Ünnepek
(Don’t look now)
Onder Csaba
Kimegy a konyhába és kihúzza a középső fiókot. Most csinálhatja először. A késnek széles pengéje és vastag nyele van, három fényesre kopott szeggel a fában. Az apja mindig ezzel vágja a kilós kenyeret. A disznóölésekre is mindig ezt viszi magával a nagyanyjához. Gyakran élezi, amitől a penge évekkel később lassan elvéknyodik. Lefelé tartva viszi, míg átvág a kisszobán. Ez az ő szobájuk. A tankönyvek még mindig az íróasztal sarkán vannak. Új asztal, az apja választotta körültekintően. Az indiános levonót csak az anyja veszi észre. Apád meg ne lássa, mondja, agyonüt, mondja, ő pedig rátolja a könyveket és hosszú ideig gyötrődik a félig lekapart törzsfőnök miatt, és sajnálja az apját, hogy csalódást okozhat neki, és titokban, sírva, örökre bizalmába fogadja az anyját. Átmegy a nagyszobába, elhúzza a függönyt és kilép az erkélyre. A kést a bádogpárkányra teszi. Napfényes vasárnap reggel van, mindenütt hó. A szomszéd ház mögött a Vulkán kéményei fehéren füstölnek, a Szeszgyár édeskés illatait most nem érzi, nem hallja a közeli Vasút morajlását sem. Ujjával megérinti az erkély felső, lapos vasát. Tényleg ragad, mondja Csongár, valakinek a nyelvét is le kellett vágni, mondja dideregve az iskola hátsó udvarán, és kinéz a régi fáskamra mögül, ahová elbújtak. Egyszer meg egy hapsi baszás közben összeragadt egy nővel, mondja, úgy ahogy a kutyák, és csak vigyorog, orvost kellett hívni, mondja és kiölti a nyelvét, mintha meg akarná nyalni a kamra ajtajának fagyos vaspántját, amikor szemen találja egy kavicsos hógolyó. Lenéz, ez a második emelet, a mélység riasztóbb, mint a magasság, csak egy erkély van felettük, a Horvátéké. Az ott lakó ikrek apja órás, és még mindig náluk van apja csörgőórája, amelyet javításra adtak be, egy kitartóan magokat csipegető barna tyúkkal a festett számlapon. Hiába várja, soha nem látja viszont, aztán már nem hiányzik, csak a ketyegését hallja még évekig. Később megtudja, hogy valamelyik iker ejthette le a harmadikról. Régebben ő is sok mindent kidobált alul, ami kifért a korlát alatt, elnézve a zuhanást, amelyet éjszaka, a takaró alatt elképzelni mindig félelmetesebb volt. Megfogja a fát, amit az apja még tegnap kirakott a hidegbe, és áttuszkolja az erkély felső korlátján. Fogja a kést és a nagyszobán át visszamegy az előszobába, felhúzza a csizmáját, az ágak között még maradt egy ezüstös szaloncukor, lerohan a lépcsőn, Balla, Boka, Kerepesi, ruhájából fenyőtüskék hullnak a szomszédok lábtörlőire, nem én voltam, megkerüli a tömböt, és hátul a hóban megtalálja a fát. Nagyon kicsi, esetlen, alig ismeri fel. Már ott van a Zakoréké is, nem messze az övéktől. Minden mozdulatlan, senki sem láthatta meg. Szégyent érez, miközben apja konyhakésével hozzálát feldarabolni az édeskés, puha fát, hogy beleférjen majd a kukába.
——————————————
Portálunk felkéréssel fordult szerzőihez, munkatársaihoz, hogy a tavalyi évhez hasonlóan idén is tegyék tartalmasabbá írásaikkal az oldalt az ünnepek idején. Az elmúlt napokban, az ünnepi időszakban ezekkel az írásokkal kívántunk minden kedves olvasónknak áldott, békés, jó olvasmányokban gazdag karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt! Az ünnepi sorozat most főszerkesztőnk írásával zárul.
Hasas Pasas: 
Drótos Richárd: 
A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek. 
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10. 
Az ELTE-BTK Trauma és Gender Kutatócsoportja által meghirdetett konferencia célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az interdiszciplináris irodalom- és kultúratudományi nézőpont fontosságára, mely a trauma- és genderkutatás eddigi eredményeit mozgósítva képes felismerni a társadalmi nemi szerepek vizsgálatának jelentőségét a traumatikus tapasztalatok értelmezésében, illetve, hogy ez a megközelítési mód egyes szépirodalmi művek kapcsán elkerülhetetlen elemzési szempont.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!