Vidornapló
Holnaptól: VIDOR!
Karádi Zsolt
Nyolc fesztivállal a háta mögött a város a kilencedikre készül. A kilencedikre, a válság ellenére, a természeti csapások ellenére, orkánok, árvizek, viharok, kánikula ellenére: ismét és ugyanolyan lelkesen, mint az elmúlt években. Mert a VIDOR az itt élőknek nem egy több napos vigalom, hadd ne mondjam: buli, hajnalig tartó dáridó, aztán meg nehéz macskajaj. Nem. A VIDOR nemcsak egy fesztivál a sok közül, amelyből ma már, jószerivel, minden bokorban terem néhány…
A VIDOR különbözik a POSzT-tól, a kisvárdai rendezvénytől, a gyulai Shakespeare-, és a debreceni DESZKA Fesztiváltól is. A VIDOR vállalja, hogy a szórakoztatás és a szórakozás kilencnapos seregszemléje, a nevetés és nevettetés jegyében szervezett művészeti találkozó. A kezdetben csak színházi mustrának indult kezdeményezésből mára kulturális-, mondhatni összművészeti fesztivállá lett, ahol természetes közelségben él egymás mellett a színház és a festészet, a fotó és a karikatúra, a báb és a muzsika, a film és az irodalom, a tánc és a muzsika. A világzene. Mert a VIDOR az elmúlt években Európa legnagyobb ingyenes világzenei fesztiválja lett.
És ebben a szlogenszerű mondatban az egyik hangsúlyos szó az ingyenes, a másik a világzene. Azok, akik esténként elsétálnak a Kossuth térre, olyan világsztárokkal találkozhatnak, mint Manu Dibango, Joana Amendoeira, vagy a La Excelencia. Helybe jön a világ. (A „világ” egyébként gyakran megfordul Nyíregyházán: legutóbb augusztus közepén, a Cantemus Fesztivál keretén belül svéd, izraeli, spanyol, orosz, japán, kínai és magyar énekkarok adtak egymásnak randevút a városban. Megható, egyszersmind katartikus élmény volt, amikor augusztus 20-án az egyesített kórus, mintegy ezerkétszáz énekes, s csaknem ezerötszáz néző egyszerre énekelte: „Felkelt a napunk, István a mi urunk, árad a kegyelem fénye reánk…)
A VIDOR-nak filozófiája van. Ennek az a lényege, hogy a nevetés mindenkinek kijár. Függetlenül attól, hogy szegény vagy gazdag, idős vagy fiatal, férfi vagy nő, városban él vagy falun. Azonban ez az elképzelés mára gazdagodott, s inkább azt mondanám: a kultúrához való hozzáférés mindenkinek kijár. Ennek jegyében jutnak el zenészek óvodákba, iskolákba, kórházi osztályokra, sőt, a börtönbe is… (Azt tervezem, hogy ez utóbbi két helyszínre elkísérem a fellépőket: meg akarom írni, milyen egy zenei illetve dumaszínházi előadás ezekben a – valljuk meg őszintén – nem igazán színházi befogadásra alkalmas intézményekben…)
Holnaptól: VIDOR.
Olyan magyar előadók zenélnek, mint például a Csík Zenekar és Kiss Tibor, Szalóki Ági, a Maskarade Együttes, a Kerekes Band, vagy a Napra, s olyan művészek lépnek fel, mint Kováts Adél, Szervét Tibor, Moór Marianna, Máté Gábor, Bezerédi Zoltán, Kern András, Igó Éva, Rajhona Ádám, Csuja Imre, Margittai Ági, Csákányi Eszter, Eperjes Károly, Bánsági Ildikó, Bán János, Györgyi Anna, de itt lesz Bereményi Géza, Csaplár Vilmos, Pozsgai Zsolt, Szécsi Noémi, Grecsó Krisztián is.
Lesz ismét színház, zene, kacagás: találkozás ismert és ismeretlen emberekkel, barátkozás a téren arra járókkal, játék a gyerekekkel, bábokkal, pantomímesekkel, ismerkedés akrobatákkal, karikaturistákkal, tűzzsonglőrökkel az elfogyó nyár sugaraiban fürdőző fák alatt, a Bessenyei tér hangulatos sétányain, ahol színészek és zenészek beszélgetnek, vitatkoznak, fecsegnek, bolondoznak az augusztus végi fényes délután szépségében kábultan sütkérező szobrok között, meg-megállnak a hazatérő Krúdy alkonyatban ragyogó csézája előtt, meglátni a múlt néma áradását sötét szemekkel figyelő író tekintetét, meghallani múlt és jelen egymásba hullámzó hangjait, megpillantani az eltűnt és a megtalált idő találkozási pontját, a színházat, ahol minden este felhangzik a fanfár, felhangzik a fesztiválra hívó zene, gyertek, invitálnak az élőszobrok, megállt az idő Nyíregyházán, gyertek és nézzétek, mi történik velünk, általunk, értünk ebben a kilenc napban. Mert a kilences számnak misztikája van, a kilences az égi teljesség képe, az Isteni Színjáték kozmikus szerkezete erre épül, a Pokolnak, a Purgatóriumnak, a Paradicsomnak egyaránt kilenc köre van, az Istenhez vezető létra fokainak száma kilenc, és Beatrice száma is a kilenc. De a görög mitológiában is nagyon gyakran szereplő numerikus szimbólum: Héphaisztosz kilenc napon át zuhant az égből, amikor Zeusz ledobta onnan, Létó kilenc napig vajúdott, mielőtt világra hozta Apollónt és Artemiszt, a Múzsák, Zeusz gyermekei, akiket apjuk kilenc egymást követő éjszakán nemzett, szintén kilencen vannak, Tróját kilenc évig ostromolták, mire a tizedikben sikerült bevenni, Odüsszeusz kilenc évig bolyongott a tengeren, mielőtt a tizedikben hazatérhetett. „A kilenc az egységnyi időt, a próbatétel, a küzdés idejét jelenti – írja a Szimbólumtár –, a beteljesülést a tíz hozza el. A kilenc (…) a beavatás jelképe is: kilenc lépcsőfokot kell bejárni ahhoz, hogy valaki elérje a tíz tökéletességét, és a tudás részese lehessen”.
A kilencedik fesztivál is egy lépcsőfok: vágy a tökéletességre, a harmóniára, az Egészre.
Holnaptól: VIDOR!
A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek. 
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10. 
Az ELTE-BTK Trauma és Gender Kutatócsoportja által meghirdetett konferencia célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az interdiszciplináris irodalom- és kultúratudományi nézőpont fontosságára, mely a trauma- és genderkutatás eddigi eredményeit mozgósítva képes felismerni a társadalmi nemi szerepek vizsgálatának jelentőségét a traumatikus tapasztalatok értelmezésében, illetve, hogy ez a megközelítési mód egyes szépirodalmi művek kapcsán elkerülhetetlen elemzési szempont.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!