Úti füzetek
Vadászat
Jánk Károly
Ahogy az erdőn most lesben állnak,
rátéved szemük a Vén Vadászra,
kezdődjék hát a vadak tánca
s megkérdik akkor, ki ne lássa?
A té, akinek felemelt, hosszú karja
az elfeledett tekintélyt tartja?
Fiú az Atyát,
akinek lelke az égbe szállt?
(És most itt állunk holtra váltan,
szakadó, szakadó lombhullásban!)
Az em, aki a vérző páston
korzózott új ruhában nyáron? –
(Vérrozsda lelke a ruhákon!)
mákon nőttél fel, virágom
Felejts, felejts, ne legyen
gyermeked a dér – rejts
el előle mákony, sodorj
el előle szél –
Ahogy ott állsz a feledésben,
király uram a végvidéken,
mit kezdesz a megromlott fénnyel?
Kilövöd egy parittya-vével?
Mit kezdesz a zé zápfogával?
Betömöd majd helyét az ával?
Te, kinek fentebb hosszú karja –
az elfeledett törvényt is tartja?
Dermed az ég –
köd hull az utak arcába,
elrejti minden szemetét…
Lapozzuk fel hát ma ismét
a művész-öreg kockakönyvét:
és vegyük, hogy száz évvel előtte
mennyivel másabb volt e görbe,
a gé volt az, aki törölte,
mikor az irónt elejtette
csillagpor hullt a régi rendre…
Kihűlt por hullt a régi rendre,
az el volt az, aki elsőként vette
a lapot és adta tovább is –
földönfutóból generális
(Elhalványult a dolgok rendje,
mikor a féket kiengedte,
hivatkozhatsz a holt eszedre…)
Hát itt ülünk és várunk
a hosszúszálú fűben,
körben a fák karéja,
mint cérna lóg a tűben
Felejts, felejts, ne legyen
gyermeked a dér – rejts
el előle mákony,
repíts fel előle szél –
Dermed az ég –
köd hull az utak arcába,
elrejti minden szemetét…
És az erdőn újabb idény lesz,
felénk tart már néhány herélt ef:
„mákon nőttünk fel, virágom,
gubóban zörögtünk egész nyáron,
ősszel az erdőre kijártunk,
kipergett szemünkből az álmunk,
és most tél jön, újra vadászunk –
vedd fel a fegyvert, szívesen látunk!”
S akkor a tél, a tél izzadva
meghajolt és hátrált,
visszahúzódott a fák alól
de várt ránk
Lehet a tér is elhajolt,
nem látni már, hogy merre, hol
lépjük visszafelé önként
a csillagmintás kockaösvényt
Tudható volt, mégis kevés lett,
a Könyvből kitépett néhány idézet:
„Egy bagolysarkon forgó fekete várból
hallatszott a szövőszék zakatolása. Egyenest
annak tartottak, de a vár olyan sebesen
forgott, hogy a szemük káprázott bele”
S mi akik az erdő szélén álltunk,
a kőbalta-éjben mire vártunk?
Késik a hold – égi barátunk!
Felejts, felejts, ne legyen
gyermeked a dér – rejts
el előle mákony, sodorj
el előle szél –
Talán a tér is úgy hajolt,
nem látni már, hogy merre, hol –
a pé mondhatta ezt valahol:
„Óriás agyak hajolnak
a vélt rendhez közel,
látják a vén pók fonta
sok szál hogy lebeg el…”
„Milliónyi ága, boga, fonala lóg,
köztük az idő megállt
vagy nem is volt…”
Lehet a tér is elhajolt,
nem látni már, hogy merre, hol -
S mi, akik az erdő sarkán álltunk,
a kőbalta-éjben mire vártunk?
Kipergett szemünkből az álmunk,
„gyerünk, gyerünk, szívesen látunk!”
Amit egy élet alatt láttam,
törmelékszavak íze a számban,
bebábozódik egy új világban –
Ó, amit egy hosszú élet alatt láttam,
törmelék? szavak? csak konc a szánkban,
úgy élünk itt összedobáltan -
kopók a sintér udvarában
A Vörös Postakocsi 2011/Tavasz – Úti füzetek
{a szerk.}: 
A 2010-ben elhunyt művész, Botond: A Vacsora/Das Abendmahl című műcsoportja utoljára május 26-án látható. A kiállítás zárónapján – reflektálván arra, hogy maga a művész számos inspirációt merített a könyvekből, az irodalomból – arra kértek négy írót és költőt, Bartis Attilát, Borbély Szilárdot, Csobánka Zsuzsát és Győrffy Ákost, hogy merítsenek ők inspirációt a kiállított alkotásokból és az így született szövegeket olvassák fel a tárlat terében.
Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoka c. könyvében így ír Kosztolányi Dezsőről: „Ő a lélek kalandjainak költője és prózai krónikása. Részvétet érez minden emberi szenvedés iránt, látja és ábrázolja a polgári élet sivárságát, undorodik minden erőszaktól, gyönyörködik és gyönyörködtet a szépségben, játszik a nyelv végtelen lehetőségeivel, lelkére ereszti a külvilág benyomásait, és megfogalmazza a benyomásokat.” A pályázatra beküldött prózai írások Kosztolányi fent megfogalmazott szellemében készüljenek. 
Térey János, a kötet szerzője, Csobánka Zsuzsa költő, író és magyartanár, illetve Vári György, újságíró és irodalomtörténész beszélgetnek a Könyvfesztiválra megjelent esszékötetről 17.00-tól
A Deák Ferenc Akadémia Közhasznú Egyesület történelmi előadás sorozata 2012. május 17-én csütörtökön 17.00-kor kezdődik. A magyar történelem meghatározó alakjai című sorozat C.Tóth Norbert előadásával indul Luxemburgi Zsigmondról (1387-1437)
A Romkert Kiállítóterem fotópályázata az „Öntudatlan Örökkévalóság” programsorozat keretében amatőr fotósoknak. A képeket zsűri díjazza, de kiosztásra kerül egy közönség díj is. A beérkezett pályaművekre a Romkert Kiállítóterem és Kávéház facebook oldalán lehet szavazni. A szavazásra időtartama: 2012. május 10- június 10. 
Az ELTE-BTK Trauma és Gender Kutatócsoportja által meghirdetett konferencia célkitűzése, hogy felhívja a figyelmet az interdiszciplináris irodalom- és kultúratudományi nézőpont fontosságára, mely a trauma- és genderkutatás eddigi eredményeit mozgósítva képes felismerni a társadalmi nemi szerepek vizsgálatának jelentőségét a traumatikus tapasztalatok értelmezésében, illetve, hogy ez a megközelítési mód egyes szépirodalmi művek kapcsán elkerülhetetlen elemzési szempont.
Nyíregyháza lesz a vers fővárosa 2012. október 9. és 14-e között. A Móricz Zsigmond Színház ad otthont a 14. Kaleidoszkóp nemzetközi VersFesztiválnak – jelentette be Lutter Imre fesztiváligazgató, a Magyar Versmondók Egyesületének ügyvezető elnöke és Tasnádi Csaba, a színház igazgatója. Társulatok, egyéni előadók, zenekarok és filmesek június 15-ig nevezhetnek a rangos seregszemle versenyprogramjába.
A debreceni Csokonai Színház Horváth Árpád Stúdiószínházában az eredetileg tervezett május 4-e helyett technikai okok miatt május 19-én kerül sor a Jászai című darab ősbemutatójára. A darabot Jászai Mari naplóiból és Borbély Szilárd "A nagy Jászai" című drámájából Galambos Péter és Kovács-Cohner Róbert rendezte.
Friss lapszámunk Útirányul A régi Nyíregyházát tűzi ki: Kujbusné Mecsei Éva Múltbéli kapcsolatok c. tanulmányában Nyíregyháza 1753 és 1848 közötti kapcsolatairól ír, Galambos Sándor pedig a dualizmus kori Nyíregyházáról közöl tanulmányt. A Fogadó rovatunk a mai Nyíregyháza köztereivel foglalkozik: előbb Onder Csaba kérdezi Simon László talajvédelmi kutatót a Kossuth téri fákról, majd Gucsa Magdolna írását olvashatják az Életfáról. Gyaloggalopp rovatunkban Kulcsár Attila értekezik Nyíregyháza múltjáról és jelenétől a városfejlesztés tükrében, de Forspont rovatunk -- melynek alcíme ezúttal Iskolapéldák -- első tanulmánya is a városhoz kötődik még: Kedves Júlia Nemzetiség és nyelvhasználat a nyíregyházi evangélikus népiskolában (1876-1910) címmel közöl tanulmányt - valamint még sok minden mást. Immár letölthető pdf-formátumban is!