A Szabolcsi Írók Társaságának  Plakátfiú vizet áraszt című felolvasására íródott vers.

Az erdőt járom,
a fák jelmondattalanul ölelkeznek a józan ég felé,
a fakó foszlányokban cigányok szedik az alját,
egy szevasz szevaszban tovább baktatunk.

Az erdőt járom,
a fák jelmondattalanul ölelkeznek a józan ég felé,
a fakó foszlányokban cigányok szedik az alját,
egy szevasz szevaszban tovább baktatunk.

Ha erre járna, ki arra vágyik,
hogy igaz társam legyen.
s nem plakáttal, fotoshopos mosollyal,
de a víztükör törékeny rajzait nem félre értve,
mert színeváltozásodban te csak halványabb leszel.
Ha erre járnál, és a böjti szelekben érkeznél,
a kérgek atyai kézfogásában,
ahogy csak keveseknek adatik.
Akkor tudnám, te vagy akire vágytam,
téged árasztott bennem  az igazság szomjazó hajnala,
és felismerném barátaid is.