Versek lapunk 2011/tavaszi számából, az Úti füzetek rovatból.

1.

Hat kicsi kör: süpped a víz,
molnárpoloska szökken rajta. Könnyű
lábnyoma eltűnik, mire újat lép. Feszes
a tó tükre, sáslevelek őrzik a csendet. A
túlpartról hűs szél indul, libabőrös a tó,
hullámzik most már parttól partig.
Megbúvó élet: hártyás szárnyak a
sáslevelek közt.

Léptek a vízen:
Menekülsz, kicsiny rovar?
Hány gramm a lelked?

2.

Felhők a vízen, bolyhok a nád közt.
Igaz a fent, és igaz a lent: mintha két ég
lenne: itt van az egyik, ott van a másik:
csak az a tükör, csak az hiányzik.
Tavalyi torzsa, idei nád, zöld levelét
gyengéden tartja az ég, szára tövét
gyűrűzve fogja a víz.

Pillepalack a tóban:
rút, síkos, kék csillogás:
ember a tájban.

3.

Könnyű a levegő, erős a vihar: fűzfa
dereka korona nélkül. Csonka törzs,
tört szilánk, égre mutat. Hangya szalad
a mohás kérgen, eltűnik a rések közt,
morzsás korhadék rejti, hol bukkan újra
fel?

Utad nem láttam,
célodat sem értem én,
hangya barátom!

4.

Ötszirmú rózsa, fehér kelyhében
látogató: dongó végzi a dolgát:
állhatatos zaj. Virág és termés egyazon
ágon: késik az egyik, siet a másik.
Ráncoslevelű rózsa, rosa rugosa,
türelmes vándor! Messzi hazádból kik
hoztak? Utadat hogy jártad?
Otthonod hogy lelted?

Japáni rózsa:
gyűrt napfény zöld levélen,
neved öt szótag.

 

A Vörös Postakocsi, 2011/tavasz