Képzőművészet
Nőnapra
Tóth Laura
Marc Quinn 1964-ben született angol képzőművész alkotásaiban erőteljesen jelen van a testi vágy és megítélésének problematikája, az emberi test, illetve az emberi létet meghatározó kettősségek: lélek és fizikum, felszín és mélység, psziché és szexualitás. Agyaghasználat terén mint szobrász innovatív alkotónak számít, ugyanis a hagyományosnak mondható márvány, bronz, arany, ólom és üveg mellett a vér, széklet, jég felhasználásától sem riad vissza. Ilyen különleges anyagok egyikére példa Self („Önarckép”) című fejszobra, amelyhez öt hónapon keresztül csapolta saját vérét, amíg megtölthette arcának gipszmását. Az önarcmást egy gondosan karbantartott hűtőszekrényben tárolják, egy magángyűjtő vette meg kiállítása után.
A londoni születésű művész a Cambridge-i Egyetemen hallgatott művészettörténetet, majd ezután 1984-ben kezdett el szobrászként tevékenykedni. A szobrászat mellett fest és rajzol is. A YBA (Young British Artists – „Fiatal Brit Művészek”) csoportjának egyik legérdekesebb és leglenyűgözőbb figurája. A világ sok országában volt már kiállítása, ilyen Ausztrália, Libanon, Finnország, Svájc. Alkotásai szinte minden esetben beszélgetést indukáló, nemegyszer vitát gerjesztő művek.
Egyik legismertebb műve Alison Lapper Pregnant („Alison Lapper terhessége”). Alison Lapper maga is művész, aki karok nélkül és különösen rövid lábakkal született a phocomelia nevezetű betegség következtében. Bár egy időben kísérletet tett művégtagok használatára, ezeket inkább érezte csupán az esztétikum kompenzálóinak, mint segítségnek. Helyettük inkább megtanult külső segítség nélkül élni és ellátni magát. Nemcsak hogy jogosítványt szerzett és kitüntetéssel teljesített bölcsészettudományi és építészeti diplomát, 1999-ben életet adott fiának, az egészséges Parysnak is. Tagja a Szájjal és Lábbal Festő Művészek Világszövetségének, több kiállításon is részt vett már.
Marc Quinn szobra teljesen meztelenül, emellett állapotosan ábrázolja Alisont. A tizenkét tonnás, majdnem négy méter magas, carrarai márványból készült szobor 2005 szeptembere és 2007 vége között a londoni Trafalgar Tér negyedik talapzatán volt látható. A szobrász azelőtt is készített hiányos végtagú emberekről műalkotást, akik vagy születési rendellenesség, vagy amputáció következtében veszítették el valamely testrészüket. Sokkoló hatásuk miatt sok kritika érte, hiszen ezeket a szobrokat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Így, hogy Alison Lapper terhessége nyilvános helyre került, lényegében diskurzust kényszerített a közönség körében a fogyatékos emberekről.
Mielőtt bármit is mondanánk, máris eljutottunk az első nagy problémáig: hogyan is nevezzük őket? Hiszen a fogyatékos, mozgáskorlátozott, hátrányos helyzetű, rokkant, mind-mind valamilyen módon negatív konnotációkat felidéző fogalmak, és ennél sajnos csak pejoratívabb fokozásaik vannak. Sajnos az emberi természet velejárója, hogy rossz szemmel nézi a normától eltérő dolgokat, és ha ez a dolog ráadásul lélegzik, beszél, él – akkor egyszerűen nem tud mit kezdeni vele. Lelkiismerete nem engedi gyűlölni, ösztönei nem engedik szeretni – egy társadalom által kreált jelenség, az erkölcs harca ez az evolúciós nyomással. Nehéz megtalálni az arany középutat jelentő toleranciát, sokan nem is törekednek rá. Ez a monumentális szobor, amely helyet kapott a nyilvánosságban, jelenthet egy lépést a tolerancia megtalálása felé.
Itt megállni vétek lenne. Hiszen arra a kérdésre, hogy mit ábrázol a szobor, nem lehet csak annyival válaszolni, hogy egy fogyatékos embert. Észre kell vennünk, hogy ez az ember egy nő. Ráadásul egy áldott állapotban lévő nő. Meztelensége egyszerre gyönyörű és különleges. Duzzadt mellei, kerekedő hasa, és távolba meredő harcias tekintete talán sokkal többet elárul, mint ha csak végtagjait figyelnénk. Maszkulin arcvonásai ellenére igazi nő ül előttünk, akinek sorssal dacoló szemeiben az egyedülálló anya minden harca tükröződik. Aki rájött arra, hogy eltérő teste ellenére élhet normális életet, és betöltheti egy nő egyik legfontosabb szerepkörét, az anyaságot. Életet adhat, annak ellenére, hogy régen róla talán sokan lemondtak.
Szoborkészítés egyik tendenciája szerint azok általában híres embereket ábrázolnak. Olyanokat, akik jelentős közéleti vagy művészeti tevékenységet folytattak, nagy hatással voltak a társadalom életére, és emiatt akár példaképként is tekinthetünk rájuk. Aztán ott vannak a kifejezetten művészeti célzattal létrejött szobrok, amik formájuk és/vagy anyaguk, kivitelezésük által próbálnak speciális jelentést hordozva gondolatokat közölni a világgal. Első ránézésre Alison Lapper szobra utóbbi csoportba tartozik, felhívja a figyelmet egy társadalmi problémára. De az ábrázolt személy kilétére gondolva, és a fentebb taglaltakat figyelembe véve, koncepciónk megkérdőjeleződhet. Hiszen egy végtaghiánnyal született nő, aki elfogadta testét, beteljesítette álmait, és még az anyaság szerepkörét is vállalta, nem lehetne-e mindannyiunk példaképe? Távolról nézve múltbéli torzó, közelről nézve viszont egy jövőbeli nőideál, egy igazi, modernkori harcos.
{a szerk.}: 
{a szerk.}: 
Onder Csaba: 
Gucsa Magdolna: 
Bódi Katalin: 
A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek. 
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10. 
Az ELTE-BTK Trauma és Gender Kutatócsoportja által meghirdetett konferencia célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az interdiszciplináris irodalom- és kultúratudományi nézőpont fontosságára, mely a trauma- és genderkutatás eddigi eredményeit mozgósítva képes felismerni a társadalmi nemi szerepek vizsgálatának jelentőségét a traumatikus tapasztalatok értelmezésében, illetve, hogy ez a megközelítési mód egyes szépirodalmi művek kapcsán elkerülhetetlen elemzési szempont.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!