Álljon meg a cigánykerék!

A Cigánykerék című darab aktuálisabb mint valaha, hiszen napjainkban napirenden lévő témát, kérdést feszeget és vázol fel előttünk, színpadra vitt formában mutatva be kemény vívódásokat. Vajon ki lehet-e emelkedni egy olyan közegből, ami folyamatos visszahúzó erővel bír és folyamatosan húz lefelé? Van-e esély kiválni a nehéz élethelyzetből és hétköznapi ember módjára hétköznapi vagy tehetség révén a hétköznapinál sokkal kiemelkedőbb életet élni úgy, hogy a származás, mint valami bélyeg állandó jelleggel ott van az ember homlokán megjelölve egy fekete folttal, akár egy billog? (A darabban ilyen módon is próbálták érzékeltetni a másságot, a megkülönböztetést.)

Nehéz kérdések ezek, és még nehezebb rájuk egyértelmű, mindenki számára elfogadható választ adni a téma teljes mértékű sokrétűsége és összetettsége miatt, és mert e kérdések függenek egymástól és feltételezik egymást. Első alkalommal egyből rávághatnánk, hogy igen, a romáknak van esélyük egyenrangú tagként élni a társadalom többi tagjával, a válasz azonban, ha jobban átgondoljuk és figyelembe veszünk néhány tényezőt az életvitelükkel kapcsolatban, sokkal bonyolultabbá válik egy sima igennél. Rengeteg érvet tudunk felhozni mellette, de sajnos még többet ellene, ahogy ezt a társadalom is teszi. Sok ellenpólus van, ami gátat szab, mivel negatív példából sok van, a pozitív példák száma viszont elenyésző, így megjelenik a visszaesés veszélye is.

Már a darab címe is megmutatja a dilemmát, hogy bizony, ahogy a kerék is forog, úgy az életben is kerülhetünk föl, a kerék tetejére, de a körforgás lefelé is ugyanúgy érvényes. Így a kérdés csak az, hogy megállhat-e, és ha igen, akkor hol áll meg ez a kerék. Ki kell mondanunk, hogy leggyakrabban a keréknek azon része, ahol főhőseink elhelyezkednek, lent áll meg és ott is marad. A színpadi mű alapvetően fontos felkiáltása az „Álljon meg a cigánykerék!” mondat, mely egyfajta fohászként is értelmezhető. Általánosítani viszont pont amiatt nem szabad, mert ez is könnyen maga alá temetheti az esetlegesen kiemelkedni vágyó egyént, elsöpörve ezzel minden addigi próbálkozását a kiválásra az elszigeteltségből, a nyomorból és a bűnözéssel teli életből. Ez az általánosítás a visszahúzó erők közé léphet, úgyhogy vigyázni kell vele, kire alkalmazzuk.

A színpadi mű által exponált fő kérdés: miért pazarolják el a cigányok a tehetségüket? Miért nyugszanak bele a nyomorúságos életbe, ha lehetőségük lenne jobb életet élni és felépíteni maguknak és kiszakadhatnának a visszahúzó környezetből? Számomra a darab egyik kulcsfogalma a visszahúzás jelensége. E köré épül fel a mű és ekörül forog benne minden, s a végén el is éri a célját, magvával ragadva a tehetséges festőt. Azonban a visszahúzás mellé kapcsolódik még a másik fontos fogalom, a többség jelensége. Hiszen a visszahúzás akkor válik igazán meghatározó mértékű erővé, ha a mögötte álló bázis erős. Ha nincs többség, akkor nincs olyan mértékű visszahúzó erő sem. A többség itt, mint sejthető,  negatív jelenségként van jelen, a negatív réteg részeként, ami mindenkit alacsony szinten rekeszt meg, és nem engedi el a kitörni vágyókat, inkább szándékosan tönkreteszi az illető személy életét, ezzel állítva akadályt az áhított jövő elé.

Mindenképp fontos azonban megemlíteni, hogy sem az írók, Csermer Géza és Szakcsi-Lakatos Béla, akik majd három évtizede írták meg művüket, sem pedig a rendező, Szegvári Menyhért a darabbal nem akarnak sem ítélkezni, sem igazságot tenni vagy esetleg politizálni, Csupán a valódi, létező problémákat akarják bemutatni és boncolgatni.

A színdarab egésze Budapest hírhedt nyomornegyedében, a VIII. kerületben vagy közismertebb nevén a „nyócker”-ben játszódik. Köztudottan rossz környék, ahol nincs közbiztonság, az ember nem szívesen merészkedik oda. Főleg cigányok lakják a környéket, manapság pedig ahol cigányok laknak, előbb-utóbb rossz környékké válik. A musical e kerület egyik bérházában játszódik, a Dankó utcában. Olyan színes eseménysorozatot láthatunk, amilyen színes a társaság is, amely ezt a házat lakja, és nem is csak ezt a házat, hanem az egész cigánytársadalmat, amelynek sokszínűsége akár az egész társadalomra is kivetíthetővé válik. Laknak itt dolgozó cigányok, bűnözők, prostituáltak mindkét nemből, hajléktalanok, alkoholisták, művészek, sportolók. Ami közös bennük, hogy mindannyiuk életét elhomályosítja a származásuk, hovatartozásuk, csak épp valaki próbál tenni ellene, mások pedig megelégszenek az adott helyzettel. Vannak itt jók és rosszak is, ahogyan az öket környező társadalomban.

A színmű rendkívül kreatív módon próbálja bemutatni a cigányok kívülállásának okait, a helyzetet, ahonnan a többség nem is akar kiszabadulni, mert már az identitásuk részévé vált ez az életmód, a kivételek száma azonban elenyésző. A színdarab centrumában a tehetséges fiatal festőművész élete és harca áll a kiemelkedésért egy jobb és számára jobban megérdemelt élet reményében. Ő is ott él a többiekkel együtt a nyomorral és bűnözéssel teli élet központjában, azonban tehetsége és kitartása révén hírnévre tesz szert, de mint előrelátható, társai ezt nem nézik jó szemmel és nem hagyják, hogy eltávolodjon közülük. Szándékosan keresztbe tesznek neki és megkeserítik az életét annyira, hogy feladja célját, lemondjon arról, amiért eddig küzdött, majd végül visszatérjen bűnöző életmódjához, így visszacsúszva régi életviteléhez. Mellette ott a másik főszereplő, Miréna Lock, az ugyancsak cigány származású, hírnevet szerzett színésznő, aki Amerikából visszatér a nyóckeri gettóba szétnézni és nosztalgiázni, hiszen ő is ott nevelkedett egykor. Az ő karaktere próbálja képviselni a pozitív példát, mert ő képes volt kilépni nyomorúságos környezetéből és máshol jelentős karriert építeni.

A műfaj, mint már említettem, egy musical, és a téma érzékenysége ellenére is kifinomultan tartalmazott minden szükséges elemet. Az énekszólók és a zene teljes összhangja volt megfigyelhető, megkönnyítve az adott érzelmet kifejező állapottal való eggyé válást. A zene műfaját nem lehet pontosan meghatározni, a történet sokszínűségét szimbolizálva a zenék műfaja is elég kevert. Megtalálható benne a jazz, a rock, a magyar népzene, a cigányzene, de még a romantikus amerikai filmzene is helyet kap sajátos ötvözetben. A sikeres képi megformálás fontos része volt a téma, a jelmezek és a koreográfia egységének megteremtése. Az ötletes nem hétköznapi koreográfiával a színészek és táncosok teljesen egészében bejárták és kitöltötték a rendelkezésre álló teret, megmutatva ezzel, hogy mennyire tökéletesen képesek a prózai színészek és a hivatásos táncosok egységben együtt mozogni a színpadon. A megvilágítások funkciója minden esetben a kiemelés volt, mivel a darab egésze egy helyszínen játszódott, így nem mindig volt szükség a tér többi részére, a többi díszletre, csak egy kis darabjára, ahol éppen az adott események zajlottak. A díszletek mindig összhangban álltak a jelmezekkel és az adott lefestett környezettel. Vegyük például a bérház falát „díszítő” falfirkát, mely a „cigányok a lágerbe!” feliratot formázza az omladozó romos falon. Minden tökéletesen korhű, ezáltal kellően „modern”, összességében szegényes és ízléstelen, jellemzően sztereotipizáló.

A musical zenei részét irányító karmester a színpadról irányít, ugyanúgy jelmezbe van öltözve, mint a többi szereplő, és be van vonva a színdarabba. Saját szövegei és monológjai vannak, saját karaktert alakít a cigányok között. A darab közepe felé ráadásul a közönséget is megpróbálják bevonni a színjátékba, mikor az oldalt lévő ajtókon a színészek a nézőtérre jönnek be és különféle dolgokkal, a karakterüknek megfelelő módon próbálják szórakoztatni a közönséget: a prostituáltak például ajánlatokat tesznek, a piti zsebárusok alkudoznak és elemeket kínálnak.

A musical egyik központi konfliktusa nyilván a cigányság és a magyar társadalom nyílt összeütközése, amit a fiatal cigány festő Zakariás és a magyar származású tanítónő iránti szerelme tökéletesen bemutat. A kapcsolat azonban tragédiába torkollik a lány apjának nyílt, elutasító közbelépésével: „Ezek közé a mocskos cigányok közé jársz?!” A verekedés is természetesen része az esetnek, mivel az apa nem nyugszik. A rendőrség is megjelenik végül, s az eddig egységesnek tűnő cigánybandát megbontja az árulás. Mindenki saját magát helyezi előtérbe, senki nem akar börtönbe kerülni. Teljes káosz alakul ki, még haláleset is történik. Ez az állapot sűrűsödik össze a lezárásban, happiendre semmi esély. Mindenki elbukik, mindenki megbűnhődik, mindenki szenved, minden felborul.

A Vörös Postakocsi 2010/Ősz

A bejegyzéshez fűzött kommentárok az alábbi hírcsatornán is követhetők: RSS 2.0.