Fiatal nyíregyházi költőnő verseit ajánljuk olvasóink figyelmébe, aki itt közölt munkáit a Szindbád Törzsasztala Nyári underground felolvasásán mutatta be.

(három)


Törötten talán erőltetetten habár –
Hét égbe emel álmom hulláma
mégis úgy fordult ki belőlem
távolról figyeltem csak látva –
hogy kígyóz emlékek közt
lomhán a gondolat
még elmém elnyúlt egy száraz virágon –
mielőtt roppanna megáll a pillanat
én mégis a következőt várom

Csak hajszálvonallá sűrűsödött folyosó –
Isten tenyerének barázdája
rég égi útvesztőnek hittem –
most az egyetlen gondolható út előttem.
Boszorkány környékez sárkánykölykeivel
ha előre nézek a tarkómra lehel
odakapok és a hátamba mar
ilyenkor úgy érzem az ördög akar –

Megannyi magány mögött láttam
mint menedéket találtam
jóságod jószagú szerét
e levegő égi erő
mi belém szívta egészen magát
most látom csak valós magvát
hogy ég az igaz Ég!
Eleven lángja lelkembe lobban
s szüntelen simul szemembe szavad –
ős eső mossa meztelen arcomat
Messze harsan hangod fejem felett –
megremeg vállamon a kereszt.
Talán e Tenger pillanat öble
ölembe marad örökre.

(veled)


Halványan dereng agyamba
mennyire vártam az ébredést
mikor nélküled éltem az álmot –
most újra odahúz valami
réveteg titkokat susog
ha belédmerülök olykor
tudom elér a gondolat
ezer színen át érint
nem vágy tüze de piros akarat
csak tudni rólad, hogy vagy
látni hogy hallak.
Megidézni.