You Are Here: Home » Archívum » Holmik » Ünnepek » Teatündér

Teatündér

A gyerekek mindig jobban érzik egy tündér közelségét. —  A Vörös Postakocsi Online ünnepi írásai.

Portálunk felkéréssel fordult szerzőihez, munkatársaihoz, hogy a tavalyi évhez hasonlóan idén is tegyék tartalmasabbá írásaikkal az oldalt az ünnepek idején. A következő napokban, az ünnepi időszakban ezekkel az írásokkal kívánunk minden kedves olvasónknak áldott, békés, jó olvasmányokban gazdag karácsonyi ünnepeket!

Kezemben a csésze, pereme még égeti az ajkam. Mintha a nyár melege éledne meg, a porcelánt szorító ujjakon át a szívedig árad a tűz. Kopog a famozsár törője, egyesével pattan darabokra a szárított csipke, gyermekkezek markolják a ráncosra száradt, mégis csillogó bogyókat. Mélypiros, fénylő ékszerek, csillámló mosoly. Forr a víz, ázik a csipke, illatával percek alatt megtelik a konyha. Száll a gőz, a rózsa lelke ide-oda táncol, az üvegkanna színe mélyül, elszabadulnak benne az őszből idementett gyümölcsös illatok, ízek. Felébredt a teatündér – döbbenek rá, s boldogan nyugtázom, hogy a tízéves Dorka s a nyolcéves Nándi – segítőim az ünnepi készülődésben – szintén észrevették. (A gyerekek mindig jobban érzik egy tündér közelségét.) Kortyolgatjuk a forró italt, megelevenedik a júniusi kert, zöldell a csipkebokor. Mese íródik a nyárról. Nyíló rózsával, fátyolos szirmokkal indul. Rószaszín foltok sokasodnak: megannyi csipkevirág, ötszirmú lepkeszárnyak rebbennek a zöldben. Nevetés bujkál az ágak közt. – Te vagy az, Dorka? A kislány halkan int: – Dehogy! Megmoccant a rózsa lelke, tündér lépked a levélen! Alig látszik a mozgás, mintha tétova, félénk szellőcske fújna. Mégis, hatalmasat libben egy méretes levél, levelibéka remeg rajta, spenótzöld színe rejtené, mozgása árulja el. Meglegyintette a tündér! – mondja Nándi. Csintalan lény, kúszik, mászik, suhan, pörög, forog, felborzolja a füvet, csipkedi a fákat, cirógatja a kertet. Béka Béla – mert ő az – még mindig remeg. Persze, nincs oka félni, rejti a csipkebokor, védik a tüskék. Innivaló is akad, a levél tövében ott a maradék reggeli harmat… – Nyugi, Béka Béla! – szólal meg Dorka. Írunk neked saját mesét! – Maradjunk még a miénkben! – javasolja Nándi, s én hallgatok rá. Az ágak ingása elcsitult. Hová tűnt a teatündér? Mi surrant a csombékos fű közé, ahol riadt gyík tanyáz? Futását nem láttam. Apró lábai nem hagytak nyomot. Csak a fűszálak mozdultak el, semmi más. Maradunk a mesében.

Hol a gyermekkor?
Lepkeszárnyon ellibbent
öt rózsaszirom.

2 comments on “Teatündér

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top