Képzőművészet, VIDOR 2010
Ország Lili művei az Antal-Lusztig gyűjteményből
Gucsa Magdolna
Kiállítás a Jósa András Múzeumban a VIDOR Fesztivál ideje alatt,
2010. augusztus 28. és szeptember 4. között
Ország Lili: Pompeji I (1969)
,,Számára a történelem (…) a déjà vu élménye, permanens lélekállapot.”- írja Németh Lajos az ungvári zsidó lányról, akit a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a Bálint Endrével való, élethosszig tartó levelezés és a Jeruzsálemtől Itáliáig ívelő utazások csiszolnak a XX. századi magyar képzőművészet egyik legegyedibb hangú képviselőjévé.
Már a kiállítás egyik legelső képe, a Sárgaház labdázó alakkal (1950-es évek eleje) című festmény elbizonytalanított térszerkezete, a chiricoi kulisszafalak, a felismerhetőség minimumára redukált emberalak, és a kép keretén túl lepattanni készülő labda – az egyetlen tárgy, amely rendelkezik valódi kiterjedéssel, így tehát árnyékkal is – előrevetíti az egész művészi (és élet) pályán átívelő, szakadatlan kutatást térben és időben, személyes történeten s történelmen át: a hajszát a nyugvópont menedékéig.
A szürrealista képek metaforákká sűrített felismerései hamarosan Korniss Dezső és Vajda Lajos szentendrei motívumaira hajazó vonalakká bomlanak, a művész a tér benépesítése helyett inkább a tér egy-egy komponensére fókuszál (Fekvő, az 1950-es évek közepe). Ám mielőtt ezek az elemek Ország Lili festészetének végső kijelentéseivé csontosodnának, egymásra rakódnak, le- és bezárják a képsíkot, de egyúttal új, időbeli kiterjedést nyernek. Az így felépülő falak olykor kijelölik konkrét helyüket az elérhető legobjektívebb realitásban, például a vulkánkitörés utáni Pompei (Pompei III.-IV.) mementóivá lesznek, máskor panaszokból és fohászokból állnak össze, s annak ellenére, hogy a jeruzsálemi siratófalat idézik, mégis sokkal bensőbbek annál: az ungvári gettóban didergő zsidó gyermek emlékei közül valóak (Megkövült panasz, 1967).
Ország Lili vérvörös és tengerkék falaiból komplett városok épülnek, ám mintha felgyorsult volna bennük az idő: ugyan az ott lakók egyértelmű jeleket hagytak maguk után, héber, görög, latin és kopt betűk váltják egymást, a görög-római szobrok torzóit és a reimsi katedrális Máriához siető, mosolygós angyalfiguráját; mégis, az idő felzabálja, a város és múltja azonnal magába olvasztja az egyént (A város és múltja, 1971). A fekete festék, akár a korom, ellepi a kép felszínét, a személyes történetek a történelem pulzáló, folyton újrarendeződő útvesztőjévé olvadnak össze. Az Idő megszelídítésének mesterségét, az emlékezés aktusát a művész a Palotaszárny (triptichon, 1967) című munkáján látja el szakrális kerettel, emeli oltárképpé, ezzel egyszer s mindenkorra a lét központi kérdésévé avatva azt.
Hogy az emlékezés, az észlelés tárgyainak folytonos újrarendezése milyen mélyen személyes probléma, azt a Labirintus (triptichon, 1974 körül) szintén hármas oltárformája jelzi. Az útvesztő régi meditációs eszköz, a középkori katedrálisok padlójáról is ismerős, egyszerre jelképezi a Krisztus egyházához elvezető jeruzsálemi zarándoklatot, s a lélek legmélyére tartó spirituális utazást. Ország Lili festészete egyszerre tesz kísérletet egy magánmítosz, az otthont s egyben börtönt is jelentő, de saját város megteremtésére, ám ugyanakkor az idegen metropoliszok kavargó tömegében alámerülő, saját létének terhétől megszabaduló lélek eufóriáját is képes artikulálni. Legizgalmasabb képein ezt a kettősséget sűríti egy-egy jelkép mögé, akár a pravoszláv ikonok gesztusait, akár az olykor architektonikus elemekké szilárduló kalligrafikus (ál)betűket veszi kölcsön: a grafikák, akárcsak a szent könyvek, igényt tartanak a többszörös értelmezésre, nem mondanak le saját exegézisükről.
Az érdekfeszítő kiállítás kapcsán múzeum illetékeseit külön köszönet illeti, hiszen az úgy húsz négyzetméteres teremben egymástól uszkve három centiméter távolságra elhelyezett képek kitűnően modellezték az Ország Lili festészetét átható elemi klausztrofóbiát, bár talán ez a jellegzetes atmoszféra akkor sem veszett volna el a néző számára, ha több teremben, szellősen, átláthatóan sikerül elhelyezni a képeket. És akkor még nem is próbáltam megbecsülni, hogy egy másfeles sorközzel nyomtatott, tíz mondatos lényegi ismertető a falon pontosan mennyivel mutat jobban, mint a sarokba hajított, az internetről származó kétoldalas esszé, amelyben még az aláhúzással jelölt hiperhivatkozásokat is olyan gondosan őrizték meg, mint a palotaszárny falai a hajdani lakók nyomait.
Ország Lili: Város a királyok korából II. (1965)
{a szerk.}: 
{a szerk.}: 
Onder Csaba: 
Tóth Laura: 
Drótos Richárd: 
A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek. 
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10. 
Az ELTE-BTK Trauma és Gender Kutatócsoportja által meghirdetett konferencia célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az interdiszciplináris irodalom- és kultúratudományi nézőpont fontosságára, mely a trauma- és genderkutatás eddigi eredményeit mozgósítva képes felismerni a társadalmi nemi szerepek vizsgálatának jelentőségét a traumatikus tapasztalatok értelmezésében, illetve, hogy ez a megközelítési mód egyes szépirodalmi művek kapcsán elkerülhetetlen elemzési szempont.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!