„A semmibe lezuhanónak
mit ér a csillagok zenéje,” Móricz Zs.

Kürti László verse a Móricz Omázs-ról – 2011 / Ősz

megint egy évet engedek, sejtet sejtre cserélni.
aki régről, ha emleget, életét másban éli.
ugyanazt a négy sort bontom hangjaiból újra,
pulzuson pendülök, húrom ma kinek a húrja?

ugyanazt a nevet hordom, s mert nem felelek érte,
szájalok a nagyokkal. aligha borulok térdre.
ugyanúgy a máj és vese igazgat még, hallom.
kiismerhetetlen szívem átmos a tisza-parton.

megbont, ami összehordott, kiárad, ahogy régen,
elsodorhatna könnyen: más test vagyok egészen.
amíg rostjai közt fújom, bár ugyanazt a nótát,
iszapolódom, legbelül, sodrára hagyott holtág.