A restaurátor
A számokról (éjszaka)
Béres Tamás
Eltelt még egy óra. Füllesztő meleg volt, alig mozgott a levegő a szobában. Hallgatta a folyosón kattogó ingaórát, a kattogások egyre erősödtek, mintha az óraszerkezet ott lett volna mellette.
Eltelt még vagy hatvan perc. A szobában volt egy rádiós ébresztőóra, kivetítette az időt a plafonra. A sötétszürke háttér előtt valósággal világítottak a vörös számok. Számolta a másodperceket, a perceket és figyelte, ahogy múlik az idő, a számok csigalassúsággal változtak. Formákat, alakzatokat látott maga előtt. Van valami misztikus abban, gondolta, ahogy várjuk az idő múlását. Most már csak a számokra koncentrált, figyelte, ahogy kivetítve feltűnnek az azonos számok. Kereste, várta a különleges alakzatot alkotó időpontokat is. 0:00 (nulla óra nulla perc). 1:11 (egy óra tizenegy perc). 2:22 (két óra huszonkettő perc). 3:33 (három óra harminchárom). Talán ez a legveszélyesebb, fél négy felé az ember már kábulatban van, ha egészéjszaka nem tud aludni, fáradt, elaludna, de nem tud, csak pillanatokra, talán percekre alszik vissza, de újra felriad. Reméli, már hajnal van. Kel fel a nap, de csak a Hold vagy a csillagok világítanak, újrakezdődik minden. 4:44 (négy óra negyvennégy perc). A digitális órán ez három szék formájában jelenik meg. 5:55 (öt óra ötvenöt). Hat előtt öt perccel. Majdnem hat óra. Itt véget ér az azonos számok sora, nincs hat óra hatvanhat, vagy hét óra hetvenhét.
Gondolatban sorra vette a még különlegesebb időpontokat. 3:14 (három óra tizennégy) A pí értéke, hajnali negyed négy. 1:23 (egy óra huszonhárom) a számok egymás utáni sorrendben. Vagy visszafelé is: 3:21 (három óra huszonegy). Már hajnalodik, egy tehervonat kürtje végigsikít a városon. Misztikus időpont a 2:25 (két óra huszonöt perc) is, vagy az 5:25 (ót óra huszonöt) és a 5:52 (ót óra ötvenkettő) is, a huszonöt formája teljesen szimmetrikus a kettes és az ötös egymás tükörképei.
Vajon hányan figyelnek éppen az órák számlapjára, pont akkor, amikor ő. Az idő össze köti-e őket, mire gondolhatnak azok az emberek, akik egyszerre figyelik az idő múlását? 10:10 perckor, 11:11-kor vagy 05:05-kor, 03:03-kor, 02:02-kor. A lakás óráit, a városban, a belvárosi órásmesternél, egy óragyárban, a világon mindenhol magával húzza az idő, mint egy mágnes, magával húzza, s nem engedi, örök fogságban tartja. Mi is az órák rabjai, az idő foglyai vagyunk. Ezt már egyszer megálmodta, de já vu. Minden este megismétlődtek az álmai, minden este ugyanazt álmodta, ugyanazokkal a szereplőkkel, akik szó szerint mindig ugyanazt mondták, a történet végét sose tudta meg, mindig felriadt valamire.
A Hold fényei a falon már az óráét keresztezték.
Elbóbiskolt. Még félhomály volt, amikor felriadt, homályosan látta maga előtt a pontos időt: 6:24 (hat óra huszonnégy). A születési dátuma. Az aznapi dátum is.

A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek.
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.



Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!