Folyóiratunk 2010-es kitüntetettjének a díjátadón felolvasott tárcája.

vp20110224_014Imádom a húst. Folytatom az eszmecserét a növényevő asztaltárssal.

Ő is szerette. De mióta megérezte a hús ízében az állati félelmet. Azóta nem bír húst lenyomni a torkán. Mielőtt levágják. Megölik az állatot. Az állatban olyan káros félelem-anyagok szabadulnak fel. Amelyek átjönnek az emberbe. Mikor befalja a húst. Mondja. Igen. Ez a Koránban is benne van. Folytatja az a szabad bölcsész. Aki a szabad részét az idejéből. És tanulmányaiból itt. Az asztalnál tölti sörrel maga előtt. A másik nő hallgat. Vodkát iszik. Basszusgitáros a Vonagló együttesben. Szép arcú. Matrjoska baba testű igen fiatal lány. Nehezen tudom elképzelni basszusgitárral. Pogózni. A színpadon.

És te szereted a bifszteket? Nem. Fordul felém a vodkás Matrjoska. Nem szereted a vért? Kérdezem. Orvostanhallgató vagyok. Válaszol. Egy éve nem eszem húst. Egy fiatal lányt boncoltunk. És nekem a felkarja jutott. Aztán az egyetemi kajáldában húst krumplival főztek. Ebédre. Nekem a fogós combja jutott. Ami pont olyan volt. Mint a lány felkarja. Szeretem a hús szagát. De azóta nem bírom megenni.

Egyébként. Folytatja a vodkás Matrjoska. De előtte szuszra lenyomja a vodkáját. Rengeteg ilyen dolog van az orvosin. A srácok néha évekig nem tudnak szeretkezni. Nőhöz nyúlni. Mert épp egy fiatal. Vagy idősebb nőt kaptak a boncasztalra.

Kérek én is egy vodkát. És megcsömörlök a testtől. A vágytól. A hústól. És hányok egyet.

Hazamegyek. Lefekszem. És az álmodom. Hogy szeretkezem. A szerelmem letépi rólam a felkarom. És harapdálni kezdi. Én meg a combjaiból tépem ki a húst. És cuppogok.

Felébredek. Azóta nem szeretkezem.