Ők érkeztek a legkésőbb a vendégségbe, mindig azok késnek, akiknek nincs gyermekük.

Móricz Zsigmond és Simonyi Mária

Ők érkeztek a legkésőbb a vendégségbe, mindig azok késnek, akiknek nincs gyermekük. Ők sosem akartak, ez az egyik variáció, örökkön örökké szeretlek, édes, csak téged, a gyermek csak közénk állna, s különben is olyan kínos muszájból házasodni, ha jön a gyerek, de még annál is kínosabbak azok, aki pontosan betervezik a gyerek érkezését, ház és kocsi után. Így meg csakis egymást egymásért, őszintén, szinte gyermekien. Ida már évekkel ezelőtt észrevette, hogy Andorban a korábban különösnek megjelölt dolgok kifejezetten idegesítik. Például, hogy a férfi a szeretkezéseik után pornót néz, vagy hogy lepinázza a beszélgetéseikben kivesézett nőket. Hogy verbális durvasága nem száll el. Hogy bölcsességei valójában unalmas, sosem frissülő közhelyek, hogy vitáik csak különbözőségüket rögzítik.
A vendégségbe félig-meddig segíteni jöttek, mert a vendéglátó, Ida barátnője már egy hete panaszkodott, hogyan is fogja megfőzni a vacsorát a kényszerűségből meghívott vendégeknek, akik munkakapcsolatából adódóan évente megjelennek nála. Amint beléptek Ida barátnőjének házába, Andor egyből a konyhába ment, nehogy beszélgetni kelljen a vendégekkel, s meghökkentő utasításokat osztott ki. Igazából Idának fel sem tűnt, csak Johanna kapta fel először a fejét, aztán inkább belement a játékba. Nokedli tíz emberre, a pörkölt már előző nap megfőtt. Vegyél elő fél kiló lisztet meg négy tojást. De, kell a négy, én aztán tudom, abból lesz az igazi galuska. Ugye, nem gondolod, hogy azzal a nyomorult kanállal kevered. Nem hiszem el, hogy a fakanalad is műanyagból van, minek neked ekkora konyha. Johanna három éve vált el a férjétől, egy nyolc napon túl gyógyulós látleletből lett ez a ház, emiatt vállalta be a pofont, meg a kandallónak vágódást. Egyszerűen nem tudott másként szabadulni, volt férje így is utána üvölt időről időre a nyílt utcán, hogy te rohadt, frigid kurva, és hát ez sem múlik el nyolc napon belül. Az ilyen nőkkel nehéz mit kezdeni, még Ida sem mert túl bizalmas lenni hozzá, mert így is tudta, hogy az a gyáva, aki marad, de legalább nem kellett kimondania. Ida, hámozzad már az uborkát. Egy uborkát hoztak meg fél kiló lisztet tíz emberre.
Húsz évvel ezelőtt, amikor megismerkedtek, különös kiváltságnak érezte, hogy egy érett férfi ágyába fekhet, aki Andrénak nevezteti magát, s akinek nem kell kínos magyarázgatásokba kezdeni a női szexualitásról. Mostanra azonban mintha egymáshoz öregedtek volna, a fiatal lányból és a sármos középkorúból keserű, magtalan házaspár lett, pedig nem is álltak anyakönyvvezető elé. Sokáig szeretők voltak, majd amikor Ida nyilvánosan is André párja lett, a férfi újra és újra világossá tette, hogy neki már vannak gyermekei, vagyis Ida ne is reménykedjen. Igazából nevetve mondott le a fehér ruháról és a magában tizennyolc év szigorítottnak nevezett gyermekáldásról, hiszen iszonyú dögös volt, gyönyörű, s annál több pénze maradt magára, nehezen tűnt mindez megunhatónak. Most meg már minek változtatni. Negyven évesen már minek. Még mindig rövid hajat hordott, bár a korábban csibészes küllem mostanában mintha aszexuálisan asszonyossá tette volna, de nem volt ereje változtatni.
Johanna nem bírta tovább s elnevette magát. André, ez kevés lesz, s ő lepődött meg a legjobban, hogy a férfi tűrte, amint beleavatkozik s helyrehozza az elbénázott nyers tésztát, határozott mozdulatokkal hozzákeverve még egy kiló lisztet, persze érezte, hogy a tej helyett használt csapvizet megvető pillantások követik. Az étkezőben a vendégek idétlenül vihogtak, majd hosszasan hallgattak, a szűken mért ital hamar elfogyott, pedig bőségesen mérve minden lapos társalgást képes feldobni, s csak Johanna húgának kedves fecsegése törte meg időnként a csöndet. Ida kint állt a konyhából nyíló teraszon, kicsit sírt megint, ahogy szokott, André durvasága miatt, hogy megint hogy szólt hozzá és hogy nézett rá. Majdnem minden nap hozott katarzist, filmekben, könyvekben, mély álmokban, párbeszédek néma újrajátszásában – ilyenkor mindig meg tudja védeni magát, sőt van, amikor nincs is szükség arra, hogy megvédje magát.
Valójában azonban nincs fordulat.