A Fából verskarika, avagy az irodalom fotoszintézise című esten, a SZIRT hangos folyóiratának második számában elhangzott vers.

Attilának

A költő lódít. Hogyan csinál valóságból valódit.
Igazságból hitelt. Fából verskarika. Attila így.
Mikor rád ereszti a gázt. Mikor ki akar ugrani.
Mikor meg akar késelni. Akkor szereted. A legjobban.
Vagy akkor kellett volna. Benned. Megszeretni. Magam.
Rád borítom az asztalt. Szilánkosra tört szerelem. Beleáll.
A szívbe. Aztán csak baszhatnékja van. A szívnek is.
Az is csak egy állat. Izzad a tenyere.

Én megmondtam. Hogy beledöglesz. Belém. Teszek róla.
Élvezem. El. Aztán tíz órát alszom. És álmomban fotoszintetizál.
A halál. A this is the end. Ingyom-bingyom. Tálibe. Tutálibe. Málibe.
Az erdőbe. A végtelen út végén. Attila húz gumit. Elevenen nem szeretem.

SZIRT – Fából verskarika, avagy az irodalom fotoszintézise
Nyíregyháza, 2010. június 18.

Kapcsolódó anyagok:
Bódi Katalin az esten elhangzott írása a Bárkaonline-on olvasható
Debreczeni Edit: A nagy, fekete esernyő
Csabai László: Hajón egy szigetre (egy rejtvény)