A Szerk., Rezeda Kázmér

Vissza a jövőbe!

2011. február 16. szerda

Rezeda Kázmér szerkesztőségünk egy tagja, aki vállalta, hogy előszót ír aktuális számunkhoz. Alább a 2010/Tél számunk szerkesztői előszavát olvashatják

Kétségtelen, hogy a technikai civilizáció által biztosított használati tárgyak nemcsak arra jók, hogy kényelmesebbé és szórakoztatóbbá tegyék életünket, hanem testünk protéziseiként is szolgálnak. Segítségükkel összemegy a tér és lerövidül az idő, testünk határai virtuálisan módosulnak: gyaloglás vagy postakocsizás helyett már autóba vagy repülőre ülünk, levélírás helyett telefonálunk, e-mailezünk vagy csetelünk, könyvtárba és moziba járás helyett letöltünk, újságolvasás és híradónézés helyett netezünk, kirakózás helyett World of Warcraftozunk. A fogmosás mellett a napi rutin része, hogy lájkolunk a facebookon, családtagjainkkal, barátainkkal, ismerőseinkkel ott vagy ott is tartjuk a kapcsolatot. A vészharang már régóta szól, számos disztópia (illetve egyáltalán a közbeszéd) foglalkozik a virtuális világok által generált illúziók veszélyeiről, amelyeket a technicizálódás okoz, s amelyek mindenhol leselkednek ránk: interneten, számítógépes játékokban, közösségi oldalakon, televízióban, moziban, de a könyvekben is. Varázslótanoncok, vámpírok között járunk-kelünk, ráadásul a mátrixban, sőt, avatar testben.

A mindenhol körénk fonódó lehetséges világok pedig nagyon is izgalmasak, valóság és fikció határaira, felcserélhetőségére és elkülönítésének lehetőségére kérdeznek rá. Neo a piros kapszulát választja, válaszd Te is azt, hogy járhass-kelhess közöttük, mindig tudd világosan, hol a határ, hol lehet és hol kell átlépni, s mindig szemléld ironikusan helyedet és jelentőségedet ezekben a világokban. Így elfogadod azt is, hogy csak egyetlen anyagi tested van, virtuális tested csak képzeletedben és szövegeidben létezik, de ne félj, ez nem baj és nem kevés.

Szólj hozzá!



Keresés

Friss diskurzus