Írás a magyarországi cigány közösségek internetes megjelenéséről lapunk 2011/Nyár számának Forspont rovatából.

Ahhoz képest, hogy az ország lakosainak a legutóbbi (2001. évi) általános népszámlálási adatok szerint közel kettőszázezres tömege vallotta magát romának vagy cigánynak, a magyar internettérben meglehetősen nehéz öndefiníciója szerint is cigány vagy roma lapra bukkanni. Mielőtt azonban a magyar, illetve a magyarországi cigány közösség(ek) internetes megjelenéséről írnék, az alapvető diskurzuselméleti problémáról, a megnevezés kérdéséről is szót kell ejtenem, a szorosabban vett téma fölvetését ehhez kellett igazítanom.

A kérdéses nép vagy csoport ugyanis egyáltalán nem egységes sem szociológiai, sem etnográfiai tekintetben. Túlzással élve azt is mondhatnánk, hogy a cigányságot egységes népként az értelmiségi (vagy kvázi értelmiségi) közbeszédben jobbára csak a valamennyiüket táborokba zárni vagy kiirtani kívánók és a társadalmi integrációjuk gyorsaságát ilyen vagy olyan okból elégtelennek ítélő politikusok látják. Sajnos a magyar politika olyannyira átfonja a mindennapi életet, hogy e véleményformálókon keresztül a többségi magyar társadalom hozzávetőleg 99%-a van ugyanebben a tévhitben. Azok, akik a cigányság társadalmi integrációjával vagy kultúrájával valóban foglalkoznak, korántsem látják ennyire egységesnek őket. Fölfogják, hogy létezik cigány kultúra úgy, hogy akik művelik, bár cigány identitásúak, magyaroknak vallják magukat, és hogy rajtuk kívül vannak, akik ugyan Magyarországon születtek és élnek, de csak állampolgárságukat illetően magyarok (nyelvük és kultúrájuk a többségi nemzetétől különböző), s főképp, hogy e csoportok puszta antropológiai jegyek alapján aligha moshatók össze annyira, hogy leírásukra egyetlenegy fogalom társadalmi értelemben véve igazságos legyen.

A cigány népek önelnevezése, a roma a magyarban jogi jellegű elnevezés. Igaz ugyan, hogy a köznyelvbe is átszivárgott, és a magyarban a nem mindig pozitív értelemet hordozó cigány szó szemantikai tehermentesítésére alkalmas, politikailag tehát korrekt, de nyelvünkben nincsenek a népnév alternatívájaként százados előzményei ennek a szónak, ahogyan például az angolban a romani people és a roma kifejezéseknek voltak. Így nem elfelejtve, hogy anyanyelvünk általában nem bánik kegyesen a velünk együtt élni kénytelen nemzetiségekkel (mindenki tudja, hogyan kell otthagyni valakit, mint „Szent Pál az oláhokat”, ahogyan azt is, miképp rohan le valakit az, aki „nekiront, mint tót az anyjának”), de magam a cigány elnevezést tartom megfelelőbbnek. A magyar köznyelvben pl. nyelvrokonainkat, a finneket is külső elnevezésük alapján azonosítjuk, nem pedig – belső elnevezésük alapján – suomiként.

A következőkben tehát a tudományos diskurzusban a lovári eredetű szóval romungókként azonosított nép vagy népcsoport, a magyarajkú cigányok internetes megjelenéseit vizsgálom. Mivel a világhálón többféle publikációs modell létezik, egyénitől egészen a szerkesztett hírportálokon és online újságokon át a tökéletes szerkesztetlenség ősállapotában információt hömpölygető közösségi szájtokig és üzenőfalakig, igyekeztem a magyarcigány közösségről leginkább tájékozódást nyújtó megjelenési formákat kiválasztani, és ennek alapján összeválogatni egy csokrot az oldalakból. Lehetne köztük online magazin, offline (azaz interneten kívüli) médium webes megjelenése még a fentieken túl, de terjedelmi korlátok okán főleg hírportálokról és egy blogformában megjelenő médiumról szólok. Ugyanitt meg kell jegyezzem, hogy bár valószínűleg nagyon sokan nem lehetnek az internetező cigányok Magyarországon, de ha a cigány szót gépeljük be a keresősávba, elképesztően nagy találati számot kapunk. Erre a szóra keresve a legnépszerűbb keresőmotor szinte azonnal rasszista jellegű találatokat ad, s csak ezek után dobja ki az online szabadlexikon magyar változatának romungrókról vagyis magyarcigányokról és általában a romákról szóló lapjait.  Természetesen a Google egy algoritmus alapján válogat az elérhető találatok között, szóval a tulajdonképpeni probléma az, hogy olyan bőséggel található meg a szélsőjobboldali romaellenes propaganda az internet magyar nyelvű szegmensében, hogy az már az első találati oldalra is felszivárog. (Összehasonlításként beírtam a keresőbe angol gypsy kifejezést is. Rasszista propaganda az első találati oldalon nincs, a későbbiekben is alig.) Szerintem az Európai Unió meghirdette Roma Integráció Évtizedében ez a magyar internetezők közös szégyene.

 

RomaWeb, RomNet, C-Press és RomaPage – szellemhajó, rezonőr és önhang

Önmagában is elgondolkodtató, hogy egy hozzávetőleg kétszázezres közösség több olyan hírcsatornával is rendelkezik, amelyekben csupán a róluk szóló híreket lehet elérni. Már e tény önmagában is azt sugallja, hogy a cigány közösség Magyarországon, de legalábbis a magyar interneten defenzívában kénytelen létezni, hát még, ha átböngésszük az egy-egy cikkhez fűzött kommentárokat azokon az oldalakon, amelyek az olvasói véleményközlést is lehetővé teszik. E tapasztalat megszerzése végett javaslom, akinek van rá ideje, böngéssze kicsit a Hírszerző c. online újság publicistájának, Radics Bélának a sokszor közéleti témákat is felvető, de jobbára a magyarcigány létről szóló blogját[i], illetve annak hozzászólásait.

Mind a négy, az alcímben említett sajtóorgánum közös jellemzője, hogy alapítványi formában jelenik meg, e társasági formát még a nemrégiben a külföldi Kurt Lewin Alapítvány finanszírozásából önállóvá vált RomaPage is megtartotta. A közölt hírek minőségben, megírtságában és mennyiségében, a lapok tipográfiai kiosztásában azonban erős diverzió tapasztalható. Talán a leggyengébb az impresszuma szerint a Roma Integráció Évtizede című EU-program által finanszírozott RomaWeb. Úgy sejtem, hogy valamikor 2004–2005 tájékán készíthette valaki, és a sablonhoz azóta sem nyúltak hozzá. Az eredeti koncepció az lehetett, hogy régiókra lebontva legyenek hírek, hiszen több fület (Debrecen, Kisköre, Ózd, Kiskunmajsa, Nagykanizsa, Tamási, Gyomaendrőd és Siklós) is találunk, ezek között kattintgatva azonban mindig ugyanazokat az cikkeket találjuk, nincs különbség az egyes fülek tartalma között.  Hogy őszinte legyek, olyan nekem ez a honlap, mintha az Internet óceánján hánykolódó szellemhajót találtam volna; gyakorlatilag az összes tartalomszolgáltatás algoritmikusan is beprogramozható, kétlem, hogy ma már volna ember, aki ezt üzemelteti.

A RomNet című, szintén az EU-s program által – illetve gondolom, az által is – finanszírozott hírportál már sokkal inkább betölti a szerepét, ez informatív hírforrás. A weblap modern négyhasábos kinézetű, a szélső két vékonyabban a hirdetések és szponzorok bannerjei mellett jegyzet-linkek, roma népmesékhez vezető kapcsolódási pontok és helyi (ingyenes oldalon szerkesztetett) közvélemény-kutatások futnak, a középső két hasábon pedig a hírek. Ez utóbbiak többsége még láthatóan nem saját kútfőből való, sima idézet vagy kommentár az MTI-től átvett információkra, ami azonban új és jó, azok a fejléc alatti linkeken elérhető saját anyagok. Viszont még e címszavak között is akad, ami üres oldalra, hibakódra vagy nagyon gyér eredményhez vezet. A Chat és az Aréna füleket meg kellene nézni, hátha tényleg csak programozási gond, hogy kizárólag a nagy üresség érhető el a linkeken, ahogyan az is, hogy ha az Életmód fülre egy belsőbb oldalról kattintok rá Nagy Zsuzsa: Roma lakáskultúra – első megközelítésben c. 2004-es írását találom, pedig kívülről elérve ugyanezt láttam, hogy vannak egyéb e tekintetben releváns írások is. (Igaz, azok között is 2005-ös volt a legfrissebb publikáció). A többi itt elérhető csatlakozással azonban elégedett vagyok, mert hírportálhoz illően gyakran frissített, hír- és információgazdag oldalakra navigálnak.

Az előző kettőnél jobb a C-Press Hírügynökség honlapja. Áttekinthető, könnyen kereshetők rajta a hírek, jól használják a három hasábos webelrendezést is, nem zavaróak a reklámbannerek sem. Bajom viszont van vele, mégpedig az, hogy mivel mindenféle sajtóorgánumtól átvesznek híreket, így a hírügynökségnek nincs igazi saját hangja, mint például a jelen írásban nem elemzett, az éterben hallható Rádió C-nek,[ii] hanem legtöbbször a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Heti Válasz és más orgánumok publicisztikáit idézve azokat ekhózza, sokszor az az érzésem, hogy önálló vélemény nélkül.

A RomaPage elnevezésű honlap azonban arany középutat igyekszik tartani a saját illetve a lap szerkesztői által megrendelt írások és az idegen forrásból származók között, ezek jól elkülöníthetők a különböző médiumokból származó sajtóhírektől, nem utolsó sorban a honlap modern, színes grafikai megoldásainak köszönhetően. Külön kedvencem az a cigány származású értelmiségieket bemutató rovat, az Arcképcsarnok, amelyben riport formájában szólaltatják meg a jövő nemzedékek példaképeinek szánt művészeket, tudósokat, politikusokat és pedagógusokat. A szájt elsődleges célja nem a hírszolgáltatás, inkább afféle mindenes oldal kíván lenni, ahol pályázati kiírások ugyanúgy elérhetők, mint az európai cigányság önszerveződésének hírei, a magyar média cigányokról írott cikkei vagy a kultúra, a tudomány és az oktatás legújabb, számukra releváns eredményei, publikációi. Sajnálom, hogy ez az oldal, amely többek között a cigány népismeret tantárgyként való oktatásához is módszertani segédletet kínál, s amelyen a többi elemezettel szemben a vakok és gyengénlátók számára is kezelhető verzió is elérhető, szinte statikus, a híreken kívül hetek óta egy új anyag sem került föl rá.

 

 „So si? / Na, mi van?” – a követendő példa

A bevezetésben azt ígértem, hogy szó lesz majd egy cigány blogról is, a „So si? – Na mi van?” című médiatartalom azonban aligha nevezhető csupán webnaplónak, szétfeszíti a műfaj kereteit. Először is azért, mert az átlagos blogokhoz képest igényesen szerkesztett, online megjelenő sajtómunka felelős szerkesztőséggel, publicistákkal és az online médiaszolgáltatáshoz szükséges technikai háttérrel. Én ezt a blogot tekintem a magyarcigányság igazi hangjának – hozzátéve, hogy sajtós együttműködés révén nem csak a magyarországi romungrókról, hanem szlovákiai és romániai testvéreikről is kaphatunk híreket belőle (a „szomszédolás” rovatot kell faggatni ezért). A blog náluk csupán publikációs technika, nem több. Ezek a tartalmak bármilyen formában megjelentethetők volnának, legtöbbjük a magyar sajtóban megszokottnál jóval színvonalasabb.

A 2010 januárjában indult lap magyar szerveren fut, támogatóinak listája idáig egyetlen egy elemet tartalmaz, a Soros György-féle Nyílt Társadalom Intézet Médiaprogramját. A cigány színvilágot idéző, egyszerű fejlécben a cím látható lovári és magyar nyelven, alatta méregzöld sávban a linkgombok. A kezdőlapot már hetek óta figyelem, két-háromnaponta új vezércikk jelenik meg, amelyekre továbbkattintva az internetes médiatartalom változatos formái jelennek meg. Rövid írásos bevezető után rádióriport vagy a letöltéssel töltött időt a felhasználó számra megrövidítő írott összefoglalót követő videóanyag ugyanúgy lehet, mint mély lélegzetű publicisztika. A „nem kamu” fül alatt közéleti-politikai anyagokat, a „zenés-táncos” alatt főképpen a cigány kultúra zenei vetületével foglalkozókat, a „presszó”, a „háztáji” és a „jegyzetfüzet” fülekre kattintva pedig a cigány identitással, az ezt kialakítani segítő példaképekkel és egy, a Népszabadságban a nemrégiben részletekben közölt tulajdonképpeni bloggal találkozhatunk. Utóbbi „főszereplője” Nili, azaz Nótár Ilona, aki szülésznek tanult a Semmelweis Egyetemen, s az élményeit írja meg. Kiváló tanmese kerekedik arról, hogy mi minden valós és nem valós, képzelt és valódi akadállyal kell megküzdenie egy cigány nőnek ma Magyarországon, ha úgy dönt, hogy tanulás útján értelmiségivé kíván emelkedni, majd végül abban találja meg a hivatását, hogy cigány népismereti kurzusokat tartson medikusoknak, ápoló- és védőnőhallgatóknak, és elviselhetőbbé tegye az egészségügy túlbürokratizált rendszerében egymást sokszor meg sem értő egészségügyi alkalmazottak és cigány betegeik kapcsolatát.

Jó volna, ha mi magyarok jobban ismernénk a velünk élő cigányok kultúráját, lelkiségét. Talán úgy kevésbé kellene, hogy cigányokat és magyarokat egyaránt az egymástól való fortélyos félelem igazgasson.

Choli Daróczi József, költő, műfordító az Aroma c. kiállításon mondott szavaival zárom írásomat:

„A művészetek általában, nem csak a képzőművészet azért nagyon izgalmas dolgok […], mert mindig megelőzik a tudományokat […] a kérdés megoldásához, tehát a problémakörhöz érzelmileg közelítenek, s ezt követi csak a tudomány. […] Elsősorban minden cigány művésznek, minden cigány politikusnak az lenne a feladata, hogy a saját népét tegye képessé, tegye alkalmassá arra, hogy megtalálja a helyét Európában […] mert a művészet mutatja meg az utat a nem művészeknek, de nem csak utat mutat, hanem perspektívát is ad.”

 


[i]               http://romaradicsbela.blog.hirszerzo.hu/

[ii]              Internetes elérhetősége: http://radioc.hu/