You Are Here: Home » A Bakon Leső » Könyv » Érted, hogy mondod?

Érted, hogy mondod?

Kritika Nyelvész Józsi nagy sikerű szleng- blogjának könyv- változatáról a 2010/Nyár számunkból.

nyelvesz_jozsi

Nyelvész Józsi, Szlengblog. Ha érted, hogy mondom
(Budapest, Silenos Kiadó, 2009)

2006 februárjában indult útjára az interneten Nyelvész Józsi Szlengblog.hu oldala,[1] melynek népszerűségét két tényező is jól megvilágítja. Az egyik, hogy 2009-ben Goldenblog-díjazott lett a kulturális blogok kategóriájában,[2] a másik pedig az, hogy a szlengblog szavainak felhasználásával elkészült az első magyar szlengopera is, amelyet a budapesti Placcc fesztivál keretében mutattak be nagy sikerrel.[3]

A szűk négy év alatt összegyűlt, az oldalra felkerült szlengszavakat, és a hozzájuk kapcsolható példamondatokat betűrendben, szótárszerűen jelentette meg a Silenos Kiadó 2009 végén.[4] A kötet szerkezetileg a hagyományos szótárakat idézi annyiban, hogy a szócikkek alfabetikus sorrendben követik egymást, továbbá a rövid meghatározás mellett a szavak lehetséges előfordulását bemutató példamondatokat is találhatunk. A példamondatoknak köszönhetően azonban valamelyest el is távolodik a szótár műfajától annyiban, hogy az ezekben fellelhető, nyelvészetileg redundáns visszatérő szereplők és helyszínek révén egyfajta kerettörténet lehetősége is megteremtődik. Nyelvészeti szakkönyv szempontjából ugyancsak különös, hogy a kötet legvégén a már megismert „főszereplők” (természetesen a szótár szlengszavaival megfogalmazott) életrajzát is olvashatjuk, a könyv irodalmi teljesítményét és nyelvészetileg releváns hozadékát együttesen mutatva fel, mintegy jelezve, hogy ezúttal nem egy megszokott tudományos munkával van dolgunk.

A kiadói fülszöveg szerint a „Szlengblog szociológiai teljesítmény. A kor leírása […] alulnézetből”, továbbá olvassuk, hogy a „Szlengblog irodalmi teljesítmény”, és a „Szlengblog nyelvészeti teljesítmény. Odafigyelés, gyűjtés, szelektálás eredményeként” született. Utóbbi kijelentést a kötet első pillantásra teljesíti is, hiszen amellett, hogy az előszó megírását egy országosan ismert nyelvész, Balázs Géza vállalta, igazolva a könyv nyelvtudományi érdekeltségét, már maga a szótárak felépítésére hagyományosan jellemző szerkezet (az egyes szócikkek alfabetikus elrendezésűek, címszóból, rövid szómagyarázatból és példamondatokból, esetleg párbeszédekből állnak) is a nyelvészeti munkákkal szemben támasztott elvárásainkat erősítheti meg. Nem utolsó sorban pedig a szerző saját magát a meglehet, ironikus, ám legalábbis beszédes Nyelvész Józsi álnévvel illeti (érdemes megemlíteni, hogy a megjelenést követő néhány hónapban megőrzött arctalanságot nemrégiben önként leleplező szerzőről kiderült, hogy Nebehaj Viktor a valódi neve).[5]

A szleng fogalmát a szerző a következő módon adja meg a blogon: „Mi a szleng? A szlenget különböző nyelvészek másképpen határozzák meg. A Szlengblogon közzétett szleng attól szleng, hogy Nyelvész Józsi annak gondolja.”[6] A válogatási elv önkényes, tudományosan megalapozatlan kijelölésével nem pusztán a különféle papír alapú és online szlenggyűjteményektől határolja el magát, ezzel tulajdonképpen a nyelvészet határait is saját szabályai szerint jelöli ki, egyéni nyelvét, nyelvhasználatát tekintve mérvadónak, mégpedig úgy, hogy a tudomány álláspontját a saját szubjektív megérzéseivel váltja fel. A nyelvészet mint tudományos diszciplína elfogadott álláspontját, kutatási módszertanát szubjektív megérzésekkel helyettesíteni kétségkívül ironikus gesztus, amivel (jelen esetben) nem mást, mint a tudományos szlengkutatás relevanciáját kérdőjelezi meg, azt a látszatot keltve, hogy végül is bárki válhat „avatott” nyelvésszé, amennyiben képes egyéni módon értelmezni a diszciplína szabályait. Kérdéses azonban, hogy ebben az esetben mennyiben lehet a munka nyelvészeti szempontú hozadékát mérlegre tenni, egyáltalán, az említett műfaji heterogenitása mennyiben teszi lehetővé a kötet érvényesnek mondható értékelését. A szerző a saját meghatározásában a magyar szlenget kutatja,[7] és ugyanezen az oldalon, a blogszabályzatában azt írja, hogy „a Szlengblog célja a magyar szleng jelentéstani feltérképezése, a nyelvi (ön)művelés és a magyar nyelv fejlesztéséhez való hozzájárulás.”[8]

Bizonyosan a nyelvtudományi szakszerűséget gyengíti az, hogy a szótár a szerkezeti következetesség legalapvetőbb követelményeinek sem tesz gyakran eleget. Több helyen is előfordul például, hogy az utalószóként felvett szó a szótárban nem szerepel címszóként. Erre néhány példa, a teljesség igénye nélkül; a csikágózik (69) címszó példamondatai között jelölve van a prátozni kifejezés, de ennek magyarázata a szótárban nem található. Hasonló hiányosságot fedezhetünk fel néhány oldallal később is, ahol a szterkavári testre (73) történik utalás, de ennek pontos jelentésével adós marad a szerző. A helyzet fordítva is fennáll; a már fentebb említett csikágózik (69) címszó alatt szerepel a kajakra és a mozog, amelyek a szótárban önálló szócikk-ként szerepelnek, ám itt ezúttal az utalások jelzése marad el, de ugyanígy nincs utalás az alap és az arc szavakra a meredek (136) címszó alatt. Másfajta hiányosságra is figyelmesek lehetünk a 198. oldalon a tetű címszóban, ahol utalószóként a cigánydrazsé van kiemelve, ám a szótár kérdéses részéhez lapozva csak a cigánybonbon meghatározását találhatjuk. Továbbá a jelentésmeghatározásai sokszor nem eléggé átgondoltak, például a Hull a Hully Gully (90) címszó alatt a következőket találjuk:  „Önfeledt ünneplés, dorbézolás.” Ezt behelyettesítve a példamondatba: „Voltunk spanokkal hétvégén ünnepelni, csak úgy hullt a Hully Gully. A Kálmán electric boogie-zott, a Tomek meg szopta a pezsgősüveget, mint az anyja csecsét, hallod.” A megadott jelentést behelyettesítve tehát grammatikailag hibás szerkezetet kapunk: Voltunk spanokkal hétvégén ünnepelni, csak úgy önfeledt ünneplés, dorbézolás. A Kálmán electric boogie-zott, a Tomek meg szopta a pezsgősüveget, mint az anyja csecsét, hallod. (Az említett értelmi zavarok nagy része természetesen egyértelműen feloldható, mégis a tudományos munkával szemben támasztott elvárással olvasva a Szlengblogot számos következetlenség gyengítheti a kötet sikerültségét).

Mivel a csoportfogalommal mint központi definícióval operáló modern szlengelmélet[9] csak megszorításokkal alkalmazható a kötet esetén, ez szükségképpen eredményezi azt, hogy a példamondatai sem származnak az élőnyelvből. Nyelvész Józsi sajátos „gyűjtése” nemcsak a csoportfogalom kereteit lépi túl, hanem a szlengnek egy egyéni definícióját alkalmazza a munkájában. Jól mutatja szerzőjének szokatlan nyelvészi alapállását, hogy (a szleng fogalmának csak bizonyos szempontjait szem előtt tartva) esetenként önálló (mások által tehát nem használt) önkényes szóalkotását is egyenértékűként kezeli a közösségi szlengszavakkal. Ilyen például Nyelvész Józsi egyéni szóalkotása, a donáldkacsázik is,[10] amelynek megadott jelentése a következő: „Otthonában, felsőtestén ruházatot (jellemzően pólót) viselve, de fedetlen alsótesttel, említésre méltó cselekvés nélkül, céltalanul henyél. A szó valószínűleg utalás a rajzfilmekből és képregényekből ismert mesefigura, Donald kacsa öltözetére”. Megjegyzendő, hogy a szó szlengben történő elterjedésének már fellelhetők az első jelei, minthogy néhány hónappal a szlengblogon való megjelenés után az internetes újságírás szóhasználatába is bekerült.[11]

A már említett zavarbaejtő kerettörténet miatt is kevésbé tekinthető a Szlengblog nyelvészeti munkának, sőt az interneten megjelent egyik kritika sokkal inkább irodalmi teljesítményének kiemelését tekinti feladatának a nyelvészeti eredmények bemutatását háttérbe szorítva (a szerző Zola naturalizmusát, Bret Easton Ellis formabontó írásművészetét hozza föl arra példaként, hogy újító jellegű, a műfaji hagyományokkal szembemenő műveknek a jelentőségét gyakran kortársai nem ismerik fel).[12] Földrajzilag létező, beazonosítható helyszínek és „életszerű”, ugyanakkor társadalmilag és kulturálisan egyaránt rendkívül szűkre szabott keretek közé szorított figurák elevenednek meg a kötetben. A következetesen felépített karaktereket egyénre szabott nyelvhasználatuk teszik felismerhetővé (hasonlóan, miként erre az iménti recenzens is utal). Ennek legszembetűnőbb és legkönnyebben azonosítható példája az egyik főszereplő, Pikács Tónió jellegzetes (és a valóságban nem létező) dialektusa: „Mi? Tomák? Kit árdákál! Ádd ki á kör báráckát, Ráúdikám! (127), Kászánám, Dínes úr! (128), Há házzátok á színem ilí ázt á kistáskát, idé, á Márcipánbá!” (109) (a kiemeléseket töröltem, O. É.). Így a példamondatok alapján vékonyka jellemrajzok is kialakulnak az olvasóban, amelyeket a kötet végén található életrajzok igazolnak vissza. A szerző szerint a figurái kitalált szereplők, de a valóság inspirálta őket, ellenben ennél fontosabb az az ábrázolni kívánt, erősen sarkított „magyar valóság”, amelynek egyetlen (és egyébként egzakt szociológiai vizsgálatokat nélkülözve aligha reprezentatív) szegmensében a Nyelvész Józsi által tipikusnak tekintett – az egyéni neologizmusaival kiegészített – nyelvhasználatot mutatja be.[13] De irodalmi műnek sem tekinthetjük fenntartások nélkül, hiszen mind a nyelvi összetettség, mind a mondanivaló terén hagy kívánnivalót maga után, az pedig csak alaposabb érveléssel volna alátámasztható, hogy a magyar irodalom legnagyobbjaival (például Móricz Barbárok című elbeszélésével) együtt említsük, ahogyan tette ezt a fentebb kiemelt, irodalommal foglalkozó blogon az egyik kritikus.[14] Mindezekből nem kizárólag az következik, hogy az ilyen módon összegyűjtött szlengszavak nem értelmezhetőek a modern szlengkutatás eredményei szerint, hanem az is, hogy a Nyelvész Józsi által művelt nyelvészetet sem szabad kizárólag a „komoly”, egzakt tudományosság kritériumai szerint megítélni. Már csak azért sem, mert a könyv említett műfaji sokszínűsége mögött sejtett szándék szerint – miként a választott álnév nyilvánvaló provokatív jellege is utalhat rá – éppen a tudományosság, a terminus technicusok (ember)idegen világa és a hétköznapi élet között is létezhet átjárás, jóllehet szigorú értelemben tudománytalannak tűnő, a mindennapok nyelvi jelenségeit „annak megfelelően”, a hétköznapi ember nyelvén, „közérthetően” vizsgáló módszertani elveket követve.

Nyelvész Józsi Szlengblogját olvasva tehát felmerülhet a gyanú, hogy a szakmai közönségnek csak fenntartásokkal szabad komolyan vennie, hiszen elsősorban talán nem is nekik készült. A kötet szórakoztatva kívánja egy adott réteg legfrissebb, Balázs Géza szavaival a „rendszerváltó szlengjének” keresztmetszetét adni, és a szerzőnek ezt a vállalását nem érdemes figyelmen kívül hagynunk, különben előfordulhat, hogy szerző és kritikus egyszerűen „elbeszél” egymás mellett. Mintha előre figyelmeztetne is a kötet alcíme (Ha érted, hogy mondom) a vállaltan alternatív nyelvészeti vizsgálódás félreértésének a veszélyére, ami azon kívül, hogy utal az ismert és kevésbé ismert szlengszavak jelentésének meghatározásait tartalmazó könyv funkciójára, a feltételes módú szerkezet („ha érted”) révén éppen a megértésnek ezt, a tudomány felől eleve feltételezett hiányát rögzíti.

A kritika írójának az a nyugtalanító érzése támadt a könyv olvasása közben, hogy a Szlengblog és a megjelent könyvváltozat sajtóvisszhangja által felfokozott elvárását nem, vagy csak részben teljesíti. A szlengszótárnak álcázott irodalmi mű szociológiai kitekintéssel ötletnek nem lenne rossz (bár kevéssé eredeti, hiszen szótárformában született már regény például Milorad Pavić és Temesi Ferenc tollából is) ám a megvalósítás hiányosságai elfedik a kötet esetleges újszerű vonásait.


[1] http://szleng.blog.hu/

[2] http://www.goldenblog.hu/2009/ime_a_10_legjobb_kultblog_2009-ben

[3] http://soharoza.blog.hu/2009/09/19/keszul_a_mindenutt_jo

[4] A továbbiakban az oldalszám mindig az idézett hely kötetbeli helyét jelzi, a Szlengblog internetes oldalhoz pedig azért voltam kénytelen fordulni, mert a szerző a szócikkek és az életrajzok közlésén kívül semmilyen más információval nem szolgál a kiadott kötetben (például, hogy mit is tekint szlengnek, esetleg milyen szempontok szerint kerül be vagy nem kerül be az adott szó a szótárba).

[5] http://index.hu/kultur/klassz/2010/03/07/nagyon_sok_internetezot_tettem_szlenggel_boldogga/

[6] http://szleng.blog.hu/2009/02/10/blogszabalyzat_1

[7] http://szleng.blog.hu/2009/02/10/blogszabalyzat_1

[8] http://szleng.blog.hu/2009/02/10/blogszabalyzat_1

[9] „létrejöttének legfontosabb feltétele egy olyan közösség, amelynek tagjai intenzív […] kapcsolatban állnak egymással. A szleng létezése ezekben a kiscsoportokban nyer értelmet, egyrészt nyelvi eszközei révén megkülönbözteti a csoporthoz tartozókat a csoportba nem tartozóktól, másrészt pedig a kiscsoport és annak tagjai számára egyféle verbális lázadást jelent az őket körülvevő hierarchia ellen, így használata az ego védelmét és a csoportnyomás alóli felszabadulást szolgálja”, írja Kis Tamás a magyar szlengről szóló összefoglaló tanulmányában. URL: http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/szleng.php

[10] http://index.hu/video/?s=tag%3Ahalas_d%C3%B3ra

[11] http://index.hu/velemeny/jegyzet/2009/12/31/a_donaldkacsazas_eve/

[12] http://konyvelmeny.blog.hu/2010/02/27/nyelvesz_jozsi_szlengblog_1

[13] http://index.hu/kultur/klassz/2010/03/07/nagyon_sok_internetezot_tettem_szlenggel_boldogga/

[14] http://konyvelmeny.blog.hu/2010/02/27/nyelvesz_jozsi_szlengblog_1

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top