A költő 2009/Nyár számunkban megjelent versei, friss első kötete, a Fotelapa ajánlójaként.

Ayhan Gökhan: Fotelapa (JAK-füzetek 161., Budapest, 2010)

2010 augusztusában jelent meg Ayhan Gökhan Budapesten élő költő első verseskötete a JAK-füzetek sorozatban, a József Attila Kör és a prae.hu gondozásában Fotelapa címmel. A költő sok más folyóirat mellett lapunkban is közölt verseket, a 2009-es évfolyam nyári számában. Most, kötetéhez kedvcsinálóként, e műveket ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Gdansk

a sötéttől megtapadt ég,
a lengyel kockaköveken
fenyvesek gyantaillata-
ilyen környékre érkezünk,
a város nem takar ki eléggé
a felhősodrást kívánja
a lány a tenyerében,
vele jöttem, piros szatyor,
ezekről azonosítom,
a testén egy kéz vonása,
az előző férfié,

első napunkon ebéd,
a közeli étteremben,
a másodikon a stégről
hosszan vízbámulás, a tenger
kiábrándító közelsége,
pedig most látjuk először,
a harmadik és negyedik nap
megismétlünk mindent.

a város, a tenger, mint olyan,
soha nem is létezett.
a parton sétálunk,
szórom a homokot rá, élvezzük
hogy idegen városban együtt,
leélünk néhány napot,
a sötéttől megtapadt,
kisimult ég közelében.

Naponta

ezek a maszturbáció-gyakorlatok,
felesleges koránkelések, kávék
unalmas íze, illata között,
a szennyes alsók, ismétlések
között, ami eltelik, az mintha nem
én lennék, csak a nélkülözött
szokatlanság, szokásba csavarva,
naponta dupla fürdés, de nem
tisztulok, olcsó viccel intézem el
magam, a testem tapintatlan, nincs
lány, nincs közös part, semmi van,
a lakásban ténfergés, mocsok
pereg az arcomba, a kád vizét
a spermámmal oldom fehérre, nincs
nevetés, csak másfél óra út
az egyetemig, másfél óra vonattal,
eljutás a nulladik pontra, nincs
előttem a nevetés kék partvonala,
verset írok, füsttel párnázom az
arc szoba-belsejét, költő-barátok
szavára dőlök, mint botra, bele
a mondataikba, széles, út menti
gödörbe, hízom, nő a hájam,
a szakállam, hajam, sötét hús
ütődik, év vége van, kevés
mondat a szeretetre.

Család

„ egy anya van és egy apa, utána
árvaság, és annak van halmaza,
ez van, igazolja a statisztika „

ezt dúdolja magában a fiú,
nem gonosz, csak árva akar lenni.
egymás után kétszer megismétli,
a sufniban motoszkál apa,
eshetne valami a fejére,
a konyhában dolgozó anya
kezét elvághatná apa kése,

„ haljon anya, és haljon apa,
mert különben nem lesz igaza
amit állít a statisztika „

hangok élnek a fiúban, nőni
hagyja őket, lassan külön élet
ami leginkább jellemzi őket,
a fiú hallgat rájuk, mit tehet
folytatja az ismétléseket,

„ kiütést hagy a szülők keze rajta,
érintésüktől szúr és fáj az arca,
legjobb barátja a statisztika „

Két anya

ne feledkezz meg,
hogy két anya
szült, egyikük halmaza
a végnek, a térdek

tartanak, nem koccan
anyatérd az
anyatérddel. a halmaz
körgyűrűjén belül van,

a másik anya, akiről
alig beszélsz.
tudod, hogy a józan ész
nem segít. megdől

minden teória.
az egyikük
a vég. a végük
te vagy. anya, anya.

A Vörös Postakocsi 2009/Nyár

Kapcsolódó anyag:

Ernei Júlia beszélgetése Ayhan Gökhannal a Fotelapa kötetről