Elhangzott A Vörös Postakocsi 2010-es díjainak átadásán.

Kürti László 1976. november 29-én született Vásárosnaményban. 1997-től 2001-ig Egerben az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán testnevelő szakos tanulmányokat folytatott, 2001-től 2003-ig Budapesten a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán Gyógytestnevelő és Testnevelő tanár szakon végzett. A Debreceni Egyetemen filozófia szakos diplomát szerzett. Mátészalkán, az Esze Tamás Gimnáziumban tanít. 1999-ben Félszavak címmel jelent meg első verseskötete. Akvárium c. kötete 2003-ban, Alkalmi otthonok c. könyve 2007-ben jelent meg. 2006-tól a Partium folyóirat versrovatának szerkesztője. 2003-ban Kocsis- Hauser Művészeti Díjat kapott. Lapunknak, A Vörös Postakocsinak kezdettől fogva szerzője, munkatársa. A 2007-ben megalakult Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Írók Társaságának (SZIRT) alapító tagja. 2009-től tagja a Magyar Írószövetségnek, 2010-től a József Attila körnek (JAK). Költőként – ahogy Nagy Zsuka kritikája fogalmaz az Alkalmi otthonok kapcsán – közel engedi magához az olvasót. Közel megjátszott szerepeihez és közel legbensőbb titkaihoz. Közel jogos magabiztosságához és közel szelíd szerénységéhez. Közel spontán naivitásához és közel illúziótlan komolyságához. Közel eredendő ösztönösségéhez és közel józan tudatosságához. Közel gyermeki énjéhez és közel felőttes lelkéhez. Közel ironikus epéjéhez és közel nemesen komoly szívéhez. Erről a nemesen komoly szívről beszélvén – értelmező méltatás helyett – hadd idézzem itt Minden pazarlás jó című, A Vörös Postakocsi 2008. tavaszi számában megjelent versét:

Három milliárdot ver a szív, mondhatni: általában.
Nehéz meló, bármikor megfáradhat a munkában
a szerv. És megáll, jó tudni, hirtelen is, ha úgy jön.
Egy vers erejéig érdemes elgondolkodni az ügyön.
Pazarol a pazar szív vajon, ha olykor másért dobban?
Lehet, de tudom, ha értem üt, csak akkor jól vagy jobban.
A szív melózzon! Kopjon el! Füleljen, aki gyáva!
A bátor ma is térdepel, Istent korholja magába.
Mert jó minden pazarlás, úgy kell jönni a végnek,
hogy semmiből, már akkor se, ha kínálnak: ne kérjek.

 

Melózzon a szíved még nagyon sokáig, Kürti Laci barátunk!