és akkor egy este, június,
késő, leszállok a buszról, alig
voltak rajta, vagy csak én,
egyedül, leszállok, és a hársfa-
virág illatában megtalálom
az igazi anyámat egy
percre se

Versek 2011/Tavasz számunkból.

stációk

anyám hatvanöt, valami
megváltozott, úgy értem más lett
a viszonyunk, nincs pont, ok,
időpillanat, amihez kötni
lehetne, összeveszés, semmi
ilyesmi, teljesen konfliktus-
mentes átalakulás

ahogy a papír borostyánlevél-
koszorú a bejárati ajtón, bronzfejű
szögre akasztva, szinte
valódinak látszik, mint részlete
egy közös bevásárlásban
a régi, egybeforrt
világnak

mert nem tudok már
mindenre igent mondani, lett
kölyökmacskám, minek,
kérdezi, és néz, mintha
az a hülye lennék, aki megijed
ettől a gúnyos fél-
mosolytól

és akkor egy este, június,
késő, leszállok a buszról, alig
voltak rajta, vagy csak én,
egyedül, leszállok, és a hársfa-
virág illatában megtalálom
az igazi anyámat egy
percre se

Résnyire

„mire kisimulnál szépen belehalsz
nicht hinauslehnen
nicht hová hinaus”
Parti Nagy Lajos: Szódalovaglás


behúzott rácson át látom hátad
vonalát. Megfordulsz, nem veszel
észre, már nem vagy ott, amikor
nézlek. Nem mögötted állok, míg
reflektorok pásztázták az arcodat.
Sétálok. Lépéseket töltök a helyedre.
Hidegek a lámpák. Csíkokat égetett
beléd a fény. Sárga fogukkal tépnek,
tört körmök csípnek, kávébűzös
lehelet. Suttogom, hogy ne fájjon,
ringatlak, hogy kibírjad. Már nem
fáj, mondod, és mutatod bőrödet
a lelked felett. Ép, hibátlan, heges.
Homorú, ahol kiharapták. Könnyem
összegyűlik benne, kicsike medence.
Nincs, ha akkor tenyerem végig,
végigsimít. Hol voltam. Sétáltam
épp. Káposztát zabálnak, győztesek,
jóllaktak veled, húrok, volt dallamod,
rezgés. Sétáltam épp. Most remegés.
Rácsok nyoma a hátadon.

Mentség

Majd azt mondom,
hogy rákos vagyok,
és ez az utolsó esélyem,
így, hogy utolsó esély,
mondom mindenkinek,
mert nem akarok
méregetve bámuló
szemeket, összevont
szemöldökök,
csóváló fejek és a hümmögés,
hát hiszen
hogy lehet ennyire
erkölcstelen, a másikért
aggódnak, jaj szegény,
egészen addig, míg az ő
seggüket nem fogja meg
egy alighogy
megnősült férfi.

A Vörös Postakocsi 2011/Tavasz