első helyezettje (ÉVISZ) azonos a zenésztrió tagjai között felsorolt gitárossal. A trió névadójához méltóan klasszikus mértékben fogalmaz, biztos kezű verselő. A tartalom hol személyes (Egy kamaszhoz), hol féktelenül szerelmes (a női szájba adott Legénybájoló), hol Radnótira rímelő, visszájára fordított pásztoridill letarolt mezővel, elveszett nyárral (Ekloga).

A felkért előadók után a szabad mikrofont Budai Zolka használta ki, aki néhány hete megjelent Bebeszélve című kötetéből olvasta föl Döbbenet és Jutalomjáték című, szenvedélyes lelki önelemzést tükröző verseit.

A hangos folyóirat következő száma az itteni első felolvasó, Ács Zoltán szervezésében Fából vaskarika, avagy az irodalom fotoszintézise címmel kerül majd az érdeklődők elé.

A fényképek Nagy Hajnalka munkái,
az esten készült további felvételeket tekintsék meg az oldaldobozban!