A Budapesten élő költő ciklusából közölt verseket ajánljuk olvasóink figyelmébe – lapunk 2010/Tél számából.

Adria

Nem tudok a szemedbe nézni,
mert daganat nyomta édes fejed,
nem tudok a szemedbe nézni,
mert kivágtak puha közegedből,
elszakítottak a meleg dobogástól,
nem tudok a szemedbe nézni,
mert mint csapdába esett állatot,
szétfeszített lábbal rögzítettek,
rokonaid elől bura alá zártak,
és egynaposan katétereztek,
nem tudok a szemedbe nézni,
mert szaporodnak rajtad a sebek,
nincsen hova bújnod a tűk elől,
gyógyszeres oldat, idegen vér
csordogál halványkék eredbe,
leukoplaszttal leragasztották,
majd lábadhoz kötözték kezed,
mentő vitt kórházból kórházba,
és valami gép lélegeztetett,
nem tudok a szemedbe nézni,
mert föl sem csillantottad még
csöpp tengerszemed azúrját.


Őszibarack



Egyszer tán elvárható,
kétszer még kívánható,
harmadszor csodálandó,
de a negyedikről inkább lebeszélném:

mert fölvágták, mint egy oldalszalonnát,
háromszor, és most az elejétől láttam,
erőltetni kellett, nyiszatolni,
nemde természetes lenne belehalni?

…meg amúgy is bőven
benne járunk már a veszélyeztetettben:

nem lesz Őszibarack.

Későn nőtt be a fejem lágya,
hármukért is hála, hála.

Két szülő: férfi és nő,
két gyerek: fiú és lány.

A világból e téren nem vettünk el,
és hozzá sem adtunk semmit.

Ami önmagában talán nem,
csak így szomorú egy kicsit,
hogy magyarok vagyunk —
ha ugyan megmaradnak.



Kis házi heraldika

Erdély címerére


A lányom nap, a fiam hold,
magam turulmadár vagyok
az asztal háttér-címerén.
Göcsörtös, ében szárnyamat
küldőn emelő árnyalak,
nem is illetem őket én.

Tollam ha kiflivég, sugár
cirógatja, de szállva száll,
fölleng napnővér, holdfivér.
Vigyázón nyújtva bronznyakam
közéjük, napba néz a sas,
őt mintha jobban féltené.

Hét bástya a pólya alatt:
legyen hét ház, és a szalag
pirosából: tőlünk való.
Mi magyarok, tán székelyek,
unokáink se németek,
akit csak ringat hintaló.

Mi a pajzs? Az erős Isten:
mögöttünk áll, megtart minket,
páncéljáról kékell az ég.
S családunk dísze, Éloa?
A fejedelmi korona,
neki bókol a mindenség.

A Vörös Postakocsi 2010/Tél