Versek 2011/nyári számunkból: Mikor ezt el kell majd dönteni, Félfák, A Függetlenség másnapja, Földhözragadt

 A vágyaknál is nagyobb vágy,
hogy vágyni ne kelljen,
csak egyszemélyes fogocskák,
zsákbanfutás helyben

Mikor ezt el kell majd dönteni

Mikor ezt el kell majd dönteni a túlvilágon,
mert hát hogy másképp is lehetne az egész,
én majd azt kérem, hogy egy kilencvenes
évek eleji tinivígjáték szereplője legyek.
Az alacsony, a szemüveges, aki a kispadon
gubbaszt, míg a jó srácok fociznak, akitől
elveszik az uzsonnáját és a fejére kenik,
akit az alsójánál fogva akasztanak a fogasra,
akit hetente legalább kétszer megpróbálnak
belefojtani a vécébe, akinek leütik a sapkát
a fejéről, széttapossák a szemüvegét, csavargatják
a mellbimbóit, bezárják a szekrénybe, talán még
a fejét is rúgdossák forgatás után.

Aki egyedül ül a menzán, lúzer barátai kíséretében
és sör helyett kakaót iszik, akinek csak matekon
lehet a hangját hallani, vagy ha Shakespeare-t
elemez, akit kiröhögnek a jócsajok, különösen
az, amelyikbe az első hét óta halálosan szerelmes,
aki a szobájában éli le a fél életét, akinek minden
beszélgetés közben előjön az asztmája, aki végül
inkább nem megy el osztálykirándulásra, aki
éjjelente arról álmodik, hogy felgyújtja ezt az
egész kurva helyet, aki mindig veszít a pattanásaival
vívott elkeseredett harcban, akinek az istennek nem
akar egy szál szőrzete nőni, aki mindig sápadt és
biológia órán, békaboncolásnál
rendszerint elájul.

És akibe a végén, mindenféle viszontagságok és erőltetett
poénok után, bár erre az égvilágon semmilyen logikus
magyarázat sincs, menthetetlenül és örökre beleszeret a csaj. 

 

Félfák

 Megszámolta, pontosan négy fal veszi körbe,
a lámpában negyvenesre fogyott a körte,
a tévé illendően levette a hangot,
megunta, hogy a semmiből semmit se hallott,

redőnyök lehúzva, csapok és ajtók nyitva,
félfákon a centiknél elkenődött tinta
őrizgeti az időt, jól jön az még egyszer,
ha akarná, se vinné le már semmi vegyszer.

Asszem, laknak nálam.

 

A Függetlenség Másnapja

A leszokásról nem tudok
már leszokni, nem megy,
hogy néha rosszabb, néha jobb,
nem hagyom, hogy engedj.

A vágyaknál is nagyobb vágy,
hogy vágyni ne kelljen,
csak egyszemélyes fogocskák,
zsákbanfutás helyben,

hogy önmagad most receptre
váltva ki helyett meg;
képzeled, hogy még szeretne
valaki helyetted.

 

Földhözragadt

                               ApámAnyámnak

anyám mindig azt mondta mikor
háromnégy évesen kérdeztem a
kunyhóról ami a családi nyelvjárás
szerint az apám dolgozószobája
melletti vécé szóval mikor kérdeztem
hogy miért van abban az egészen szűk
kis helyiségben úgy kétésfél méter
magasan egy kis üvegtelen ablak
mindig azt mondta hogy a Papa azon
szokott kimászni

és én elképzeltem mert azt már
akkor is tudtam róla hogy a Papa
költő (akkorfele már inkább csak író)
vagy hát ahogy egy gyereknek ez
ennyiévesen egyáltalán jelenthet
valamit szóval úgy el is tudtam képzelni
hogy ilyenkor ténylegesen kimászik
azon a sötét és szűk és ijesztő kis aknán
fel a levegőre fel a fény felé mert ha ő
művész akkor ő szellem értsd: lélek
akkor ő alkotó tudat és mint ilyen
az olyan alantas földhözragadt dolgokat
mint teszem azt a szarás nyugodtan
az életre hagyhatja az majd elvégzi
helyette míg ő félig illegalitásban
mindenféle lelki dimenziókban
csatangol

és még az is hihetőnek tűnt hogy kint
már nem is a Vitkovics Mihály utca
agyonkopott galambszarszeplős
betonbőrére lép hanem valami fűvel fákkal és
azokon érett lédús gyümölcsökkel
sűrűn benőtt mezőre talán pont oda
ahol egyszer kéthárom évvel később
én is osztálykirándulok majd almát
szüretelni és kész csoda mégis logikus
hogy pont aznap mégis elkerüljük egymást
a Papa szökésben lévő rakoncátlan
gondolataival bár akkoriban már
nem hittem ezt az egész vécés dolgot
mégsem gondoltam újra mint
a húsvéti nyuszit (plüss) vagy a Mikulást
(anyám + piros fürdőköpeny)
nem cáfoltam meg a későbbiekben sem
életemnek immáron érettebb és racionálisabb
pontjain

csak mikor az ember már maga is költ meg ír
kezd sanda farkasszemeket nézni a fenti
kis szellőzőnyílással és vele szemközt a
csésze mellett támasztott létrával hogy
aztán lehúzva feleszméljen hogy ha nem is
ma vagy holnap de majd egyszer ezek még jól
jöhetnek valamire

A Vörös Postakocsi 2011/nyár