Tudósítás a Megyei Könyvtárban tartott könyv-bemutatóról — ajánlóval.

2011. január 28-án a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban került sor annak a tanulmánykötetnek a bemutatójára, mely a 2008 októberében, a Nyugat folyóirat indulásának 100. évfordulója alkalmából tartott nyíregyházi konferencia előadásainak anyagát adja közre. A kötet, mely a Nyugat csapatjának keleti zászlója főcímet viseli, az idei magyar kultúra napjának alkalmából jelent meg.

A kötetben szereplő írások a kelet-magyarországi régió és a Nyugat kapcsolatának központi témája köré csoportosulnak. A 14 tanulmányt és függelékként irodalomtörténeti ritkaság számba menő fényképeket is tartalmazó kötetet Dr. Takács Miklós, a Debreceni Egyetem adjunktusa mutatta be a közönségnek.

Rendhagyó magyarórának is beillő kötetbemutatójában Takács Miklós két irodalomelméleti fogalom, a kronotoposz és a heterotópia segítségével fűzte egy láncra a 14 különféle tematikájú tanulmányt. A kötet írásai Móricz Zsigmond publicisztikáját (János István), a Nyugatban megjelent zsoltárparafrázisait (Baranyai Norbert), A Boldog ember című regényének boldogságfogalmát (Margócsy István), a drámáit ért kritikákat (Karádi Zsolt), életútja körüli és szövegkiadásait ért torzításait (Hegyi Katalin) elemzik, ám Móricz mellett ugyanúgy figyelmet szentelnek más nyugatos szerzőknek: szólnak Krúdy Boldogult úrfikoromban című regényének ironikus kontrasztjairól(Gerliczki András), Babits pályakezdéséről (Sipos Lajos), Földessy Gyula Babits-csal folytatott Ady-vitájáról (Mercs István), Radnóti Miklós Kaffka Margit-olvasatáról (Végh Balázs Béla), Nagy Zoltán elfelejtett írói munkásságáról (Márkus Béla), erdélyi költők Ady-verseiről (Bertha Zoltán), Áprily Patroklos alszik című verséről (Antal Attila), Szabó Lőrinc Tücsökzenéjének otthon-fogalmáról és szatmári vonatkozásairól (Veláczki László Imre) és a Nyugat íróinak franciaországi népszerűsítésén fáradozó Gara László munkásságáról (Kulin Borbála).

Idézet a kötet fülszövegéből:

„Nyugat csapatjának keleti zászlója” címmel 2008. október 17-én a nyíregyházi Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár konferenciát rendezett Nyíregyházán a Nyugat indulásának 100. évfordulójára emlékezve. A konferencia a folyóirat és a kelet-magyarországi, erdélyi, kárpátaljai régió kapcsolatának feltárásához kívánt hozzájárulni.

Az előadások témáját egyaránt jelentették olyan, a Nyugathoz kötődő író, költő, kritikus, szerkesztő stb. személyiségek tevékenységének vizsgálata, akik az említett országrészből származtak el, ill. más területről induló művész(ek)nek e régió szépségeit, sajátosságait felmutató alkotásainak elemzése, értelmezése.

Könyvünk ennek a konferenciának az előadásait szerkesztett formában tárja az érdeklődő olvasó elé. „A kötet koncepciója nyitott, bőven ad lehetőséget a témák kapcsolódására. A tanulmányok szerzői között közismert szakemberek és fiatal kutatók egyaránt szerepelnek. Értékei alapján mindegyik dolgozat figyelmet érdemel.

Tematikai és módszertani szempontból egyaránt gazdag és változatos ez a kötet. Közös jellemzőjük az írásoknak az, hogy eddig háttérben maradt témák és értékek megmutatására törekszenek, így gazdagítják ismereteinket.” (Görömbei András)

A tanulmánygyűjtemény a Modus Hodirenus sorozat második darabjaként az előző, Czóbel Minkáról szóló könyvhöz hasonlóan a szövegek mellett Képtárat is tartalmaz, amelyben irodalomtörténeti kuriózumokat jelentő fényképeket – köztük először közölt fotókat is – láthatunk.

A Holnap két antológiájában, ha nem is egyforma színvonalon, de mégiscsak egyszerre jelent meg Ady, a tőle teljesen eltérő poétikai rendszerben alkotó Babits, a másként modernizáló-modernizálódó Juhász Gyula és Balázs Béla, meg Dutka Ákos, az akkor húszéves Emőd Tamás, akit korábban A Hét avatott költővé, és Miklós Jutka, akinek verseskötetéről Ady a Budapesti Napló 1905. március 24-i számában nagy várakozással írt. Az 1906-ban egyedülinek látszó Ady körül megjelent a másként és másként ugyan, de egyformán újat akaró, a hagyományosnak tekintett költészettel szakítani kívánók csapata.”

Sipos Lajos

„A Babits-Földessy polémia verstani fejezetének szintézise végül nem a vitatkozók, hanem Németh László tollából született meg Az Ady-vers genezise címmel, s ebben Ady verselésének karakterét a poliritmia fogalmában adja meg. Németh László Adyról szóló dolgozataiban újfent alátámasztását látjuk annak a szakmai körökben elterjedt közhelynek, hogy esszét az ír, aki lusta jegyzetelni.”

Mercs István

„Ady hagyománya, minden ellene ható körülmény dacára élő öröksége líránknak. Korszerűsége, örök időszerűsége benne rejlik bármikor megidézhető szellemiségében és költőiségében, hiteles és aktuális megszólító erejében. Az erdélyi irodalomban pedig mindez még bizonyos sajátos többletjelentéssel, jelleg- és értékminőség-vonásokkal is felruházódik: így különös nyomatékkal visszhangozhat tovább.”

Bertha Zoltán

„Móricz realitás-igénye az ismert életrajzi motívumokon és írói programján túl, de ezekkel teljes összhangban tulajdonképpen hírlapírói munkájából fakad; s fordítva: a valóság iránti könyörtelen tisztelete, szociális érzékenysége és emberi igazságérzete szinte predesztinálta az újságírás praktikumára.”

János István

„Móricz ezt a művét úgy prezentálta, mint mikor a valóság és igazság minden megformáltság nélkül átlép az irodalom művészi világába. Ma mindezt talán épp fordítva láthatjuk: Móricznak talán épp az volt a legnagyobb érdeme, hogy a – tegyük fel: tényleg így volt – valóság és az igazság átlépett a példázatos mese birodalmába. S ama forma, melyet felöltött magára, méltó a folyamatos újraolvasásra.”

Margócsy István

„Aligha kétséges, Nagy Zoltán költészete azt mutatja, miként tükröződik benne a világ, s mit teremt a tükör; ezek mellé ritkán rakja oda a kinti képet. Így nézve akár önmaga jellemzéséül is szolgálhat, amit Babits költészetének első korszaka meghatározó jegyének tart: a »közölt alapérzés«, »az észrevétlen szívünkbe muzsikáló líra« fontosabb a leírásnál.”

Márkus Béla

„Kaffka Margit prózájában „az asszony szabadságharcának ütközetei folynak”. Radnóti ezt a következtetést abból vezeti le, hogy az életműben jelenlévő asszonyöntudat állandó lázadást revelál. Ennek a folytonos és mindenhol fellelhető karakterjegynek két fontos eredője van: a nő és a férfi konfliktusos viszonya, valamint a szociális öntudat.”

Végh Balázs Béla

„Kétségtelen, Schöpflin nem egy elemzése ma is helytálló; az is igaz azonban, hogy maga is szépíró lévén, elsősorban irodalmi értelmezést adott, a színházi formanyelv iránt kevéssé volt érzéke. Az általa írott kritikák végén többnyire elnagyolt mondatok állnak, amelyek a színészi munkára, a díszletre-jelmezre vonatkoznak. Legkevésbé van mondandója az adott előadás rendezői megoldásairól.”

Karádi Zsolt