Alternatív én
anya
Nagy Zsuka
Közben meg elvagyok. Úgy elvagyok. Mint mikor kislánykoromban játszottam a kisszobámban. Vannak szereplők, játékok és én guggolok a szoba közepén és megetetem a babámat, a macimat: egyet az anya kedvéért, egyet a papa kedvéért. És aztán megdicsérem őket. Mert jók voltak. Vagy leszidom őket. Mert rosszak voltak. Így vagyok én is. Most.
A saját lakomban. Mint egy gyerekszobában. Meghányom és megvetetem, modellezem, legókockákra szedem a körülöttem lévő világot. Aztán összerakom. Aztán megint szétszedem. Aztán megbeszélem magammal. Hogy ez így nem jó. Hogyan is kéne élni az embereknek. Nagyszerű. És anya jöhet eltakarítani a romokat.
A fejemből is. Úgy okosan, hogy ne legyek mérges. Hogy jöjjön is. Meg ne is. Nehéz neki.
Velem. Bűntudatom van. Csak várni tudok. Ülök és várok. Ezt jól megtanultam. De majd ha nagymama leszek, akkor jó lesz ez a tapasztalás. Ülni és várni az unokákat. De addig meg kell tanulni palacsintát sütni. Meg gyereket csinálni. És elviselni magam körül az embereket. Mondtam is anyának. Valami nincs rendben velem. Azt mondta, tudja. Már régen tudja. És sír is. Meg nem alszik.
Miattam. Hogy mi lesz velem. És, hogy én ezt nem tudhatom. Majd megtudom. Ha. Mert ez egy olyan kötődés. Hogy jobban fáj. Mintha vele történne. Jobban fáj. Ha látja. Nekem nem megy úgy. Izé Jól van, na. Mondom én. És látom. Még könnyezik is. Na, ekkor készen vagyok. Amit a legjobban utálok. Ha anya sír. Vagy nagyi sír. Nekimennék a világnak. Hogy miért van így. Hogy anya sír. Meg nagyi. Miért nem lehetett úgy csinálni ezt az életet. Hogy ők ne sírjanak. Nekimennék mindenkinek. Hogy sosem a lényeget. Mindig mást. Szóval megölelem anyát. Mit is tehetnék mást. Én. Könnyelmű gyerek. Aki nem tudja még. Milyen az. Ami most neki. Fáj. Úgy. Azt mondom. Majd ha nagy leszek büszke lesz rám.
Jól van, na. Te mit mondtál volna? Ilyenkor olyan kicsinek érzem magam. De ő azt mondja. Hogy már nagy vagyok. És ő büszke rám. Meg azt is mondom. Híres költő leszek. Azt mondja. Neki mindegy mi leszek. Csak boldognak lásson. Na. Azért néha kérnek lehetetlent az anyák is. Boldog. Chöh.. Próbáltam. Anya. Valahogy nekem az. Nem sikerül. És bebújok a pólója alá. És azt mondom. Vissza akarok menni. Mert engem mindenki bánt. És így szoktam kilépni a gyerekkorból a kamaszkorba. Az engemnemértmegsenki epizód így jön el. És hogy hol van a felnőttkor? Tán elvitte a cica? Így harminc felett. Azért. Lennie kéne. Nyugi. Van. Felnőttkor is. Kemény. A munkahelyen. Elvárásaim vannak. Viszonylag szikár értékrendem. Sértődékeny lettem. Türelmetlen. És kiabálós. Most mondja valaki. Hogy nem nőttem fel. Próbálom anyát felvidítani. Csinálok minden hülyeséget. Mikrofonnak használom a zöldhagymát. Énekelek neki valami szar slágert. Meg felkérem táncolni. Összeszedem magam. És két vicc is eszembe jut. Ugyanis mindig elfelejtem őket. De jön az erősítés. A tesóm. Ő is megérzi, parádézni kell. Anya nem maradhat így. Ilyen szomorúan. Még jó. Hogy a tesóm normális. Van egy malackája. Azzal alszik. Kiskorától mindig alszik valamivel. És az a valami mindig valamilyen rózsaszín plüss izé. Mostanában malacka. Nesze, anya. Itt az unokád. Jaj. Na most rázendít anya megint. Vagy érti a humort. Kösz tesó. De jól van. Anya mosolyog. Hogy neki milyen gyagya lányai vannak. Pedig a húgomnak már férje is van. Hüm. No komment. Neked is kéne. Kislányom. Mondja anya. Csak úgy a semmiből. Előhozakodik. Egy társ. Kislányom. Jaj. Végem. Ez a kedvenc témám. De most nem szabad összeveszni. Vigyázok. Nagyon. Jó vagyok. Kellene neked is egy társ. Társ? Anya. Hiszen a társat meg szokták enni…Hát, nem láttad a Vukot. Vadászom. Utamból. Kotródj. Emlékszel? Vuk már akkor tudta. Hogy a társak megeszik egymást. Hiszen ti is. Apával. De az vagy. Amit megeszel. Tudom.
Én zöldhagyma leszek. Beleharapok. És elhatározom. Lehet, férjhez megyek. Én is csinálhatok valami átejtős, normálisnak álcázott dolgot. Anyáért. Hogy ne sírjon. Hogy aludjon. Meg ne csak egy malackája legyen. Én majd megoldom. Megcsalom. Elválok. Elhagyom Mert úgy a normális. De neki nem kell mindent tudnia. Anya te csak örülj.
Mert. Anya. Csak egy. Van.
Nagy Zsuka: 
Nagy Zsuka: 
Nagy Zsuka: 
A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek. 
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10. 
Az ELTE-BTK Trauma és Gender Kutatócsoportja által meghirdetett konferencia célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az interdiszciplináris irodalom- és kultúratudományi nézőpont fontosságára, mely a trauma- és genderkutatás eddigi eredményeit mozgósítva képes felismerni a társadalmi nemi szerepek vizsgálatának jelentőségét a traumatikus tapasztalatok értelmezésében, illetve, hogy ez a megközelítési mód egyes szépirodalmi művek kapcsán elkerülhetetlen elemzési szempont.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!
- – - – - ? pretextus? – - – - -
Pilinszky János: Mégis nehéz
(sad cover version.)