Étterem
Ati Bátyó Étkezdéje I-II.
Hasas Pasas
A vasutas bérházak tövében szakadozó, csíkokban foszló feliratot tépdes a szél: Huszár söröző. Közel a „Guszev”, a valamikori huszárlaktanya, innen a név. Tenyérnyi hely, de kényelmesen le lehet ülni. Fütyülős mézes bodzát tartok a nap felé. Áttetsző tisztaság, tavaszi tűz. Bodzavirágillatú pálinka, mély magyar és messze trópusi ízek keveredése. Egy Borsodi mellől nézelődöm, macska kerülget könnyű léptekkel, tartózkodóan barátkozik a vendégekkel. Két koma rendel vegyes gyümölcsöt, kínálják a macskát is. Ezüst cigarettatárcájukon dohányzásellenes felirat, választékos beszédük alapján úgy tűnik, valaha szebb napokat láttak. Kint, az út másik oldalán régi vasúti épületek, évtizedek óta várakozó vagonok, porló téglafalak, s azokon túl a Móricz Zsigmond utca végén a FETIKÖVIZIG irodája. A földszinten – üzemi étkezdének, munkahelyi menzának álcázva – az étterem (Ati Bátyó Étkezédje I.). Takaros, tiszta hely, széles ablakokon mosolyog be a márciusi nap. A nyitott ajtón át az udvarra, egy fenyő élénk zöldjére látni. Az aktuális menü orjaleves, natúr sertésszelet főtt burgonyával és sóskamártással. A levest búzakalász-mintás mélytányérban adják. Közétkezde, mégis a családi porcelán kedvességét érezni. Ízes, de nehéz a húsleves, több a zsírkarika rajta, mint ahány aranyat Mátyás király a szegény asszonynak valaha kifizetett. A natúr szelet viszont felülmúlja várakozásomat. Natúr. Ez a titka. Só, bors, gondolatnyi olaj, mely a sütés végére láthatatlanná válik. Feszesre sült burok a húson, barnáspirosra pörkölődött foltok, kifehéredett rostok megőrzött nedvekkel, ruganyos textúra, mely a harapásnak enged. A főtt krumpli parázs, keményítőtartalma megfelelő, csoda, hogy vannak még ehető burgonyafajták. A sóskamártás enyhén tejfölös, enyhén édes, enyhén folyós, enyhén zöldes. Gazdag ebéd, s az egész kevesebbe kerül, mint egyetlen hepibigmek. Mennem kell, de Futó Rózsával a kátyúkat kerülgetve érzem, visszavár a hely: békés, csendes hétköznapi ebédeket ígér. Következő utam elején is a Huszár söröző áll, onnan indulok újabb étkek felé. A volt Almatároló előtt a Móricz Zsigmond utca megmaradt omladozó földszintes házai mellett lépdelek. Mindenütt március, simogat a nap, duzzadt orgonarügyek intenek buján az enyhe szélben, az utca végi nádtetős házikó meztelen vályogcsonkjain bodobácsok üzekednek. Kell is a tömény burjánzás öröme, hogy erőm legyen áttolni Futó Rózsát a benzinfüstös, sivár, poros másik oldalra, a Váci Mihály útra, ahol (a kutyaeledel-bolt mellett) vár a vasárnapi tyúkhúsleves. Erős falak állítják meg a körút zaját, parányi helyiség (Ati Bátyó Étkezdéje II.) fogadja az éhezőt. A lábtörlő helyén húszezresekből összerótt kollázs hirdeti: a hétköznapok csendes örömei minden földi hívságnál többet érnek. Szűk tér, mégis biztonságban érzem magam. Egyszerű hajópadlón terpeszkedik a három nehéz tölgyfaasztal, masszív, súlyos székek veszik körül, három család számára is elegendő a hely. A falakon egy-két régi plakáton kívül legfeljebb Van Gogh Éjjeli kávézójának színes reprodukciója vezeti tovább a tekintetet tágabb világok felé. Szombat-vasárnapi specialitás a tyúkleves, könnyű zöldségekkel. Nem is leves ez már, inkább esszencia, tápláló húskivonat, s még egy-egy főtt comb, szárny is kerül hozzá. A hazatérés, a családi ebéd hangulata és ízei találkoznak itt. Rántott csirkemáj burgonyapürével a második fogás. A máj egészben hagyott, jól átsült, kellően nedvdús a belseje, omlós-porlós a panírja. A burgonyapürébe több vajat tennék, tejjel-tejszínnel selymesíteném. Mindamellett otthoni íze van így is, a maradékot készséggel elcsomagolják, délutánra két személynek is táplálékul szolgál. Az út odakint sétára nemigen alkalmas. Futó Rózsa szinte magától indul, menekül a zajban, dübörgő kamionok, tülekedő autók, szemtelen motorok áradata mellett. Visszatérek, persze, ide, a béke szigetére, újra és újra. Az étlap felét végigettem, de van még felfedezni való. Kell az ismerős íz, s kell az új. Emlékszem a marhapörköltre (ruganyos tésztájú galuskával): omlósra pörkölt-rotyogtatott marhalábszár. Mint sűrű gulyás, olyan a szaftja; újra ízlelni vágyom. Emlékszem a rántott velőre: roppanó burokban lágy anyag, fűszere csipetnyi bors, semmi más. Emlékszem a friss orjalevesre (nem menüből): falatnyi húsdarabok, ízüket őrzik a lében, frissen és tisztán. Emlékszem a túrós palacsintára, tésztája habosan könnyű, alig édes, éppen ami kell, benne a mazsola feszes zselé, lágy a túró, nem nyeli nyögve a vendég. Emlékszem az ecetes almapaprikára, konzerv, nyilván, de üdítő savanyúság így üvegkehelyben tálalva (az ételek is megérdemelnék a műanyagnál nemesebb edényt). Emlékszem gyors jóllakásra, nyugodt falatozásra, emlékszem kedves kínálásra, szíves köszöntésre, emlékszem esős hétfőre, napos vasárnapra, emlékszem arra, hogy itt lenni jó volt.
A Vörös Postakocsi 2010. tavasz
Hasas Pasas: 
Hasas Pasas: 
Hasas Pasas: 
Hasas Pasas: 
Hasas Pasas: 
A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek. 
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10. 
Az ELTE-BTK Trauma és Gender Kutatócsoportja által meghirdetett konferencia célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az interdiszciplináris irodalom- és kultúratudományi nézőpont fontosságára, mely a trauma- és genderkutatás eddigi eredményeit mozgósítva képes felismerni a társadalmi nemi szerepek vizsgálatának jelentőségét a traumatikus tapasztalatok értelmezésében, illetve, hogy ez a megközelítési mód egyes szépirodalmi művek kapcsán elkerülhetetlen elemzési szempont.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!
huh, ez a fotó megfeküdte a gyomrom… (nem a Hasas, hanem Ati Bátyóé:))
Este tízkor elmentem megkeresni Ati Bátyó I-t, de hiába furikázta le föl a Móricz Zsigmondon, nem láttam. Annyira rejtve lenne, hogy az utcáról nem is látni, vagy én vagyok vak?
furikáztammmmmmmm
Jé, Tanár Úr!
Ön ír is? És nem is rosszul.
Állítólag van házhoz szállítás is, 5-ször próbálkoztam, 2-szer nyitvatartási időn belül állítólag későn telefonáltam, 2-szer sikerült kiszállítani, bár az egyik alkalommal 2 óránál is több időbe került, az ötödik alkalommal felvették a rendelést, de nem érkezett meg.
Én nagyon sokszor rendeltem már tőlük, az igaz hogy nagyon sokára van kiszállítás addig éhen hal az ember! Ma este ismét rendeltem de hiába vártam 2 óra hosszát ,nem érkezett meg a gyrostál!Felhívtam őket és közölték,hogy a megadott címen nem talált a futár!Nagyon érdekes, mert nem is járt itt!És az alkalmazottak hozzáállása hagy némi kivetnivalót! A tulajdonos jobban odafigyelhetne, mert ez nem jó reklám a mai világban!