A kortárs amerikai csikánó színház jeles drámaírójának egyfelvonásosa 2011/őszi lapszámunkból.

“Tegnap még csoda voltam, Llorona, mára megfertőződtem bűnben.

Fordította: Vraukó Tamás

Szereplők
(a megjelenés sorrendjében):

LA LLORONA[1]: a „Síró Asszony”, azték istennő, üres bölcsőt hordoz, elveszett gyermekeit keresi-siratja; az ASSZONY szerepében is.

CIUACOATL: La Malinche szolgálója és bizalmasa

LA MALINCHE: Malintzin és Donna Marina néven is, Cortés szeretője

SÁNCHEZ: Spanyol katona Cortés seregéből; KATONA néven is

LIZÁRRAGA PÜSPÖK: a Katolikus Egyház feje Új-Spanyolországban; a PAP szerepében is

HERNÁN CORTÉS: Új-Spanyolország főkapitánya

MARTÍN: Malinche és Cortés hét éves mesztic fia (néma szerep)

CATALINA: Cortésleendő spanyol felesége (néma szerep)

***

A cselekmény nem sokkal napkelte előtt kezdődik egy téli napon. Ködök szállnak fel a közeli Texcoco tóról. Belép egy hosszú, lebegő köpönyegbe öltözött nő. Üres bölcsőt hoz, amelyet az alábbi siratóének dallamára ringat:

LLORONA
Todos me dicen La Negra, Llorona
Negra pero carinosa
Yo soy come el chile verde, Llorona, Picanre pero sabrosa.
Ay de mí, Llorona, Llorona
Llorona de azul celeste
Y aunque la vida me cueste, Llorona No dejaré de quererte.
Dicen que no tienes duelo, Llorona Porque no te ven llorar
Hay muertos que no hacen ruido,
Llorona Y es más grande su penar. [2]

Belép Ciuacoatl egy lámpással, amely részben megvilágítja La Malinche házának elejét a mexikói Tenochtitlánban.

CIUACOATL
Öreganyám! Tényleg te vagy az?

LLORONA
(Átölelve őt)
Ciuaoatl, gyermekem!

CIUACOATL
Téged hallottalak sírni?

LLORONA
Ugyan, csak a bagoly huhogott.

CIUACOATL
(Felemeli a lámpást)
: Könnyek vannak a szemedben.

LLORONA
Csak a köd, mely megülte a várost.

CIUACOATL
Oly rég láttalak. Mi szél hozott vissza?

LLORONA
Malintzín értem kiáltozik.

CIUACOATL
Hallottad tehát? Cortés elárulta az asszonyomat!
(La Llorona komoran bólint
.) Egy spanyol nőt akar elvenni.

LLORONA
Eldobta a gyümölcsöt a héjáért cserébe.

CIUACOATL
Mihez fog majd az asszonyunk? Mi lesz vele és a fiával?

LLORONA
Bosszút fog állni.

CIUACOATL
Aggódom miatta. Bármire képes lehet!

LLORONA
A dühöngő folyó utat lel magának.

CIUACOATL
Olyan nagyon szenved! (Kiáltás hallatszik a ház belsejéből.) Hallgasd csak!

LLORONA
(Hallgatják Malinche fájdalomkiáltásait.)
Még Mictlan mélységeiben is hallani sírását.

CIUACOATL
Napok óta így sír, amióta csak megtudta, hogy Cortés elveszi a püspökunokahúgát.

LLORONA
Mikor lesz a menyegző?

CIUACOATL
Holnapután! (Színre lép La Malinche.) Nézd csak, itt van!

MALINCHE
Jaj, fiam!

CIUACOATL
Halljátok a fájdalmát?

MALINCHE
Ó, fiam, el kell mennünk innen… most!

CIUACOATL
Éjjelente a folyosókon bolyong… a múltba révedve.

MALINCHE
De hová menjünk? Hová vihetlek, fiam?

LLORONA
Elméjében végigjárja azokat a lépéseket, amelyek ide vezettek. (Furulyák és dobok hangja szól. Beszéd közben La Llorona felidézi a spanyolok képét. La Llorona a kórus, amely az elbeszélést szövi. Színrelép Cortés, nyomában a Katona és a Pap). Látjátok?

CIUACOATL
Ez volt az első eset, hogy találkoztunk a szakállas emberekkel. Malintzint, engem és tucatnyi másik asszonyt nekik adtak zsákmányul.

LLORONA
Árulók, kik lányaikat és asszonyaikat az ellenségnek adják!

CIUACOATL
Gyászos volt az a nap, amikor a spanyolok behatoltak a falumba a meleg és bujazöld Yucatánon. Gyászos volt a nap, amikor végighurcoltak engem és asszonyomat a hódítás átkozott ösvényén Tenochtitlan hideg kövei közé.

MALINCHE
Miért estem szerelembe veled, Cortés
Tán hírneved miatt, ami megelőzött, és
azért, mert istennek hittünk? Az emberek
hitték: benned a Tollas Kígyó jött el.
Mi volt az, mi rabul ejtett?
A szakállad, paripád, szablyád vagy kereszted?

(A Katona La Malinchéhez megy, és megpróbálja megérinteni, de ő ellöki a kezét. A Katona megragadja a karját, de amaz az arcába mar úgy, hogy kiserken a vére.)

KATONA
Bestia! (Megpróbálja megütni.)

CORTÉS
(Közbelép, és megakadályozza, hogy a Katona megüsse Malinchét.) Jöjj, ember, nem kapod meg amit akarsz, ha így bánsz vele! (La Malinche és Cortés most szemtől szemben áll.)

LLORONA
(Ciuacoatlhoz)
Ebben a pillanatban valami a hatalmába kerítette Malinchét, és tudta, hogy sorsa mindörökre összefonódott a Cortésével.

CORTÉS
Hogy hívnak?

MALINCHE
Malintzin.

CORTÉS
(Hibásan ejtve):
Mal-lin-che? Azt mondják, sok nyelvet ismersz.

LLORONA
Mikor Cortés felfedezte, hogy beszéli a náhuatlt, az aztékok nyelvét, sorsa eldőlt!

CORTÉS
(Ciuacoatlra mutatva):
Katona, vidd inkább őt!

KATONA
(La Malinchére mutatva)
De én őt akarom!

CORTÉS
Bolond; az ő legfontosabb kincse a nyelve! (Félre, a Paphoz): Vegye rá, hogy hallgasson a józan észre!

PAP
(A Katona elé lépve, aki megpróbálta elvezetni Malinchét):
Katona, állj!

KATONA
De miért?

PAP
Mert ők még tisztátalanok. Ezek a nők nincsenek megkeresztelve.

KATONA
Hát jó. Akkor végezd a munkádat, Pap, és kereszteld meg őket!

PAP
(La Malinchére mutatva):
Milyen keresztény nevet adjak neki?

CORTÉS
Ma-lin-che legyen… Marina! Mostantól a neve legyen Marina!

PAP
(Vízzel hinti meg.) Megkeresztellek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. (La Llorona befejezi a múlt megidézését. La Llorona, Malinche, Cortés, a Katona és a Pap távozik.)

CIUACOATL
Ezt sose értettem. A lelkek megmentéséről beszélnek, aztán odaadják ágyasul egy közönséges katonának.

SÁNCHEZ
(Belép egy lámpással, és Ciuacoatl egy kicsit összerezzen.)
Ki volt az az öregasszony?

CIUACOATL
Kicsoda? Ugyan, senki!

SÁNCHEZ
Olyan hideg van. Van még egy kicsi abból a finom csokoládéból?

CIUACOATL
Xocoatl? Menj a konyhába, a szakács ott kavargat egy üsttel.

SÁNCHEZ
Oly meleg, oly édes, oly habos. Ne fordíts hátat nekem, Cecilia. Mi a baj?

CIUACOATL
A nevem Ciuacoatl.

SÁNCHEZ
Ci . . . ua . . . coatl. Ezt nagyon nehéz kiejteni. A Cecilia sokkal édesebb — mint a csokoládéd.

CIUACOATL
Jobb, ha most megyek. Hallom, az úrnőm felserkent.

SÁNCHEZ
Hogy van?

CIUACOATL
Kitombolja-e magát a hurrikán egyetlen éjszakán? Az eső és a szél napokig veri a földet. De mit érdekel ez téged? A te urad miatt került ilyen állapotba.

SÁNCHEZ
De akkor is törődik vele. Ideállított engem, hogy őrizzem a kapuját napszállattól pirkadatig.

CIUACOATL
Hogy kémkedj utána!

SÁNCHEZ
Hogy védelmezzem!

CIUACOATL
Nem fél ő senkitől.

SÁNCHEZ
Sok ellenséget szerzett.

CIUACOATL
És így fizetik neki vissza. Hol van most a te vitéz kapitányod?

SÁNCHEZ
A székesegyházban, készül az esküvőjére Donna Catalinával.

CIUACOATL
Donna Catalina. Igaz, hogy fehér, mint a hattyú?

SÁNCHEZ
Oly fehér, mint a hó a Popocatepetl csúcsán. (Nagyon rosszul ejti a nevet.)

CIUACOATL
(Helyesen ejti a nevet
): Popocatepetl. Aki olyan fehér, csak rút lehet.

SÁNCHEZ
Nézz csak rám. Én is fehér vagyok; én azért nem vagyok olyan csúnya, igaz?

CIUACOATL
Nem tudom. Nem látom, milyen színű vagy. Te sosem fürdesz? Mi minden nap megfürdünk.

SÁNCHEZ
Kedvellek; csípős vagy és erős, mint a híres csilipaprikátok.

CIUACOATL
(Kiáltás hallatszik a házból
.) Úrnőm!

SÁNCHEZ
Cecilia — nagy lakoma lesz a menyegző után.

CIUACOATL
Erre tart! Távozz!

SÁNCHEZ
Temérdek ennivaló lesz.

CIUACOATL
Mondom, hogy menj már! (Sánchez távozik. Színre lép La Malinche.)

MALINCHE
Hozd ide a fiamat! Hol van a fiam?

CIUACOATL
A szobájában van, alszik.

MALINCHE
Rémálmom volt. Azt álmodtam, hogy a fiam láncinget viselt, valami állat hátán ült. Egyik kezében kard, és a másikban kereszt. Úgy nézett ki, mint egy spanyol! (Rövid szünet után.) Rejtsük el az apja elől!

CIUACOATL
Igen, Malintzin!

MALINCHE
Kisfiam! Jobb volna neked holtan!

CIUACOATL
Ne mondj ilyet!

MALINCHE
Itt nincs számára jövő.

CIUACOATL
De az apja a leghatalmasabb ember egész Mexikóban.

MALINCHE
Az apja a leggyűlöltebb ember egész Mexikóban. (Rövid szünet után.) Miféle apa az, aki megtagadja a fiát és eltaszítja a feleségét? Olyan apa, akit túlságosan lefoglal az, hogy körülugrálja a spanyol lotyóját ahhoz, hogysem velünk foglalkozzék. Azt a nőt még csak hét napja ismeri. Mi pedig már hét éve mellette vagyunk! Tezcatlipoca! (Megfordul, hogy elinduljon.)

CIUACOATL
Malintzin, hová indulsz?

MALINCHE
A Zócalóra[3], a székesegyházba, hogy beszéljek a férjemmel!

CIUACOATL
De miért, mire fel mennél oda? Ne adj lehetőséget az ellenségeidnek, hogy kigúnyoljanak és megalázzanak!

MALINCHE
A szavaik nem bánthatnak engem. De szembenézek azzal az emberrel, aki elárult. (Malinche és Ciuacoatl el.)

SÁNCHEZ
(Be, Cortésszel)
A Püspök úr keresi önt. Igen türelmetlen.

CORTÉS
Hadd hűljön csak le kissé! A városban nem történt semmi szokatlan?

SÁNCHEZ
Ma reggel, őrjáratozás közben, megint láttam azt az öregasszonyt, aki sír és egy üres bölcsőt hordoz.

CORTÉS
Talán ő lehet az, akit La Lloronának hívnak? És mi hír La Malinchéről?

SÁNCHEZ
Egész éjjel kiáltozott, összetörte a cserépedényeket, átkozta önt, a Püspököt, az Urat a Mennyekben. Azzal fenyegetőzött, hogy megöli saját magát, önt és a gyermeket.

CORTÉS
Tartsd távol tőlem, nem akarom látni.

SÁNCHEZ
Igenis, kapitányom.

CORTÉS
Figyeld gondosan, és hozd el hozzám a fiamat.

SÁNCHEZ
Ezt csak lopva tehetem, mert ha észreveszi, hogy elveszem a fiát, kikaparja a szememet.

CORTÉS
Sokat dühöng és tombol most, de ez hamar elmúlik majd.

SÁNCHEZ
A nőknek hosszú az emlékezetük.

CORTÉS
Kiötlöttem egy tervet, hogy a kedvében járjak. Ezek az emberek utálnak megszégyenülni.

SÁNCHEZ
Azért dühös, mert nem tett lépéseket, hogy gondoskodjék róla és a fiáról.

CORTÉS
Ó, dehogynem! (A Püspök váratlanul belép a szobába.) Sánchez, miért várakoztattad a püspök urat?

SÁNCHEZ
(Mélyen meghajolva
.) Bocsánatot kérek. Nem akartam megsérteni.

CORTÉS
Jóváteheted pimaszságodat, ha hozol Lizárraga püspök úrnak egy a pohár sherryt.

PÜSPÖK
Nem, nem, sohasem iszom ilyen korán.

CORTÉS
Ó, de ez különleges sherry ám, Jerez de la Fronterából.

PÜSPÖK
Jerez de la Frontera! Nos, ez esetben… (Sánchez távozik, hogy hozza a sherryt.) Van valami hír az új alkirályról?

CORTÉS
Az utolsó jelentés szerint partra szállt Vera Cruzban. Tizenkét napon belül ideér.

PÜSPÖK
Vagyis nincs sok időnk, ugye?

CORTÉS
Nos, a házasságom Catalinával helyes lépés.

PÜSPÖK
Meg kell mondanom, hogy az unokahúgom meglehetősen elégedetlen.

CORTÉS
Tényleg? És miért?

PÜSPÖK
Megalázó számára, hogy az a nőszemély is itt van, ugyanabban a városban, ahol az ön jövendőbelije. Miért nem szabadult már meg tőle?

CORTÉS
Tudja, ez elég kényes ügy. Az indiánok, különösen a köznép, bálványozzák. Szinte már-már istennőt csináltak belőle.

PÜSPÖK
Még hogy istennőt, no hiszen! Nem értem – azt hittem az azték arisztokraták gyűlölik, mert segített megdönteni a birodalmukat. Hallgasson ide, maga nem lehet egyszerre két asszony férje! Miféle példa volna az? Még úgy tűnhet, hogy én is elnéző vagyok az ilyen dologban.

CORTÉS
Ön olyan szenteskedő.

PÜSPÖK
Az egyház kritika felett áll! Nem tűröm, hogy a házasság szentsége gúny tárgya legye
n! Tudja jól, hogy az alkirály bármit kész felhasználni ön ellen.

CORTÉS
Hát jó, akkor eltávolítom azt az asszonyt.
(Sánchez színre lép és felszolgálja a sherryt. Diszkréten a háttérben marad, de hallgatja a beszélgetést.)

PÜSPÖK
Ez ám a sherry! Akkor hát bírom az ígéretét a helyzet rendezésére.
(Kortyolnak.) Kiváló! Még egy dolog: a gyerek menjen az anyjával.

CORTÉS
A fiam? Azt már nem. Martín az elsőszülött fiam, hús a húsomból, vér a véremből.

PÜSPÖK
De majd lesznek még gyermekei az unokahúgomtól.

SÁNCHEZ
De Martín az apja kiköpött mása.

PÜSPÖK
(Sánchezhez, tréfálkozva):
Ámbár néhány árnyalattal sötétebb!

CORTÉS
Kölyök még, de oroszlánná fog fejlődni. Úgy lovagol, mint aki a nyeregbe született
. Martín lesz öregkorom támasza, a második a konkvisztádorok[4] hosszú sorában.

PÜSPÖK
Hiúság! A sarjaival akarja benépesíteni az Újvilágot.

CORTÉS
(Megróbál még sherryt tölteni a Püspöknek.)
Még egy kis sherryt?

PÜSPÖK
Nem, még misét kell mondanom.
(Feláll, hogy távozzon, de az ajtó előtt megtorpan.) Szeretném a dolgokat még az alkirály érkezése előtt rendezni. Ugye nem fog nekünk csalódást okozni?

CORTÉS
Hát persze, hogy nem (
A Püspök távozik.) Átkozott vén bolond!

SÁNCHEZ
Most aztán mihez kezd La Malinchével?

CORTÉS
Kezd túl követelőzővé, túl birtoklóvá válni. Nem vagyok az az ember, aki teljesen átadja magát egy asszonynak
.

SÁNCHEZ
De a fia önnel marad.

CORTÉS
Igen, majd rábeszélem az anyját, hogy ez lesz a legjobb mindenki számára.

SÁNCHEZ
Hegyeket kell majd megmozgatnia. Anyatigrisként fog küzdeni a kölykéért
.

CORTÉS
Tudom. Képes bármire. Menj, hozd el Martínt. Az anyjával majd utána beszélek
.

SÁNCHEZ
Igenis, kapitányom.
(Sánchez és Cortés el.)

PÜSPÖK
(La Malinchével lép be a székesegyház kapujánál.)
Nincs itt semmi keresnivalód! Rossz szándékot olvasok ki a szemedből.

MALINCHE
És vajon ki plántálta oda?

PÜSPÖK
Nem az én gondom. Nyugodj bele, a viszonyotoknak vége. Hernán Cortés, Új-Spanyolország főkapitánya nőül veszi az unokahúgomat,
Catalinát.

MALINCHE
De mi már férj-feleségként élünk hét éve!

PÜSPÖK
De nem az Anyaszentegyház szemében.

MALINCHE
A Menny és a Föld szemében egyek voltunk. Van egy fiúnk is.

PÜSPÖK
Egy fattyú, egy félvér!

MALINCHE
Szavai a húsomba vágnak.

PÜSPÖK
Marina, azt tanácsolom, hogy menj el innen. Máskülönben a dolgok nagyon rosszul végződhetnek számodra. Vannak, akik azt szeretnék, ha megbüntetnének.

MALINCHE
Ugyan kik? És miért? Mindazok után, amit Cortésért és a Koronáért tettem?

PÜSPÖK
Hallottam a történetet, hogyan adott el saját néped rabszolgának, hadizsákmányként Cortésnak, majd gyorsan megtanultál spanyolul és te lettél első számú tolmácsa.

MALINCHE
Az én ajkaimon keresztül beszélt.

PÜSPÖK
Azt hitték az indiánok, hogy tulajdonképpen te adod ki a parancsokat?

MALINCHE
Én voltam a közvetítő, akin keresztül kommunikált. Én vetettem magam közbe, ha viszály volt, vagy összeesküvés. Én voltam a tanácsadója, a titkára, a hírvivője.

PÜSPÖK
Több fontosságot tulajdonítasz magadnak, mint amennyi megillet.

MALINCHE
Része lettem a személyének. A népem el se tudja képzelni Cortést nélkülem. Úgy hívják, hogy „Hue-Hue Malintzin, az öreg kapitány, aki Donna Marinával jár.”

PÜSPÖK
Mint ahogy a lovat és a lovast egyként fogják fel? A kettősség indián felfogása?

MALINCHE
A mi egységünk különleges lényt teremtett. Az én ajkaimon keresztül szólalt meg, mint ahogyan a pap közvetíti Isten igéjét.

PÜSPÖK
Ne légy tiszteletlen az Egyházunkkal!

MALINCHE
Mondd meg, ki támad engem! Hadd nézzek vádlóim szemébe!

PÜSPÖK
Hatalmas ellenségeket szereztél magadnak, Marina. Bizonyos azték nemesek meséltek nekem a fekete mágiáról, amit művelsz, a boszorkányi képességeidről. Azt mondják, hogy még mindig gyakorlod ezen utálatos dolgokat, noha kereszténynek vallod magad.

MALINCHE
Azért rágalmaznak engem, mert én voltam az az asszony, aki segített ledönteni elnyomó piramisaikat. A köznépet rabszolgának tekintették, meg áldozatnak.

PÜSPÖK
Igaz az, hogy éjszakánként az emberek olyan meséket mondanak rólad, amelyekkel a gyermekeket ijesztgetik?

MALINCHE
Összetéveszt engem Ciuapipiltzinnel.

PÜSPÖK
Ci-ua-pipil-tzin?

MALINCHE
La Llorona. Azték istennő, aki üres bölcsőt hordoz, siratva és keresve elveszett gyermekeit.

PÜSPÖK
Hogyan vesztette el a gyermekeit ez az „istennő”?

MALINCHE
Belefojtotta őket egy tóba, ezért arra ítéltetett, hogy mindörökre vándoroljon.

PÜSPÖK
Miért ölte meg a gyermekeit? Micsoda visszataszító dolog! Ki ő? Hol tanyázik?

MALINCHE
Hát ő itt is van, és ott is!

PÜSPÖK
(Megrémülve.)
Hol?

MALINCHE
Mindenütt!

PÜSPÖK
Hát ennek a bálványimádásnak véget kell vetni! Mondd meg, hol van ez az asszony!

MALINCHE
Lizárraga püspök úr, attól tartok, ez lehetetlen.

PÜSPÖK
Miért? Mi akarsz ezzel mondani?

MALINCHE
Ahhoz, hogy valaki láthassa La Lloronát, hinnie kell benne! (Fény kialszik.)

LLORONA
(Be, kezében törött lándzsa.)

Törött lándzsák az út mellett
Megtéptük hajunkat, fejünket
Házunkon nincs már tető a falak vértől vöröslenek
Férgek nyüzsögnek az utcán, hol testeink kiteríttetnek
A víz színe vörösre festett
Megittuk, s íze mint az ecet
Fejünket reménytelen a vályogfalakba vertük
Örökségünk, városunk az ellenség elé vetettük
A pajzsok, amikkel harcosaink védték hajdan
Most szétszórva a földön haszontalan
Tört gallyat és szikes füveket rágtunk
Száraz port és agyagot vacsoráztunk
Gyíkokat, patkányt és hernyókat faltunk
A végén mégis éhesek maradtunk. (La Llorona el.)

CORTÉS
(Malinche háza előtt, dörömböl az ajtón.)
Nyisd ki! Nyisd már ki! Hol van a fiam?

MALINCHE
(Feltűnik az ajtóban.)
Tudtam, hogy ettől majd eljössz.

CORTÉS
Hol rejtegeted a fiamat?

MALINCHE
Miért veszel el másik asszonyt? Miért nem beszéltél nekem erről a házasságról?

CORTÉS
A gondolataim csak az enyémek, nem osztom meg őket senkivel!

MALINCHE
De hát nem bíztál-e bennem mindig is? Cholulanál ki figyelmeztetett, hogy az ellenség éjszakai rajtaütésre készül?

CORTÉS
Te.

MALINCHE
És nem nekem vallottad-e meg balsejtelmeidet azon a szomorú éjszakán – La Noche Triste – amikor a saját katonáid közül több száz fulladt a csatornákba, mert lehúzta őket az arany és a kapzsiságuk súlya?

CORTÉS
De igen.

MALINCHE
Akkor miért nem nézel szembe velem? Velem, aki a fegyvertársad voltam? Aki ápolt, mikor beteg voltál?

CORTÉS
Marina, nem becsülöm le a szolgálataidat. Kiváló tolmács, tanácsadó, szakács és ápolónő voltál. De a Hódításhoz ennél sokkal több dolog kell. Kellettek a lovak, amelyek megrémítették az ellenséget,[5] meg puskapor, hogy szórja az ólmot. Meg a Toledóban kovácsolt pengék…

MALINCHE
A kórság, mely a testetekben lakozott, az irtott ki minket!

CORTÉS
Nevezzük ezt isteni beavatkozásnak, akárcsak azokat a jeleket, amelyek megjósolták a jövetelemet és megbénították Moctezumát még mielőtt a lábamat Mexikó földjére tettem. Vagy nem állítottam fel a Szent Keresztet és a Guadalupei Miasszonyunkat, akiket elhoztam estremadurai otthonomból, minden faluba és városba?

MALINCHE
Igen, de ki nyerte meg a bennszülöttek bizalmát, ki készítette elő az utadat?

CORTÉS
Előbb vagy utóbb áttörtem volna a falakat.

MALINCHE
Hatalmas spanyol véráldozat árán!

CORTÉS
Elismerem, hogy roppant sokkal tartozom neked. Most elégedett vagy?

MALINCHE
Mexikó minden gazdagságát a lábaid elé szórtam! Megszültem a fiadat!

CORTÉS
Ő a legnagyobb kincs mind közül!

MALINCHE
Hát nem érted? Ebből az új nemzetből származó család vagyunk. Hogy tudod mindezt eldobni? Hernán, még nem késő meggondolnod magad!

CORTÉS
Felejtsd el, Marina, felejts el minket!

MALINCHE
Hogyan felejthetnélek el téged, aki elvitt a szülőfalumból, aki megtanította nekem a spanyol nyelvet, és akinek ajkairól egy másik nyelvet is megtanultam: a szerelemét?

CORTÉS
Ne beszélj nekem szerelemről! Én nem tudom, mi az.

MALINCHE
Fújd le az esküvőt!

CORTÉS
Becsületszavamat adtam.

MALINCHE
A szavak üresek, kövesd a végzeted! A mi szövetségünket nem lehet szétszakítani!

CORTÉS
Tudod, hogy nem szerelemből házasulok.

MALINCHE
Akkor hát miért? Mit nyújthat neked az a sápadt, beteges teremtés?

CORTÉS
Sok ellenséget szereztem.

MALINCHE
És nem mindig együtt győztük-e le őket?

CORTÉS
A sakálok nem állnak ki küzdeni. Elrejteznek a király udvarában, és amikor az oroszlán hazahozza a zsákmányt, a tejen nevelkedett hidalgók is részt követelnek belőle! Marina, én jó keresztény családból származom, de nem nemesi vérből.

MALINCHE
Értem. Akkor ennek biztosan az új alkirályhoz van valami köze.

CORTÉS
Ha elveszem Lizárragapüspök unokahúgát, akit vérrokonság köt a koronához, megerősítem a pozícióimat idehaza is és az udvarban is.

MALINCHE
De én vagyok a feleséged, a partnered, a királynőd!

CORTÉS
De te…

MALINCHE
Nos, micsoda? Folytasd, mondd ki te gyáva! Azték vagyok, vagy ahogy ti hívtok, indián! Nem méltó arra, hogy hozzámenjen egy olyan nemes fehér férfiúhoz, mint te!

CORTÉS
Marina, tudtad már az elején, hogy…

MALINCHE
Hová lettek azok a szép szavak, melyeket mondtál nekem az új emberfajtáról, a „meszticről”, aki majd benépesíti az Újvilágot? Nem te mutattál-e a saját fiúnkra, mint ennek az új fajtának a képviselőjére?

CORTÉS
Ne gondold, hogy nem gondoskodtam rólatok. Különösen pedig Martínról. Kérelemmel fordulok VII. Kelemen pápához, hogy tegye őt törvényes fiammá!

MALINCHE
Törvényessé? Méghogy a pápa legitimmé teheti Martínt!! Hogyan, miért, mi végre?

CORTÉS
Hogyan? Kibocsát egy különleges engedménylevelet — és hidd el nekem, nem kevés pénzembe kerül majd! És hogy miért? A fiúnk tiszteletre méltó lesz.

MALINCHE
Tiszteletre méltó…!

CORTÉS
Ha Martín legitim fiam lesz, befogadja az előkelő társaság, és beházasodhat egy nemes családba!

MALINCHE
Értem … a szándékaid tehát „nemesek.”

CORTÉS
Ami pedig téged illet, Marina, mit mondanál egy szép otthonra Orizabában, tekintélyes birtokkal, hozzá tartozó peonokkal,[6] akik megművelik?

MALINCHE
Orizabában? Ó, most már értem az egészet! Két házad lesz, egy nagy itt Mexikóban, és egy kicsi Orizabában. (Cortés közben tagadóan rázza a fejét.) Ő a törvényes, hites feleséged, én pedig… az ágyasod!

CORTÉS
Marina, Juan Jaramillo hajlandó téged feleségül venni!

MALINCHE
Juan Jaramillo!

CORTÉS
Így akarok gondoskodni rólatok. Úgy, hogy hozzámégy egy spanyol úriemberhez! A törvény szemében így te is legitim leszel — akárcsak Martín!

MALINCHE
Legitim? Legitim!

CORTÉS
Ez az egyetlen lehetőség, Marina, az egyetlen lehetőség!

MALINCHE
Tezcatlipoca! Tezcatlipoca! (Malinche ráveti magát Cortésre, ökleivel üti. A férfi leszorítja a karjait. Színre lép La Llorona, miközben furulyák és dobok hangja szól. A megjelenése megváltoztatja a jelenetet: az istennő figyeli, ahogyan a pár összeölelkezve lefekszik, majd álomba zuhan.)

LLORONA
(Suttogás a színpadon.)
Malintzin! Malintzin! Kelj föl!

MALINCHE
Ki az?

LLORONA
Ébredj!

MALINCHE
Hol vagyok?

LLORONA
Cholulában. Ne keltsd fel Cortést. Ma este a cholutecaiak megtámadják a fehéreket.

MALINCHE
Micsoda? Figyelmeztetnem kell!

LLORONA
Nem, itt az ideje, hogy meghaljon. Miért kellene mindig a fehér embernek győzni?

MALINCHE
Mert a sorsa össze van kötve az enyémmel.

LLORONA
Te is olyanná válsz, mint ők? (Malinche nem válaszol). Gyermekem, ne áltasd magad; sohasem fognak elfogadni!

MALINCHE
Tudom, ki vagyok, és hozzá tartozom!

LLORONA
A spanyolhoz?

MALINCHE
A férfihoz!

LLORONA
Kihasznál téged! Azt, hogy ismered a törzseket, a szokásokat, a nyelveket. Nélküled elveszett, halott ember!

MALICNHE
Hadd érezze magát lekötelezve nekem!

LLORONA
El fog árulni! A saját néped pedig egyre inkább megvet majd. Malintzin, mi történik veled?

MALINCHE
A méhemben egy gyermek fejlődik, aki az ő vére és az enyém. És ezt a gyermeket nem árulhatom el.

LLORONA
Értem már. Túl késő – a dolog bevégeztetett
A spanyol Ce Atl 1519-ik évében érkezett
A pokol kilenc ötvenkétéves ciklusának első évében
Lerombolta templomainkat vad önkényében
Mint törek, szanaszét szórattunk
A föld porában hever az arcunk
De mint sokáig csendben alvó vulkán
Egy nap kitör a haragunk mint az orkán
(La Llorona el.)

(Váltás. Némajáték-szerű életkép a hódítás utáni időről. La Malinche és Cortés egy háztetőn áll, Cortés parancsokat osztogat, La Malinche pedig fordítja az alant álló bennszülötteknek. Ezután mindketten alászállnak a tetőről, és csatlakozik hozzájuk Martín. Családi jelenetet látunk, mint egy Diego Rivera-falfestményen: a fehér Cortés, az azték Malinche, és a mesztic Martín. Távoznak.

A következő szín a székesegyház, ahol a Püspök találkozik egy fiatal indián nővel, aki a templom lépcsőjén ül. A püspök rábámul.)

ASSZONY
Keresel valakit, uram?

PÜSPÖK
Nem konkrétan. (Rövid szünet.) Ki vagy te?

ASSZONY
Nem vagyok senki, uram.

PÜSPÖK
Nem kell idekint ülnöd, jóasszony. Jer be a templomba imádkozni.

ASSZONY
Engem keresel, uram?

PÜSPÖK
Nem. Keresnem kellene téged?

ASSZONY
Egy ilyen magamfajtát szívesen látnának a te templomodban, uram?

PÜSPÖK
Ez a te házad jóasszony. Mindaddig, amíg nem imádkozol hamis istenekhez.

ASSZONY
Én a Közelség Istenéhez imádkozom, aki a Mennyet és Földet uralja.

PÜSPÖK
Jézus Krisztusra gondolsz?

ASSZONY
A mi Urunkra Ometecuhdira és a mi úrnőnkre, Omecihuatlra, atyára és anyára gondolok. Ők a nap és az éj tükrei, a világító csillag, a csillagok csillogó köténye Tonanban, Toraban.

PÜSPÖK
Összekevered a Szűzanyát az Istenatyával.

ASSZONY
Hát nem az anya és az atya teremtette a fiút?

PÜSPÖK
De, természetesen…

ASSZONY
Akkor hát…

PÜSPÖK
Fiatalasszony, ne üldögélj itt a sötétségben. Jöjj az Anyaszentegyház kebelére, hogy általunk megvilágosodj.

ASSZONY
Uram, nagyra becsült uram, nagy szenvedéseket viseltünk el, mióta az országunkba jöttetek. Mi, tudatlan emberek, meghallgatunk titeket, de ti cserébe nem hallgattatok meg minket.

PÜSPÖK
Jöjj, az igaz Istenhez kell imádkoznod.

ASSZONY
Uram! Azt mondod, hogy mi nem ismerjük az igaz Istent! Fájóak e szavaid, gyakran felzaklatnak, megzavarnak engem.

PÜSPÖK
Zavarodat majd eloszlatjuk.

ASSZONY
A mi őseink nincsenek az ilyen beszédhez szokva; ők, akik megtanítottak minket imádkozni, hogy ontsuk vérünket vezeklésül és égessünk tömjént, mutassunk be áldozatot.

PÜSPÖK
Nem! Ne legyen több áldozat! Ne follyék több vér azt oltárra. Soha többé senki bőrét ne nyúzzák le.

ASSZONY
A te Istenedet is feláldozták.

PÜSPÖK
Az más!

ASSZONY
Láttam őt vérezni a keresztre feszítve. Így jártak a mi isteneink is. Mi az ő áldozatuk révén élünk.

PÜSPÖk
Ki vagy te? Nagyon okos asszony vagy.

ASSZONY
Nem vagyok én senki különös, uram.

PÜSPÖK
Elég ebből. Gyere, megtanítalak a katekizmusra.

ASSZONY
Uram, nem vagyok én arra méltó.

PÜSPÖK
Megparancsolom!

ASSZONY
Ha így kívánod, uram…

PÜSPÖK
Már rég keresek valaki hozzád hasonlót.

ASSZONY
Akkor hát megtaláltál!

PÜSPÖK
Fiatal vagy. Van még időd tanulni.

ASSZONY
Tanulni? Mit, uram?

PÜSPÖK
Sok mindent. Vedd le a kendődet, hadd lássam az arcod. (A nő leveszi a kendőjét.) Nagyon csinos vagy.

ASSZONY
Csinos! Hízelegsz nekem, uram. (A Püspök közelebb lép hozzá.) Mit látsz?

PÜSPÖK
Egy angyal arcát!

ASSZONY
És mit érzel?

PÜSPÖK
Örömet! Miután megkeresztellek, a személyes szolgálóm leszel.

ASSZONY
(Eltávolodva tőle.)
És a személyes ringyód!

PÜSPÖK
(Kijózanodva megáll) Az én vágyaim nem testiek. (Az asszony egy alkóv mögé rejtőzik.)

ASSZONY (a hangja)
Én sem vagyok húsból és vérből.

PÜSPÖK
(Megy utána.)
Akkor hát mi vagy?

ASSZONY
(La Llorona égő szemű, kihegyezett fogú csontvázként jelenik meg.)
Ez az én igazi valóm!

PÜSPÖK
(Magán kívül üvöltve)
Boszorkány! Boszorkány! Rontó lélek! Őrség! Őrség! (La Llorona eltűnik.)

SÁNCHEZ
(Színre lépve.)
Valami baj van?

PÜSPÖK
(Szemmel láthatóan remeg.)
Láttad őt? Láttad ezt?

SÁNCHEZ
Az asszonyt? Igen. Láttam egy pillanatra.

PÜSPÖK
Ki ez? Láttad már korábban is?

SÁNCHEZ
Láttam ma reggel, Donna Marina háza előtt.

PÜSPÖK
Kettőzd meg az őrséget a kapuk előtt. Senki se léphessen be holnap, aki nem hivatalos az esküvői mulatságra.

SÁNCHEZ
Igenis, uram.

PÜSPÖK
Jöjj velem La Malinche házához. (Mindketten el.)

MALINCHE
(Színre lép Cortésszel ahogy korábban voltak.)
Azzal próbálsz örömet szerezni nekem, hogy odaadsz egy részeges katonádnak!

CORTÉS
Fizetést ajánlok a szolgálataidért!

MALINCHE
Nem vagyok valami cafka, akit csak úgy megvehetsz.

CORTÉS
Nem fogom megismételni az ajánlatomat.

MALINCHE
Csak árnyéka vagy annak a férfinak, akit egykor ismertem.

CORTÉS
Mondj, amit akarsz, és tégy, ahogy akarsz. De holnap nőül veszem Catalinát.

MALINCHE
Catalina! A zsenge spanyol libának neve is van.

CORTÉS
Elég a sértéseidből!

MALINCHE
Gyenge! Gyáva! Én tettelek azzá, ami vagy! Nélkülem nem vagy semmi!

CORTÉS
Tűnj a szemem elől! (Emeli a kezét, hogy megüsse.)

MALINCHE
Szóval most asszonyokat akarsz legyőzni, nem harcosokat.

CORTÉS
Te kígyónyelvű némber! Ez még nem is minden! Elveszem tőled a fiamat!

MALINCHE
Vagy úgy! Még ez is! (Rövid szünet.) Hernán, neked nincs szükséged Martínra. A spanyol lotyód fial neked egy egész fehér almot!

CORTÉS
Nem vagy megfelelő anya, hogy felneveld. (Megragadja és megcsavarja a haját.) Most pedig mondd meg, hol van a fiam, vagy kitépem a hajad!

MALINCHE
Sohasem találod meg. Elrejtettem előled örökre.

CORTÉS
Ostoba indián! Én tettelek civilizált emberré!

MALINCHE
És Moctezuma még rólad hitte azt, hogy isten vagy!

CORTÉS
(A földre löki az asszonyt.)
Örülök, hogy megszabadulok tőled, Malinche. Olyan vagy, mint egy kígyó, amelyik fojtogat.

MALINCHE
Te pedig tőr vagy a szívemben.

CORTÉS
Ha nem adod át a fiamat, kivégeztetlek téged és az egész háznépedet. Sánchez! Sánchez!

SÁNCHEZ
(Színrelépve.)
Igen, kapitányom.

CORTÉS
Menj be a házba, és hozd ide Malinche szolgálóját, Ceciliát.

SÁNCHEZ
Ceciliát, uram?

CORTÉS
Igen. Lefogadom, hogy ő tudja, hogy hol van Martín. (Malinchéhez.) Gondolod, hogy kibírja a kínzást . . . mint az azték hercegetek, Cuauhtemoc. (Sánchezhez.) Te meg ne álldogálj ott, mint valami szobor, hanem indulj!

SÁNCHEZ
Igenis, uram!

MALINCHE
Nagy ellenséget csináltál abból, aki hű barátod volt.

CORTÉS
De legalább felszabadultam a varázslatod alól. Szabadon lélegzem!

MALINCHE
Sohasem szabadulsz meg tőlem. Mindig ott leszek benned, hisz én vagyok az egyetlen nő, aki igazán ismer. Jobban, mint a tulajdon anyád! Nézz rám! Nézz a szemembe! Sohasem nézhetsz rá egyetlen asszonyra sem anélkül, hogy engem látnál!

CORTÉS
(Viszolyogva elfordul tőle
. Színrelép Sánchez, nyilvánvalóan nagy nyomás alatt, és magával hozza Ciaucoatlt.) Egyikőjüket se téveszd szem elől! (Színrelép a Püspök. Cortés hozzálép, és összesúgnak.)

SÁNCHEZ
(Ciuacoatlhoz.)
Mondd meg neki, hogy hol van a gyermek!

PÜSPÖK
(Cortéshoz, amint La Malinchére mutat.)
Gonosz jár közöttünk, és ő az oka.

CORTÉS
Hol van a fiam? (Rövid szünet.) Sánchez! Húzd ki a kardodat! (A Püspök hátat fordít Sáncheznek, amint amaz kihúzza a kardját.) Tartsd Cecilia torkához! (Sánchez habozik.) Csináld! (Sánchez engedelmeskedik.) Na, megmondja végre valaki? Nem? (Először Ciuacoatlhoz, majd Malinchéhez megy.) Nem? Sánchez! Vágd el a torkát! Most! (Sánchez magán kívül van, nem tudva eldönteni, kinek engedelmeskedjék, a gazdájának vagy a szívének.)

MALINCHE
Ne! Várj! Ciuacoatl — vezesd őket Martínhoz.

CORTÉS
(Oldalra, Sánchezhez.)
Én elmegyek a fiamért, te vigyázz a Püspökre. (Ciuacoatl el, utána Cortés. )

PÜSPÖK
(Malinchéhez lép.)
Ami pedig téged illet, hát én figyelmeztettelek, hogy ne okozz bajt.

MALINCHE
Nem tettem semmi rosszat!

PÜSPÖK
Marina-Malinche, ezennel örökre száműzlek ebből a városból. Indulj még ma, indulj azonnal. Szólottam.

MALINCHE
Lehetetlen ilyen hirtelen elindulnom.

PÜSPÖK
Nem érdekel. Pakolj össze annyi holmit, amennyit el tudsz vinni, és hagyd el a várost. Ezt is csak Cortés iránti szívességből teszem. Igazából máglyán kellene elégetni!

MALINCHE
De hát nem tettem semmi rosszat! Uram, adj csak még egy napot, hogy elrendezzem a dolgaimat.

PÜSPÖK
Nem akarlak itt látni az esküvő napján.

MALINCHE
De uram, egy ilyen nagyhatalmú és tanult férfinak, mint te, mi félnivalója lehet egy magamfajta szegény indián asszonytól?

PÜSPÖK
Megfenyegettél engem és az unokahúgomat. Fekete mágiát gyakoroltál.

MALINCHE
Hazugságok, uram, hazugságok. Kérem, olyan későre jár már. Mindössze egy kis időt kérek, hogy összegyűjthessem a holmimat és elrendezhessem az ügyeimet

PÜSPÖK
A szavaid elég ártatlannak tűnnek. Mégis, a szívemben érzem, hogy valami gonosz összeesküvést forgatsz a fejedben. Túlságosan okos vagy. Nagyonis jól tudod, mikor tartsd a szád, és mikor szólalj meg.

MALINCHE
(Letérdel elé, és megpróbálja megérinteni a Püspök köpönyegének a szélét.)
Könyörgöm, uram, légy irgalmas!

PÜSPÖK
(Elhúzódva.)
Ne érj hozzám!

MALINCHE
Könyörgök, uram!

PÜSPÖK
A te pogány könyörgéseid…

MALINCHE
Keresztény vagyok.

PÜSPÖK
Amikor épp előnyöd származik belőle.

MALINCHE
Kérem Szentségedet, csak egyetlen napot. A Szent Szűz nevére!

PÜSPÖK
Nevét szádra hiába ne vedd!

MALINCHE
Uram, vallomást kell tennem. Tudom, hol űzik Ciuapipiltzin kultuszát!

PÜSPÖK
La Llorona!

MALINCHE
Igen, uram, és hogy bebizonyítsam, hogy jó keresztény vagyok, kész vagyok elmondani neked, hol találhatod!

PÜSPÖK
Tudtam! Láttam őt! Ugye, olyan, mint egy vörös szemű, éles fogú csontváz?

MALINCHE
Igen, de az csak az egyik megjelenési formája! (A Püspök keresztet vet.) Ciuapipiltzin él, és az emberek ma is imádják.

PÜSPÖK
Hol?

MALINCHE
A temploma egy titkos katakombában van, a székesegyház közelében!

PÜSPÖK
A székesegyház közelében! (Malinchéhez.) Ha ez igaz, megadom neked az egy napot, amit kérsz. De ha meglátlak bárhol a menyegző közelében, felakasztatlak! (Sánchez és a Püspök el.)

LLORONA
(Színrelép, és a közönséghez szól.)

A rossz fazekas mindig gondatlan
Nem bánja, ha áruja formátlan
Kapzsi és a többi embert kigúnyolja
Mint keselyű, mely szívét eltitkolja
Lomha ő, durva és puhány
Terméke talmi és silány
Amihez csak hozzányúl, azt mind tönkreteszi
Míg a jó fazekas munkáját gonddal végzi
Az agyagot tetszetősre formálja
Mert ő a szíve tanácsát hallgatja
Áruit szépen egyformára alakítja
És ismeri mindet, mintha csak tolték[7] volna.

MALINCHE
(La Lloronához)
Hallottad, mit mondtam a Püspöknek?

LLORONA
Ott leszek, és várok rá.

MALINCHE
Ciuapipiltzin, el akarják venni tőlem a fiamat! Volna még idő megmenteni és elmenekülni messze innen?

LLORONA
És hová menekülnél? Ki fogadna be benneteket? A fiad se nem azték, se nem spanyol. A mi népünk megölné. A fehérek meg lenézik, mert bennszülött vér folyik benne.

MALINCHE
Mindkét oldalon elátkozott. Akkor hát nincs számunkra remény? (La Llorona nem válaszol) Micsoda bolond voltam, hogy spanyol donnának képzeltem magam!

LLORONA
Te azték papnő vagy.

MALINCHE
Vissza akarok térni ahhoz, ami voltam.

LLORONA
Újítsd meg hited! Hol van az obszidián tükröd?

MALINCHE
A mecsika[8] lelkemnek az a tükörképe…

LLORONA
(Átnyújt neki egy tükröt
.) Itt van, a fekete Tezcatlipoca képmása. Bámuld, és meríts belőle erőt.

MALINCHE
Tezcatlipoca! Szem elől tévesztettelek, amíg a fehér embert szolgáltam. De most visszatérek hozzád, Füstölgő Tükör!

LLORONA
Idd csak, szívd magadba a tükörképet. Merülj le mélységes mélységekbe – királynő, varázsló, vajákos asszony! Mi a kívánságod?

MALINCHE
Halál! Halál mindegyikőjükre!

LLORONA
Mi módon?

MALINCHE
Válasszuk azt a módszert, amelyikben a legügyesebbek vagyunk!

MINDKETTEN
Méreg!

MALINCHE
Készítsd el nekem a létező legerősebb mérget! Eleget, hogy elpusztítson ezernyi spanyolt. (Miközben La Llorona a mérget keveri.) Megkeserítem a nászágyukat, a menyegzőjüket, megemlegetik, hogy kiűztek a városból, és elvették a fiamat. Püspök, feleség és férj, mind pusztulni fogtok!

LLORONA
Itt van a méreg. Benne van a halálos gömbhal epéje, a csörgőkígyó mérge és a skorpió fullánkja. Mint a kátrány ragad hozzá bármihez, de nem hagy sem nyomot, sem szagot. Ha valaki nedves kézzel érinti, a teste kigyúl tőle.

MALINCHE
Köszönöm, Ciuapipiltzin! Köszönöm, Tezcatlipoca! (La Llorona meghajol, és távozik.)

CORTÉS
(A székesegyháznál nézi, amint Sánchez az ásatáson feltár valami síremlék-félét.)
Mit vár a Püspök, mit fog itt felfedezni?

SÁNCHEZ
Nem tudom, de az emberei errefelé ásnak.

CORTÉS
(Viccelve.)
Értesíts, ha megtaláltátok Moctezumaaranyát! Az átkozott csuhás, hogy mindig itt szaglászik… (Észreveszi, hogy a Püspök közelít.) De csitt, épp erre jön!

PÜSPÖK
(Egy fáklyával közeledik.) Találtak valamit?

CORTÉS
Nem sokat, csak néhány cseréptöredéket.

PÜSPÖK
Tudta, hogy itt állt a Templo Mayor?

CORTÉS
Hát persze! Én romboltattam le. Azokból a téglákból építettük a székesegyházat.

PÜSPÖK
Az hiba volt, fertelmesség!

CORTÉS
Ugyan, már tényleg azt hiszi, hogy egy ilyen kultusz virágozhat itt, éppen az orrunk előtt?

PÜSPÖK
Ó, igen, ezek az emberek csalárdak… Azt színlelik, hogy áttértek a katolicizmusra, és nevetnek rajtunk a komoly azték arcuk mögött. Mi hír az alkirályról?

CORTÉS
Két héten belül megérkezik. De hát ezt tudja ön jól, vagy nem?

PÜSPÖK
Mit akar ezzel mondani?

CORTÉS
Azt, hogy rendszeresen találkozik az alkirály embereivel, és konspirál ellenem.

PÜSPÖK
Csak nem kémkedik utánam?

CORTÉS
Meg van rá minden jogom. Én hódítottam meg ezt a földet, és javait Spanyolország királyának adtam. És mit kapok cserébe?

SÁNCHEZ
(Elmozdítva egy követ.)
Azt hiszem, találtam valamit!

CORTÉS
Nézzék! Egy kőbálvány! (Sánchez felmutatja Coyolxauhqui szobrát.)

SÁNCHEZ
Egy kőkorong…, egy nőt mutat, akinek a feje le van vágva.

CORTÉS
A teste szét van szabdalva.

PÜSPÖK
Csak elgondolni is, hogy ez az förtelem itt hevert a mi szent székesegyházunk alatt.

SÁNCHEZ
Ez nem lep meg, kegyelmes uram. Végül is, mi spanyolok csak kis tócsa vagyunk az aztékok tengerében.

PÜSPÖK
Mi köze van annak bármihez is, te együgyű!

SÁNCHEZ
Már elnézést, kegyelmes uram, de néha azon gondolkodom, hogy valóban meghódítottuk-e őket, vagy inkább ők nyeltek-e le minket.

CORTÉS
Sánchez…

SÁNCHEZ
Látják, az általunk rakott templomalapok alatt ott az igazi Mexikó!

PÜSPÖK
Briliáns következtetés, briliáns!

CORTÉS
Várjunk csak, azért van ebben valami. Hiszen azon töprengünk, hogy miként térítsük meg az indiánokat. Úgy értem, hogy igazándiból megtéríteni. Nem ezzel a felületes szenteltvíz-spriccelgetéssel.

PÜSPÖK
Ember, ne legyen szentségtörő!

CORTÉS
De mi lenne, ha a Guadalupei Szent Szűz, akit én magammal hoztam extremadurai szülőföldemről és beállítottam minden pogány templomba, csudálatos módon megjelenne Tenochtitlanban?

PÜSPÖK
A Szent Szűz megjelenne itt? Hogyan?

CORTÉS
Isteni csoda folytán.

PÜSPÖK
Nem értem. Min töri a fejét?

CORTÉS
Ügyes kezek, fortélyos megrendezés által…

PÜSPÖK
A jelentések tehát igazat mondanak. Ön megőrült!

CORTÉS
Ugyan mi a különbség egy ilyen trükk és aközött, hogy tízezer indiánt megkeresztelünk egyszerre? Megfelelő időben megtanulják, mi az Igaz Hit.

PÜSPÖK
Megértem a szándékát, no de egy ilyen léptékű csalást végrehajtani…

CORTÉS
Csak gondoljon bele: a Szent Szűz megjelenik Tepeyacban, ahol a szemétevő Tonantzín kultusza dívik.

PÜSPÖK
Számomra ez visszataszító!

CORTÉS
Nem erről van szó; ő a „bűnök megevője.” Megvallják neki a bűneiket, mint ahogy mi is megvalljuk bűneinket a Szent Szűznek.

PÜSPÖK
Te jó ég, ember, hát tényleg semmi szégyenérzet nincs magában?

CORTÉS
De majd meglátja, hogy a végén a cél szentesíti az eszközt!

PÜSPÖK
(Akaratlanul is Cortésszel együtt nevet)
Hát ez tényleg a cinizmus csúcsa! (Fény kialszik.)

La Malinche háza előtt. Színrelép Ciuacoatl és Malinche.

CIUACOATL
Összeszedem a holmit.

MALINCHE
Várj, vannak fontosabb teendőink.

CIUACOATL
Mint például?

MALINCHE
Nászajándék a menyasszonynak és a vőlegénynek.

CIUACOATL
Mire gondolsz?

MALINCHE
Bosszúra! A porban csúsztam a Püspök előtt, hogy egy kis értékes időt nyerjek. Menj a házba és hozd ki anyám arany fejékét, a briliáns quetzal-tollakkal[9]. A finom aranyszállal szőtt huipilt[10] is.

CIUACOATL
De az a te örökséged.

MALINCHE
Pontosan. A spanyolok arany utáni sóvárgása lesz a csalétek a csapdámban.

CIUACOATL
Bosszúvágyad mindannyiunkat elemészt.

MALINCHE
Majd azt mondom Cortésnak, hogy a spanyol menyasszonyával kötendő házasság igenis jó ötlet. De ez csak cselfogás lesz, hogy elfogadja az ajándékokat. Tudod, mindenki, aki csak hozzájuk ér, halál fia.

CIUACOATL
Malintzin, kis virágom, drága kis quetzalom. Láttam, amint vékony, bizonytalan lábon álló kis gidából gyors és kecses őzzé váltál. Együtt tanultunk gyógynövényekről és gyökerekről, együtt mentünk át serdülőkori rítusainkon. Láttalak táncolni, karcsún, elegánsan, mint párduc a holdfényben. Felejtsd el Hernán Cortést, felejtsd el ezt az önpusztító bosszúvágyat.

MALINCHE
Mindent ez az egy férfi jelentett nekem, és az egyetlen férfi, akit valaha is szerettem, hazugnak bizonyult.

CIUACOATL
Nem minden férfi hazug, Malintzin.

MALINCHE
Ó, atyám! Miért adtál engem oda a szakállasoknak? Ó, hazám! Miért is álltam a spanyolok mellé?

CIUACOATL
Malintzin, ne okold magad. Azért adtak oda a fehéreknek, hogy a falunk biztonságban legyen. Különben felperzselték volna, és mindenkit megölnek. Rabszolgák vagyunk. Először atyáinké, aztán a férjeinké.

MALINCHE
A házasság pedig a legrosszabb fajta rabszolgaság. Menj — hívd ide Cortést. A végórájuk közel.

CIUACOATL
Malintzin, kérlek, ez túl veszélyes.

MALINCHE
De elkerülhetetlen. Hát nem látod? Elveszi Martínt és spanyolként neveli fel. A mi népünk ellen fordítja és kihasználja, ahogyan engem is kihasznált!

CIUACOATL
De gondold csak végig: a férj, a feleség, a Püspök, mind halott…

MALINCHE
Nem, várj csak! (Rövid szünet.) Rosszabb sorsot szánok a férjemnek — hadd éljen!

CIUACOATL
Hogyan jutunk ki a városból? Az összes kivezető hidat erősen őrzik.

MALINCHE
Nincs menekvés! Mindannyiunknak meg kell halnia!

CIUACOATL
Mindannyiunknak? Még a fiadnak is? Hát megsavanyodott a tej a melledben? Ez a terv átgondolatlan. Én ebben nem veszek részt.

MALINCHE
Hát menj el! Tűnj a szemem elől! Áruló! Ne is gyere vissza soha!

CIUACOATL
Malintzin .. .

MALINCHE
Ciuacoatl. Tezcatlipoca nevére, csatlakozol hozzám a terveimben?

CIUACOATL
Nem félek a haláltól. De ígérd meg, hogy Martínt megmentjük. Neki életben kell maradnia! Ő majd harcol értünk! Ő lesz a bajnokunk! Egy halász beszélt nekem egy titkos csatornáról, melyet benőtt a nád. Azon át elmenekülhetünk a városból.

MALINCHE
Lehetséges volna? Mind megmenekülhetünk?

CIUACOATL
Meg kell próbálnunk!

MALINCHE
Rendben. Fizess neki annyit, amennyit csak kér. Vidd ezt a mérget. De légy nagyon óvatos! Ne érj hozzá. Locsold rá az ajándékokra. Ott leszel a menyegzőn, hogy körbenézz. Hozasd ide Martínt, hogy együtt lássa az anyját és apját még egyszer, utoljára. (Ciuacoatl el.)
Ó, fiam! El kell mennünk. De hol bújhatunk el?
Akad-e számunkra akár egész Mexikóban hely?
Menjünk-e el a quiche-majákhoz ahol él még az ellenállás?
Vagy északra, a csicsimékekhez, hol barbárok közt vár ránk szállás?
Van-e még olyan hely e világon, ahol nincs spanyol megszállás!

LLORONA
(Színre lépve.)

Hová menjünk? Ó, hová mehetünk?
Már csak a holtak között lehet helyünk?
Talán fenn a mennyekben?
Vagy a földön idelenn
Lesz holtak közt lakhelyem?
(La Llorona újabb látomást támaszt
La Malinche elméjében. Színre lép Cortés, szakadtan, véresen, alig képes kardját hordozni. Lerogy egy fa mellett. Ez a „Szomorú éjszaka,” La Noche Triste.)

MALINCHE
Emlékszel-e a Noche Tristére, arra a szomorú éjre,
Amikor bajtársaid százait húzta le a mélybe
Az arany és a kapzsiság?
(Átmegy a Cortés által elfoglalt „térbe
.”)

CORTÉS
Malinche, volt ezerháromszáz spanyol katonánk és kilencvenhat lovunk … (Sírva fakad.)

MALINCHE
Esik, mintha maga az éjszaka sírna. Gyere, keressünk oltalmat ez alatt az ahuehuete fa alatt.

CORTÉS
És most alig négyszáz emberem és tizenkét lovam maradt!

MALINCHE
Hadd öleljelek át, miként egy gyermeket, és itassam fel könnyeidet!

CORTÉS
A lovaim, az embereim!

MALINCHE
Csitt csitt, szegény, csupasz, sebezhető gyermekem, Cortés!

CORTÉS
Nyolcszáz embert vesztettem ma. Olyanokat, akik azért hagyták el Spanyolországot, hogy engem kövessenek. Egyszerű emberek, vitéz emberek. A gazdagságot keresték, és az lehúzta őket a víz fenekére!

MALINCHE
Ma éjjel együtt alszunk, ebbe a lópokrócba burkolózva.

CORTÉS
Elvesztünk, Malinche?

MALINCHE
Nem, még élünk, és holnap újra harcolunk!

CORTÉS
Olyan fáradt vagyok.

MALINCHE
Aludj, aludj csak, átalusszuk ezt a szomorú éjszakát. (Fény kialszik. La Malinche és Cortés el.)

LA MALINCHE háza másnap reggel. Színre lép Sánchez és Ciuacoatl.

SÁNCHEZ
Valami baj van? Zaklatottnak tűnsz ma reggel.

CIUACOATL
Semmi, semmi.

SÁNCHEZ
Eljössz velem az ünnepségre?

CIUACOATL
Tényleg azt hiszed, hogy elmegyek oda, ahol az én asszonyom férjének esküvőjét ünneplik egy másik asszonnyal?

SÁNCHEZ
Én nem így gondoltam erre.

CIUACOATL
Nem, hát persze hogy nem. A férfiak sohasem gondolnak semmire, csak a saját vágyaik kielégítésére. Élvezitek, hogy uralkodtok rajtunk, hogy rákényszeríttek minket arra, hogy szolgáljunk titeket, ránk kényszerítitek az akaratotokat, aztán eldobtok minket — épp úgy, ahogy Cortés tette La Malinchével.

SÁNCHEZ
Bocsáss meg, azt hittem, ha meghívlak a fiestára, örülni fogsz. Lesz étel és bor bőven.

CIUACOATL
Mellesleg a Püspök megtiltotta, hogy az asszonyom vagy a házából bárki a menyegző közelébe menjen.

SÁNCHEZ
Hát ez igaz.

CIUACOATL
Mindazonáltal elmegyek.

SÁNCHEZ
El? Mindig tudsz nekem meglepetést szerezni.

CIUACOATL
De nem szabad, hogy meglássanak. Megfelelő álruhára van szükségem. Az asszonyomnak van pár spanyol ruhája, amiket Cortéstól kapott. Senki sem ismerhet fel. (Észreveszi, hogy Cortés közeledik.) Menjünk, itt jön a gazdád, Malintzínnel akar találkozni! (Sánchez és Ciuacoatl el.)

CORTÉS
(Cortés és La Malinche be.)
Miféle sürgős dolog miatt hívtál ide a menyegzőm napján?

MALINCHE
Hernán Cortés, Új-Spanyolország főkapitánya, könyörgöm, bocsáss meg nekem. Én tévedtem, a te érveid igazak. Miért tennélek ellenségemmé téged, vagy a Püspököt?

CORTÉS
El sem hiszem, hogy így hallak beszélni.

MALINCHE
Mert már látom, hogy tényleg szereted Martínt.

CORTÉS
Ő a jövő, nem mi.

MALINCHE
Igazad van. A te védelmed alatt kell felnőnie. Az indián életmódnak vége. Most Spanyolországhoz kell igazodni.

CORTÉS
Hát igazán észhez tértél?

MALINCHE
Most már látom, hogy a magad módján tényleg törődsz velünk. Megkereszteltél, a rabszolgából a titkárnő szintjére emeltél, megosztottad velem ágyadat, és fiúnkat a sajátodnak ismerted el. Most pedig… legitimációt akarsz adni nekünk.

CORTÉS
Ezek olyan megállapodások voltak, amelyekbe örömmel, önként mentél bele.

MALINCHE
Csak azt kívánom, hogy bár beszéltél volna a házasságról, megbíztál volna bennem. Melléd állhattam volna, mikor az új asszonyoddal frigyre lépsz. Részt vehettem volna a menyegzőn, gondoskodhattam volna rólad.

CORTÉS
Csak nem a szarkazmusod szivárog át a szavaidon?

MALINCHE
Nem, csak realista vagyok. Engem háború idején adtak neked. Olyankor pedig átmeneti szövetségek jönnek létre az emberek között. Nem kellett volna annál többet várnom. Elfogadom a feltételeidet.

CORTÉS
Elmész tehát Orizabába Jaramillóval?

MALINCHE
Nem, azt nem. Nincs szükségem rád vagy bármely más férfira. Martín boldogsága az egyetlen vágyam. Mi módon szándékozol gondoskodni róla?

CORTÉS
Együtt lesz az új házasságomból származó gyermekekkel.

MALINCHE
Spanyolként neveled majd… nagy palotában, együtt a féltestvéreivel?

CORTÉS
Természetesen! És egy nap Oaxaca völgyének márkijává koronázzák majd, mint az apját.

MALINCHE
Ezt tervezed tehát a fiam számára?

CORTÉS
Igen, egész seregnyi Cortést fogok nemzeni, hogy védelmezzenek ellenségeinktől idős koromban.

MALINCHE
Nézd, itt jön Martín hogy üdvözöljön! (Színre lép Martín, Ciuacoatl társaságában.)

CORTÉS
Kis sasmadaram!

MALINCHE
Martín, öleld meg édesapád. Kibékültünk végre.

CORTÉS
Fiam. Apád mindig gondoskodni fog rólad. Te leszel Mexikó egyik oroszlánja, az uralkodó osztállyal nősz majd fel, és erősebb leszel, mint akik apád ellen törnek. (Malinche elfordul.) De Marina, miért vagy olyan komor és melankolikus? Miért fordítod el tőlünk orcádat? Nem ezeket a szavakat akarod hallani?

MALINCHE
Csak arról van szó, hogy talán nem látom Martínt többé, és ez a gondolat elszomorít.

CORTÉS
Jól gondját viseljük majd..

MALINCHE
De mondd meg – hogyan éred majd el, hogy az új feleséged elfogadja őt?

CORTÉS
Miért ne tenné? Martín az én fiam!

MALINCHE
De féltékeny lesz, és rosszul bánik majd vele.

CORTÉS

Nem ismered Catalinát. Gyöngéd szívű és odaadó.

MALINCHE
Van néhány ajándékom, hogy megnyerjem rokonszenvét — egy finom szövésű huipil és egy quetzal fejdísz. Ciuacoatl! Százszor is legyen arád áldott; spanyol vére és Mexikó meghódítója, aki megosztja vele ágyát.

CORTÉS
Marina, tartsd meg az ajándékaidat. Azt hiszed, egy spanyol hölgy felvenné egy indián díszruháját? (Színrelép Ciuacoatl, egy fekete dobozt hozva.)

MALINCHE
Ciuacoatl, nyisd fel a ládát. (Ciuacoatl megmutatja az ajándékot.) Na látod, Hernán, színaranyból készültek. Olyan finom és hajlékony, hogy még az ujjad is nyomot hagy rajta. A spanyol dámád bizonyára nem fog egy ilyen ajándékra legyinteni?

CORTÉS
Ave María!

MALINCHE
Óvatosan, csak a fogantyúnál fogd meg a ládát. Nem érintsd meg az ajándékokat! Az balszerencsét hoz… és szokásaink ellen való.

CORTÉS
Nahát, itt van Moctezuma minden gazdagsága! Sohasem mondtad nekem, hogy ilyen kincseid vannak.

MALINCHE
Ez a családi kelengyém. De Martín kedvéért odaadnám Mexikó minden aranyát.

CORTÉS
Ez a gondolat meghat engem. Miért ne adja át a fiúnk személyesen az ajándékot Catalinának?

MALINCHE
Ne… Azt gondoltam, hogy te…

CORTÉS
Martín! (A kisfiú odamegy hozzá) Velem jössz a menyegzőre. Utána a fogadási sorban állsz, és átadod az arámnak az ajándékokat. Mondd azt neki, hogy atyáddal akarsz maradni. (A fiú igenlően bólint.)

MALINCHE
De mi lesz, ha elutasítja? (Templomi harangok szólalnak meg.)

CORTÉS
Ott leszek én, és gondoskodom róla, hogy az ne történhessen meg. A templom harangjai! Ideje indulni.

MALINCHE
(Félre, Martínnak.)
Martín! Az arát, és csak az arát engedd a ládába nyúlni! Neked még csak érintened sem szabad az ajándékokat! Megértetted? (A kisfiú bólint.)

CORTÉS
Siessünk, Martín, az ember nem késhet el a saját esküvőjéről!

MALINCHE
(Még mindig oldalra, Martínnak)
Te jöjj ide vissza azonnal, Ciuacoatllal együtt! (Martín és Cortés el.)

CIUACOATL
Na látod, mit tettél! Martín élete veszélyben van.

MALINCHE
Kövesd őket. Hozd ki a fiamat a székesegyházból abban a pillanatban, ahogy az ara elfogadja az ajándékokat.

CIUACOATL
A kenu megrakva, a halász a jelemre vár!

MALINCHE
Menj, siess!

CIUACOATL
Martínt közvetlenül odaviszem a régi hídhoz, ahol a vadmadarak fészkelnek.

MALINCHE
Akkor ott találkozunk újra. (Ciuacoatl el.) Ó, Tezcatlipoca. Érzem, ahogy szorul a hurok a nyakamon!

LLORONA
(Színre lép.)
Urunk,
Mindig jelen, mindig közel
Gondol amit akar
Azt tesz amit akar
Kigúnyol minket
Amit csak az úrnő kívánhat
Ki minket a markában forgat
Mint pörgő-forgó kavicsokat
Bármikor szanaszét dobálhat
Csak mulatság vagyunk számára
Nevetést csalunk az ajkára.

(Széles gesztussal La Llorona megidézi Catalina és Cortés esküvőjét. Színre lép Catalina, Cortés, Sánchez, a Püspök és Martín, mintegy esküvői menetben. Catalina magára ölti menyasszonyi fátylát. Némajáték kezdődik egy vékony vászonfal mögött.)

LLORONA
Nézd! Ő Catalina, amint sebtében csinosítja magát és készül az esküvői szertartásra.

MALINCHE
Ez hát ő? A vetélytársam, Catalina? Olyan fiatal… és fehér, mint a hó a Popocatepetl csúcsán. Örömében táncol!

LLORONA
Táncol ő majd bármilyen dallamra, amit mi játszunk.

MALINCHE
Mostmár felsorakoztak. Ohó, tudtam! Nem hajlandó üdvözölni vagy akárcsak észrevenni Martínt!

CORTÉS
(Catalinához
.) Ugyan, ne légy dühös, fogadd el ezeket az ajándékokat, és ismerd meg a fiamat.

LLORONA
Kinyitja, nem tudja, hogy az lesz a koporsója. A szeme felragyog, amint meglátja a kincseket.

MALINCHE
Martín! Gyere onnan! (Martín elindul.)

LLORONA
A fogadásnak vége. Cortés pohárköszöntőt mond és ünnepel. (A Püspök iszik, láthatóan már erősen spicces.) Catalina kinyitja az ajándékait.

MALINCHE
Siess, Martín! Fuss az első kapuhoz, a biztonságba. (Martín el.)

LLORONA
Felpróbálja a ruhát. Most a fejére teszi az arany koronát. Ó, olyan szép és méltóságteljes, mint egy azték királynő!

MALINCHE
Fel-alá parádézik, csinosítgatva magát. Aztán az arca hirtelen hamuszínűre vált. A szája kiáltásra nyílik, de hiába, nem jön ki rajta hang. Hátratántorodik, mint akit nyíllövés ért. A lábát hiába próbálja megvetni, összecsuklik alatta.

LLORONA
Felül, miközben végig a tükörbe bámul, a füstölgő tükörbe. Megpróbál futni, de újabb nyílvessző hasítja fel a testét. Összerogy, lábai úgy rugdalóznak, mint a sebesült őzé. (Cortés odaszalad hozzá, de nem érinti meg. A tömeg felmorajlik.)

MALINCHE
Nézd! Felül! Mindvégig a füstölgő tükörbe bámul. Sűrű fehér hab, mint az agavesöré, folyik a szájából. Szeme kifordul. Nyelve kinyúlik a szájából, és mint kígyó, a nyakára tekeredik!

LLORONA
A tükör füstöl és ég!

MALINCHE
Tez-cat-1i-poo-caaaaaaa!

LLORONA
Tezcatlipoca meghallgatta az imádat!

MALINCHE
Még nincs vége, nézd!

LLORONA
(A ritka szövésű vászon mögött most a Püspök kerül a látótérbe.)
A Püspök az unokahúgához megy. A quetzal fejék a haján lángba borul. Az arany huipil szétesik a holtra rémült asszony testén. A fejét ide-oda veti, ahogy próbálja eloltani a tüzet, de ezzel csak szítja a lángokat!

PÜSPÖK
Legkedvesebb gyermekem — miféle ördög kerített hatalmába?

LLORONA
A hisztérikus nő a karjaiba veti magát, Szűz Mária nevét idézve. A Püspök megpróbálja lefejteni magáról, de a nő úgy tapad hozzá, mint a kátrány. Feláldoztatnak!

MALINCHE
Igazság! Igazság!

LLORONA
Papi ornátusa elhamvad. A bőrük lefoszlik a csontjaikról. Összerogynak, két megfeketedett csontváz. (Sánchez és Cortés el.) Megkaptad hát, amit akartál

MALINCHE
Tényleg? Ó, Istenem!

CIUACOATL
(Színre lép.)
Malinche, felfedezték a tervünket, a halászt megölték!

MALINCHE
És Martín?

CIUACOATL
Nincs sehol!

MALINCHE
Jaj, ne!

LLORONA
(Sztoikusan.)
Nincs menekvés. Bekerítettek bennünket.

MALINCHE
Az ellenségeinknek nem szabad ránk találniuk. Hogyan csaphatnánk be a sorsot? Minden ugyanabba az irányba mutat. De hát mi lehet a baj velem? Milyen gyenge vagyok! Most már látom, mit kell tennem! Nem hagyhatom, hogy a fiamat is elvegyék tőlem, ahogyan a férjem elvették! Nem, ő nem eshet az ellenségeim áldozatául. (Malinche és Ciuacoatl el.)

SÁNCHEZ
(Színre lép Cortésszel.)
Kapitányom, a székesegyház lángokban, és harc tört ki a Zócalón. Az indiánok kihasználták az alkalmat, hogy fellázadjanak.

CORTÉS
Malinche tervelte ki az egészet, ő érte el, hogy az indiánok ellenünk forduljanak!

SÁNCHEZ
Ami tovább rontja a helyzetet, az alkirály épp most érkezett a városba, és azt parancsolta, hogy azonnal jelenjen meg a színe előtt!

CORTÉS
Ürügyként használják ezt ki arra, hogy megfosszanak a címemtől és a birtokaimtól! Keresd meg Malinchét. Keresd meg Martínt. Az egyiket vagy a másikat. Malinchét élve hozd elém. Ő az enyém! A fiamat pedig rejtsd el. Végeznének vele azért, amit az anyja tett. (Sánchez el. Cortés más irányba indul, és találkozik La Lloronával, aki mindvégig ott állt.) Ó, istenem — ki vagy te?

LLORONA
Mindannyiunk anyja, Cortés.

CORTÉS
Micsoda?

LLORONA
Én vagyok az, akié a csillagokkal pettyezett kötény, akinek sugárzása beburkol, én vagyok az, aki feketébe öltözik, aki vörösbe öltözik, a hús úrnője, a hús ura.

CORTÉS
Te tudod, hol van La Malinche!

LLORONA
Igen, tudom!

CORTÉS
Mondd meg, vagy megöllek! (Kirántja rövid kardját.)

LLORONA
Engem nem tudsz megölni… hisz már halott vagyok!

CORTÉS
Távozz tőlem! Mit akarsz?

LLORONA
(Elragadja tőle a kardot.)
Csak ezt! (Titokzatos módon eltűnik. Cortés az ellenkező irányba szalad.)

SÁNCHEZ
(Ciuacoatl és Martín színre lépnek a színpad egy másik pontján.)
Hová mész azzal a gyerekkel?

CIUACOATL
Valahová, bárhová. Az élete veszélyben van.

SÁNCHEZ
De a tied is. Hol az az ördög – az úrnőd?

CIUACOATL
Bent a házban. Vidd el őt, ha akarod …, de minket engedj el.

SÁNCHEZ
Martín csak az apjával lehet biztonságban. Add át nekem.

CIUACOATL
Miért? Hogy spanyolként neveljék fel – hazugnak, tolvajnak, fosztogatónak? Hogy saját népe pusztulásának legyen eszköze?

SÁNCHEZ
Cecilia, én sohasem hazudtam neked.

CIUACOATL
Olyan vagy te is, mint a többiek.

SÁNCHEZ
Meg fognak ölni, amiért segítettél La Malinchének. De én el tudlak rejteni. Jöjj!

CIUACOATL
Nem, mi a magunk útját járjuk.

SÁNCHEZ
Nem hagyhatom, hogy elvidd Cortés gyermekét.

CIUACOATL
Martín nem az övé, hanem a mienk! (Kirántja a tőrét, Sánchez megpróbálja lefegyverezni. Tusakodnak. Ciuacoatl megsebzi Sánchezt a kezén, aki mégis elveszi tőle a tőrt.) Sánchez! Te vérzel! Úgy sajnálom. (Martín beszalad az anyja házába.)

SÁNCHEZ
(Martín rémülten elszalad.)
A gyermek!

CIUACOATL
Martín, gyere vissza! El kell hoznunk az anyjától. Isten tudja, mire lenne képes! (Martín után menve, távoznak.)

LLORONA
(Színre lép.)
Valóban a földön élünk mi, igen,
De nem örökké, hanem csak röviden
Egy nap még a jáde is meghasad
Egy nap még az arany is behorpad
Egy nap még a quetzal tolla is megszakad
A földön napjainknak hamar vége szakad.

MALINCHE
(Színre lép.)
Ciuapipiltzin! Te, aki örök bolyongásra ítéltettél! A te gondjaidra bízom a lelkemet! Nekem is csatlakoznom kell hozzád. Nekem is sírnom kell azért, amit meg kell tennem. (Martín színre lép a színpad másik oldalán.) Ó, fiam! Nem nézhetek rád úgy, hogy ne akarjam letépni arcodról azokat a vonásokat, amelyek arra emlékeztetnek, akit gyűlölök!

LLORONA
(A fehér vászon mögött egy piramis alakú oltárhoz megy.)
Martín!

MALINCHE
(Amint Martín az anyjához megy.)
Hiába viseltem a szülés kínjait, hiába neveltelek. Sohasem fogom látni, amint erős harcossá nősz fel. Sohasem látod majd menyegződet, arádat, sohasem vethetem meg nászágyadat. Valaha azt reméltem, hogy öreg napjaimra gondomat viseled majd, és ügyelsz rám, amikor lelkem átmegy a nagy túlvilágra. Ó, egek, szánjatok meg engem, és adjatok erőt ahhoz, amit meg kell tennem!

LLORONA
Itt az idő, Malintzin!

MALINCHE
Kicsi ocelotom, én kis jaguárom. El kell mennünk innen, itt nem szeretnek minket. Az emberek ártani akarnak nekünk. Rábízlak arra a hölgyre (La Lloronára mutat.)

LLORONA
(Miközben
Martín felmegy a piramis alakú oltárhoz.)
Ó, fiam, megismerted a szenvedést, részed volt kínokban
Ám a mi igazi otthonunk nem itt a földön van
Csak egy pillanatra fürödhetünk a nap sugaraiban.

MALINCHE
(Martínhoz
.) Nem szabad félned!
Most a Holtak Tartományának Ura elvisz téged
Utazásod Mictlanban, a nem élők honában ér véget
Annak a háznak nincs kürtője és nincsen ablaka,
Sohasem térhetsz vissza az élők világába.
(Egy reflektor
La Llorona arcát világítja meg, amely most koponya-maszkká változik.)

MALINCHE
Légy erős, Martín, ne remegj. Harcos vagy! (A fény kezd halványulni, de még látható, amint La Llorona magasra emeli a fényes pengét, amit Cortés-tól vett el. Feltartja Martín fölé. La Malinche sikolt. Fény kialszik.)

CORTÉS
(Színrelép.)
Malinche sikolt! Valaki megtalálta még énelőttem? Ó, bosszút! (Megpróbálja betörni Malinche házának kapuját.) Nyisd ki! Nyisd ki, azt ajánlom! Itt van? Megölte magát?

MALINCHE
(A kapu lassan feltárul
.) Miféle árnyék-ember dörömböl az ajtómon? (Malinche elfoglalta Llorona helyét az oltár tetején, magasan, Cortés kartávolságán kívül.)

CORTÉS
Érted jöttem, Malinche!

MALINCHE
Nem te vagy a bosszúálló, az náladnál nagyobb hatalom.

CORTÉS
Hol van a fiam?

MALINCHE
Csitt! Alszik. Talán megengedem, hogy megnézd, ámbár többé sohasem fogod a karjaidban tartani. Leszállt az éj. Nem kellene-e már otthon lenned, ahol spanyol mátkád melegíti a királyi ágyat?

CORTÉS
Még halálod pillanatában is méreg csöpög majd az ajkaidról.

MALINCHE
Kapitány…, Hernán Cortés…, akarod-e látni a fiadat? Hát itt van! (A fény megvilágítja Martín testét az oltár lépcsőjén.)

CORTÉS
Te szuka! (Malinche felé rohan, megpróbálja megmászni a piramist.) Felfaltad a saját kölkedet!

MALINCHE
Te kezdted ezt az egészet, nem én.

CORTÉS
(Visszahanyatlik a lejtőn.)
Undorító vipera! Megölni a saját gyermekedet!

MALINCHE
Miért nem törődtél vele amíg élt?

CORTÉS
Hogyan tudsz egy másik emberi lény szemébe nézni ezután? Malinche! Elítéllek, az egész emberiséggel együtt. Mindörökre úgy emlékeznek majd rád, hogy te voltál az az asszony, aki meggyilkolta a gyermekét és elárulta a hazáját.

MALINCHE
Terád pedig úgy, mint a fenevadra, aki meggyalázta az országunkat!

CORTÉS
Malinche! Elátkozott név!

MALINCHE
Cortés! Elátkozott név!

CORTÉS
Malinche! Csak a te neved egyedül! Sohasem lesz még egy Malinche egész Mexikóban. Az anyák sohasem adják ezt a nevet leánygyermeküknek.

MALINCHE
Hernán Cortés! Sohasem lesz szobrod Mexikóban! De rólam hegyet neveznek el!

CORTÉS
Egyedül leszel az idők végezetéig, még a sírodban is!

MALINCHE
Én elfogadom a sorsomat! De te, degenerált konkvisztádor, vérbajban halsz meg egy napon.

CORTÉS
(Feléje hajítja a kardját.) Indián szuka! (Rövid szünet.) De miért a fiamat?

MALINCHE
Ez volt az én legsúlyosabb áldozatom.

CORTÉS
Embertelen teremtés. Hát nem érzel fájdalmat?

MALINCHE
A gyászom az enyém. Azt legalább nem gúnyolhatod ki.

CORTÉS
Ó, kisfiam, anyád szíve megfertőződött.

MALINCHE
Olyan kórral, amelyet atyádtól kapott el.

CORTÉS
Nem én voltam, aki elvágta a torkát.

MALINCHE
A te pengéd volt, Spanyolországban kovácsolták.

CORTÉS
Azért halt meg, mert nem akartad, hogy spanyolként nevelkedjen?

MALINCHE
Azért mert te nem engedted volna, hogy mecsikaként nevelkedjen.

CORTÉS
Add nekem a kis testét, hogy keresztényként temethessem el.

MALINCHE
Nem, te arra használtad a vallást, hogy becsapj minket.

CORTÉS
Irgalmazz a lelkének!

MALINCHE
Megtisztítjuk őt a tóban, ahol Tlaloc uralkodik.

CORTÉS
Isten a mennyekben, hát nincs igazság?

MALINCHE
Tenochtitlánban, Mexikóban nincs.

(A Cortés-t és Malinchét megvilágító fény elhalványul. Színre lép Ciuacoatl és Sánchez kéz a kézben. Letérdelnek és imádkoznak Martín teste előtt. Színre lép La Llorona, üres bölcsőjét hordozva, mint azelőtt.)

LLORONA
A sötét asszony, úgy hívnak engem Llorona, láthatatlan szellem
De én olyan vagyok, forró és vörös, Llorona, mint a szén a tűzben.
Ó, Lloronám, Llorona,
Llorona a múltban és ma,
Tegnap még csoda voltam, Llorona, mára megfertőződtem bűnben.
Azt mondják, részvétlen vagyok, Llorona, mert nem látnak könnyekben,
Hát, a holtak csendesek, Llorona, csak szenvednek csendben.
Úgy tűnik, Llorona, hogy a sírokon a virágok még mindig nyílnak,
És mikor a szél fúj, Llorona, a holtak felett sírnak.

 

Vége

1: Megjegyzés: LA LLORONA szövegének egyes részei eredeti azték forrásokon nyugszanak, pl. a Florentin Kódexen és Nazahualcoyotal költeményein. Felhasznált források egyebek között: Miguel León-Portilla: The Book of Spears: The AztecAccount of the Canquest of Mexico [A Lándzsák Könyve – Mexikó meghódításának azték krónikái] Alexander Kemp fordításában, (Boston: Beacon Press, 1962), és Miguel León-Portilla: Aztec Thought and Culture: A Study of the Ancient Nahuatl Mind [Azték filozófia és kultúra], Jack Emory Davis fordításában (Norman: University of Oklahoma Press, 1963) 4. utánnyomás>. (A szerző).

2: Az eredeti drámában a vers egyik változata a darab elején spanyolul, a másik a végén angolul hangzik el. A nyelvi kettősség megőrzése érdekében itt az eredeti spanyolt, a dráma végén az angolból fordított magyart közöljük. (A fordító).

3: A Zócalo Mexikóváros emblematikus központi tere. Bár az elnevezés, ami alapzatot jelent, csak a XIX. szd.-ban keletkezett, amikor egy emlékmű építéséhez talapzatot emeltek, és azóta jelzi az egész főteret, a szerző előrevetíti a nevet a spanyol hódítás idejére. Annyira elterjedt és népszerű elnevezés ez a főtérre, hogy más mexikói nagyvárosok is átvették, és így nevezik saját főterüket. (A fordító).

4: Hódítók (spanyol).

5: Az aztékok sosem láttak lovat azelőtt, és a vértezetet viselő lovakat mítikus szörnyeknek hitték. (A fordító).

6: Béres (spanyol).

7: Az aztékok által saját közvetlen őseiknek tartott toltékok a XI. szd.-ig uralták a mai Mexikó középső részét, és ők vezették be a nagyobb kőépületek emelésére alkalmas építészetet, agyagszobrászatot és valószínűleg a komolyabb szintű ácsmesterséget is a területen. (A fordító).

8: Az aztékok másik neve. (A fordító).

9: A paradicsommadarakhoz hasonlóan színpompás közép-amerikai madárfaj. (A fordító).

10: Hagyományos azték női felsőruha-darab, hossza deréktól térdig érő lehet, többnyire ujjatlan. (A fordító).

(Fordította: Vraukó Tamás)