2011-ben ünnepelte alapításának 100. évfordulóját a Besi, vagyis a Bessenyei György Gimnázium Kisvárdán. Ebből a jeles alkalomból készült az intézmény történetét bemutató tanulmány.

Tanulmány 2011/téli lapszámunkból

  1. Mandátumért gimnázium: a létesítés eszméjétől a megvalósulásig

A nagyközségi címet viselő – de magát városnak tartó –, s lélekszámában (1890-ben 6.457 fő, 1900-ban 8.257 fő, 1910-ben 10.019 fő) egyre emelkedő Kisvárdán 1895-ben felvetették egy algimnázium alakításának gondolatát. Ez ügyben megkeresték az akkori országgyűlési képviselőt, dr. Farkas Balázst, aki a minisztériumnál puhatolódzott az intézmény érdekében, de nem kapott ígéretet arra, hogy az állam a maga költségén alapít gimnáziumot. Ezt követően egy társulati alapon szervezett magángimnázium ötlete került be a köztudatba, majd az említett honatya a cisztercita rendnél próbálkozott. 1897 tavaszán megalakítják a Kisvárdai Gimnáziumi Egyletet, hogy ennek révén szervezzenek gyűjtést az intézmény érdekében. A tettrekészség azonban csak addig buzgott, amíg adakozni nem kellett, így a gimnázium ügye egy időre holt vágányra került. Főleg így volt ez 1899-után, mivel ebben az évben Kisvárdán megnyitotta kapuját a polgári fiúiskola.

1908-ban a főispán útján a község a minisztériumhoz fordult egy folyamodvánnyal, melyben egy 8 osztályú főgimnázium felállítását kérték, sőt Hrabovszky Guidó akkori országgyűlési képviselő vezetésével egy küldöttség is felkereste Apponyi kultuszminisztert, de ezek az akciók sem lendítették előre az iskola ügyét. A politikai viszonyok változása után nyílt alkalom a régóta dédelgetett álmok valóra váltásához. 1910. június 3-án ugyanis Liptay Béla, a Nemzeti Munkapárt (a későbbi kormánypárt)jelöltje győzött a választókerületben, s június 20-án a község képviselő-testülete azzal a kéréssel fordult az illetékes minisztériumhoz, hogy a megyében felállítandó második főgimnáziumot Kisvárdán hozzák létre, s az óhajt nyomós érvekkel is alátámasztották. Augusztusban a VKM a debreceni tankerületi főigazgató útján értesítette a települést, hogy az állami főgimnázium szervezését elvben elhatározta, s a főigazgatói rendelet tartalmazta a minisztérium igényeit is: 3 kat. holdas telek és az építési költségek egy részének átvállalását. Október 21-én a képviselő-testület határozatot hozott arról, hogy a kért telket megveszi és 150.000 koronával hozzájárul a költségekhez, sőt az új épület felállításig az iskola ideiglenes elhelyezéséről és annak felszereléséről gondoskodik. A felajánlás mellé egy óhajt is odatűztek: ne csak egy évfolyammal nyíljon meg az intézmény, hanem I. és az V. osztállyal, s így négy esztendő alatt a főgimnázium minden évfolyama létrejönne.1 A tanévkezdésig volt még hátra bőven annyi idő, hogy az érintettek az V. osztályt is „kijárják”. Ez a tett Liptay Béla nevéhez fűződik. 1912-ben a gimnázium közelében létrejött Hármasúti megálló (az ún. Kisállomás) is az ő nevéhez kötődik. Ezekért és más oktatási célú tevékenységéért 1914-ben Liptay Béla díszpolgári címet kapott.

  1. Ideiglenes hajlékok, átmeneti megszállók: a gimnázium története 1911-től 1920-ig

A beíratások szeptember 11-13. között voltak, a főgimnázium 1911. szeptember 15-én nyílt meg egy első és egy ötödik osztállyal, csakhogy az elsőbe 81 tanuló iratkozott be, ezért a minisztérium októberben engedélyezte a párhuzamosítást, így végül két első osztály jött létre. Az iskola tanulói ekkor csak fiúk lehettek. A dr. Mayer György igazgató által vezetett középiskola első helyiségei a főtéri Kossuth Szállodában voltak, ebbenbérelt a község 9 termet, köztük 3 tantermet. Az 1912-13-as tanévben öt osztály működött,s ahogy az évfolyamok szaporodtak, egyre sürgetőbbé vált egy új épület létrehozása. Az ehhez vezető úton az első lépés a megfelelő telek kiválasztása volt. Egy esztendőnél hosszabb vita után a régi Posta utca végénél fekvő ingatlan mellett döntöttek, amit akkoriban sokan kifogásoltak, azzal érvelve, hogy az távol van a település központjától. A gimnázium megtervezésére Walder Gyula műépítész kapott megbízást. 1913 tavaszán abban reménykedtek, hogy a 1914 őszére készen áll az épület. A kivitelezést 1914 tavaszán megindította ugyan a szatmári Révi és Gál cég, de 1914-ben a Monarchia csapatai is megindultak a frontra, így ősszel a munka leállt, és csak nagy nehézségek árán tudták egyáltalán tető alá hozni az épületet. A gimnázium III. és IV. osztálya már a szálloda szomszédságában lévő ún. közbirtokossági iskolába (a régi plébániaházba) is beköltözött, egy magánszemély is átengedett az iskola részére egy nagyobb szobát, a ref. egyház is átadta korlátolt használatra a fiúiskolájának egy termét. Eközben folyt az ideiglenes gimnáziumi épület bővítése, átalakítása is. A több telephelyen való működés részben kényszer is volt, mert a háború alatt a „központi épület” egy részét a közigazgatóság katonai célokra lefoglalta. Ebben a helyzetben 1914-től nem lehetett szó párhuzamos osztályok indításáról, sok jelentkezőt kénytelenek voltak elutasítani, örültek, hogy a VI. és a VIII. osztálynak helyet találtak. Az 1914-15-ös tanévben fejlődött az intézet teljes 8 osztályú gimnáziummá. 2

Az alábbi táblázat az 1920-ig terjedő időszakra mutatja meg a középiskola tanulóinak számát. Látható, hogy ez az 1914/15-ös tanévtől lényegében alig emelkedett.

1911/12

1912/13

1913/14

1914/15

1915/16

1916/17

1917/18

1918/19

1919/20

121

166

245

299

315

312

318

331

335

Az iskolába beiratkozók felvételi díjat, tandíjat és még más jogcímeken beszedett pénzt fizettek, összesen mintegy 75 koronát, de a rászorulók, a jó tanulók és példás magaviseletűek teljes vagy fél tandíjmentességet is kaphattak. Fizetniük kellett az ún. rendkívüli tárgyakért (pl. francia nyelv, zene) is. Az összegek az évek folyamán emelkedtek.

A költségek kifizetése nem egyforma terhet jelentett a társadalom minden osztályának, s bizonyos rétegek gyermekeit visszatartotta a középiskolától. A második tanévben 166 fő járt a gimnáziumba, közülük kisbirtokos és kisbérlő családból 27, kisiparosból 29, kiskereskedőből 20 fő, azaz a tanulók 45,7%-a származott. Jelentős számban, 42 fővel (25,3%) képviseltették magukat az értelmiségi szülők (tisztviselő, tanár, tanító, orvos, ügyvéd, stb.) gyermekei. Nagybirtokos, ill. nagybérlő családból 8 tanuló, nagykereskedő családból szintén 8 tanuló származott, vagyis a középréteg és annak felső szintje „sajátította ki” az iskolát, azért ennyi, mert csekély volt ez a réteg. Az alsóbb osztályokból (munkás, napszámos, szolga) mindössze 11 tanuló jött, itt a vagyoni, a jövedelmi helyzet okozta a kis létszámú képviseletet.3 Az arányok a későbbiek során sem változtak lényegesen. A tanulók felekezeti megoszlása szerint a római katolikusok 19-24%, a görög katolikusok 3-17%, a reformátusok 24-34 %, az izraeliták 29-48% között mozogtak 1911-1920 között. Érdemes még a tanulók lakhely szerinti megoszlást is megnézni. Az 1912/13-as tanévben 70 kisvárdai, 59 megyei, és 37 más megyéből származó diák látogatta a tanintézményt. Az 1918/19-es tanévben 191 helybeli, 120 megyebeli, 20 más megyéből származó, a következő tanévben 174, 151 és 27 fő volt a létszám ezekben a kategóriákban.4

Az iskolában azonban nem csupán tanítványok voltak, hanem tanárok is, s különösen az első tantestület tagjai érdemlik meg, hogy róluk is szóljunk. Dr. Mayer György Zsolnán volt igazgató, mielőtt a minisztérium 1911. augusztus 5-én a megszervezendő kisvárdai gimnázium élére állította. A tanári kart rajta kívül Molnár Rezső, Olariu Terentius, Bartha Sándor, és a polgári iskola tanára, Császy László alkotta. Ez utóbbit még ősszel az intézet helyettes tanárának nevezték ki. Az öt fő volt kénytelen a sokirányú feladatokkal küzdeni, az igazgató ekkor még hiába kérte további tanárok kinevezést. A gimnáziummal kapcsolatban is mondhatjuk azt, hogy a „kultúrbástya” ereje nem a fal vastagságában, hanem a „védők” lelkében volt. A lelkek száma aztán előbb-utóbb gyarapodott, hiszen 1916-ban a tantestületet már 12 fő alkotta. Szükség is volt rájuk, hiszen a tanulói létszám is a kezdetinek 2,5 szeresére nőtt, pl. az 1917/18-as tanévben az egyetlen I. osztályba 93-an jártak.

A középiskolában a tanórán kívüli élet is megindult. Ez elsősorban a különféle évfordulókról való megemlékezést jelentette, (az uralkodó névnapja, Erzsébet királyné emléknap, Március 15, az áprilisi törvények, békeünnep, a koronázás évfordulója, aradi vértanúk napja) de koncerteket is adtak, színdarabokat is bemutattak, kirándulásokat szerveztek. Megalakult a Szegény Tanulókat Segítő Egyesület, az Ifjúsági Zenekör és Ifjúsági Petőfi Önképzőkör is. A középiskola szűkös körülmények között kezdte meg működését, s alig kezdett gyökeret ereszteni a nyírségi–rétközi talajba, máris a világot felforgató vihar akarta abból kiszakítani. A hátországban is egyre nehezebbé vált az élet, a vizsgák megszervezése. 1917-ben egy miniszteri rendelet megszüntette az addigi év végi osztályvizsgákat, s bevezette az évzáró összefoglalásokat. A tanári kar is áldozatot hozott a hazáért. Nemes Mór, Molnár Rezső elhunyt, Szánthó Dezső eltűnt,többen bevonultak, emiatt rendszeresen módosítani kellett a tantárgyfelosztást.A megfelelő életkort elérő tanulók is kénytelen voltak eleget tenni a katonai szolgálatnak, az 1917-18-as tanév végén 76 ilyen diákot tartottak nyilván.5 Kettő közülük halálát lelte, többen hadifogságba estek. 1918 októberében kitört az ún. őszirózsás forradalom. Ekkor a gimnáziumban már a hónap elejétől a spanyolnátha járvány miatt kényszerszünet volt, csak november 19-én kezdték újból a tanítást a két felsőbb osztályban, az alsó hatban a szünet december 11-ig tartott. A helyi politikai változásban Császy László tanár a helybeli Felsőszabolcsi Hírlap című hetilap szerkesztőjeként kiemelkedő szerepet vitt, s a megalakult helyi nemzeti tanács tagja lett mellette még dr. Mayer György igazgató és Vári Emil főgimnáziumi tanár is. Császy és Vári részt vállalt a Szociáldemokrata Párt megszervezésben is, s a párt az összejöveteleit is általában a gimnáziumban tartotta.

A politikai változások tovább folytatódtak, s Kisvárdán is megalakult a direktórium, mely április 1-jén igénybe vette az intézetet a vörös katonaság számára. Április 2-ánMayer Györgyöt a kommün helyi vezetői eltávolították a gimnázium éléről, és helyettes igazgatóként Császyt bízták meg az intézmény vezetésével. Vári szintén a kommün mellé állt. A direktórium a gimnázium építésével is foglalkozott: „A folyó költségekre a bankból vettünk ki pénzt.”6 Április 17-én a vörös katonaság beszállásolta magát a gimnáziumba, a tanítás szünetelt. Ám közeledtek a románok, így a katonák 22-én elhagyták az épületet, 23-án éjjel a direktórium is elmenekült. 25-én délelőtt román csapatok szállták meg a települést, 28-án megkezdhették a tanítást az intézetben, noha a megszállóktól való félelem és a vasúti forgalom szünetelése sok vidéki tanulót megakadályozott a megjelenésben. A tanárok közül is hiányoztak ketten, akik a húsvéti szünetre eltávoztak, de nem tértek vissza. Május 2-án a kommunista uralom idején folytatott politikai szereplésük miatt a románok letartóztatták Császyt és Várit, másnap Nyírbaktára szállították őket, ahol öt fogolytársukkal együtt főbe lőtték. A hét holttestet közös sírba temették.

Május 4-én a tanári testület egy küldöttsége felkereste dr. Mayer Györgyöt, és kérte, hogy vegye vissza a gimnázium irányítását. A település hasonló célból szintén deputációt küldött ki, de Mayer csak felsőbb rendeletre, törvényes hatóság intézkedésére óhajtotta ezt megtenni. Kisvárda vezetői ezért május 5-én írásban fordultak a román csapatok parancsnokságához, amely Mayert még aznap visszahelyezte az igazgatói pozícióba. Ő másnap el is foglalta az állását. Egyelőre nem foghatott munkához, mivel a román katonaság a gimnáziumba volt beszállásolva május 8-ig. Három nap múlva megkezdődött a tanítás, június 8-án azonban „újból románok foglalták le az iskolát és augusztus 28-ig ott is maradtak.”7 Ebben a helyzetben június közepén megtartották a bizonyítványosztást, a magántanulók vizsgáit és szóbeli érettségit, június 28-án pedig az évzáró értekezletet. Az 1918-19-es évben a tanítás összesen 3 és fél hónapot szünetelt, s hét alkalommal kellett új tantárgyfelosztást csinálni a tanári kar változásai miatt.

Augusztus 28-án kivonultak a megszállók, de csak szeptember 29-én kezdődhetett a tanítás, mivel addig helyreállítási munkákat kellett végezni. Szeptember elején az igazgatón kívül csak 7 tanár állt a rendelkezésre, a tanév folyamán azonban a létszám 21-re emelkedett, a Trianon előtti Magyarország megszállt területeiről ide menekült tanárok révén. A tanerők számának ilyen mértékű növekedése káros volt, hiszen senki sem tanított többet heti 10-13 óránál, miközben év elején éppen ennek az ellenkezője volt a jellemző, azaz a kevés tanárral a maximális óraszám mellett sem tudták a heti 43 órát betölteni.

A tanév ennek ellenére nyugodtabban folyt, noha tüzelő- és világító anyag hiánya, valamint az átvonuló románok, majd a felszabadító magyar csendőrök miatt négy alkalommal is kényszerszünetet rendeltek el. A háború és a forradalmak, a permanens bizonytalanság és átmenetiség alatt és következtében lazult az iskolai fegyelem, a sok kényszerszünet miatt a tanulmányi színvonal csökkent. 1918-19-ben 10 rendes és 4 magántanuló tett sikeres érettségit,8 1920. június 30-án és július 1-jén Ady Lajos tankerületi főigazgató elnöksége mellett 24 próbálkozóból 17 személy, közülük 4 jelesen, 6 diák javító, 1 tanuló pedig ismétlő vizsgára utasíttatott.9

  1. Tudás és hazafiság: a gimnázium a Horthy–korszakban

A megcsonkított országban a kulturális életet, s benne a közoktatást is befolyásoló ideológiát jól kifejezi a gimnázium értesítőin is olvasható Magyar Hiszekegy:„Hiszek egy Istenben/Hiszek egy Hazában:/Hiszek egy isteni örök igazságban,/Hiszek Magyarország feltámadásában!/Amen.Az 1924. évi XI. tc. a középiskolák feladatát a következőképpen határozta meg: „a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje, hazafias szellemben magasabb általános műveltséghez juttassa és a felsőbb tanulmányokhoz szükséges szellemi munkára képessé tegye.”10 Ezeknek az elveknek a megvalósítása már új intézményvezetőre várt, mivel Mayer György1921 novemberében nyugalomba vonult. Ő a „9 éves igazgatói munkássága alatt összeforrt az iskolával, növendékeivel, a szülői társdalommal és magával a községgel.”11 A románok kivonulása után megkezdődő új időszak elején Dr. Jankovics József (1921–1922) állt a gimnázium élén. Az ő működését átmenetinek tekinthetjük, az őt követő Sabján János 1927-ig volt igazgató. A két világháború közötti időszakban Dr. Tóth József volt az, aki a leghosszabb ideig szolgált itt (1927–1943), s nem csupán ezért, hanem munkájának köszönhetően is kiemelkedett az igazgatók sorából.

1921 novemberének végén a gimnázium tanárai és tanulói végre birtokba vehették a még mindig csak félig kész új épületet. Az intézményi feltételek javulására szükség is volt, ezt nem csupán a modernnek nevezett kor óhajtotta, hanem a tanulói létszám növekedése is igényelte, kikényszerítette.

1920/21

1921/22

1922/23

1923/24

1924/25

1925/26

1926/27

1927/28

1928/29

1929/30

337

318

343

377

447

438

452

462

483

516

A létszám kapcsán ki kell térnünk az 1920. évi XXV. tc.-re, közkeletű nevén a numerus claususra, mely befolyással bírt az egyetemre feljogosító középoktatásra is. A döntés a zsidósság ellen irányult (országos arányuk kb. 6% volt), a keresztény vallású magyar etnikum érdekében. 1928-ban a faji kvótát törölték a törvényből, de a felvételi gyakorlatában továbbra is irányadó maradt. A kisvárdai gimnáziumban az 1919/20-as tanévben a tanulók 43,3 %-át tették ki az izraeliták. 1925/26-ra ez megfeleződött (21,7%) 1938/39-re pedig 10,1%-ra esett.Minden bizonnyal a trianoni döntés hatásaként is, hiszen az elcsatolt területekről már nehezebben jöhettek Kisvárdára a diákok.12

A numerus clausus után még egy törvényt kell szóba hoznunk, hiszen az még inkább befolyásolta a középfokú oktatást, ez pedig az 1924. évi XI. tc. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter a középiskola–típusokat elkülönítette és egyenjogúsította. A tanügyi reform során nem csak az óraterveket, hanem az egyes tantárgyak tantervi anyagát is differenciálták, az úgynevezett közös nemzeti műveltségi javak mellett – átfedésekkel – más-más tananyagot közvetítettek a gimnáziumok, a reálgimnáziumok és a reáliskolák. A bírálók vitatták a háromféle középiskola létjogosultságát. A valóságban ötféle középiskola-típus élt: humanisztikus gimnázium; humanisztikus gimnázium görög nyelv nélkül, egy modern nyelvvel; reálgimnázium; reáliskola; reáliskola rendkívüli latinnal.13

Az átfogó jellegű folyamatok után nézzük a kisvárdai eseményeket, tényeket, adatokat. Az 1924. évi XI. tc. értelmében végrehajtott középiskolai reform fokozatosan lépett életbe. 1924-ben a görög nyelv helyett (noha később is tanították) a francia bevezetésével a főgimnáziumból reálgimnázium lett.14 1929-ben a francia nyelv és a rajz tanításában hajtották végre a változásokat, 1930-ban az I. osztályban a latin mellett a németet oktatták, s ebben az évben már az első két osztályban teljes érvénnyel az új tanterv szerint folyt az oktatás. A tantervben előírtak mellett különböző tanévekben ún. rendkívüli tárgyakat is tanítottak: a német társalgást, a fizikai gyakorlatokat, a gyorsítást, vívást, szabadkézi rajzot, olaj- és akvarellfestést, műéneklést, zenét, a természetrajzi (mikroszkópiai) gyakorlatok, a francia társalgást,zongorázást és hegedülést. Ezeken általában 30–40 fő vett részt.

Az iskolában nem csupán tanítás, hanem nevelés is zajlott, s az 1924-es törvény szellemében ez valláserkölcsön alapuló és hazafias jellegű volt. Az előbbi révén „Szilárdjellemű, lelkiismeretes, fegyelmezett” nemzedéket akartak kialakítani,amely kész „a kötelességteljesítésre, munkára, lemondásra, hogy nemzetünk, mely élni akar, a közért minden áldozatra kész polgárokat, vezető egyéniségeket nyerjen bennük.” –fogalmazták meg. Az utóbbi által „a tudomány és értelem alapján a tanulókból öntudatos, önérzetes, tettekre kész hazafiakat” akartak formálni.15 Minderre a tanórákon kívül sok más szervezeti forma adott lehetőséget, pl. a hittanórák, a hitbuzgalmi egyesületek, a vallásos folyóiratok, az ifjúsági egyesületek, körök. A vallásos szervezetek között volt1930-31-ben a római katolikus, Szent Imréről elnevezett Mária kongregáció, mely 1931 januárjában szerveződött, a Szent Istvánról elnevezett görög katolikus kongregáció, a református ifjak Mélius Péter Soli Deo Gloria Collégiuma. Az 1934/35-ös tanévben az izraelita vallású tanulók megalakították a Biblia Kört. Az 1940-41-es évkönyvben az ifjúsági egyesületek közt már az izraeliták szervezetét nem említik. A következő tanévben annyi változás történt, hogy a római katolikusok esetében már két kongregáció működött, a felsősöknél a Szent Imre kongregáció, az alsósoknál Szent László kongregáció.

A felekezetiségen túl más jellemzők, öntevékeny, önmegvalósító és önkifejező formák mentén is tagolódtak az iskolai szervezetek, ilyenek voltak: Petőfi Önképzőkör (célja az ifjúság önművelése, különböző műsorok szervezése, irodalmi alkotások elkészítése), Ifjúsági Segítő Egyesület (ez a szegényebb tanulóknak juttatott tankönyveket és kisebb pénzadományokat), Maróczy Géza sakk-kör, Mudin István Sportkör, (szakosztályai: játék, torna, atlétika, asztalitenisz, tenisz, céllövő, vívó, úszó,) Állatvédő Egyesület, Fotókör.

Kiemelten kell szólni a cserkészekről. A gimnáziumi csapat szervezésének kezdete az 1922/23-as tanévre megy vissza, de csak 1924 nyarán tettek fogadalmat az első cserkészek, a 287. sz. Réti Sas Cserkészcsapat tagjai. Öt év múlva már külön vízicserkész-raj is alakult, mely mintegy tíz évig működött. 1941-ben ún. regöscserkészet alakult, akiket Vajda László tanár irányított, legaktívabb tagja és publikáló diákja Mikó Zoltán volt. Működésük eredménye a Szabolcsi szép határ, áldjon meg az Isten c. kiadvány (1944). 16 A cserkészmozgalmat – bár nem direkt politikai szervezet volt –, 1944-ben a nyilasok tiltották be, 1948-ra pedig az új rendszer olvasztotta be az úttörőmozgalomba.

A tanulmányi kirándulások – amellett, hogy új ismeretekkel gyarapították az ifjúságot – a hazafias nevelés érdekét is szolgálták. tanulók láthatták pl. az Országházat, a Nemzeti Múzeumot, a Kossuth-szobrot, a Lánchidat, a környék nevezetességeinek megismertetésével (jéggyár, vágóhíd, szeszfinomító, villanytelep és műmalom, a mándoki vadaskert, stb.) a szűkebb hazához kötötték az ifjúságot. A hazafias pályamunkák, előadások, a nemzeti zászló előtti ünnepélyes tisztelgések és főként az ünnepélyek szintén a már jelzett szellemiséget szolgálták. Az 1930-31-es tanévben egy tucatnyi ünnepség zajlott le a gimnáziumban, a nemzeti ünnepeken túl, pl.: Szt. Imre ünnepe, Kisfaludy emlékünnepség, Bessenyei születésének évfordulója, Hősök emléknapja.

A hagyományápolás a nevelés egyik eszköze, ebből a szempontból kiemelkedő jelentőségű volt, hogy 1925-ben a gimnázium Petőfi Önképzőköre Jókai emlékkönyvet adott ki. A kiadványba előszót Sabján János igazgatóhelyettes írt. A karcsú kötet nagyobb része a kör ifjúsági elnökének, a későbbi költőnek, lapszerkesztőnek, helytörténésznek, Virágh Ferencnek a Jókairól írt tanulmányát tartalmazza. 1942-ben a Magyar irodalmi ritkaságok sorozatban a gimnázium adta ki Bessenyeinek a Magyar nemzetnek szokásairól… c. művét, melyet Vajda László és tanítványai rendeztek sajtó alá, Tóth József igazgató, Vajda László és Mikó Zoltán írt hozzá bevezetőket.

Eddig szóltunk arról, hogy milyen keretek között, milyen tárgyakat oktattak, miféle szervezeti formák segítségével mely szellemben neveltek, de nem szóltunk azokról, akik mindezt „művelték”, azaz a tantestületről,és azokról, akiken mindez lecsapódott, vagyis a diákokról.Az 1930-31-es iskolai évbenDr. Tóth József igazgató irányítása alá 19 tanár tartozott és 3 iskolai altiszt, szolga. A pedagógusok közül kiemelhető Cserepes Gyula, a magyar- és a latin nyelv tanára, Dr. Török Péter a magyar és a történelem oktatója, és Komoróczy Péter testnevelő tanár. A tanévben a reálgimnáziumi új tanterv már a VII. osztályban is életbe lépett. Összesen 11 osztály volt a gimnáziumban, köztük az első három párhuzamosítva. 537 nyilvános tanuló iratkozott be, az előző tanévhez képest 21-gyel több. Az osztálylétszámok is vallanak a korról: a két első osztályba 63-63, a IV.-be 60 tanuló járt, s csak a két második osztály létszáma maradt negyven fő alatt. A két III. 43-42, az V. 46, a VI. 45, a VII. 52, a VIII. 46. főt mondhatott magáénak. A magántanulók (összesen 32 fő), nem foglaltak helyet az iskolában.17 A lányok csak magántanulóként iratkozhattak be a gimnáziumba. Az 1936-37-es a tanévben 21 tanár volt az igazgatóval együtt. Az 50-fős létszámot csak az V. osztály haladta meg, a magántanulókkal együtt.18 Az 1938-39-es tanévben is a fentivel megegyező a pedagógusi létszám, ebből rendes tanár 10, óraadó 9, rendes testnevelő 1, óraadó helyettes testnevelő 1 fő.19A harmincas évek közepére a kezdeti tanulói létszám (121 fő) a négyszeresére nőtt.

tanév

1930/31

1931/32

1932/33

1933/34

1934/35

létszám (fő)

544

555

531

497

474

Az iskolai „mennyiség” azonban nem csapott át „minőségbe”, a tanulmányi előmenetellel a tanári kar nem volt elégedett, sok volt a hanyag, bukott és az elégséges minősítésű tanulók száma. Ez utóbbiak helyzetét nehezítette, hogy több mint százan a szomszédos és távoli községekből vonattal, buszon, kerékpárral vagy éppen gyalog jártak be az iskolába. Ezek az utak sok alkalmat kínáltak a „kilengésekre”, ezért az iskola többektől megvonta a bejárási engedélyt s csak a tanulmányi és magaviseleti szempontból kifogás alá nem esőknek engedélyezte azt. A magántanulók között sem volt jobb a helyzet, ha az előmenetelt tekintjük.

A bejárók tanulók gondját enyhítette az internátus. Azt, hogy erre szükség volt, jól mutatja, ha a tanulók összetételét abból a szempontból nézzük, hogy mely településről is származtak. A legfontosabb kategóriák a következőek.

tanév

helybeli

a megye többi részéből

más megyéből

megszállt területről

1930/31

224

246

62

12

1935/36

224

202

35

9

1940/41

168

218

20

1940-41-ben vonattal és busszal járt be 88 fő, kerékpáron 24 fő, kocsin 2 fő, gyalog 13 fő.21 Ezek a számadatok mutatják, hogy még a tanulók fele sem volt helybeli, s valóban a szükség hívta létre az internátust. Az 1927-29-es építkezések alatt a gimnázium telkén egy földszintes, internátusi gazdasági épületet emelt a minisztérium. A gimnázium főépületének második emeletén alakították ki magát az internátust, és az 1929 szeptemberében nyílt meg a fiúk részére, ezzel befejezést nyert a megcsonkított ország északkeleti „kulturális végvárának” kiépítése. 22

Az 1932-33-es tanévi értesítőben azt írták, hogy a 60 főre berendezett internátusnak 47 növendéke volt, azaz az előző évinél 14-gyel kevesebb. A csökkenés oka a nehéz gazdasági helyzet. A kollégiumban a teljes ellátás havi 80 pengőbe került, a nevezett tanévben ezt csak 13 gyerek után fizették, 17-en 60 pengőt, 4 fő 40 pengőt, 8 növendék negyed díjat fizetett, ingyenes ellátást kapott 5 növendék.23 1933 nyarán az internátus fenntartásában változás állt be. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium határozata értelmében az 1929. szeptember 1-óta működő modern, s a„középosztály igényeinek mindenben megfelelő”.24 állami internátust gazdasági okok miatt megszüntették,a feladatot a község vette át, kibérelte a helyiségeket. 25 A tervezett 50 férőhelyből 22 főben határozták meg a kedvezményes térítést fizetők körét.26 A szállás mellett, mosást, étkeztetést,tanári felügyeletet és a napi lecke számonkérését is biztosították részükre. Az 1936/37-es a tanévre 471 nyilvános tanuló iratkozott be, a bejáró leány magántanulók száma 14. Külön leányszoba állt a rendelkezésükre.27 Az 1939/40-es tanévtől ismét az állam vette át az internátus fenntartását.1940/41-es tanévben a szülőknél lakott 314 fő, az internátusban a 60 férőhelyen 64 fő, kosztadónál 35 fő.28 Az 1942/43-as tanévben 73-ra növelték az internátus befogadó képességét.29

Az oktatás-nevelés eredményességét bizonyos mértékig az intézmény infrastrukturális körülményei is befolyásolták. A zsúfoltságot némileg enyhítették a nagy, tágas tantermek. A középiskolának volt tornaterme, rajzterme, fizikai előadója, de a tornaterem mosdóiban nem volt zuhany, így az ifjúság kénytelen volt az egészségügyi, tisztasági szempontokat a harmincas évek elején „mellőzni”.30 1933-ban teniszpályával kiegészített sportpályát adtak át. Az évtized közepétől a vízvezeték és a fürdő is rendelkezésre állt.31A testnevelő órák szaporodása szükségessé tette az 1937-38-as tanévben a II. számú tornaterem megnyitását, erre a célra az internátus két termét vették igénybe.32 A következő tanévi értesítő felsorolta az iskolaépület fontosabb helyiségeit: a tantermek száma 12 db, alapterületük 53-76 közt váltakozott, ezeken kívül 2 tornaterem, tornatári szoba, öltöző, bejáróotthon, cserkészterem, zeneterem, görög terem, díszterem, tanári könyvtár terme, szertárak, vendégszoba, igazgatói szoba, tanácsterem. Az internátusnak külön gazdasági épület állt rendelkezésre. 33

Az iskola biztosította feltételek változása mellett a legfelsőbb oktatási koncepciók is változtak. A harmincas évekre átalakultak a nemzetközi erőviszonyok, s ez honi oktatás-nevelés terén is változást indukált. Az 1924-es törvény nem volt hosszú életű, Hóman Bálint miniszter egységes középiskolát vezetett be gimnázium néven (1934: XI. tc.). A reálgimnázium és a reáliskola is megszűnt. Az 1938-ban megjelent gimnáziumi tanterv nagyobb teret szentelt az ún. nemzeti tárgyaknak, csökkent a görög és latin nyelv, valamint a természettudományos tárgyak óraszáma. A gimnáziumot az értelmiség iskolájává kívánták tenni, ezért távol akarták tartani tőle az alsóbb néposztályok gyermekeit. Ez utóbbiak a harmincas évek végén országos viszonylatban mindössze 5,1 százalékkal képviseltették magukat a középiskolákban.34 Nézzük az általánosságok mellett a helyi konkrétumokat.Az 1934/35-ös tanévben az V. az 1935/36-os tanévben a VI., az 1936/37-es tanévben a VII. 1937/38-as tanévben a VIII. osztályban tanították a görög nyelvet a franciával párhuzamosan. Az 1937-38-as iskolai évben az V., a következőben a VI. osztályban olasz nyelvet is oktattak a másik két nyelvvel párhuzamosan. Az 1934. évi XI. tc. szerint a reálgimnázium fokozatosan gimnáziummá alakult, úgy, ahogy 1924-től a főgimnázium kezdett reálgimnáziummá formálódni. Az 1935/36-os tanévben az intézmény I., a következő tanévben pedig a II., az 1937-38-as tanévben a III. osztályát nyitották meg gimnáziumi jelleggel, a következőben a IV. osztályt. 35

A gimnázium típusa változott, de vajon változott-e a tanulók társadalmi összetétele és száma?A kérdés első felére a szülők foglalkozási adatai adnak választ: Ezek közül néhányat (jellemzőt és kevésbé reprezentáltat) kiemelek.

 

1930/31

1934/35

1940/41

kisbirtokos, kisbérlő

110

78

120

kisiparos

70

64

50

pap, tanár, tanító

56

54

27

kiskereskedő

45

44

23

köztisztviselő, közalkalmazott

45

37

33

kereskedelmi segédszemélyzet

37

 

 

nyugdíjas tisztviselő, pap, tanár és tanító

32

26

 

nyugdíjas altiszt, szolga. v. munkás

 

25

 

nagybirtokos, nagybérlő

2

 

nagykereskedő

2

 

nagyiparos

2

 

 

földműves

2

 

 

ipari segédszemélyzet

3

 

 

házi cseléd

 

1

 

közlekedési és postai segédszemély

 

26

22

közlekedés és postai tisztviselő

 

19

 

kisbirtokos napszámos, kisbérlő napszámos

 

5

 

napszámos

 

 

6

gazdasági cseléd

 

 

3

földműves napszámos

 

 

4

egyéb őstermelő

 

 

4

36

Ismét csak az látható, ami a korábbi időszakban is, azaz, hogy a gimnáziumban leginkább a középrétegek gyermekei voltak képviselve, legkevesebb számban a legfelsőbb és a legalsóbb rétegek gyermekei tanultak itt. A helyi társadalom összetételével csak részben vethetjük össze a gimnáziumba járók származását, mert ez utóbbit nem csak kisvárdaiak alkották. Kisvárdán 1930-bankereskedelem és hiteléletből 4403 fő, őstermelésből 3408 fő, iparból 1993 fő, közszolgálat és szabadfoglalkozásból 1357 fő, napszámból 735 fő, nyugdíjból és tőkepénzből 694 fő, közlekedésből 656 fő, házi cseléd 394, egyéb és ismeretlen foglalkozásból 454 fő, véderőből 39 fő élt.37 A foglalkozási struktúra inkább városias volt, miközben a település nagyközségi címmel rendelkezett.

Az 1934-35-ös tanévben a 21 fős tantestületre 482 nyilvános tanuló és 29 magántanuló jutott38 1937/38-as tanévben 488 nyilvános tanuló iratkozott be, s mindössze 17 bejáró leánytanuló látogatta az iskolát. A létszám az előző évihez képest 17 tanulóval emelkedett, s csak az V. osztály haladta meg az 50-es létszámot.39 Az 1938/39-es tanévben 474 nyilvános tanuló iratkozott be, 12 bejáró leány magántanulót képeztek a gimnáziumban.40

Az ekkoriban bekövetkező nemzetközi politikai változások az iskola életét is befolyásolták:„a felszabadult területekről származó tanulók, továbbá az oda áthelyezett szülők fiai, aztán a változott életkörülmények között megnyílt új utakat keresők elhagyták intézetünket. Ez az oka annak, hogy az egykor 555-öt kitevő létszám ma már 447-re olvadt le.”– írták 1941-ben.41 A tantestület is változott: négy tanár távozott a visszaszerzett területekre, két tanár (Hammel Vilmos és Keresztes Pál) a visszacsatolt Felvidékről jött a gimnáziumba, így 24 fő alkotta a tanári gárdát. A tankerület is átalakult, a gimnázium ezentúl a Szatmárnémetiben felállított tankerületi főigazgatósághoz tartozott. Tizenkét osztály volt ebben a tanévben, a négy alsó párhuzamos, de tanárhiány miatt (áthelyezés, katonai fegyvergyakorlatokra bevonulás) ápr. 21-től máj. 19-ig a II-IV. osztályt összevonva tanították.42 A következő tanévben újabb fluktuáció történt a pedagógusi gárdában, 25 tanár volt állományban ekkor, de akadt, aki katonai szolgálaton vett részt, mások betegszabadságon vagy máshol tartózkodtak, tehát ténylegesen nem kevesebben tanították a 470 rendes és a 11 (2 fiú, 9 lány) magántanulót. A nevelőmunka három irányt tűzött ki:„Gondosan ápoljuk a hazafias érzést…. Az állampolgári jogokra és kötelességekre is megtanítottuk őket… A társadalmi érzés nemes eszméit is beléjük neveltük, hogy később is tudjanak önmagukon kívül mást is értékelni, megbecsülni, de ha szükséges segíteni is.”43 Előtérbe került a légoltalom kérdése is, minden osztálynak kijelölt óvóhelye volt, próbákkal gyakoroltatták be azt, hogy a legrövidebb idő alatt oda érjenek. Elméleti kiképzést is kaptak. A III-IV. osztály két, az V-VIII. három órás leventekiképzésben is részt vett.

A súlyosbodó viszonyok között az 1941-42-es tanév elején a szegény, tehetséges római katolikus tanulók számára a kisvárdai egyházközség tanulóotthont rendezett be, a Petőfi u. 33. sz. alatt földszintes ház 5 szobájában. (tanulószoba 36, kis háló 20, nagy háló 32, tanári 18, a konyha 20 be nem épített udvar 438 . Itt 15 tanuló kapott szállást és reggelit, az ebédet és vacsorát sorkoszt formájában különböző családok adták. Az otthon szervezője és vezetője Farkas István hitoktató, a tanulmányi felügyeletet Hammel Vilmos tanár látta el. 44

A politikai légkör változása leginkább a zsidókat sújtotta. 1939 őszétől az állami gimnáziumokban bevezették a 6%-os numerus clausust, az 1939/40-es tanévben kisvárdai gimnáziumban 8,1% volt az arányuk. 1941-ben a kisvárdai zsidóság a lakónépesség 25,5 %-át alkotta, a gimnáziumban kb. 6 %-ban képviseltették magukat, 1943-44-re ez 3,5% -ra csökkent.45 Az 1943/44-es tanévi értesítő szerint: „A jelentkezett 35 tanuló közül Walfisch István nem jelenhetett meg a szóbeli vizsgálatokon, mert a hatóságoktól kijelölt kényszerlakhelyét (a gettót) nem hagyhatta el.”46 A deportáltak közé került az iskola hitoktatója, Schück Sándor, ésa fasizmus áldozata lett id. Hollós István (Izidor) is. Tragikus sorsukra emléktábla hívja fel a figyelmet a gimnázium falán. 1944. június 4-én a Gestapó ismeretlen helyre hurcolta Práger Jenő természetrajz-vegytan szakos, „kivételezett” tanárt, aki a 34. szolgálati évében volt, és ebből 29 évet töltött a kisvárdai gimnáziumban.47Az 1944/45-ös tanévben 167 református, 144 római katolikus, 74 görög katolikus, 3 evangélikus és 2 izraelita tanuló járt az iskolába.48 Ez az adatsor jól jelképezi egy korszak végét.

  1. s ne legyen szabad, ami jó”: a gimnázium a szocializmus éveiben 1944–1990.

A gimnázium 1944-45. évi működését szeptember 1-jén megkezdte, de a tanítást megszakította a háború. Miután Szabolcs megyében is megjelentek a Vörös Hadsereg csapatai, a tanári gárdából 10 fő elmenekült, 6 pedig már korábban katonai szolgálatra vonult.Október 3-ánmegszűntek az előadások „az igazgató is eltávozott, miután okt. 21-én kapott parancs nélkül katonai teherautóra rakatta az intézet okmányait, anyakönyveit, leltárait és fontosabb értékeit.”49 Kisvárdára először október 22-én törtek be a „felszabadítók”. A helyzet normalizálódása után megkezdődött az oktatás. November 27-én (az orosz ütközőcsapatok kivonulása közben) megtartották az alakuló tanácskozást. Hatan maradtak a régi karból helyükön: Németh Béla rajz, Pirityi István természettan–mennyiségtan, Grgurics István testnevelés, Keresztes Pál magyar–latin tanár, Kuli János református és Marczis Lajos római katolikus hitoktató. Hozzájuk csatlakozott a kisvárdai ifj. Hollós István, történelem–földrajz szakos tanár, aki munkaszolgálatból szabadult ki, és Papp János magyar–német tanár, akit a marosvásárhelyi főigazgatóságtól sodort ide a vész. A főszolgabírói hivataltól november 29-én Keresztes Pál kapott megbízást az igazgatói teendők ellátásra, és1946. február 9-ig töltötte be a vezetői posztot, ekkortól Jakó Albert volt nagyváradi igazgatót nevezték ki a gimnázium és az internátus élére.50

1945. december első napján mind a nyolc osztályban folytatódott a tanítás, s végül 512 tanuló jelent meg újra, akik közül többen igényelték az internátust, mely azonban erősen megsínylette a háború végét, felszerelése és raktárkészlete elpusztult, mivel ez utóbbit felsőbb utasításra a fővárosba szállították. 1945 után az internátusért főleg természetben kellett fizetni, emellett az edényeket, ágyneműt, tisztító eszközöket is a diákság maga biztosította. Mivel a munkás- és parasztszármazású tanulók számát és arányát a központi irányelvek növelni szerették volna, az ő szempontjukból a későbbiekben is kiemelt jelentőséggel bírt az internátus léte.

A tanulók mellé lassacskán visszajött a pedagógusi gárda egy része (4 volt katona és 6 menekült) is. Ez utóbbiak közül a hatóságok dr. Szalay György igazgatót áthelyezésre, Bartha Károlyt internálásra ítéltek. A tanév végén az igazgató összeállította az iskolai értesítőt, melyből nyomon követhető az az ideológia változás, amely az országot megszálló orosz csapatok hatására ment végbe: „A történelem és magyar szakos tanárok minden alkalommal hangsúlyozták tanítványaink előtt, hogy a német (még osztrák formájában is) örök ellensége volt a magyarságnak. Munkánk eredménye képen eltűnt a németbűvölet, mely az előző századnegyedben megejtette a lelkeket.”51 1945-ben a VKM a gimnáziumi nyelvoktatásban megszüntette a német nyelv vezető szerepét, a választható közé bekerült az orosz. Kisvárdán korán meghallották az „új idők szavát”, s már 1945-től megkezdték a „birodalmi nyelv” oktatását, igaz, ekkor még csak választható jelleggel, a kötelezővé csak 1949-től tették, s új „tantárgyként” minden osztályban heti egy „mindennapi kérdések” óráját tartottak, ez az ideológiai átnevelést célozta.

Az országban végbement hatalomváltással egy időben átalakult a közoktatás szerkezete is. 1945-ben egységes, nyolcosztályos, általános és ingyenes képzés lépett életbe, ami azt jelentette, hogy a gimnázium alsó tagozata az általános iskola felső tagozatává változott, így csökkent a gimnázium diákjainak létszáma. Ugyanakkor egy másik korosztály „bekerült” a középiskola falai közé, mivel a kormány a 11.130 / 1945. M. E. számú rendelettel november 21-én határozott a dolgozók iskolájának felállításáról. Kisvárdán a Dolgozók Gimnáziuma 1946. március 1-jén nyílt meg. A tanév szeptemberig tartott, s így volt ez a későbbiek során is. Az első tanévben a 36 főből 12 lemorzsolódott, az első érettségi vizsga az 1947/48-as tanév első félévben zajlott le. Ennek ellenére sokáig nem indult új osztály a felnőttoktatás terén, csak 1953-ban.

A gimnáziumban magas osztálylétszámmal küzdöttek a tanárok, s a küzdelem nem mindig járt sikerrel hiszen pl. az 1946/47-es tanévben a tanulók 5,2%-a osztályismétlésre, 13%-a javító vizsgára bukott.52A tanulólétszám 1947/48-ban 306 fő, őket 19 „révkalauz” vezette a tantárgyak zátonyai között.53 Megemlíthető, hogy az ötvenes évekig csak 3 nőtanára volt a gimnáziumnak.Az átmenetnek nevezett időszakban – valójában már 1944-ben eldőlt, hogy az országra a „lenini utat” erőltetik rá -, még újraéledtek a gimnáziumi hagyományok, pl. katolikus- és református kongregációk, cserkészet, Ifjúsági Segítő Egyesület, Diákkaptár, ám ezek a szervezkedések a kommunista hatalom szempontjából a még a régi rendet és ideológiát testesítették meg, ezért a sorsuk nem lehetet kétséges. Az 1947/48-as tanévben már a Diákszövetség mutatta a fényes jövő felé vezető utat, Hollós István vezetésével (korábban még a cserkészek parancsnokhelyettese volt). A szövetség a tanulók szociális és tanulmányi támogatásában valóban fontos szerepet töltött be, társadalmi munkát végeztek. Különösen a családi kötelékből kivont kollégista diákok voltak kitéve a „szocialista embereszmény” kialakításáért tett lépesek jó és rossz hatásainak. Megindult a ”Munkára, harcra kész mozgalom” (MHK) is, mely a sokat „átkozott” leventemozgalmat váltotta fel.

1947-ben a reálgimnáziumból általános gimnázium lett reál és humán tagozattal, és fokozatosan 4 osztályos középiskolává alakult. Ezzel a változással párhuzamosan lett az iskola koedukált, és ekkoriban osztályonként 8-12 lány járt a gimnáziumba. A lányok, amint azt már említettük, korábban csak magántanulók lehettek.54 Később a fiúk száma egyharmadra csökkent. 1948-ban Grgurics István addigi „munkálkodása” elnyerte jutalmát, kinevezték igazgatónak. 1949-ben, amikor végzett az ált. iskola első 8. osztálya, szükségessé vált a középfokú oktatást is ehhez alakítani. Előbb az összes középiskolát gimnáziumi szervezetté alakították át, volt tehát általános gimnázium reál és humán tagozattal, ipari, mezőgazdasági, zenei, stb. gimnázium. 1950-ben jelent meg az új általános gimnáziumi tanterv. Ez önzetlen hazaszeretetre, internacionalizmusra, munkaszeretetre kívánta az ifjakat nevelni, természetesen marxista-leninista világnézeti alapon. Heti 30-31 óra volt a diákok kötelező tanórája. A gimnázium tanulmányi átlaga 2,7-2,8 között mozgott.55 1951-ben az Elnöki Tanács 14. sz. rendelete a középiskolákat kétfelé osztotta: gimnáziumokra és technikumra. Az előbbiek céljaként ekkoriban a tanulók egyetemi és főiskolai tanulmányokra való előkészítését jelölték meg. Kisvárdán is megalakult 1951-ben a Gépipari Technikum, melynek tanárai részben a gimnáziumból verbuválódtak, s az épületet mindkét intézmény használta 1955-ig, amikor a technikum megszűnt.

1951-ben az igazgatót, mint jó kádert – akarata ellenére – a minisztériumba helyezték. Pozícióját Takács János vette át. A tanítás eredményessége nem sokat javult, mert egy vizsgálat szerint a 1952 őszén az általános középérdemjegy 2,87 volt,56 pedig ekkoriban az iskola homlokzatán nagy betűk kiabálták, hogy a gimnáziumban szocialista munkaverseny folyik.Az élet minden területén olyannyira folyt a verseny, hogy a lakosság életszínvonala nem érte el a második világháború előttit. Ez, és a demokrácia teljes hiánya, továbbá a szovjet megszállás 1956-os forradalomhoz vezetett. A forradalom és szabadságharc idején a gimnázium tanárai és diákjai között is akadtak, akik hittek a változtatás lehetőségében, nekik hamar csalódniuk kellett.

A kádári konszolidáció (a diktatórikus elnyomás szelídebb formája) már Csucska Jenő igazgatósága alatt ment végbe a gimnáziumban, őt az 1957/58-as tanévtől nevezték ki, és 1978 szeptemberéig az igazgatói székben is maradt. Mind az oktatás-nevelés területén, mind az intézmény szervezetében és tárgyi feltételeinek alakulásában sokat fejlődött a gimnázium vezetése alatt. 1960-ban diákotthont alakított ki a főépületben, ebben az évben már 16 osztály járt a gimnáziumba.

1961-ben ünnepelték a gimnázium fennállásának fél évszázados évfordulóját. Május 12-én ifjúsági sportnapot, munkás-, paraszt- és középiskolás fiatalok találkozóját tartottak, este pedig dr. Szilágyi Béláné: Kukorica Jancsi c. zenés, táncos darabját adták elő az intézet tanulói. 13-án az akkori végzősök és az öregdiákok közös ballagására került sor, majd a gimnázium előcsarnokában leleplezték a Bessenyei emléktáblát, délután ezer középiskolás tornabemutatóját tekinthették meg, a kétnapos ünnepségsorozatot bál zárta le.57 Az évfordulóhoz a diákotthon kollégiummá avatása is csatlakozott. Az itt lakó 90 tanuló „…a mai naptól kezdve…olyan kommunista nevelő intézetben lakik, amely az emberré válásnak minden feltételét biztosítja…”– mondta Csucska Jenő. 58

1961-ben azonban nem csupán helyi jelentőségű esemény történt, hanem újabb iskolareform is bekövetkezett (1961:3. tc.). Ez előtérbe helyezte azt, hogy az oktatás jobban felkészítsen a gazdasági életbe való bekapcsolódásra, vagyis valamilyen „szakmát” is adjon. Az 5+1-es modell azt jelentette, hogy a tanulók hetente öt napot tanulnak az iskolában, egy napig pedig ipari üzemben fizikai munkát végeznek, így egy szakmában előképzettségre tesznek szert. Ezt az indokolta, hogy az ötvenes évek erőltetett beiskolázása miatt az értelmiségi pályákon „túltermelést” alakult ki, nehézséget okozott az elhelyezkedés, miközben az érettségizetteknek csak mintegy negyede kerülhetett be a felsőoktatásba. A középiskolásoknak el kellett volna fogadniuk, hogy az érettségi után nem feltétlenül értelmiségi pályán fognak elhelyezkedni. Az 1961-es törvény új iskolatípusként létrehozta a szakközépiskolát. Az ötlet nem vált be, az 1965-ös korrekció során a rendszert megszüntették, helyette tagozatos (nyelvi, természettudományos vagy ének-zenei) osztályokat hoztak létre a gimnáziumokban. (A korábbi humán és reál tagozatokat a törvény nyomán már hamarabb felszámolták.)

A Bessenyei Gimnázium 1965-ben közgazdasági jellegű szakközépiskolai osztályokkal bővült: a számvitel-gazdálkodási és igazgatási-ügyviteli ágazaton tanulhattak a fiatalok. A profilváltás jó választásnak bizonyult, mivel hiány volt a közgazdasági szemléletű/képzettségű fiatalokban, így a munkaerőpiac hamar felszívta a végzetteket, illetve tovább is tanulhattak.

1965-ben kísérleti jelleggel egy matematika tagozatos, majd 1968-ban matematika-fizika tagozatos osztály is indult. Ezekben az osztályokban a tagozat jellegének megfelelően magasabb óraszámban tanulták az egyes tárgyakat, s általában jobb eredményt is értek el. Mivel a hatvanas években a gimnázium tanulói sportversenyeken is jeleskedtek, s ezen a téren még korábbi hagyományai is voltak az intézménynek, 1971-ben testnevelés tagozat indítottak. A gimnáziumban olyan célra is alakítottak ki helyiségeket, melyek nem közvetlenül az oktatást szolgálták, de a diákok igényelték. 1968-ban iskolabolt nyílt a gimnáziumban,59 1972-74 között épült a díszterem fölé a klub-terem. A tanulóifjúság hamar birtokba vette és megszerette az új létesítményt. Kiállítások, rendezvények, előadások állandó színtere lett a klub. 1972-ben bővült a kollégium a Bessenyei utcai családi házzal, erre szükség is volt, mert a koedukált tanítás miatt egyre több lány jelentkezett kollégiumi igénnyel.

1977/78-ban tetőcserét hajtottak végre, felújították a homlokzatot és az olajkályhák és cserépkályhák helyett központi fűtést vezettek be. 1978-ban megtörtént a profiltisztítás, a fentebb említett szakközépiskolai osztályok átkerültek a Császy Lászlóról elnevezett középiskolába, amely viszont gimnáziumi osztályait szüntette meg, a fizika és a nyelv tagozat (orosz-német) is átkerült a Bessenyeibe. Ennek a helyi „reformnak” köszönhetően matematika, testnevelés, fizika és nyelvi tagozat működik 1978-82 között. Ez az átszervezés egybeesett Csucska Jenő nyugdíjba vonulásával (1978), utána Sárosy Zoltán vette át az igazgatást. Közben újabb változásra került sor, a nyelvi és a matematika tagozat megszűnt, a testnevelés maradt, s tagozatok helyett a fakultációs órák keretében lehetett a továbbtanulásra, illetve a munkába állásra előkészíteni a tanulókat. A Bessenyei Gimnázium szerencsés volt, nagy tanulói létszáma révén több csoportot indíthatott, valóban volt elméleti és gyakorlati jellegű választási lehetősége a tanulóknak. A tantárgyi fakultációkon kívül gépírás, könyvtárkezelői ismeretek, népművelés, bevezetés a filozófiába, államigazgatási ismeretek, testnevelés és sportszervező ismereteket tanuló csoportok indultak. Közben 1982-ben az oktatásban is átálltak az ötnapos munkahétre, ez a fakultatív óráknál is óraszámcsökkenést hozott. Az oktatásban a 11 napos ciklust felváltotta a 10 napos.

Az intézmény az 1970-es évek végén ismét gazdagodott. A Városi Tanács térítésmentesen 695 négyzetméter területet adott a meglévő sportpálya bővítéséhez. 1976-79 között készült el a sportudvar és lelátó kerítéssel együtt. A 20 millió forint értékű sportcentrum a város 33 üzemének, vállalatának, szövetkezetének, a tanároknak és a diákoknak évekig tartó társadalmi munkájával, összefogásával épült meg. 1980. május 18-án átadták a labdarúgó-, atlétikai- és röplabdapályával, továbbá bitumenes kosárlabda-, kézilabda-, és teniszpályával rendelkező létesítményt. A tanulók munkáját a nyugdíjas Kovács László és Oláh Tibor tanár irányította. Az avatóünnepségen 2.300 tanuló mutatott be tornagyakorlatot. 60

A demográfiai hullám következtében megnőtt a tanulói létszám. Elhelyezésük csak a III. emeleti kollégium és az I. emeleti lakások felszámolásával történhetett meg. Így sikerült az eredetileg 12 osztályra méretezett épületben 28 osztályt elhelyezni. A fiúkollégium /D épület/ a Mártírok útjára került. 1986-ban kapta meg az iskola a szomszédságában lévő Járási Hivatalt és a KÖJÁL épületét, és kollégiumot alakítottak ki benne. /A. és B épület/ s két szolgálati lakás is elkészült. Az 1980-as év másik nagy eseménye az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan Kisvárdán, a gimnáziumban tett látogatása. A világhíresség a Bessenyei György Gimnáziumból indult. Közbenjárására kapott az iskola a Művelődési Minisztériumtól anyagi támogatást Bessenyei György mellszobrának elkészítésére és 1983. november 2-án történt felavatására az iskola parkjában. A felvilágosodás nagy költőjének emlékét és szellemét nemcsak a szobor őrzi. Az iskola tanárai és diákjai máig ápolják névadójuk emlékét, kiállításokkal, vetélkedőkkel, műveinek színpadra állításával, kirándulásokkal.

Mivel az 1980-as években előtérbe került a nyelvoktatás, erre az iskola is reagált azzal, hogy 1986-ban ismét nyelvtagozat indult a Bessenyei György Gimnáziumban. Egy osztályban vezethették be az intenzívebb nyelvtanulást. Ez az osztály francia és orosz tagozatra oszlott. Később angol, német tagozat is indult. Ám a nyelvoktatás állandó gond volt, ezen úgy próbált a városi tanács segíteni, hogy 1987-ben a két középiskolában (Császy és Bessenyei) 16 pedagógusállást hirdettek meg szolgálati lakással, illetve férőhellyel. Ekkor 757 fő járt a gimnáziumba.61 Megjegyzendő, hogy a tanárok elvándorlása nem volt jellemző, a hetvenes évektől a pedagóguskölcsönnel itt építkeztek és telepedtek le. Az oktatás eredményességéről elmondható, hogy az 1987-es adatok szerint a megyében a Bessenyei György Gimnáziumban volt a legtöbb érettségiző, 6 osztályban 169 fő. A felvételizők közül 32 tanuló egyetemre, 44 főiskolára szándékozott menni, ez összesen 76 fő, az érettségizők 45%-a. A Zrínyiben ez az arány 83 %, a Krúdyban 73%, ráadásul ott többen jelentkeztek egyetemre, mint főiskolára. A felvételizők közül 35 fő (46%) volt fizikai dolgozó gyermeke. Némileg árnyalja a képet, ha a felvettek számát/arányát is nézzük. Ez esetben a kisvárdai gimnázium a megyei 17 intézmény közül a 12. helyen állt a maga 18 százalékával, mivel a 169 érettségizőből 13 diákot egyetemre, 18-at főiskolára vettek fel. Az első helyen lévő Krúdy 50 %-os mutatóval büszkélkedhetett, s így a kisvárdai gimnáziumnak volt mit behoznia! 62

Tanultak (tanultak?) a gimnáziumban olyanok is, akik a dolgozók gimnáziumába vagy a szakközépiskolába jártak. A felnőttoktatás, a levelező tagozat 1953-tól volt része a gimnáziumnak, 1962-től pedig önállóan működött. A 80-as évek második felétől megugrott az ilyen 20 év alatti fiatalok létszáma (50 %-ról 90 %-ra), miközben jelentősen csökkent körükben a munkahellyel rendelkezők száma. A tanulók egy részét azok alkották, akik nem nyertek felvételt nappali gimnáziumba, másrészt azok, akik meg sem próbáltak oda bejutni, s a tagozatos osztályok bővülése miatt is sokan kiszorulnak. Sok hátrányos helyzetű család csak a családi pótlék és az utazási kedvezmény miatt járatta gyerekét az iskolába, nem a megszerezhető tudás miatt. 63

A nyolcvanas évekbeli gimnáziumi szellemiséget és a csendesen összeroskadó szocializmus világát jól visszaadja a Bessenyei egykori diájának, Fazekas Istvánnak a Diáknaplóm (1981-1985) címmel 2001-ben megjelent kötete.

  1. Szép-e az új világ?

A rendszerváltás tájékán az országban érezhető ellentétek a gimnáziumban is jelentkeztek. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete 1990 őszén az igazgatót diktatórikus vezetéssel vádolta, és azzal, hogy az iskola nem alkalmazkodik megfelelően a változó igényekhez. Az ellentétek a későbbiek során is megmaradtak, legfeljebb nem kaptak nyilvánosságot. A középiskola megkezdte a fent említett alkalmazkodást, amikor 1991-ben a testnevelés tagozat mellett orosz-francia, matematika, angol-francia, angol-német speciális osztályokat indítottak.64 1991-ben készült az a statisztika, mely az elmúlt öt évre visszamenően vizsgálta a gimnáziumok rangsorát, döntően a felvett tanulók arányát szem előtt tartva. Ennek alapján a 184 gimnázium között a 132. helyen állt a kisvárdai tanintézmény, tehát a „mezőny” utolsó harmadának élén.65  Ha az 1990-1994 közötti öt év átlagában a felvettek és a középiskolát végzettek aránya szerint vizsgáljuk a gimnáziumok mutatóit, akkor elmondható, hogy a negyedik év végi osztálylétszám átlagos összege 202, ennek 28 %-át vették fel, ezzel a 196 intézményt tartalmazó országos listán a 118. helyen állt a Bessenyei.66 A sorrend nem minősíti a gimnázium általános munkáját, mivel csak egy kiemelt szempontot, a felvételi vizsgán való sikerességet vizsgálta, ám kérdés, hogy ekkoriban mi volt a gimnáziumok célja? A felsőfokú tanulmányokra való felkészítés, vagy a gimnázium „tömegesedése” miatt csupán az általános műveltségi szint emelése? A felsőoktatási felvételek aránya a tanítás eredményességének egyik mutatja, és ennek alapján az 1986-1996 évek közötti időszakot tekintve az ország 256 gimnáziuma közül a kisvárdai gimnázium nem volt az első százban. Az 1992-97 között írt felvételi írásbelik átlaga alapján szintén ez mondható el, miként az 1986-97. közti OKTV versenyeredmények (az elitképzés színvonalára utal) értékelésekor.67Az egyes tárgyakból időnként elért országos eredmények egy-egy jó képességű tanulónak és az őt felkészítő tanár munkájának köszönhetőek, azaz inkább kivételt volt, mint a szabály.

A fejezet elején említett iskolai konfliktus feloldódott, amikor 1993-ban, Sárosy Zoltán nyugdíjba vonulásával Bíró Gábort nevezték ki igazgatónak. Ebben az évben fogadták el az új oktatási törvényt, amely 4, 6, 8, esetleg 9 osztályos gimnáziumokat sorol fel. A Bessenyei maradt a 4 osztályos mellett. 1994-ben már az új vezető adott számot a korabeli állapotokról, jellemzőkről. Ekkor 28 osztálya volt a gimnáziumnak, a tanulólétszám 855 fő, ehhez jött még a Dolgozók Bessenyei György Gimnáziuma 560 „diákja”. Minden nappali tagozatos osztálynak külön osztályterem állt a rendelkezésére, ezen túl 5 előadó. A négy kollégiumi épület összesen 180 diákot fogadott be. A Bessenyeit a megye legnagyobb gimnáziumaként tartották számon. A négy évfolyamos iskolában angol, német, francia, matematika, testnevelés, ének, rajz tagozat működött, az I.-III. évfolyamokon volt 2-2 általános tantervű osztály. Az osztálylétszámok 34-36 fő között mozogtak, ez a minőségi munkát nehezítette. A jövőt továbbra is a tagozatokban látták, de csoportbontásban szerették volna a nyelveket tanítani, szükségét látták nyelvi labornak és nyelvi lektornak. Az iskola szolgáltató jellege felé mutat, hogy valamennyi tárgyból felvételi- és érettségi előkészítőt indítottak.A tantestületben sok „saját nevelésű” fiatal tanár volt, ám permanens volt a német tanár hiánya, külső óraadók segítségével hidalták át a problémát. 68

A dolgozók gimnáziumába és a szakközépiskolába az 1991/92-es tanévben 179, 1992 szeptemberében 292 elsős jelentkezett. A gimnáziumi tanulók negyede a szakközépiskolások harmada nem fejezte be a megkezdett tanévet. A második tanévtől a lemorzsolódás már csekély lett. A tanulmányi színvonal alacsony, magas a bukási arány, az osztályzatok (50-55% elégséges, 14-18 %-a elégtelen volt. A levelezőn érettségizettek közül továbbtanulásra egy-két fő vállalkozott. A tárgyi feltételek nem voltak kedvezőek, 1992 júniusáig az osztályok egy része a Bessenyeiben, más része a Császyban működött. Ez év szeptemberében már csak a Bessenyeiben. Ez új jellegű problémát vetett fel, a nappali tagozattal való egyeztetést. 69

A kilencvenes évek második felétől a gimnáziumban több fejlesztés is megvalósult, több említésre méltó fejlemény történt. 1996. május 28-án, az iskola fennállásnak 85. évfordulója alkalmából új könyvtárat és olvasóteremet adtak át, június 1-jén felavatták Komoróczi Péter, egykori híres testnevelő tanár (Balczó Andrást is edzette) közadakozásból emelt sírkövét.70 Később a labdarúgó pálya is felújításra került. 1996-ban jelent meg a Bessenyei György Gimnázium jubileumi emlékkönyve és a Májusi szél c. diákköltők antológiája, első alkalommal adták át az arra érdemes tanulóknak és tanároknak a Bessenyei Emlékplakettet, létrejött a Bessenyei Galéria és a Bessenyei Akadémia is. 1997 nyarán pályázati pénzekből egy számítástechnikai tantermet sikerült kialakítani, így az akkori hét első osztály már kötelezően tanulta az informatikát.71 A középiskola 1997 őszén új tornacsarnokkal gazdagodott,ennek összköltsége 60 millió forint volt.Érdemes megnézni, hogy az oktatási/nevelési feltételek javulása előtt milyen tanulmányi eredményekkel rendelkezett az iskola.

A változó társadalmi elvárásoknak megfelelően új pedagógiai program és helyi tanterv készült, mely alapján a képzési szerkezet igyekezett megfelelni az igényeknek. A humán, a természettudományos és számítástechnika képzések beindítása mellett a gimnázium 2001-ben felkérést kapott az országos Arany János Tehetséggondozó Programba való bekapcsolódásba. Az évtized közepe táján nyelvi, matematikai, idegen nyelvi, számítástechnikai, humán, természettudományos emelt szintű képzések folytak, ehhez társult még a felnőttoktatási tagozat számítástechnikai és logisztikai szakképzése. Összességében 14-15 féle képzésben 35-36 osztály, 1100-1200 diák vett részt. 2004-ben a főállású tanárok száma 105 volt.72 A 2005. esztendő fontos eredménye, hogy a GE Fundantion 100.000 $-os támogatásával újabb tehetséggondozó képzés indult el. Az Opening Doors Programba bekerülő tanulók nemzetközi üzleti célú angol nyelvi ismereteket és az üzleti életben nélkülözhetetlen kompetenciákat sajátíthatnak el. Az idegen nyelvi oktatás tovább színesedett az előkészítő évvel induló öt évfolyamos angol és német képzéssel.

A 2000-es évek közepén látványos infrastrukturális fejlődés is végbe ment a gimnáziumban. A 2005-2006-ig tartó időszakban egy címzett állami támogatás és városi sajáterő (5%) révén csaknem egymilliárdos fejlesztés indult. A főépület teljes rekonstrukciója mellett egy új kollégiumi szárny és konyha is épült, a régi konyhát és ebédlőt átalakították, a kollégium felújítása is megkezdődött. A tornaterem egyharmaddal bővült, így most a küzdőtér 24X36 m. A„C” kollégiumi épület felújítása elmaradt, pedig nőtt az igény a kollégiumi ellátás iránt. A2005. szeptember 29-én átadott új kollégiumi szárny révén 109 férőhellyel nőtt a kapacitás.73 Az Arany János Tehetséggondozó Program miatt erre szükség is volt, így 223-tanulót tudtak elszállásolni. A rekonstrukciós munka befejezése, a főépület hivatalos átadási ünnepségére 2006. szeptember 21-én került sor.74 Az időszakban taneszközök terén is fejlődtek, pl.: interaktív táblák, számítógépek, bútorzat, sportfelszerelés.

Az oktatás folyamatosságát kissé gátolta, hogy rövid időn belül 11 pedagógus ment nyugdíjba, őket pótolni kellett, illetve az új pedagógusoknak egy kis időre volt szükségük, amíg be tudtak illeszkedni a gimnáziumban folyó munkába. A 2007/08-as tanévben 14 új tanár érkezett. Az ilyen jellegű fluktuációt a pálya elnőiesedése okozta.A főállásúak száma 2003-ban 105, 2004-2006-ban 110, 2007-végén már 115 fő volt. Ezek közül a nappali tagozaton tanítók száma 71-75 fő körül mozgott. Az „érem” másik oldalát a tanulók alkotják. A létszámuk 2003/04-ben 842 fő, ebből felnőttoktatásban 344 vett részt, 2004/05-ben 879/284 fő, 2005/06-ban 881/252 fő, 2006/07-ben 916/215 fő, 2007/08-ban 941/167 fő. Az osztálylétszám 31-32 körül állandósult, ezt nem növelhették tovább, mert egyes termekbe csak 26-28 tanuló volt elhelyezhető. 2008 szeptemberében 30 osztállyal kezdte az iskola a tanévet. A számokból kétféle tendencia olvasható ki. A létszámnövekedés oka a két öt évfolyamos képzés, azaz a nulladik évfolyam megjelenése.A felnőttoktatási létszám csökkenését a magánkézben lévő képzési intézmények szaporodása magyarázza. Ezekben a lehetséges diákok (többnyire a húsz év alattiak) kevesebb erőfeszítéssel szerezhettek tudást, (papírt). A korábbi évtizedekben inkább középkorúak ültek be a gimnázium esti tagozatára, hogy leérettségizzenek.

A felnőttoktatási tagozaton – mely a 2002/2003-as tanévtől ismét a gimnázium tagozata lett – 1989-óta folyik OKJ-s szakképzés,(számítástechnikai szoftver-üzemeltető és logisztikai ügyintéző). 2008 szeptemberétől az előbbit már modulszerűen oktatják. Közben a vizsgáztatás lehetőségét is megszerezte a gimnázium. Azt, hogy az évtized közepe táján hogyan alakult középiskola tanulói létszáma, az alábbi táblázat mutatja.

2003

2004

2005

2006

2007

Induló– és záró létszám

 

830/842

842/879

779/881

881/916

916/941

felnőttoktatás

352/336

336/310

310/262

262/203

203/175

kollégium

133/132

132/141

141/141

172/214

214/213

A létszám azonban csak mennyiségi mutató, a minőséget más jelzi. Az emelt szintű érettségit tévők száma 2005-ben 65, 2006-ban 152, 2007-ben 135 fő. A teljesítmény a különböző tárgyakból 50-80 % között mozgott. Az emelt szintű érettségiztetésre előkészítés már a 9. évfolyamtól megkezdődik. Megerősítették az idegen nyelv és az informatikai oktatás tárgyi és személyi feltételeit, ugyanakkor a külső vizsgákat (nyelvi, ECDL, emelt szintű érettségi) is népszerűsítik a tanulók körében. A 2007/2008-ban 139 diák középfokú és 17 felsőfokú nyelvvizsgát tett.

A tanulók, illetve az oktatás teljesítményét többféle szempont figyelembe vételével mérik, a legkedvezőbb a gimnázium számára az ún. hozzáadott értékeket is beszámító mérés, amelyben a tanulók szociális körülményeit is figyelembe veszik, hiszen egy hátrányos helyzetű diák nehezebben éri el azt a teljesítményt, mint amelyiket ilyen nem húz vissza. Ebben az összehasonlításban az országos 20. helyen, ill. annak környékén állt a Bessenyei György Gimnázium. Egy másik kimutatás a továbbtanulásra jelentkezettek és felvettek arányát tükrözi. Az utóbbi tíz évben ez 80 % fölött volt.

De ne csak az iskola kimeneteli oldalát nézzük, hanem a bemenetelit is. A kilencvenes évek elejétől a gimnázium és a TIT helyi csoportja matematika tehetséggondozó tábort szervez, az itt legjobbnak bizonyulók felvételi nélkül mehetnek a matematika, illetve számítástechnika tagozatra.

A szakmai munka javítását a színvonalas minőségirányítási program mellett az is segíti, hogy az intézmény a Szabolcs-Szatmár Bereg Megyei Közoktatási Közalapítvány bázisiskolájaként számos továbbképzés, konferencia és megyei szintű verseny szervezését bonyolította le, amivel régiós szerepe, szakmai súlya tovább erősödött. Ezzel párhuzamosan a korábban részben önálló Felnőttoktatási Intézmény teljesen beintegrálódott a gimnázium szervezetébe és annak tagozataként működik tovább. Egy miniszteri rendelet következményeként 2002-től az intézmény új neve: Bessenyei György Gimnázium és Kollégium.

2006-ban ünnepelhette az iskola fennállásának 95. éves évfordulóját, s ezt az évet két kötet is emlékezetessé tette.A Bodnár István által írt A csengő a tanárnak szól: visszaemlékezések, anekdoták a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium életéből, illetve a Bíró Gábor és Deák Takács Szilvia szerkesztésében megjelent Jubileumi emlékkönyv. A gimnázium alapításának centenáriumát 2011 májusában nagyszabású rendezvénysorozattal és egy újabb emlékkönyvvel idézte fel a Bessenyei György Gimnázium és Kollégium.

Felhasznált irodalom

Az 1930. évi népszámlálás. Második rész: foglalkozási adatok községek és külterületi lakotthelyek szerint, továbbá az ipari és kereskedelmi nagyvállalatok, Budapest: Központi Statisztikai Hivatal, 1934.

Illyés Gábor: Fiúk fel a fejjel, Nyíregyháza: XI. cserkészkerület, 2004.

Jubileumi emlékkönyv 1996-2006, szerk. Bíró Gábor, Deák Takács Szilvia, Kisvárda: Bessenyei György Gimnázium, 2006.

Képes középiskolai évkönyv 1994. szerk. Vass Margit, Nyíregyháza. Gold Ász Kft, 1994.

A Kisvárdai Állami Főgimnázium értesítője az 1911-12. iskolai évről, közzéteszi Mayer György, Kisvárda, 1912.

A Kisvárdai Magyar királyi Állami Főgimnázium második évi értesítője az 1912-13. iskolai évről, közzéteszi Mayer György, Kisvárda, 1913.

A Kisvárdai Magyar Kir. Állami Főgimnázium hetedik évi értesítője az 1917-18. iskolai évről, közzéteszi Mayer György, Kisvárda, 1918.

A kisvárdai Magyar Kir. Állami főgimnázium nyolcadik és kilencedik évi értesítője az 1818(sic!)-19. és 1919-20. isk. évről, szerk. Mayer György, Kisvárda, 1920.

A Kisvárdai M. Kir. Áll. Bessenyei György Reálgimnázium és a vele kapcsolatos állami internátus XX-ik évi értesítője 1930-31. isk. évről, szerk. Tóth József, Kisvárda, 1931.

A Kisvárdai M. Kir. Áll. Bessenyei György Reálgimnázium és a vele kapcsolatos állami internátus XXII-ik évi értesítője 1932-33. isk. évről, szerk. Tóth József, Kisvárda, 1933.

A Kisvárdai M. Kir. Áll. Bessenyei György Reálgimnázium és a vele kapcsolatos állami internátus XXIII-ik évi értesítője 1933-34. isk. évről, szerk. Tóth József, Kisvárda, 1934.

A Kisvárdai M. Kir. Áll. Bessenyei György Reálgimnázium és a vele kapcsolatos állami internátus XXIV-ik évi értesítője 1934-35. isk. évről, szerk. Tóth József, Kisvárda, 1935.

A Kisvárdai M. Kir. Áll. Bessenyei György Reálgimnázium és a vele kapcsolatos állami internátus XXVI-ik évi értesítője 1936-37. isk. évről, szerk. Tóth József, Kisvárda, 1937.

A Kisvárdai M. Kir. Áll. Bessenyei György Gimnázium és a vele kapcsolatos községi internátus XXVII. évi értesítője 1937-38. isk. évről, szerk. Tóth József, Kisvárda, 1938.

A Kisvárdai M. Kir. Áll. Bessenyei György Gimnázium és a vele kapcsolatos községi internátus XXVIII. évi értesítője 1938-39. isk. évről, szerk. Tóth József, Kisvárda, 1939.

A Kisvárdai M. Kir Áll. Bessenyei György Gimnázium és a vele kapcsolatos Állami Tanulóotthon 30. évkönyve, az 1940-41. iskolaévről, szerk. Tóth József, Kisvárda, 1941.

A Kisvárdai M. Kir Állami „Bessenyei György” Gimnázium (VIII. Reálgimnázium) évkönyve az 1941-42. iskolaévről, szerk. Tóth József, Kisvárda, 1942.

A Kisvárdai M. Kir Állami „Bessenyei György” Gimnázium évkönyve az 1944-45. iskolaévről, szerk. Keresztes Pál, Kisvárda, 1945.

A Kisvárdai Magyar Áll. Bessenyei György Gimnázium /Internátus/ és a vele kapcsolatos Dolgozók Gimnáziuma évkönyve az 1945/46. iskolaévről, szerk. Jakó Albert, Kisvárda, 1946.

A Kisvárdai Magyar Áll. Bessenyei György Gimnáziumának /Internátus/ és a vele kapcsolatos Dolgozók Gimnáziumának évkönyve az 1946/47. tanévről, szerk. Jakó Albert, Kisvárda, 1947.

Kisvárdai Városi Kalauz 2004. főszerk. Molnár Gábor, Nyíregyháza: Molnár Press Kiadói Vállalkozás, 2004.

Lengyel Szabolcsné: A Kisvárdai Bessenyei György Gimnázium története 1911-1960. Debrecen, 1979. /kézirat/

A munkásság és parasztság élete és mozgalmai Szabolcs-Szatmár megyében 1886-1919: források és dokumentumok, szerk. Hársfalvi Péter, Nyíregyháza: MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei VB, 1981.

Negyven éve: jubileumi emlékkönyv: a tanácsköztársaság Szabolcs-Szatmár megyei története, szerk. Arató Ferenc, et al. Nyíregyháza, 1953.

Néző István: A zsidóság Kisvárdán, Nyíregyháza: Kisvárdai Városszépítő Egyesület, 2003.

Pukánszky Béla-Németh András: Neveléstörténet. Budapest:Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996.

Újjáépítő magyarok: az országépítés három esztendeje, sajtó alá rendezte Gáspár László; Zsadányi Oszkár, Budapest: Kossuth Irodalmi és Könyvkiadó Vállalat, 1948.

JEGYZETEK

1 Értesítő, 1911/12. 4-9. p.

2 Értesítő, 1930/31. 11. p.

3 Értesítő 1912/13. 82. p.

4 Értesítő 1912/13. 84. p. Értesítő 1918/19-1919/20. 18-19. p.

5 Értesítő 1917/18. 8. p.

6 Negyven éve: 163-164. p.

7 A munkásság…1981. 338-339. p.; Értesítő 1918/19-1919/20. 4. p.

8 Értesítő 1918/19-1919-20. 9. p.

9 Érettségi vizsgálatok a kisvárdai főgimnáziumban: Nyírvidék, 1920. 154. sz. 2. p.

10 Corpus Juris Hungarici CD-ROM, Budapest: KJK-Kerszöv, 2000.

11 Értesítő 1936/37. 3. p.

12 Néző, 2003. 152-154. p.

13 Pukánszky-Németh, 1996. 623. p.

14 Értesítő 1930/31. 12. p.

15 Értesítő 1930/31. 17. p.

16 Illyés, 2004. 83-86. p.

17 Értesítő 1930/31. 59. p.

18 Értesítő 1936/37. 9. p.

19 Értesítő 1938/39. 42. p

20 Értesítő 1930/31. 60. p.; Iskoláink az értesítők tükrében. In. Felsőszabolcs, 1936. 31. sz. 2. p.

21 Értesítő 1940/41. 44-45. p.

22 Értesítő 1933/34. 5. p.

23 Értesítő 1932/33. 67. p.

24 Értesítő 1932/33. 68. p.

25 Értesítő 1933/34. 5. p.

26 Községi internátus. In. Felsőszabolcs, 1933. 22. sz. 1. p.

27 Értesítő 1936/37. 9. p.

28 Értesítő 1940/41. 44-45. p.

29 Értesítő 1942/43. 44. p.

30 Értesítő 1930/31. 16-17. p.

31 Értesítő 1936/37. 51-52. p.

32 Értesítő 1937/38. 9. p.

33 Értesítő 1938/39. 49. p.

34 Pukánszky-Németh, 1996. 633. p.

35 Értesítő 1938/39. 7. p.

36 Értesítő 1930/31. 60. p.; Értesítő 1934/35.41-42. p.; Értesítő 1940-41. 44. p.

37 Az 1930. évi népszámlálás, 1932. 92, 492. p.

38 Értesítő 1934/35. 40. p.

39 Értesítő 1937/38. 8-9. p.

40 Értesítő 1938/39. 12. p.

41 Értesítő 1940/41. 5. p.

42 Értesítő 1940/41. 9. p.

43 Értesítő 1941/42.12. p.

44 Értesítő 1941/42. 53. p.

45 Néző, 2003. 154. p.

46 Évkönyv 1943/44. 36. p.

47 Évkönyv 1944/45. 3. p.

48 Évkönyv 1944/45. 23, 24, 29. p.

49 Évkönyv 1944/45. 2. p.

50 Évkönyv 1945/46. 4. p.

51 Évkönyv 1944/45. 5. p.

52 Évkönyv 1946/47. 18. p.

53 Újjáépítő magyarok, 1948. 653. p.

54 Jubileumi emlékkönyv, 2006.70. p.

55 Lengyelné, 1979. 292. p.

56 Lengyelné, 1979. 308. p.

57 Félévszázados fennállását ünnepli a kisvárdai Bessenyei György Gimnázium. In. Kelet-Magyarország, 1961. 105. sz. 6. p.

58 Félévszázados jubileum. In. Kelet-Magyarország, 1961. 112. sz. 4. p.

59 Iskolabolt nyílt a gimnáziumban. In. Kelet-Magyarország, 1968. 39. sz. 6. p.

60 B. I.: Sportkombinát Kisvárdán. In. Köznevelés, 24. sz. 16. p.

61 Bodnár István: Iskolaváros. In. Kelet-Magyarország, 1987. 59. sz. 2. p.

62 Filetóth István: Miről vall a „Zöld könyve”. In. Pedagógiai Műhely, 1988. 3. sz. 56-58. p.

63 Rusznák Antal: Beszámoló a Dolgozók Bessenyei György Gimnáziuma és Szakközépiskolája tevékenységéről, Kisvárda, 1993. április

64 Nagy István Attila: Nem szólnak egymáshoz. In. Kelet-Magyarország, 1990. 266. sz. 2. p.

65 Kállai János: A mérhető tudás. In. Kelet-Magyarország, 1992. 7. sz. 2. p.

66 Gimnáziumaink az 1994. évi felsőoktatási felvételik tükrében. In. Köznevelés, 1995. 9. sz. 4. p.

67 A legeredményesebb középiskolák. In. Kelet-Magyarország, 1998. 13. sz. 11. p.

68 Képes középiskolai évkönyv, 1994. 33-36. p.

69 Rusznák Antal: Beszámoló a Dolgozók Bessenyei György Gimnáziuma és Szakközépiskolája tevékenységéről, Kisvárda, 1993. április, 1-8. p.

70 Lefler György: Kiállítás és avatás. In. Új Kelet, 1996. 124. sz. 3. p.

71 Nagy István Attila: Fazont vált a szakképzés. In. Kelet-Magyarország, 1997. 203. sz. 2. p.

72 Kisvárdai Városi Kalauz, 2004. 34. p.

73 Meghívó a kollégium átadására, 2005. szeptember 29.

74 Meghívó a gimnázium rekonstrukció utáni átadására, 2006. szeptember 21.

A képek forrása itt