Paul Auster versei 2011/nyári lapszámunkból k.kabai lóránt fordításában: Krédó, Október: leírás, Mindenszentek, Hideg-töredék
“a levegő szeme semmi másra,
csak a szóra fog nyílni,
melyről lemondunk: a tél
lesz az érettség
tere”
Krédó
Végtelen
apró dolgok. Ez egyszer csupán beleszippantani
a bennünket körbefolyó végtelen
apró dolgok
fényébe. Vagy semmi sem
szökhet meg
e sötétség csábításától, és felfedi
a szem, hogy csak az vagyunk,
mitől kevesebbé leszünk,
mint vagyunk. Semmit sem mondani.
Mondani — életünk
ettől függ.
Október: leírás
Kihűlt, mennyei északunk
lombjavesztett káprázat-tölgyei merednek
az érő szőlőskertek körül termő,
vérrel
adós levegőben. Odébb,
a részegségen túl
majd levegőhöz jutunk,
szarkaszárny rebben,
és tolla átmetszi árnyékunk.
Jöjj el
a nyomorúság aprópénzéért,
feléd nyújtom.
Mindenszentek
Névtelenség, úszó jégtábla: november
a nevet vitte halál-
táncba,
kapa és barázda
megtört beszédén át,
le
a megsemmisítő ereszeken — eme
kalapács imádta
dolgok
köpték
a vér köreibe.
Sötétség-átömlesztés,
a mészárlásba betolakodó,
csinált béke.
Az élet az élettel azonos.
Hideg-töredék
Mert megvakulunk
a már nem velünk eltelő napon,
és mert láttuk lehelet-
felhőnk
levegő-tükrét,
a levegő szeme semmi másra,
csak a szóra fog nyílni,
melyről lemondunk: a tél
lesz az érettség
tere.
Mi, akik más élet halottai
leszünk, nem a miénké.
(k.kabai lóránt fordításai)
A Vörös Postakocsi 2011/nyár
