“Iromba évszak. Tollát hullatja minden udvaron. Mintha róka kergetné az időt. (Vadászom. Utamból. Kotródj.) Az Epreskert utcában már hetek óta bökdösi a szél a gazdát. Még azt a kis zöldséget le kell tenni a pincébe.

A Móricz omázson elhangzott próza 2011/őszi lapszámunkban jelenik meg.

Iromba évszak. Tollát hullatja minden udvaron. Mintha róka kergetné az időt. (Vadászom. Utamból. Kotródj.) Az Epreskert utcában már hetek óta bökdösi a szél a gazdát. Még azt a kis zöldséget le kell tenni a pincébe. Még az a gyümölcsfa nincs megmetszve. Itt egy vájling. Ott egy befőttes üveg.
Amott tucat kis zöld teodórás üveg paradicsomlével. A nagyunoka régi kiskádja tele. Sárga pléd nagy dunyha mindent ráhordanak. A spór csupa piros. Mint aki kivérzett és vért izzadt a nagy munkában. Este hét óra van. Terka néni megvacsorált. Már több hónapja csak egy bögre tej és két puha zsemle az étke. Fájlalja a gyomrát. Egy-egy nap minden kijön belőle. Máskor meg bűnöz. És késő este rántott csirkét eszik piros krumplival  És nincs baj reggel.
Terka néni miután kazettáról meghallgat egy istentiszeletet. Hangos recsegő hangján. Sokat nyújtva a sorok végén elénekel egy zsoltárt. Református rend szerint. Feláll a hokedliről és elcsoszog az ágyig. Bedugja a konektorba a tévét. És megnézi a Való Világot. Szemcsés régi hatalmas Orionján. Fújja a szél az antennát. Már rég van vele valami. Hiába forgatgatják össze-vissza. A vilában Alekosz a kedvence. Na az az Alekosz az kutyakenyér az mán biztos.  Szokta mondogatni. És nevet egy nagyot. Hogy kilátszanak sárga barna fekete faszeg fogai. Ha vége a műsornak. Összemosogat. Évek óta minden este. Mert fél ha nem kelne fel többet. Hát milyen szégyen lenne itt az a sok mosatlan. De most sokkal több a dolga. Ott a kivérzett spór is. Meg a napi ragacs a befőzésből. Lehajolni nem tud már rég csak letérdelni. Hogy felmosson. És miközben mosogat kaparja a maradékot. Aszott kis szájába. Ma este bűnöz. Később behozza a vödröt a házba. Nem tudja megszokni. Hogy a régi kisműhelyből fürdőszobát csináltattak neki a gyerekek. És magára zárja a házat. Végre nyugovóra tér. Álmában egy hatalmas istállóban van. Majdnem olyan nagy mint egy hangár. És kislány. És combig lószaros. Lapátolja és lapátolja a lószart kifelé az istállóból. Aztán meg hirtelen az ura dalol álmában. Feltekeri a tévét. És nagy hangon énelki a Jó ebédhez szól a nóta dalait. Nem élhetek muzsikaszó nélkül:

Már én nékem beborult az ég.
Elverte a búzámat a jég.
Elvitte a lovamat a végrehajtó,
Szeretőm is elszerették tőlem végül!
Nem élhetek muzsikaszó nélkül,
Nem élhetek muzsikaszó nélkül.

Húzd rá cigány, a fülembe húzd!
Azt húzd, hogy a nagy ég beborult.
Hogy lefagyott kertem legszebb rózsafája,
Hogy a rózsám, a rózsám is elhagy, s végül:
Nem élhetek muzsikaszó nélkül,
Nem élhetek muzsikaszó nélkül.

Aztán egy másik álomban csöppen. Befőttet főz. És a sok cukrot a sírjára hintik mint a földet. És ő szilvalekvárt főz. Nem érti miért sírnak felette a gyermekei. Hiszen nekik csinálja a finom lekvárt. Aztán hirtelen megrázkódik és felül. Reggel van. Vagyis hajnal. Mindig rosszat álmodik ha késő este összeeszik mindent. Még örüljek ha nem fosom össze magam. Mormolja kétségbeesetten Terka néni felkel és készít magának egy kis fazék teát. Megreggelizik. Jó kis hosszúkás húsos paradicsomot eszik szalámival. Puha fehérkenyérrel. Mikor megreggelizett odacsoszog az ablakhoz megnézi. Kitette-e tegnap délután levendula eladó. Cirádás bizonytalan remegős barokkos kézírása. Mintha egy óvodás írná tele kriszkraszokkal az írólapot. Mégis olvasható. Hiába egy-két betű kimaradt a tájékoztatásból.  Aztán ledöcög a ház hátához. És leszed néhány vödörre való virágot. Kicsinosítja őket. Összeválogajta őket. Spárgával összeköti. És vödrökbe teszi a kis csokrokat. Aztán bemegy a házba kismagnóján meghallgat egy istentiszeletet. Lavórban lemosdik. Otthonkáját utcai viseletetre cseréli. Fogja a biciklijét. Teleaggatja a vödrökkel elől meg hátul. Meg a kormányon is virágokkal teli vödrök. Elindul. Lassan. Mint egy gőzmozdony a temetőre árulni. Útközben el kell mennie a kocsma előtt. Csak egy kocsma van a faluban. Vagyis községben, de lehet, hogy már város. Végül is már csak néhány helyen van kinti budi. És a régi kultúrház is működik még. Tán Bródy lépett fel ott utoljára. A rendszerváltás idején. Mostanság postás Icuka szokta oda hordani a használt ruhákat és egyéb kacatokat hetente. Még népdalkör is működik. Meg nyugdíjasklub. Néhány rongyos könyv is maradt az egyik szobában. Meg néhány tavalyi újság napilap hetilap színes újság. Amit itt hagynak az unokák. Ha már nem kell nekik. A Féllábú amolyan tartalékkocsma. Mert hát már karácsonyra nem sok bor marad a hordókba. A pálinkásnak is jócskán a feneke látszik. A Féllábú előtt csak a Zsuzsi áll. Kikötve. A tehén. Egy nagy kötél van a nyakában és az van hozzákötve a kocsma előtti korláthoz. A Gézuéké. Mindig Zsuzsival jön a kocsmába. Mikor Terka néni odaér, előtte jön ki nagy hanggal Gézu meg a Feri. Söröspohárral a kezükben danolják. Egy jó asszony mindent megbocsát mindent megbocsát nekem mindent megbocsát nekeeeem. Meglátják Terka nénit. Haptákba verik magukat. Hogy a sörük kilöttyen. A kezít csókolgassuk össze-vissza Terka mami. Hát kivel esküszik. Ugratják az öregasszonyt. Mi az a sok menyasszonyi csokor. Nem tudott választani oszt mind elviszi az anyakönyv elé. Néznek nagy Zsuzsi szemekkel Terka nénire. Anyátok picsája. Megver benneteket a jó Isten isztok állandóan mint a kefekötő. Barbárok mondja.  A zenegépből Zámbó Jimmy csak nyivákol: egy jó asszony mindent megbocsát meg bocsát nekeeem megbocsát nekeeeeeeeeeeem. Éneklik egymás hátát veregetve. Alá szolgája Terka nénje. Nem iszunk többet. Ha meghalunk. Terka néni legyint és már igyekszik a temető elé. A temető előtt lepakolja a vödreit. Leül a kisszékére. És nézegeti virágait. Leginkább őszi rózsákat hozott. Terka néni kicsit megpihen a virágai között. Számolgatni kezd. És méltatlankodik magába. Az a rabló bank. Betettem 800ezret és az éves kamata még tízezer forint sincs. Hát hogy lehet ez. Mondtam is a gyerekeimnek hogyhát írjanak már valakinek hogy már nagyon öreg vagyok és hogy szocioális alapon biztos több kamat jár nekem. Hát szegény öregasszonyt így vágják át. De ez biztos csak tévedés. Írni kell levelet valami nagyembernek.  Hogyhát ez nem igazság.
Terka néni egész életében keményen dolgozott. Most is levendulát árul. Virágokat árul a ház előtti kis lapuleveleket leszedi. És eladja a virágboltba díszítőnek. Használt ruhákat visz az ócska piacra. A KGST-re. Mert az a kevéske nyugdíj amivel kinyomják a szemét hát az nem elég. Vagyis neki igen. De a fiúnak. A fiának enni kell adni. Elvá’t ember. És visszatalált az anyjához. Se szerető se feleség. Ilyenkor csak az anya marad. Meg hát a temetés. Az nem olcsó dolog. A temetésére gyűjt. Hogy tehermentesítse a családját. Ha meghal. Tudják szépen eltemetni. Ne legyenek pénzzavarban. Komoly dolgok ezek. Mondja. Bár az egész élet tiszta hülyeség. Egyszer sírunk. Egyszer nevetünk. Egyszer jó aztán meg rossz. Tiszta cirkusz az egész. Gondolja magában Terka néni és iszik egy kis vizet a flakonjából. És elindul haza. Eladta az összes virágot. Vagyis az utolsó két csokrot. Már odaadta ingyen egy fiatalasszonynak. Siet haza mert le kell vágni egy tyúkot. Holnap megy be a városba. És viszi a tyúkot a gyerekeknek. Hazaérve ledől egy kicsikét. Nézi a plafont. És elkezd félni a haláltól. Ekkor felkel és lemegy a kertbe. És eszébe jut. Hogy a kis újszülött cicákat otthagyta a vízbe. Belefojtotta őket a vödörbe és elfelejtette kivenni a halott kiscicákat. Most kiveszi és eltemeti őket a szilvafa alá. Leül a fa alá a kisszékre és megint elkezd félni a haláltól. És egy régi dalt dúdol még lánykorából. Egy cicát  meghagyott az anyacicának. Hogy mégse legyen hiába a szülés. Meg aztán a kisunoka hogy fog örülni neki. A kiscicának tejet ad aztán kivesz egy tyúkot az ólból. Megfogja a két szárnyát jó erősen ahogy bírja felemeli a szárnyakat egy kézzel a lába közé szorítja a testet. És vág. Reng egyet-kettőt a test és hullik a vér a tálba.  Leforrázza a tyúkot. Megpucolja. Beviszi a spórra. Lepörköli róla a kis pihéket, tokos tollakat. Felbontja. Elrendezi. Kis zacskókba porciózza. A vérét és a máját különteszi egy kistányérra. Holnap megy be a városba. Viszik be a gyerekek. Jönnek érte. Autóval. A nagyobbik unoka is jön. És imádja a hagymás vért. Megcsinálja neki reggelire holnap. Nagyon elfárad. Bekapcsolja a magnóját. Meghallgat egy istentiszteletet. Megeszi a zsömléjét és hozzá tejet iszik Nem bűnöz fél hogy rosszul lesz reggel. Bedugja a konektorba a tévét. És megnézi a Való világot. Késő estére összemosogat. Lehajolni nem tud csak letérdelni. Hogy felmosson. Behozza a vödröt. Magára zárja az ajtót- És lefekszik. És elmond egy miatyánkot. És hozzáteszi. Élni kell. Nehogy a szar egyen meg. Inkább én eszem meg őt. Álmában egy hatalmas istállóban van. Majdnem olyan nagy mint egy hangár. És combig lószaros. Aztán meg hirtelen az ura dalol álmában. Feltekeri a tévét és nagy hangon énelki a Jó ebédhez szól a nóta dalait. Nem élhetek muzsikaszó nélkül.
Reggel izgatottan ébred. Megmosdik a lavórban. A kis polcról kezébe veszi a nagy bibliát. Néhány könyv van a polcon. Egy olvasókönyv negyedik osztályosoknak. Egy Gőgös Gúnár Gedeon. Rajta kisiskolás kéznyom. Kis Erzsike első cé osztály. És a Hét krajcár is ott van a polcon sárgás rojtokban. Terka néni felveszi barna SZTK-s szemüvegét. És olvani kezdi a bibliát. Aztán nagy hangon elénekel egy zsoltárt. Később  felteszi a kisfazékba a vizet a teának. Hagymát szeletel. Tojást tör. Készíti a hagymás vért. Mikor csengetnek gyorsan leveszi az otthonkáját. Megfésülködik. És kitötyög. Itt vagytok csilicsalikáim. Jaj hogy egyem meg a szíveteket. Hagymás vért csináltam nektek gyertek egyetek. A gyerekek asztalhoz ülnek. Terka néni a hokedlire ül és onnan nézi ahogy esznek a gyerekek. Velük szürcsöl. Nyel. Rág. Kimondhatatlan az öröme. Így lakik jól szeretettel. Ha nézheti. Néha az még az Istenkénél is nagyobb érzés. Hogy a gyerekek esznek. Aztán összeszedelőzködnek. Terka néni ünneplőt vesz. A gyerekek sürgetik. Betuszkolják az autóba. Hamar beérnek a városba. A fiú 120-szal megy. Terka néni nem mer szólni. Rosszul van. Tudja az öregnek már nem sok szava van. Jobb ha hallgat. Majd lesz valami. Oszt kész. Terka nénit kiteszik a templomkánál. A reformátusnál. Meghallgatja az istentiszteletet aztán bebotorkál a Mekdonátba. És kér egy akciós sajtburgert. Amibe kettő van. Egy áráért kettő. Leül az ismeretlen kapitalizmusba. És jóízűen megeszi a sajtbureket. Visszatotyog a tempom elé. Várni a fiút. Nem mondja meg neki hol volt. El sem hinné a fiú hogy egyszer-egyszer bemegy a Mekdonátba és vesz egy akciós sajtburgert. És az olyan jólesik neki. A lányánál már megterített asztal várja. Érdeklődés. Hogy van anyu. Megvagyok kislyányom. Csak nem jó az antennám. Gyertek mán el. Nézzétek meg. De tudom. Sok a dolgotok. Jól van. No. Juj. De finom ez a leves. Ideadnád a sót. Kicsit sótlan. A rántott hús nincs jól átsütve. De finom az. Kicsikém. Finom. Én mán jóllakok veletek. Hogy láthatlak benneteket. Jaj ne szedj annyit. Nem eszem meg. Hú a gyógyszerem elfelejtettem bevenni. Képzeld eladtam az őszi rózsáimat. És levendulát is kértek már. Meghalok én már úgyis nemsokára. Oszt jó lesz nektek az a kis pénz. Hogy eltemessetek. Jaj anyu ne beszéljen már ilyen hülyeséget. Mondja a lánya. A fiú meg csak morog. Hogy már anyu megint kezdi. Elég volt már ebből a robotból. Bátorkodik megszólalni ismét Terka néni. Az Istenke segítsen benneteket kicsikém. A gyerekek jól vannak. Az a lényeg. Hoztam nekik egy kis pénzt. Vegyél nekik valamit. Te tudod. Mi kell nekik. Alekosz. Na az kutyakenyér. Hogy tudja az mondani. Huncut az. A szeme sem áll jól.. Adjál már egy kis unikumot kicsilim. Hagy szopogassam itten el. Jaj de szép vagy Erzsikém. Egyem a szivedet. Adjon neked az Istenke jó férjet. Süti. Jaj ebből a finom sütikéből csomagolj már nekem kicsilim. Jaj ne csókolgassatok mán engem öreg randa vén lettem. Nem való az nektek. Sziasztok csilicsalikáim. Gyertek gyakrabban hozzám.
A fiú hazaviszi.  Terka néni betöntyörög a kapun és kinyitja a ház ajtót is. Leül az ágyra leveszi a cipőjét. Teljesen bedagadt a lába. Nagyon elfáradt. Ez a sok nagy érzés. Elfárasztja már. És most hirtelen olyan üres lett minden. Megint elkezd félni. A haláltól. Itt van az orra előtt és fél. Eszébe jut megint lánykora kedvenc dala. Fél. Továbbra is Aztán egy másik pillanatban eltervezi. Hogy holnap lecsót csinál reggelire. Meg ebédre farhátból levest. Hátha eljön a fiú. Legyen mit ennie. És eszébe jut. El kell mennie az orvoshoz is gyógyszert iratni. Behozza a vödröt. Bezárja az ajtót és lefekszik. Álmában belefojtják egy vödör vízbe. Átvágják a torkát. És cukrot szórnak a testére és szalicilt. És lánykora ismerős dallamát dúdolja egy kislány. Felriad. Megnézi. Hogy ott van-e a párnája alatt a sodrófa. Vizes a hálóngje. Fél. Az élettől. Aztán eszébe jut. Összeevett mindent a lányánál. Mi lesz reggel.
És a kertben lehullott egy szilvaszem. Fosós. És nyiválok egy kiscica az ajtó előtt. Terka néni dudol. Azt a régi dalt. Lánykorából.
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce…