You Are Here: Home » Gyalog-galopp » Alternatív én » anya

anya

Iszonyú sokat eszem és alszom mostanában. Feszült és ideges vagyok. Úgy érzem, lemaradok a saját életemről. Csak lógok a létemen. Mint fregolin a kisgatya.

Közben meg elvagyok. Úgy elvagyok. Mint mikor kislánykoromban játszottam a kisszobámban. Vannak szereplők, játékok és én guggolok a szoba közepén és megetetem a babámat, a macimat: egyet az anya kedvéért, egyet a papa kedvéért. És aztán megdicsérem őket. Mert jók voltak. Vagy leszidom őket. Mert rosszak voltak. Így vagyok én is. Most.

A saját lakomban. Mint egy gyerekszobában. Meghányom és megvetetem, modellezem, legókockákra szedem a körülöttem lévő világot. Aztán összerakom. Aztán megint szétszedem. Aztán megbeszélem magammal. Hogy ez így nem jó. Hogyan is kéne élni az embereknek. Nagyszerű. És anya jöhet eltakarítani a romokat.

A fejemből is. Úgy okosan, hogy ne legyek mérges. Hogy jöjjön is. Meg ne is. Nehéz neki.

Velem. Bűntudatom van. Csak várni tudok. Ülök és várok. Ezt jól megtanultam. De majd ha nagymama leszek, akkor jó lesz ez a tapasztalás. Ülni és várni az unokákat. De addig meg kell tanulni palacsintát sütni. Meg gyereket csinálni. És elviselni magam körül az embereket. Mondtam is anyának. Valami nincs rendben velem. Azt mondta, tudja. Már régen tudja. És sír is. Meg nem alszik.

Miattam. Hogy mi lesz velem. És, hogy én ezt nem tudhatom. Majd megtudom. Ha. Mert ez egy olyan kötődés. Hogy jobban fáj. Mintha vele történne. Jobban fáj. Ha látja. Nekem nem megy úgy. Izé Jól van, na. Mondom én. És látom. Még könnyezik is. Na, ekkor készen vagyok. Amit a legjobban utálok. Ha anya sír. Vagy nagyi sír. Nekimennék a világnak. Hogy miért van így. Hogy anya sír. Meg nagyi. Miért nem lehetett úgy csinálni ezt az életet. Hogy ők ne sírjanak. Nekimennék mindenkinek. Hogy sosem a lényeget. Mindig mást. Szóval megölelem anyát. Mit is tehetnék mást. Én. Könnyelmű gyerek. Aki nem tudja még. Milyen az. Ami most neki. Fáj. Úgy. Azt mondom. Majd ha nagy leszek büszke lesz rám.

Jól van, na. Te mit mondtál volna? Ilyenkor olyan kicsinek érzem magam. De ő azt mondja. Hogy már nagy vagyok. És ő büszke rám. Meg azt is mondom. Híres költő leszek. Azt mondja. Neki mindegy mi leszek. Csak boldognak lásson. Na. Azért néha kérnek lehetetlent az anyák is. Boldog. Chöh.. Próbáltam. Anya. Valahogy nekem az. Nem sikerül. És bebújok a pólója alá. És azt mondom. Vissza akarok menni. Mert engem mindenki bánt. És így szoktam kilépni a gyerekkorból a kamaszkorba. Az engemnemértmegsenki epizód így jön el. És hogy hol van a felnőttkor? Tán elvitte a cica? Így harminc felett. Azért. Lennie kéne. Nyugi. Van. Felnőttkor is. Kemény. A munkahelyen. Elvárásaim vannak. Viszonylag szikár értékrendem. Sértődékeny lettem. Türelmetlen. És kiabálós. Most mondja valaki. Hogy nem nőttem fel. Próbálom anyát felvidítani. Csinálok minden hülyeséget. Mikrofonnak használom a zöldhagymát. Énekelek neki valami szar slágert. Meg felkérem táncolni. Összeszedem magam. És két vicc is eszembe jut. Ugyanis mindig elfelejtem őket. De jön az erősítés. A tesóm. Ő is megérzi, parádézni kell. Anya nem maradhat így. Ilyen szomorúan. Még jó. Hogy a tesóm normális. Van egy malackája. Azzal alszik. Kiskorától mindig alszik valamivel. És az a valami mindig valamilyen rózsaszín plüss izé. Mostanában malacka. Nesze, anya. Itt az unokád. Jaj. Na most rázendít anya megint. Vagy érti a humort. Kösz tesó. De jól van. Anya mosolyog. Hogy neki milyen gyagya lányai vannak. Pedig a húgomnak már férje is van. Hüm. No komment. Neked is kéne. Kislányom. Mondja anya. Csak úgy a semmiből. Előhozakodik. Egy társ. Kislányom. Jaj. Végem. Ez a kedvenc témám. De most nem szabad összeveszni. Vigyázok. Nagyon. Jó vagyok. Kellene neked is egy társ. Társ? Anya. Hiszen a társat meg szokták enni…Hát, nem láttad a Vukot. Vadászom. Utamból. Kotródj. Emlékszel? Vuk már akkor tudta. Hogy a társak megeszik egymást. Hiszen ti is. Apával. De az vagy. Amit megeszel. Tudom.

Én zöldhagyma leszek. Beleharapok. És elhatározom. Lehet, férjhez megyek. Én is csinálhatok valami átejtős, normálisnak álcázott dolgot. Anyáért. Hogy ne sírjon. Hogy aludjon. Meg ne csak egy malackája legyen. Én majd megoldom. Megcsalom. Elválok. Elhagyom Mert úgy a normális. De neki nem kell mindent tudnia. Anya te csak örülj.

Mert. Anya. Csak egy. Van.

One comment on “anya

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top