Szindbád, a detektív címmel jelent meg a Magvető kiadónál Csabai László második kötete, amelynek apropóján Onder Csaba beszélgetett a szerzővel.

Csabai László (fotó: Handó Péter)

Csabai László (fotó: Handó Péter)

Szindbád, a detektív címmel jelent meg a Magvető kiadónál Csabai László második kötete, amelynek apropóján Onder Csaba beszélgetett a szerzővel.

Onder Csaba: Hogyan és mikor született meg Szindbád, a detektív figurája?

Csabai László: Valamikor 2008 nyarán. Egyszerűen megtetszett ez a szókapcsolat. Akkor nem volt több, mint a sok ötlet közül az egyik. Nem gondoltam volna, hogy ilyen karriert fut be.

Onder Csaba: A hiéna reggelije című első köteted számos története játszódik azon a Nyárligeten, amely ennek a kötetnek is a terét adja. Miért Nyárliget, miért nem Nyíregyháza?

Csabai László: Kizárólag fikciós prózát írok. (Igaz, a Napló kevésbé fikciós, mint a detektívtörténetek.) Remek dolog sztorit, helyzeteket, karaktereket kiötleni és működésbe hozni. És legalább annyira jó egy várost kreálni. Egy saját várost. Ez a legfőbb ok. (Az interneten is vannak efféle játékok.) Aztán: ha Nyíregyháza lenne a helyszín, azzal korlátoznám magam. Beleköthetnének, hogy az a ház nem úgy néz ki, ezt vagy azt az anekdotát ők nem úgy hallották stb. (Egyébként így is szoktak ilyeneket mondani, úgyhogy ennek talán nincs is nagy jelentősége.) Végezetül: távol áll tőlem bármiféle politikai-leleplező indíttatás, de ha valós városnevet használnék, elkezdhetnének spekulálni, hogy ez vagy az a negatív karakter, vajon nem ezt vagy azt a valós személy rejti-e.

Onder Csaba: Óhatatlanul is megfogalmazódik az összefüggés a nyárligeti Szindbád és a nyíregyházi születésű Krúdy Gyula Szindbádja között. Mennyire nyomasztó, vagy éppen inspiráló ez a nagyon erős irodalmi előzmény?

Csabai László: Sem nyomasztó, sem inspiráló. Az én irodalmi ízlésem kialakulásához Krúdynak semmi köze. Egyébként ez a kérdés fel sem vetődne, ha nem Magyarországon és Nyíregyházán élnénk. Ha Berlinben, Velencében vagy Moszkvában élnénk, akkor azt kérdeznék, mi köze lehet az én Szindbádomnak az Ezeregyéjszaka meséinek Szindbádjához. Hisz a történet ott kezdődik. Az egyébként felvetődött bennem, hogy ne legyen-e egy kis ezeregyéjszakás-fantasztikus-meseszerű hangulata a műnek. Végül elvetettem. Mert a valóság épp eléggé színes és meghökkentő. Magyarországon is, a Folyóközben is. Maradtam a realizmusnál.

Onder Csaba: Nem egyszerű tipologizálni ezt a könyvet: kevesebb mint regény, több mint novellafüzér. Milyen előzetes koncepcióid voltak az önállóan is olvasható szövegek egybekapcsolása során?

Csabai László: Először csak egy elbeszélést akartam írni. Elküldtem a Kalligramnak. Közben volt egy szirtes felolvasás. Ott is előadtam. [A SZIRT „Krúdy Omázs” felolvasó estjén, 2008 őszén hangzott el az első történet, a Honvéd utcai eset – a Szerk.] Beválogattátok a Vörös Postakocsiba. Aztán üzent Beke Zsolt a Kalligramból, hogy nagyon tetszik neki, mindenképp le akarja hozni. Egy pillanat alatt minden megfordult. Addig abban reménykedtem, bárcsak közölné valamelyik írásomat egy komoly lap, most meg kettő is ajánlatot tett. Akkor ugrott be, hogy mi lenne, ha írnék egy másikat a VP-nek. A helyzet feszültsége kihozta belőlem a második Szindbád novellát [Téboly: A Vörös Postakocsi, 2008 / Tél. A Honvéd utcai eset a Kalligram folyóiratban jelent meg végül – a Szerk.], és innentől kezdve már nem volt megállás. Előzetes koncepcióm nem volt az összekapcsolásra, minden résztörténet feletti szál menet közben alakult ki.

Onder Csaba: Műfaji értelemben is izgalmas határátlépéseket követnek el a szövegeid. A klasszikus krimi műfaji sémái tökéletesen működnek ugyan, de mintha ez csak a felszín lenne. Jól látom ezt?

Csabai László: Tulajdonképpen ez már műértelmezés lenne, amihez én nem nagyon értek, mert csak egy egyszerű író vagyok. És ráadásul nekem is furcsa, már-már idegen ez a kötet, mintha nem is én írtam volna, valahogy nem is hiszem el, hogy képes voltam rá. De ez messzire vezetne. A lényeg: mikor írok semmiféle eszmei, vagy formai szándék nincs előttem. Mögöttes mondanivalóban, rejtjelezésben nem gondolkodom. Egyszerűen olyan dolgot akarok írni, ami érdekes. Ráadásul kanonizált „krimisémák” nem igazán léteznek, vagy nem kell őket komolyan venni. A legfontosabb kritérium például az lenne, hogy nem szabad információt eltitkolni az olvasó elől, de ezt számtalanszor megteszik a krimi írók, akár lektűrről, akár szépirodalomról van szó.

Onder Csaba: A két világháború közötti Nyárliget hétköznapjai valósággal életre kelnek a szövegeidben. Mennyire volt célod ez a fajta nagyon plasztikus világteremtés?

Csabai László: Már említettem, hogy élvezettel építek képzeletbeli várost, s hogy „hiteles” legyen, természetesen szükség van az érzékletességre.

Onder Csaba: Mit tudhatunk meg a munkamódszeredről? Mennyit kell „készülnöd” az egykori Nyárligetből vagy éppen a keleti, bagdadi szokásokból, történelemből, gasztronómiából?

Csabai László: A tényleges billentyűcsattogtatásra fordított idő húsz-harmincszorosa az, amikor utánanézek a dolgoknak. Ha néven nevezünk egy várost, vidéket, kultúrát, vagy egy történelmi kort, akkor tárgyi tévedést nem kövezhetünk el. (Esetleg némi túlzás megengedett, hogy jobban fókuszban legyenek bizonyos momentumok.) De ez a sok utána böngészés nem elvesztegetett idő, jönnek ötletek kutatás közben is.

Onder Csaba: Szindbád életének csak egy adott időszakát ismerhetjük meg a könyvedből, azt sem teljes egészében, hiszen izgalmasan hagyod nyitva a folytatás lehetőségét, nem csekély kíváncsiságot ébresztve ezzel az olvasóban.  Hogyan folytatódik majd a nyárligeti detektív története? Regényt várjunk majd, vagy a mostanihoz hasonló erős kompozíciójú novellaciklust?

Csabai László: Nehéz kérdés. A ciklusnak megvan az az előnye, hogy egyenként is el lehet passzolni az írásokat folyóiratoknak. De afelé terel valami belső kényszer, hogy jöjjön az igazi regény. Egyébként ezt már megírhattam volna. Csak jobban, már a történet elejétől kezdve ki kellett volna bontanom a detektív magánéleti sorsát, és ebbe, mint epizódokat beleilleszteni a nyomozásokat. De már nem volt ehhez türelmem, a kezemben akartam fogni végre a könyvet.

Talán az lesz a megoldás, hogy lesz egy, a mostanihoz hasonló változat a folyóiratok számára, és egy teljesen átírt, regénnyé egységesített, az önálló megjelenéshez. Nem tudom még. Lehet, hogy nem is a detektív lesz a következő könyvem főszereplője. Két éve folyamatosan csoda történik velem, és a csodát, az újabb csodát, úgy érzem, nem lehet kierőltetni, kiagyalni, persze kell dolgozni rajta, de legalább annyira résen lenni és figyelni, hogy megtörténhessen, ha úgy érzi, eljött az ideje.
Kapcsolódó anyagok:

Antal Balázs: A nyárligeti detektív kalandjai elé

Csabai László: Téboly