Hát igen, Gyula bátyánk:
A Vörös Postakocsi folyóirat most leáll, utolsó nyomtatott példányával véget ér futása a göröngyös utakon.

Béres Tamás fotója

Hát igen, Gyula bátyánk:

A Vörös Postakocsi folyóirat most leáll, utolsó nyomtatott példányával véget ér futása a göröngyös utakon.

Nincs már útirány, kihalt a fogadó, elfogyott a forspont, az úti füzetek lapjaiból még egy utolsó cigarettát sodor a bakon leső. Öt évfolyam, tizenhét lapszám, több száz szerző, több ezer oldal pihen a ponyva alatt. Szükség van ránk, de mégsem. Cifra holmi mifelénk az írott szó. Drága portéka most a gondolat. Eme ősi megyék és eme fiatal város utolsó nyomtatott szellemi periodikuma is megszűnik az új világban. Eddig bírtuk.

Te már csak tudod, milyen a rég volt szerelmek emléke.

Öt éve, 2007 nyarán alapítottuk ezt a lapot, Nyíregyházán, a Te szeretett városodban. Tőled kölcsönöztük a nevet, tőled tanultuk az írás, az olvasás szeretetét. Veled sétáltunk az utcákon, a Nyírség hullámzó dombjai, ligetes tanyái közt, képzeletben bejárva messzi vidékeket, határon innen és azon is túl. Tőled kaptuk a humort és a melankóliát, az örömöket és a tettre kész kíváncsiságot.

És most, mint egykor Te is, Gyula bátyánk, szegénységben halunk el, az ifjúság keserédes emlékeivel szívünkben.
Köszönjük, amit adtak, becsülettel megszolgáltuk. Jó mulatság, férfimunka volt.

Tartson meg az emlékezet.

Kelt: a 2012. évben Nyíregyházán, Vízkeresztkor, a Megjelenés ünnepén, mikor ajándékot hoznak a napkeleti bölcsek.

Post scriptum: www.avorospostakocsi.hu