Alternatív én
telefonszám
Nagy Zsuka
Hétfőn kaptam tőle egy telefonszámot. Egy négyzet alakú cetlire írta fel. Miközben még az ünnepekről a konyhaasztalon maradt diót rágcsáltuk. Egy kollegámnak kellett a szám. Valami dolga volt a hivatallal. A munkánk miatt néha találkoznunk kell. Nekünk. Együtt. Két éve szakítottunk. Végleg. És azóta sincs vége. Mert a véglegek általában azt jelentik. Hogy azért néha fussunk össze. Jó lenne tudni. Mi van veled. Ha azt mondják neked vagy te neki. Hogy majd azért néha összefuthatunk. Na. Az jelenti azt. Hogy. Végleg. Vége…
Kértem egy pohár vizet. Úgy éreztem magam. Mintha egy csomag vattát dugtak volna a számba. Fulladoztam. Gyors szemvizit a lakásában. Már ezredjére állapítom meg.
Teljesen belakta. Annyira ő minden itt. És senkinek nincs itt helye. Csak az ő életének.
Megölel. Ugye barátok vagyunk. Igen. Megadóan a vállára hajtom a fejem. És elkezdődik tízezredjére. A nyírás. Beszélgetünk. Az érzéseinkről. Megtudjuk egymástól. Hogyan múlunk egymásban. Szörnyű. Mikor az a barátod. Aki a szerelmed. Volt. Neki kell elmondanod. Mert ő a barátod. Hogy mennyire fáj. Hogy nincs. Ő maga. Meghogy mennyire fáj. Ha már nem fáj.
Mikor az fáj. Hogy nem fáj. Sikoly a köbön a lelkedben. Ordít. Mint állat. Disznóvágókés döfi a szíved. És te közben bájosan. Megértő-szomorúan mosolyogsz. Mert te vagy a barátja.
És ő a barátod. Végre befejezzük a beszélgetést. Kint vagyok az utcán. Olyan jó. Ez az iszonyú hideg. Szétdörzsölök egy adag havat az arcomon. Hogy ép észhez térjek. Aztán hazafutok. Mert összeesnék. Ha melankolikus-ballagásba kezdenék. Utójátékként. Túlságosan elzsibbadtam.
Másnap vásárolni megyek. És megtalálom a cetlit a telefonszámmal. Végigfut rajtam valami forróság. Az ágyékomban keletkezik egy bibe-bimbó és egy pillanat alatt hatalmas virágszirom lesz. Olyan trombitavirág. Aztán a melegség. Átszáguld a gyomromon. Szétterül benne. És továbbrohan. A kulcscsontomnál kettéválik. A szívem felé tart. Szétterül. A másik ága a másik oldalamon terül szét. Mint egy atomrobbanás. És egy nagy lombkoronás fa keletkezik a testemben. Vágyfa. Ahogy megláttam a cetlin az ő számait. Azokat a feszes. Szálkás. Vékony számokat. Iszonyatosan megkívántam őt. Kilenc nyomorult számtól eszeveszetten és megsemmisülten megkívántam. Szeretkezni akartam vele. Harapni. Dugni. Kefélni. Csak vele.
És ott álltam az utcán a táskámban négy zsömlével. Tíz deka felvágottal. 30 deka trappistával. Egy darab pritamin paprikával. És egy százas zsebkendővel. Már sehol nem volt a tegnap.
Csak az. Hogy őrülten. Abnormálisan akarom. Őt. Mást nem tudok. És nem. Nem szabad. Nem lehet. Egyszer sem. Utoljára sem. Letörlöm a könnyeimet. Gúnyosan elmosolyodom. Megrázom magam. Köpök egy nőieset a hóba. Hátha kiköpöm. Magamból ezt a vágyat. És hazaindulok.
És eszelősen motyogom magam elé. Azt hiszem. Így lesz a lányból. Nő. Összehajtogatom a cetlit a számokkal. És visszateszem a zsebembe.
illusztráció
Zoran Mojsilov: Camden Gateway Project
picasaweb
Nagy Zsuka: 
Nagy Zsuka: 
A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek. 
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10. 
Az ELTE-BTK Trauma és Gender Kutatócsoportja által meghirdetett konferencia célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az interdiszciplináris irodalom- és kultúratudományi nézőpont fontosságára, mely a trauma- és genderkutatás eddigi eredményeit mozgósítva képes felismerni a társadalmi nemi szerepek vizsgálatának jelentőségét a traumatikus tapasztalatok értelmezésében, illetve, hogy ez a megközelítési mód egyes szépirodalmi művek kapcsán elkerülhetetlen elemzési szempont.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!
Iszonyatosan megrázó és felkavaró, gyönyörű és elkeserítő. Köszönöm.
Ez gyönyörű! Gratulálok!
Zsuka drága, ez nagyon betalált… mint a disznóvágó kés… egyenesen a szívem közepébe…
Ez aztán ” Psyché” (no meg test)! Nagyon találó az illusztráció is.
…aki dudás akar lenni, pokolgépet kell annak robbantania…a szívben, a lélekben, a szívekben, a lelkekben…és még ilyen érzelgősségek…alá szolgája…ámen…
(úgy, ahogyan a fészbúkkon is írtam…)
vigyázzunk magunkra és az érzéseinkre…meg a másikéra is…de ti tudjátok…üdv:-zsuka
Zsuka,
nagyon tehetséges vagy !
A POKOLGÉPED FELROBBANT BENNEM, itt a szívem körül, majd megmutatom…
A “M E G Ö L E L”-t megérte volna tovább trancsírozni, mint a csirkének a mellét, szárnyát, fejét, de így is nagyot üt az egész
SZ/T:EX(t)US.
ad POPnotam: “ölni-ölni-ölelve-készül”
köszönöm az élményt.
rakom is a kedvencek közé.
üdvök,
csöcsök:
- d e k o n b a r b e r -
Kedves Zsuka,
Nem rossz, de néhol kissé szószátyár. Az ágyékomban … kezdetű szakasz viszont kínos. Kerülje ezt az eufemizmust, ezt az ultraprimitív virágnyelven írt giccset (ld. FSZEK – böngészde – szerelem).
Epedve várnánk a “Befejezetlen akták” folytatását, mivel a “Zen és én” (stb.) töredezettségeit tévútnak gondoljuk.
Remélem nem veszi rossz néven, ha figyelmébe ajánlok két verseskötetet szerelem és töredék tárgykörökben. Simon Márton: Dalok a magasföldszintről, Tandori Dezső: Úgy nincs, ahogy van.
Üdvözli: L.J.
Szeretem. Magát. Jenő. És a tévútjaimat is. Remélem. Nem veszi rossz néven. Köszönettel:-nzs
(És vannak még/már megírt aktáim. Megmutatom. Ha érdekli. Majd és még.)
Jókat: újra -nzs
Tisztelt Uram! Önhöz szóló soraim Zsuka válasza alatt találhatóak. Kissé szószátyárra sikeredett, de remélem megbocsátja. Üdvözlettel: D.E.
Kedves Láz Jenő!
Hagyjuk már meg a költőnek és írónak a szabadságát, hogy ott és olyan szót használjon, amilyet akar. Ami kifejezi az adott gondolatot, állapotot. Másunk lassan már úgysem maradt, csak ez a kis szabadság. Aztán persze az olvasó – szubjektív módon (!) eldöntheti, hogy az adott mű elnyerte-e a tetszését, avagy sem.
Nem, engem nem a kritika zavar, hanem a kritika stílusa, ami szándékosan kioktató… Valahogy úgy vagyok bekötve, hogy nem szeretem a felszólító módot. “Szabadság, szerelem” Üdvözlettel: Debreczeni Edit
Kedves Debreczeni Edit!
Remélem, nekünk is meghagyja a szabadságot, hogy itt elmondhassuk véleményünket. Jenő sajnos nem egy ember, és tömény kritikánkat hosszas vita előzte meg. Azt gondoljuk, érzelmi túlfűtöttsége és talán baráti elfogultsága miatt kissé figyelmetlenül olvas. A “nem rossz”, “epedve várnánk”, “figyelmébe ajánlok” – szerintünk pozitív megjegyzések. A “kínos”-t továbbra is vállaljuk. A “kerülje” ugyan felszólító mód, de a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül a bátorító jellege. Szándékunk jóféle volt, kioktatni nem tudunk, mert még bennünket is oktatnak. Szeretnénk megnyugtatni,hogy továbbra is kitartó hívei vagyunk Nagy Zsuka írásművészetének.
Elolvastunk néhány írást Öntől, és nem csodálkozunk.
További jó munkát kívánva, üdvözlettel:
L.J.
Tisztelt Jenő, aki nem egy ember,olvasva hozzászólásukat bosszantott fel a véleményezés de főképpen annak a módja,stílusa. Talán több tisztelettel kellene társaikhoz szólniuk. Tudom miről beszélek, mert eddigi életem éppen erről szólt. Lehetősége,joga persze mindenkinek megvan véleményét kimondani,de ehhez még hozzá tenném, ha még tanulják az irodalom formáit, ízeit akkor meg főleg ha veszik a bátorságot,hogy kritikával illessék egy tapasztaltabb ember stílusát, inkább mélyen hallgassanak vagy mindezt mély tisztelettel tegyék!!! Elárulja megnyilvánulásuk,hogy mennyire többet gondolnak önnön magukról, mint az a valóságban van. SZERÉNYEBBEN!
Tisztelt Somogyi Zsolt!
Finoman szólva is zavaros reakciójára képtelenek vagyunk érdemben válaszolni, de van viszont néhány kérdésünk. Kik azok a “társaik”? (Mi Nagy Zsukáról írtunk) Miről is szólt az eddigi élete? Ki az a tapasztaltabb ember? Miért is kellene mélyen hallgatnunk? (Kritikánk tiszteletteljes volt, hiszen, ha nem vette volna észre, rajongói vagyunk Zsuka írásainak) Honnan tudja, hogy “mennyire többet” gondolunk magunkról, és mi van “a valóságban”? (Tudomásunk szerint, nem ismerjük egymást)
“SZERÉNYEBBEN!” Mi is csak éppen ezt, és további sikeres írásokat kívánunk.
Üdvözlettel:
L. J.