Ünnepek
karácsonyi etűdök
Béres Tamás
Pár perce kezdett hullani a hó, de máris beborította a járdákat, utakat, háztetőket. Az emberek magukra húzták a kabátjukat, felhajtották a gallérjukat, összehúzták a nyakukat, hogy minél kevesebb hópehely essen a nyakukba, így rohantak át a téren. A fiút mindez nem érdekelte, felnézett az égbe és figyelte, ahogy hullanak felé a pihék, s ráesnek az arcára, beleesik egy a szemébe, a szájára, a tenyerébe s érzi a hideget, s érezte, hogy azon nyomban el is olvadnak, s végigcsurognak a bőrén a ruháig, egymás után. Széttárta karját, hogy minél több essen rá, minél jobban érezze az apró pelyheket, s csak figyelt, az eget bámulta. Mintha, nem is egyhelyben állna, hanem haladna előre a hóhullás tengerében, az univerzumban a csillagok között, vagy távolodva a földről egyre közelebb az éghez, a csillagokhoz, az angyalokhoz.
Második. Utak.
A friss hóban lépkedett. Néhányan már jártak arra. Egy, majd még egy hosszú csík volt előtte, bicikli kereke hagyhatta, majd egy női cipő nyomait látta maga előtt, pont keresztben a járdán, aztán egy bakancs határozott lenyomatai, egy nagyobb és egy kisebb cipő is járt erre, a park felé haladtak, aztán itt van ez a hosszúkás, éles nyom, itt megcsúszott egy lábbeli. Pár méterre onnan valaki hosszasan várt valakire, mert csizmatalpak lenyomatai egymáson, rajtuk néhány újabb és még néhány másik, vagy kivehetetlen nyom, kitudja mié és hogyan hagyta ott. Kicsivel arrébb három pont, majd megint, és újra, s ismétlődően: egy kutya szalad el erre. Aztán, ahogy haladt a járdán, meglátott egy friss, tisztán kivehető, szép formájú cipőnyomot, belelépett, jött a következő, bal lábát beleillesztette, pont belepasszolt, aztán a jobb, az is méretre egyezett. Körülnézett, sehol senki, az utca, a házak ismerősek voltak, a hóesésben támpontot keresett, a nyomokat figyelte, egyenesen haladtak előre. Belelépett jobbal a jobb cipő nyomába, a bal lábával a bal cipő lenyomatába, követni fogja a cipőnyomokat. Elrendeltetett, tudta.
Harmadik. Kapcsolat.
Nézte a választékot. Apró. Magas. Tömzsi. Széles. Ritka. Sűrű. Bozontos. Sötét színű. Vézna. Ezer féle. Aztán odalépett az egyik vele egyforma magas darabhoz. Körüljárta, nézegette. Megfogta, megszagolta, újra megérintette. (Az illata ismerős volt valahonnan, a régmúltból.) Megnézte távolról, újra közelről, s elképzelte felöltöztetve is, fények között, melegségben. Rámutatott, az eladó rögtön ott termett, kifizette, s berakták a kocsiba. Hazafelé azon gondolkodott, hogy mi az ami egymásnak rendeltetett. Mi az, ami a része lehet egy másiknak. Lehet, hogy nem is ő választott, hanem őt választották. Mindegy, gondolta, jól van ez így.
Negyedik. Vágyak.
Gondosan eltervezte az egészet. A fényeket, a hangokat, az ízeket, a pillanatot. Várta, hogy megtörténjen vele, lássa az ünnepi fényeket, tudta, ilyenkor a színek másképp látszanak, ismerte az ünnepi árnyalatát a pirosnak, a zöldnek, a kéknek, a sárgának, tudta, hova vetnek majd árnyékot és milyen lesz az alakjuk. Vágyott rá, hogy érezze a fenyőfa illatát, s ott volt még a bejgli, a frissen sült paprikás hal, a halászlé, a kitöltött bor illata, a sülteké és köreteké, a fahéjé, a szegfűszegé és a csillagánizsé. Vágyott a karácsonyi dallamokra, csengőszóra, emberi szavakra. Úgy lesz, gondolta, mint tavaly, meg azelőtt, idén is, úgy, mint mindig, s aztán majd, jövőre is, meg azután…, és örökké. Várta, hogy megtörténjen vele újra a csoda. Ha csak egy napra is.
Ötödik. Érzések.
Az egyik napon ketten mentek ki a parkba, majd be az erdőbe, a fák közé. Mindent hó borított, zúzmarás volt minden ág, a nap ragyogva sütött át a csillogó ágak között. A puha hó ropogott minden lépésük alatt, zizegtek a száraz falevelek, reccsentek az apró ágak. Az erdőben csend, csak ők és a természet. A távolban talán autók búgása, nagyobb állatok csapta tompa zaj, s a szél keltette nesz. Egy tisztásra értek. Beleszagoltak a levegőbe, a dús, sűrű hideg levegőbe, melyet átitatott a nap fénye, ereje, a friss hó tiszta illata, a fák, erős, dohos szaga. Lefeküdtek egymás mellé a földre, hanyatt a hóba. Nézték a napsütést, az eget, a gomolygó felhőket, a csillogó havat az ágakon, a megcsillanó napfényt a jégcsapok hegyén. Majd karjukat és lábukat egyszerre jobbra-balra mozgatni kezdték. Mindig is erre vágytak. Angyalkát csinálni a hóban, s közben az eget bámulni.
Amikor néhány perc múlva hazaindultak, még messziről látták a két foltot a hóban, saját angyalaikat. Ha becsukják a szemüket még most is látják.
Portálunk felkéréssel fordult szerzőihez, munkatársaihoz, hogy a tavalyi évhez hasonlóan idén is tegyék tartalmasabbá írásaikkal az oldalt az ünnepek idején. A következő napokban, az ünnepi időszakban ezekkel az írásokkal kívánunk minden kedves olvasónknak áldott, békés, jó olvasmányokban gazdag karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt!
Hasas Pasas: 
Drótos Richárd: 
A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek. 
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10. 
Az ELTE-BTK Trauma és Gender Kutatócsoportja által meghirdetett konferencia célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az interdiszciplináris irodalom- és kultúratudományi nézőpont fontosságára, mely a trauma- és genderkutatás eddigi eredményeit mozgósítva képes felismerni a társadalmi nemi szerepek vizsgálatának jelentőségét a traumatikus tapasztalatok értelmezésében, illetve, hogy ez a megközelítési mód egyes szépirodalmi művek kapcsán elkerülhetetlen elemzési szempont.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!