Tanulmány 2011/téli lapszámunkból a pornográfia médiajelenlétéről és az internet pornótartalmainak a fiatalokra gyakorolt hatásairól

Manapság jelentős problémának tekintik, hogy a gyerekek és a fiatalkorúak gyakrabban találkoznak erotikus, illetve pornográf tartalmakkal, amelyek komoly nehézségeket okozhatnak egészséges fejlődésükben. Ebben a kérdéskörben nem kifejezetten a televízió kerül célpontba, hanem az internet. Ha elfogadjuk a média manipulatív természetét, akkor a könnyen hozzáférhető tartalmak közvetetten vagy közvetlenül, de befolyásolják a fiatalok képlékeny felfogását. A túlzottan hangsúlyozott erotikus tartalom alapvetően változtatja meg a fiatalok szexről és szerelmi kapcsolatokról kialakított képét. Magukat is ezek tükrében határozzák meg, cselekedeteikre, viselkedésükre is hatással lesz. A probléma eredete talán a médiában gyökerezik, de kizárólagos felelőssége már megkérdőjelezhető.

Mi a pornográfia?

Az, hogy mit nevezünk pornográfnak, pornográfiának, nem egyértelmű. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a pornográf szó jelentése a nemiséget szeméremsértő nyíltsággal ábrázoló alkotás, a pornográfia pedig a pornográf alkotások összességét, pornográf ábrázolásmódot, irányzatot jelent. Egy szexuálpszichológiai kérdésekkel foglalkozó internetes oldal szerint a „pornográfia fogalmát legegyszerűbben úgy határozhatjuk meg, mint »izgalomkeltési céllal ábrázolt szexuális jelenetek.«” (Gyakoribb szexuális problémák az iskolában). A két megfogalmazás között érzékelhető a különbség. Míg az első esetben a szeméremsértésen van a hangsúly, addig a honlap szerint tehát az izgalomkeltés az elsődleges. Magnus-Hirschfeld szexológus szerint csak a nézőre gyakorolt hatás a döntő („Pornográfia”. Múlt, jelen, jövő). Tehát egy alkotás akkor minősül pornográfnak, ha olvasója, nézője „alkalmazása” közben szexuális vágyat érez annak hatására. Ebből következik, hogy ugyanazon mű nem fejthet ki egyforma hatást két különböző emberre, s így lehetetlen objektív választ adni, mi számít egyetemesen pornográfnak. Jó példa erre Alfred Kinsey értékes pornógyűjteményéből a Csizmás, lovaglóöltönyös nő című kép, amelyben semmi erotikus nincs, ám Kinsey megjegyzi, hogy a fotó a fetisiszták magángyűjteményéből való, és azokra, akik ezt birtokolták, szexuálisan izgató hatással voltak, vagyis pornográfnak minősülnek. A 20. század elején egy lovaglóruhás hölgy szexuális vágyat keltett nézőjében, de úgy gondolom, ma ez a mechanizmus már nem feltétlenül működne, vagyis kortól, kultúrától, egyéni beállítottságtól függ, mi számít pornográfnak.

A pornográfia filmes tipológiája

Az erotikus tartalmakat bemutató filmek alapvetően két kategóriába sorolhatók. Az egyik csoportba azon filmek kerülnek, melyek a nemi aktusok képeit „szemérmesen” ábrázolják, a szexuális cselekvésnek csak az imitációja történik, viszont magának a meztelenségnek és az emberi test részletes bemutatásának nagy szerepe van. Ezek az erotikus filmek. A másik kategória az úgynevezett kemény pornográfia, amelyben az ábrázol jelenetek valóban megtörténnek, a genitáliák jól látszódnak. A kemény pornográfia azzal csalja elő a minden emberben benne rejlő voyeurt, hogy a szexuális aktusokat, olykor erőszakos jeleneteket nem eljátssza és imitálja, hanem teljes valójában megmutatja.

A kemény pornográf filmek további két csoportra bonthatók: amatőr filmekre és profi filmesek által készített alkotásokra. Az első esetben nem a művészi kifejezés a cél, hanem többnyire saját szórakoztatásra és használatra készülnek a dokumentatív jellegű filmek.
A felvétel minősége, a beállítások, a helyszín és a történet mind arról tesznek tanúbizonyságot, hogy készítőjének szándéka az aktus bemutatása, illetve megörökítése volt. Ma ez a műfaj újra virágzik és egyre nagyobb népszerűségnek örvend nemcsak felnőttek, de fiatalok és olykor a kiskorúak körében is. A home-pornó a videó és a web kamerák megjelenésével és térnyerésével a pornóiparon belül is külön iparággá nőtte ki magát.
Az internet segítségével ez a jelenség csak tovább erősödött. Csupán pár kattintás és néhány személyes adat megadása után akár élőben is nézhetünk a monitorunkon szeretkező idegen felnőtteket, fiatalokat. A második kategória az amatőr filmek műfajából nőtte ki magát.
A profi filmesek által készített alkotások egyre inkább a játékfilmek struktúráját kezdték el követni. Ezekre jellemző a gondosan kidolgozott, rendesen beállított, jobban bevilágított képek, az élénkebb kameraváltások és a sűrűbb plánváltások. Nem ritka a nemi szervek közelről való bemutatása, ami a mai pornófilmek kötelező kellékévé vált.

Az őspornó és a mai filmek

William Rotsler szerint a pornófilmek öt alapvető sablon köré szerveződnek, amik a mai napig is, némi modernizálással, érvényben vannak (Szigeti, 2002/tavasz). Habár a pornóipar folyamatosan igyekszik bővíteni kínálatát, kénytelen önmagát ismételni, ugyanis vannak bizonyos fizikai és anatómiai korlátok, amelyek több lehetőséget nem engednek meg. Így az őspornó és a mai filmek között csupán néhány különbséget észlelhetünk. A régi filmeken egyszerű hétköznapi szereplők tűntek fel. A modern alkotásokban a plasztikai sebészek által megformált, tökéletes női alakot reprezentáló plasztik csodák és soha nem csillapodó vággyal megáldott, ajzószerekkel teletömött, hatalmas férfiassággal rendelkező pornócsillagok a szereplők. A századforduló idejéig nem volt példa az aktus befejezésének megtekintésére, ma azonban egy film sem lenne elképzelhető e jelenet nélkül. Mindemellett kitolódtak a testrészek kihasználhatóságának határai, megváltozott a nők szerepe és aktivitása, valamint a dominancia viszonyok is összhangba kerültek. Mindazonáltal a korai filmek ritkábban szegték meg a társadalmilag elfogadott normákat.

Történeti áttekintés: a pornográfia kialakulása

A pornográfia kialakulását nem lehet egyértelműen meghatározni, mint ahogy azt sem, mi számít pornográfnak. Számos művészettörténész számol be olyan erotikus ábrázolásokról, amelyek az ókori Rómában voltak láthatóak. Ezek az ábrázolások nemcsak nyilvánosak voltak, hanem sokszorosították és a provinciákban forgalmazták őket. Az ókorban a pornográfia, illetve az erotikus ábrázolások nem jelentettek társadalmi problémát, senkit nem hozott zavarba és senki nem ütközött meg rajtuk, mert a társadalmi élet és a környezet részei voltak. „Valójában már az is modern projekció, hogy egyáltalán obszcénnek nevezzük” („Pornográfia”. Múlt, jelen, jövő).

A jelenség csak a 17. század óta vált társadalmi problémává, a tömeges könyv- és képnyomtatás, majd később a fényképezés, a film-, video-, DVD- és számítógép technika révén. A pornográf jellegű művek cenzúrázása viszonylag új jelenségnek számít a történelemben. Létezett ugyan vallási cenzúra, de ennek „hatalma” nem terjedt ki a mai szavakkal obszcénnek nevezett alkotások tilalmára. Csupán a reneszánsz idején jelent meg világi cenzúra, de az is csak a kormányellenes és eretnek iratok ellen irányult. A szégyenteljes könyvek és ábrázolások tilalma az élet elpolgáriasodásával, a 18., illetve a 19. században alakult ki, arra való hivatkozással, hogy az értelmileg gyöngéket és a morálisan instabilakat megvédjék a káros hatásoktól.

A pornográfia Magyarországon

Magyarországon a pornográfia megjelenését a 19. század közepére tehetjük. Ebben az időszakban Budapest lakossága csaknem háromszorosára nőtt, ezzel is kiérdemelve az Európa nyolcadik legnépesebb városa címet. A városnak jutott feladatául, hogy a megélhetéshez szükséges és elengedhetetlen munkahelyeket, valamint a lakásokat biztosítsa. A nagyvárosi közeg jó táptalajt nyújtott a kommunikációs terek, csatornák és fórumok fejlődésének. „Az információterjesztés az 1880-as évek elejétől elválaszthatatlanul összekapcsolódott a szórakoztatással.” (Szigeti, 2002/tavasz). Az információ terjesztésében az egyre gyarapodó újságok és folyóiratok segítettek. Az ezredforduló évében a minisztérium feloldotta a napilapok utcai árusításának tilalmát, amelynek következtében szabad volt az út a bulvársajtó terjedésének. Ez nyújtotta a lehetőséget a szexipar számára, hogy megalkossa saját nyomtatott termékeit. Az emberek nagy többségének viszont nem volt lehetősége ilyen jellegű lapokhoz hozzájutni, erre kínáltak megoldást a korabeli kávéházak, melyek mindenki számára elérhetővé tették az ilyen jellegű lapokat is. Mindemellett gyakorta előfordult, hogy a frissen felszolgált kávé és napilap mellé a pincérnők másféle szolgáltatásaikat is felajánlották. Így tehát a kávéházak nemcsak az irodalom „fellegvárai” voltak, hanem a szexuális szabadosság színhelyei is egyben.

A mozik elterjedése is fontos szerepet játszik a pornográfia térnyerésében. 1913-ban Budapesten 114 mozi működött, és a korabeli feljegyzések szerint több olyan mozi is üzemelt, mely a kifejezetten erotikus filmek iránt érdeklődőknek nyújtott kínálatot. Ilyen volt többek a között a Tisza Kálmán téren működő pornómozi, az Intim Színpad, valamint a Vénusz mozi. Ezekbe a mozikba éppannyira jártak az emberek ismerkedni, mint filmet nézni. Megjelenik a női test az utcákon, felismerik a hölgyek testében rejlő reklámértéket: mindenhol fiatal szépségeket bemutató plakátok láthatók, és habár minden lényeges részletet eltakar a ruha, folyton ott rejtőzik a testiség, az erotika. A fotó és a film feltalálásával a felületek megsokszorozódtak, befogadásuk leegyszerűsödött és innen a szexiparnak egyenes út vezetett a sikerhez. „A pornó egyszerre fogyasztási cikk, ipar és társadalmi megjelenési forma”- vélekedik Anette Kuhn. Valójában azonban több ennél: kommunikációs tér és reprezentációs eszköz – előállítói és fogyasztói számára egyaránt.” (Szigeti, 2002/tavasz).

A szexualitás diskurzusának változása

A 17. század elején sem a jelenségről való beszédet, sem pedig magát a gyakorlatot nem kellett rejtegetni. Éppannyira természetes és megszokott jelenségnek számított, mint például az étkezés, vagy az alvás. A gyermekek hamar megismerkedtek a test szépségével, nem volt előttük titok a szülők intim élete, hiszen folyton ott lábatlankodtak a szülők körül, így nem volt bennük feszélyezettség. A viktoriánus korszak eljöttével a szexualitás bezárkózik az otthont jelentő négy fal közé. Funkciója átalakult és csupán a nemzés szerepére korlátozódott, a házaspár lett a szabály és a norma: ez a represszió tehát egy időben keletkezett a polgári renddel. A szexualitást azért fojtják el ennyire szigorúan, mert nem lehet összeegyeztetni az általános és intenzív munka követelményével. A represszió lényege, hogy megállítsa a fölösleges energiák felhasználását, a heves érzelmeket, és a nem helyénvaló viselkedésformákat. A represszió és a büntetőjog által szankcionált tilalmak közt különbség van, mégpedig az, hogy az elnyomás eltüntet, nem létezővé tesz dolgokat. Úgy tesz, mintha nem is létezne szexuális gyakorlat, pedig jól tudja, hogy igenis létezik, és szükség van rá. Ezért a társadalom rákényszerül bizonyos engedményekre, mégpedig úgy, hogy profitot nyerjen a represszióból, így jönnek létre a bordélyházak. A szexualitásnak csak itt van a házaséleten kívül létjogosultsága (Foucault, 7, 14). A szexualitásnak ettől kezdve nyelvi korlátokat is szabnak, megtisztítják a szóhasználatot, kodifikálják a célzás és a metaforahasználat retorikáját, új illemszabályok szerinti diskurzust alakítanak ki (Foucault, 1996:10).

A klasszikus kor nem volt hajlandó tudomást venni a gyermeki szexualitásáról.
Minden intézkedés arra irányult, hogy nem létezővé tegye a már fiatalokban rejlő szexuális vágyat. Nem volt véletlen döntés, hogy különválasztották a fiúkat és a lányokat, és külön iskolákba járatták, melyekhez kollégium is tartozott. A 18. századi diákotthonok épületeinek architektúrája, a szigorú házirend, a gondosan megszervezett, kidolgozott diákélet mind-mind a fiatalkori szexualitásra utal vissza. Az ellenőrzött mosdóhasználat, a hálószobákban feloltott villany, a válaszfalakkal elkülönített ágyak folyton azt sugallják, hogy van valami, amit tiltani kell és a róla való beszéd tilos. A 18. századra a kollégista gyermek szexualitása nyíltan vitatott problémává válik: a szülők, a nevelők orvosi tanácsokat kapnak, a tanárok tanácsokkal, intelmekkel, orvosi-erkölcsi példázatokkal fordulnak a tanítványok felé. Ezek az ellentétes hatások a mai napig hatnak a gyermeki szexualitásra. Hogyan tudná egy fiatal, miként viszonyuljon a nemiséghez, hogyan tegyen fel kérdéseket, tehet-e fel kérdéseket, ha maguk a felnőttek is bizonytalanul viszonyulnak a problémához? (Foucault, 29)

A szexualitás történetében, ha érvényben tartjuk, hogy a represszió mechanizmusai állnak a középpontjában, két töréspontot állapíthatunk meg: az első a 17. század során kialakult tilalmak időszaka. Ekkor értékelik fel a családon belüli szexualitást, ekkor alakulnak ki az illendőség szabályai, a testiség kerülése, a nyelvi szemérem, a hallgatás parancsa. A második töréspont, amit talán nem is lehet igazán törésnek nevezni, a 20. század második fele. Ekkor kezd oldódni a represszió hatása; az erőteljes tilalmakról áttérnek a viszonylagos tolerancia elvére. Ez az időszak jobban tűri a házasság előtti és azon kívüli kapcsolatokat, enyhül a perverziók fogalomköre, és jórészt eltörlik a fiatalok szexualitására vonatkozó tilalmakat. Dr. Szilágyi Vilmos ezt az időszakot a ’szexhullám’ kifejezéssel illette. Ennek lényege az erotika, testiség egyre nyíltabb ábrázolása. Úgy tűnik, mintha visszatérnénk a kiindulási ponthoz, amikor még a nemiségről való beszéd, gondolkodás és gyakorlat nem volt szégyellendő és büntetendő dolog. Olyan, mintha a jelenségkör, melyet ezidáig elnyomtak és kiszorítottak a köztudatból, fokozatosan visszanyerné eredeti jelentőségét. A szexhullám lázadás a tabu, a hosszas szexuális elnyomás ellen, a szexuális szólásszabadságért, a nemiség jelentőségének elismeréséért és helyrehozásáért. A szexuális kultúra emelkedésének eddigi legfőbb akadálya az volt, hogy az egész kérdéskört tabuként kezelték és illetlenségnek tartották. A jelenség akkor töltené be teljes mértékben a feladatát, ha elérné a szexuáltabu felszámolását és elősegítené a szexuális kultúra széles körben való elterjedését. Ami igazán fontos lenne, az a színvonal, a tartalom, az ábrázolást létrehozó beállítottság. A szexről lehessen úgy nyíltan beszélni, hogy közben ne okozzon szorongást, téves előítéleteket a jelenlévőkben.

Pornografizáció

A 20. század utolsó harmada óta állandó vita folyik a pornográfia nyilvánosságban betöltött szerepéről, társadalmi hatásiról és a szabályozás égető szükségességéről. Mindeközben „a pornográfia a tömegkultúra kikerülhetetlen és elidegeníthetetlen részévé vált. Ennek a kanonizációs folyamatnak a főszereplője és fő haszonélvezője […] a kereskedelmi média”(Szigeti, 2005/nyár). A média kettős módon használja ki a pornóipart. Egyfelől mainstream sztárokat farag az arra alkalmas pornócsillagokból, másfelől pedig az ő segítségükkel megteremti és magyarázza azt a kontextust, melyben átlagos emberek tehetők sztárrá csupán azáltal, hogy felfedik testük apró titkait.

Az internet teljes forgalmának felét ma a pornográf anyagok letöltése adja. A technológiai fejlődésnek köszönhetően az 1980-as évek végére a kábeltévével és főleg az internettel a pornográfia belépést nyert a lakásokba, otthonokba. Azzal, hogy a pornó beköltözött a magánterekbe és elmúltak az erkölcsi kockázatok, szabad lett az út a tömeggyártás és -fogyasztás előtt. A tömegmédiának könnyen elmesélhető, ám izgalmas sztorikra, és izgalmas, könnyen cserélhető szereplőkre van szüksége. Erre a pornográfia igencsak megfelelő, valamint műfaji sajátosságainak köszönhetően kifejezetten alkalmas a sztárgyártásra. A tömegmédia sosem magát a pornográfiát mutatja be, csupán a hozzá kötődő személyeket. Így folytonos diskurzus alakul ki a pornóról anélkül, hogy azt direkten megmutatná (kivétel ez alól a valóságshow-k). Szigeti Péter szerint a pornó hálás téma, mert mindenki viszonyul hozzá valahogy (Szigeti, 2005/nyár). Egyszerre hozza elő az emberben rejlő voyeurt és teret ad a hipokrita morálnak is. Azzal, hogy a pornósztárok megjelentek a kereskedelmi csatornákon, a pornóról való beszéd kanonizálása történt meg.

A média által közvetített szexualitás nyomán ugyanakkor irreális elvárások alakulnak ki a fiatalokban. Ez egyre inkább a teljesítmény-központúság felé viszi el a fiatalok szexualitását, állítja Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus. Véleménye szerint sok fiatal szenved attól az elvárástól, amit a tömegmédia valamint a pornófilmek állítanak eléjük: hogy hogyan tudnák azt és úgy csinálni, mint a filmekben. Emiatt pszichés gát alakulhat ki a fiatalban, ami később valóban a teljesítmény rovására mehet, amely szexuális devianciához is vezethet. A tapasztalat viszont azt mutatja, sok fiatal magából kis „pornócsillagot” csinálva megkerüli a problémát. Nem egy olyan internetes oldal létezik, köztük több közismert közösségi portál is, mely fiatalkorúakról (14–18 év) igencsak szemérmetlen pózban, hiányos öltözetben sorakoztat fel képeket, annak ellenére, hogy erkölcsrendészet működik az oldalakon. Az oldalak mindenki számára elérhetőek és habár alapvetően jó célt szolgálnának, sokan visszaélnek a lehetőséggel. Nem egy olyan adatlappal találkozni a közösségi oldalakon, amely erkölcsileg megkérdőjelezhető fotókat tartalmaz és akár még a pornográfia határát is súrolja. Az okát nem tudni, csupán sejteni lehet, hogy a fiatalok miért töltenek fel magukról erotikus, olykor pornográf képeket. Talán egyszerű kamaszkori lázadásról van szó? Arról, hogy szexuális szabadosságuk és exhibicionizmusuk fejezi ki a legjobban kik is ők valójában? Vagy netán morális és szexuális forradalom van készülőben? Csak divat lenne a néha már gusztustalan magamutogatás? Vagy tényleg ekkora felelőssége van a médiának, internetnek és a pornográfiának?

A gyermekek fejlődésének nagy részét az egészséges pszichoszexuális nevelés adja.
A nemiségre irányuló tanulás elválaszthatatlan az általános lelki fejlődéstől. Ez a tanulás a születés pillanatától végigkíséri a gyermeket. Mivel a 21. század családjainak kevés idejük jut gyermekeik nevelésére, illetve valószínűsíthetően a szégyenérzet miatt a szexuális nevelés feladata sokszor megoldatlan marad. A tanácstalan, összezavarodott tini kénytelen más forrásokból információhoz jutni. Ilyen adatforrás lehet a média és az internet. A fiatalok többsége hamarabb fordul a világhálón jelen levő tartalmakhoz, minthogy szüleiktől, nevelőiktől kérjenek tanácsot vagy felvilágosítást. Talán azért ezt a formát választják, mert az internet nyújtotta személytelenség könnyebb diskurzust tesz lehetővé, és kényelmetlen szituációkat is könnyedén megoldhatnak. A világhálóról és médiából szerzett ellenőrizetlen információ és tapasztalat viszont téves képet alakíthat ki a fiatalban az egészséges szexualitásról, mivel azok nincsenek korosztályra szortírozva. Minden információ korlátlanul a rendelkezésükre áll, és nem tudni, hogy hatása közvetlenül vagy közvetetten jelentkezik majd. A médián közvetített értékrendet általánosnak fogadják el és ahhoz idomulnak majd. Ha természetes jelenség lesz a médiában a meztelenség, a szexualitásról folyó állandó diskurzus, akkor általánossá válik ez a gyakorlatban és a fiatalok életében egyaránt, mivel nem akarnak semmiből sem kimaradni. Így tehát nem nevezhetjük általános lázadásnak viselkedésüket, hiszen nekik ez teljesen természetes. Ennek következtében erre épül egy trend. A trend lényege (ami a fiatalok életét nagyban meghatározza), hogy a fiatalok akkor fogadják el egymást, ha minél több önfeltáró kép, videó és blog kerül fel róluk az internetre. Az önfeltárásba nemcsak a lelki kitárulkozás tartozik bele, hanem a testük minden részletének megmutatása. A képek minősége jellemzően kidolgozatlan. Sem a helyszín, sem pedig a beállítás nem szolgál esztétikai, művészi funkciót. Egyetlen cél a bemutatás, szinte már dokumentarista jelleg jellemzi. Gyakori a keblek, illetve a férfi nemi szerv reprezentálása. Ez a fajta önkifejezési forma nagyban befolyásolja az ellenkező nemmel való kapcsolatot, és a lelki kötődés kiépítése helyett a szexualitásra tevődik át a hangsúly. A trend további problémákat okozhat azok körében, akik nem éreznek magukban elég bátorságot, hogy feltárják titkaikat. Ők úgyszólván hátránnyal indulnak a „párválasztási piacon”, és ez komoly gátakat alakíthat ki bennük mind a párválasztás, mind pedig a szexuális élet területén. Trendről tehát ilyen értelemben beszélhetünk. A jelenség magában hordozza az erkölcsi változás lehetőségét és szükségességét. Amíg a valóságban még mindig nehézségeket okoz a fiatalok szexuális felvilágosítása, még mindig tabu övezi a szexszel kapcsolatos gyermek-szülő-nevelő beszédet, addig az interneten ennek a reciproka figyelhető meg. Amíg a fiatalok otthon nem beszélnek szüleikkel a témát érintően, egy buliban vagy egy osztálykiránduláson pont azt csinálják, amiről beszélni annyira nehéz. A szülők előtt felvállalni saját szexualitásukat és megbeszélni az aggályaikat korántsem annyira könnyű. Sokkal egyszerűbb bekapcsolni a televíziót, vagy a számítógépet és ott egy virtuális világban szörfölni a sokszor igencsak megkérdőjelezhető hitelességű információk birodalmában. Ez generációs problémákat okozhat a szülő és gyermeke között, ami csak még jobban ellehetetleníti a szexualitással és nemi élettel kapcsolatos őszinte beszédet. Nem a szülő, hanem az internet – a 21. század vezető médiuma – lesz az elsődleges információforrás. Ez nem is jelentene nagy problémát, bár kétségkívül kedvezőbb helyzet alakulna ki, ha gyermek és szülője együtt oldanák meg a szexualitással kapcsolatos nehézségeket. A baj ott kezdődik, nincsen jelenleg megoldva, hogy felnőtt tartalmakhoz kiskorúak, fiatalok ne juthassanak hozzá. Így aztán nem is számít különleges jelenségnek, ha a gyerekek az internet által sugárzott értékeket és képet ismerik el természetesnek. A legjobb példa erre a már említett közösségi oldalak és az e helyen fellelhető képeket összegyűjtő napiszar.com nevű weboldal. A következőkben ezt az oldalt szeretném bemutatni és összehasonlítani köztájékoztatást ellátó honlapokkal.

Underground a neten

A www.napiszar.com nevű oldal létezéséről négy éve tudok. Próbáltam kapcsolatba lépni az oldal szerkesztőivel, hogy némi felvilágosítást kapjak a honlappal kapcsolatban, de nyomdafestéket nem tűrő választ kaptam. Így tehát saját megfigyeléseimre kell alapoznom. Az oldal eredeti célja, hogy görbe tükröt mutasson a világnak, értékítéletet mondjon jóról és rosszról és megmutassa, mi számít megvetendő dolognak. Az alcím is jelzi – Az Internet pöcegödre – egyfajta missziót hirdettek arra vonatkozóan, hogy a világhálón található kifogásolható tartalmakat közzéteszik, hogy mindenki tanuljon belőle, és legközelebb ilyen jellegű „bakikat” ne kövessenek el. Nem hanyagolandó szempont az sem, hogy egyúttal szórakoztatni is kívánnak. Az információkat kezdetben különböző közösségi portálok kínálatából választották ki úgy, hogy számos adatlap meglátogatása után, a „cikinek” tartott képeket letöltötték, majd ezt feltöltötték saját oldalukra. A honlap indulásakor kevés látogatót számlált és tartalmát illetően is kifejezetten réteglapnak számított. Gyakran előforduló téma volt az emo-kultúra és szokásaik, az ’anus-mouth’ képeket produkáló fiatal lányok és fiúk, és egyéb szubkultúrához (új-fasiszták, goth-metálosok…) tartozó emberek képei. Ezen időszakban az oldal értékítéletet mondott ezekről az ’életformákról’, mégpedig csípősen elítélte azokat. A honlap szerkesztői fiatal 20–25 év körüli férfiak voltak, számuk hónapról hónapra változott, és igazi valójukat titok övezte. Az oldal ekkor még magyarországi szerverről működött. A kezdeti arculatot illetően semmi különleges megoldással nem találkozunk. Kevés alkalmazás volt elérhető, csupán a Start, Faq, Regisztráció, és Játék alkalmazások voltak jelen. Az oldal három hasábra osztott, középen találhatók a tartalmak, két oldalt pedig különböző keresők és címszavak segítettek az eligazodásban. Mivel nem jutott el elég felhasználóhoz az oldal híre, így a szerkesztőknek valami igazán izgalmassal kellett előrukkolniuk. Ekkoriban közölte a Blikk című bulvárlap a temetőben, kiskorú előtt szeretkező, vámpírnak öltözött tinikről kapott képeiket. Az újság az információkat a napiszar.com szerkesztőitől kapta, ám nem említette meg forrásukat. Ennek ellenére az oldal látogatottsága hirtelen megugrott, így meg kellett felelni az újdonsült közönségnek.

Az oldal szinte minden tekintetben hatalmas változáson ment keresztül. A látogatók összetétele is megváltozott: nem kritikára éhes értelmiségi fiatal felnőttek, hanem botrányra szomjazó 14–18 éves tinikből lett az új közönség. Az oldal tematikája is megváltozott, kibővültek és átrendeződtek a témák, a tartalmak, a fotók, az eddigre már unalmasnak mondható emo-kultúra ki is kopott az oldalról. Helyükbe fiatal lányokról és fiúkról készült félmeztelen, meztelen képek kerültek, kiemelt szerepbe kerültek a nemi szervekről készített, és a nemi aktust bemutató fotók. Nem kellett sokat várni és megjelentek az oldalon a szerelmi légyottokat megörökítő felvételek, a home-pornók, melynek szereplői még csak nem is felnőttek voltak. Ekkor az információkat és a tartalmakat már közösségi oldalakról, blogokról, és a felhasználók által beküldött anyagokból válogatták. Nem számított ritka jelenségnek az sem, hogy külföldi portálok fotóival ékesítették honlapjukat.

Az oldal a tekintetben is sokat változott, hogy látogatói hogyan használják.
Kezdetben kellemetlen jelenségnek számított, ha valakinek a képei megjelentek az oldalon. Sok vita alakult ki emiatt, és előfordult, hogy egyesek pereskedésekkel is fenyegetőztek a kiállított tartalmak miatt. Ám ez is csak jó eszköz volt arra, hogy az oldal híre még szélesebb körben elterjedjen. Később ez megváltozott. A felhasználók maguk kialakítottak egy olyan nézetet, hogy ha valaki nincsen jelen az említett oldalon, az „cikinek”, „nem menőnek” számít. Kedvelt téma lett a hétvégi lazításokon, erősen illuminált állapotban készült, mindenféle testnedvekkel tarkított események megörökítése is. A kommentelésekből az is kiderült, hogy mindezen jelenségeket a fiatalok igenis pozitívan ítélik meg, és szinte már csak ezek hozzák lázba őket. Az oldal szerkesztői is érzékelték a változást, így szemléletet váltva már nem a kritika volt a cél, hanem a fiatalokhoz csatlakozva, a dicséret. Így alakult át az oldal. Sok támadás érte a honlapot, ezért a szerkesztők egy időre felfüggesztették működését. Ezek után külföldi szerverről működött tovább, új főszerkesztővel. Ezután nagyobb tematikai változás nem történt, csupán több erotikus és pornográf tartalom került az oldalra.

A háromhasábos felosztás megmaradt, ám az oldalsó rész más funkciókat kapott.
A jobb oldali oszlopban különböző erotikus tartalmak és pornó oldalak hirdetése jelent meg.
A fejléc is kibővült olyan alkalmazásokkal, mint például TOP Videók, Ingyen szexfilmek, CD- és DVD rendelés, Szex Centrum… Sokáig őrizte ezt a formáját az oldal, majd újra visszaállt az eredeti formára; megszűnt a szexoldalak hirdetése, és csökkent a pornográf jellegű anyagok mennyisége. Az okát pontosan nem tudni, de közrejátszhatott a változásban, hogy egyre nagyobb figyelmet kapott mind a felhasználóktól, mind pedig a médiától. Mindezek mellett értesüléseim szerint, a szerkesztőt perbe fogták az oldalon feltüntetett pornográf és feltehetően illegális tartalmak miatt. Ennek ellenére a honlap azóta is működik.

Az oldal több szempontból is sajátosnak nevezhető. Érdekes jelenségnek tartom, ahogy a felhasználók hozzáállása megváltozott az oldallal kapcsolatban. Jó kérdés például, hogy a média, illetve a közönsége befolyásolja-e jobban a másikat?! Ebben az esetben ez szinte eldönthetetlen kérdéssé válik. Kezdetben ugyanis a fiatalok csak passzív látogatói voltak az oldalnak, kedvtelésből és némi kikapcsolódás céljából látogatták az oldalt. Később, ahogy egyre szélesebb körben elterjedt a honlap, ez folyamatosan változott, míg végül maguk a látogatók váltak „szerkesztővé”. Aktív szerepet vállalnak a kényes információk és képek szolgáltatásában, így a szerkesztőnek csak válogatni kell az erkölcstelenebbnél erkölcstelenebb és figyelemfelkeltőbb tartalmak között. Mindemellett trendként élik meg ezt a jelenséget, és úgy tromfolnak rá a másikra, hogy ki tud „durvább” képet elküldeni. Ennek következtében kialakul egy olyan sajátos kis közösség, amely ugyan nagyon összetartó és szolidáris a tagokkal szemben, azonban róluk szánt szándékkal pornográf anyagokat hoz nyilvánosságra. Innen egyenes út vezet a home-pornóig, amelyben a már említettek szerint még csak nem is felnőttek szerepelnek. Az ilyen jellegű felvételek általában magánhasználatra készülnek, és két ember személyes ügyének tekinthető. A fiatalok körében ez is másképp működik. Ők „vagányságból” készítenek kis-filmeket gyakran többedmagukkal, azzal a céllal, hogy felkerüljenek a világhálóra.„Szlobodnyik Csaba klinikai szakpszichológus úgy véli […] a tinédzser a […] szexualitást afféle árucikként kezeli” (Herskovits). Így aztán, ahogy ők mondják, „brahiból” művelik ezt, hogy legyen mivel elütni az időt. Ezzel mintegy megalázva az emberi élet egy meghatározó tevékenységét, a szexuális kapcsolatot. Az oldal így egyben befolyásolja a tini gondolkodását a szexualitásról, és reagál is a felmerülő igényekre. Nem egyszer lehetett olyan pornográf tartalmakkal találkozni a honlapon, mely akár már szexuális aberrációk fogalomkörét is kimeríti. Nem gondolom, hogy a fiataloknak ilyen jellegű szexuális felvilágosításra van szükségük, hiszen olykor még a felnőttek sem tudnak mit kezdeni a felvételekkel. A nagy probléma abból is adódik, hogy a honlapon semmilyen korlátozás nem lép érvénybe a tartalomra vonatkozóan. Bármilyen korú fiatal hozzájuthat a megkérdőjelezhető erkölcsű tartalmakhoz. Csupán néhány link révén eljutott eredeti oldal teszi fel a kérdést: elmúltál-e tizennyolc éves?!

Köztájékoztatást ellátó honlapok

Nem csak ez az undergroundnak nevezhető oldal produkál szexuális jellegű tartalmakat. Összehasonlításképpen megvizsgáltam pár köztájékoztatást ellátó internetes oldal tematikáját, hogy milyen gyakorisággal találkozhatunk erotikus tartalmakkal. A legismertebb hírportálok egyike a www.origo.hu. Ezen oldal kezdőlapját vizsgálva nem találtam erotikus tartalmat vagy arra vonatkozó linket. A fejlécen sem szerepel ilyen jellegű alkalmazás.
Ezt pozitívumként értékelem, mivel egy hírportál feladata csak a tájékoztatás legyen, némi érdekességgel.Egy másik közkedvelt hírportál a www.index.hu első megtekintésre nem találni pornográf jellegű információkat. A fejléc sem tartalmaz direkten erotikus alkalmazást. Viszont a társoldalak ajánlásában már (pl.: www.velvet.hu) már megtalálhatóak a szexszel kapcsolatok hírek. Így tehát megvizsgáltam a velvet oldalát is. Az említett oldal nem kifejezetten tájékoztató funkciót tölt be, csupán csak abban a tekintetben, hogy bulvárhíreket szolgáltat. Itt már a fejlécben is megjelenik a „Szex” alkalmazás. Rákattintva semmilyen ellenőrzéssel nem találkozni, így tehát bárki szemezgethet a nemi élettel kapcsolatos általános és extrémebb információkból. Az egyik hír a Magyar Gárda egy ismert tagjáról szól. A cikkben számos utalás révén, akár egy kattintással is eljuthatunk felnőtt tartalmakat szolgáltató oldalakra, úgy hogy egyetlen korlátozásba sem ütközünk. Egy fiatal így minimum három olyan oldalra is eltévedhet, ami számára nem való tartalmat biztosít.
Egy 2010. február 28-án közzétett cikk viszont olyan művészfilmeket sorakoztat fel, melyben pornográf jelenetek láthatók. Itt megtalálhatók a filmek említett részeit bemutató részletek, melyek megtekintését csak tizennyolc éven felülieknek engedélyezik. Így létezik valamilyenféle korlátozás a tartalmakra vonatkozóan, de ez korántsem jelent akadályt, egy kíváncsi tini számára.

A regionális tartalmakat közlő oldalak közül az Észak-Magyarország internetes portálját, a www.eszak.hu-t és a www.boon.hu-t vizsgáltam. Az első honlapon az újság elektronikus változatát találjuk meg, míg a második portálon színes híreket olvashatunk a megye számos területéről. Mindezek mellett közvetve jelenik meg a szexualitás, ahogy az a pornografizáció jelenségére jellemző. Nem közvetlenül az erotika jelenik meg tehát, hanem a vele kapcsolatos diskurzus. Számos cikk tájékoztat a kirobbanó szexuális életről, a nők gyönyörérzéséről, hogy hogyan lehet jobbá tenni a nemi életet. Mindezek mellett rengeteg fotó mutatja meg a női testet. Többek között „A nap szépe” rovatban megjelenő fiatal, olykor hiányos öltözetben megörökített magánembereket, akik a nyomtatott újság utolsó oldalán is helyet kapnak napról napra.

Az internetszabályzás szükségessége?

A gyerekekre és fiatalokra ható káros internettartalom szabályozásának kérdése sokakból heves érzelmeket vált ki világszerte. Az internet korlátozása bonyolult, nehézségét a nem jogellenes, de káros tartalmak okozzák. Az, hogy mi számít károsnak, talán annyira összetett, mint az, hogy mi számít egyetemesen pornográfnak. Az internet tartalma, szerkezete példázza az emberi természet és emberi kultúra sokszínűségét. Ebből adódóan, ami egyesek számára elfogadható, hétköznapi vagy esetleg szükséges, az mások számára elfogadhatatlan és visszataszító. Mindenkinek lehetősége van arra, hogy olyan tartalmat keressen, melyre szüksége van, és hogy ne kelljen olyannal találkoznia, amely számára kellemetlen, esetleg sértő. Káros tartalomnak az olyan tartalmakat nevezzük, melyek a legtöbb országban nem jogellenesek, viszont morálisan és más társadalmi értékek alapján nemkívánatosnak minősülnek. Leggyakrabban itt olyan anyagokra gondolnak, amelyek feltehetően veszélyeztetik a gyermekek és fiatalok egészséges fejlődését, ezek pedig többségében az erőszakos és pornográf tartalmak.

Az elektronikus média csaknem minden országban korlátozza ezen tartalmak sugárzását. A magyar médiatörvény viszont nem tér ki az internet szabályozására.
A korlátozás alkalmazását nehezíti elsősorban az, hogy ezek nem illegális tartalmak, hanem jogszerűek. „Mivel a véleménynyilvánítási szabadság csak meghatározott esetekben korlátozható, nincs jogszerű lehetőség a korlátozásra, ha az alkotmány vagy nemzetközi szerződésben foglalt kötelezettség nem teszi azt kifejezetten megengedhetővé.” (Bayer, 2005/nyár). A véleménynyilvánítás szabadságának elve, hogy nemcsak a kellemes, de a kevésbé kívánatos tartalmaknak, véleményeknek is helyük van. A szólás szabadsága azonban szólástól, illetve annak meghallgatásától való tartózkodás jogát is magában foglalja. A külvilágban lehetőség nyílik, hogy az ember elfordítsa a tekintetét. Ha erre nincsen lehetőség, úgy a közlés nem élvez alkotmányos védelmet. Ilyen jellegű szabályozás az internet világában még nem lehetséges. Másodsorban az adja a szabályzás nehézségét, hogy az érintetteka összetétele nem mondható homogénnek. Lényeges különbség van egy óvodáskorú kisgyermek és egy majdnem felnőtt tizenéves között. A szabályozási tervezetek a korlátozás mértékét nem ennek megfelelően alakították ki, így fiatalokat zárhatnak el lehetséges szexuális felvilágosító információktól. Ezért tehát nem az a cél, hogy minden felnőtt tartalmat száműzzünk a világhálóról, hanem hogy a gyerekek és fiatalok számára is élhetővé, érdekessé tegyük azt. A gyerek és fiatalkor funkciója, hogy beletanuljanak a felnőttvilágba, nem pedig az, hogy örök gyermeki ártatlanságban maradjanak. Éppen ezért fontos, hogy minél hamarabb tudomást szerezzenek a valós világról, amiből épp annyit fognak majd fel, amennyire megérettek, ugyanis a többi információt figyelmen kívül hagyják. Nem egy redukált világot kell, hogy bemutassunk nekik, hanem egy rájuk szabott életteret, melyben lehetőségük nyílik a tanulásra, a fejlődésre, a játékra. A felelősségteljes internethasználat közbeni szülői eligazítás nagy feladat. A probléma abból adódik, hogy a szülők és nevelők nagy többsége kevésbé tájékozottak, mint maguk a gyerekek (itt a gyerek szót a 1–18 éves korosztályra értem). A gyermekvédelem érdekében az állam első feladata a szülők és nevelők felzárkóztatása lenne.

Persze sokkal egyszerűbb egy programmal kiválogatni a káros tartalmakat a gyermek számára. De vajon a szűrők alkalmazása megoldaná a problémát?! A szűrők meghatározott erkölcsi és világnézeti szempontok szerint szelektálnak. Ezért minden program magán hordozza annak a bizonyos elképzelésnek, nézetnek a jegyeit melynek szellemében létrehozták. Ezért gyakran előfordul, hogy azokat az oldalakat is blokkolják, melyek ezzel a világnézettel szemben álló értékeket hirdetnek, illetve az adott szűrővel kapcsolatos kritikákat fogalmaznak meg. Ha az állam egy adott szűrő kifejlesztését és bevezetését támogatná, egyúttal hozzájárulna annak a világnézetnek a támogatásához, mely a káros tartalom kiválogatásában szerepet játszott. Ez azonban ahhoz vezetne, hogy minden háztartásban ugyanolyan szűrő alkalmazása lenne kötelező. Egyetlen filter alkalmazása és általánossá válása, azonban súlyosan korlátozná és befolyásolná a véleménynyilvánítás érvényesülését az interneten, ami a személyi szabadságjogok csorbulását idézné elő. Így tehát sem az állam, sem pedig egy szűrő nem léphet a szülők helyébe. A gyermek szellemi étrendjének előkészítése és tálalása a mindenek ellőtt a szülő feladata. Az állam és a filterek mindezt megkerülve nem dönthetik el mi hasznos és mi káros egy gyerek számára.

Tartalmi szabályzás helyett sokkal égetőbb a struktúrát célzó reform. A felbukkanó ablakok már okot adhatnak az aggodalomra. Önmagában a felugró reklámok is bosszantóak lehetnek, de a felbukkanó pornográf ablakok már jogosan váltanak ki felháborodást. Igaz, ez csak akkor lehetséges, ha korábban már ugyanazon számítógépen nyitottak meg pornográf oldalt, de egy nyilvános helyen, vagy otthoni PC-n ez bármikor előfordulhat. Ez akár egy felnőtt számára is bosszantó lehet, nem még egy gyereknek, fiatalnak. A pornográf ablak bezárása hiábavaló próbálkozás, mert kattintásra újabb és újabb ablakok nyílnak meg, melynek akár a rendszerlefagyás is eredménye lehet. A felbukkanó ablakok alapvetően megváltoztatják az internet természetét. Okot adnak a szigorúbb szabályzásra, amely veszélyezteti a világháló szabadságát és sérti a felhasználó autonómiáját. Ezen ablakok korlátozása nem lenne alkotmányellenes, mivel nem tartalomszabályzásról lenne szó.
„Mások szabadságjogainak védelme érdekében hozott intézkedés lenne, mellyel a felhasználó magánéletét és önrendelkezési szabadságát védené a jogalkotó.” (Bayer, 2005/nyár).

Ezen elképzelések mellett számos más javaslatot tettek már az internet korlátozására. A probléma megoldása azonban sokkal nagyobb erőfeszítést és globális összefogást igényelne, ami természetesen nem jelentené az internet „tisztaságát”. A világháló különlegessége pont abból adódik, hogy határok és korlátok nélkül hatalmas mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre. Pár jogszabályi korlátozás, mesterséges szűrők beépítése, valamint a felelős szülői nevelés sem jelent garanciát arra, hogy a fiatalokat nem éri majd olyan hatás, melyekre esetlegesen ne lennének felkészülve. Az internethasználat minden ember egyéni döntésein múlik, melyet semmilyen hatalom nem tud korlátozni. Sok gondolkodó véli úgy, hogy a világháló a felelős a fiatalok mai viselkedéséért. A probléma azonban sokkal bonyolultabb, mintsem hogy egyetlen médiumot okolva megoldottnak tekintsük a jelenséget.

Sz. Mikus Edit szexológus véleménye szerint 30–35 éve jottányit sem lépett előre az ország, sem a szexuális diskurzus, sem pedig a felvilágosítás területén (Dalia). A tinédzserek nem kapnak megfelelő támogatást és ismeretet a szexuális élettel kapcsolatban, hiszen maguk a szülők sincsenek tisztában, hogy hogyan is lenne érdemes a témáról eredményesen beszélni. Ők más rendszerben szocializálódtak, másféle problémákkal kellett szembenézniük (pl.: alkohol, dohányzás). Márpedig a fiatalok nyelvén érteni kell, és ha a szülő nem tud őszintén gyermekével beszélni és eloszlatni a kételyeket, akkor minden próbálkozás eredménye eltávolodás és elutasítás lesz. A fiatalok tudatlanul és lelkileg éretlenül kezdenek el nemi életet élni, melynek számos végzetes következménye lehet. Az 1983-ban kiadott Szexuális kultúránkról című könyv még arról számol be, hogy a fiatalok átlagban 17–21 éves korukban kezdik a nemi életet, a fiúk korábban, a lányok később. Az 1972 óta szexológiával foglalkozó Sz. Mikus Edit viszont a mai helyzetet aggasztónak találja, mivel tinik még szinte gyerekkorban kezdik el a szexuális gyakorlatot, átlagban 13 évesen. Fizikálisan ugyan érettek, de „lelkileg visszafejlődött generációk jönnek ki az iskolából” (Dalia). Mechanikusan értik a dolgot, hiszen számos pornófilm részletezi az elsajátítandó technikát, de szellemileg és érzelmileg nem élnek át semmit sem. Számukra ez olyan dologgá válik, mint az étkezés, vagy az alvás. Mindenki csinálja, hát miért pont ők maradnának ki. Rendre kiderül az is, hogy felkészületlenek, és a nemiség, és a fogamzás legalapvetőbb kérdéseivel sincsenek tisztában. 2008-ban 40000 abortuszt végeztek Magyarországon, ebből tíz százalékot tizennyolc éven aluliakon végeztek el. A terhességmegszakításon átesett fiatalok átlagéletkora 13–14 év volt. Az nem is kérdéses, hogy egy fiatal kislány ne szüljön gyermeket, de az abortusznak súlyos fizikai és lelki következményei lehetnek, amik később visszahatnak a már felnőtt életére, és nagyban meg is változtathatja azt. A nemkívánt terhesség mellett, a védekezés hiánya elősegíti a nemi betegségek terjedését, melyek közül nem egy hosszú kezelést igényel és akár halálhoz is vezethet. Így tehát nem lesz kérdéses a felvilágosítás égető szükségessége. Az, hogy ezt a feladatot hogyan és kinek kell megoldani, megoszlanak a vélemények. Egyesek a szülők feladatának tartják, míg mások az iskolai nevelés részének. Úgy gondolom, mindkét szocializációs ágensnek szerepet kell vállalnia a probléma megoldásában, de ettől ma még nagyon messze állunk. Talán ha a szexhullám beteljesítené küldetését s hogy véget vetne a szexualitás repressziójának, biztosítva a szexuáltabu felszámolását, és elősegítené az egészséges szexuális kultúra elterjedését, akkor nem kellene az üzleti érdekek által motivált média káros hatásaitól féltenünk gyermekeinket, és a pornográfia sem jelentene okot egyes embereknek az aggodalomra.

Bibliográfia

 Bajomi-Lázár Péter, Manipulál-e a média? Médiakutató 2006/nyár,
http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_02_nyar/04_manipulal-e_a_media/01.html

Bakk-Dávid Tímea, Erőszak, online 2. http://itthon.transindex.ro/?cikk=9173

Bayer Judit, Internetkorlátozás a kereskedelmi szféra eszközeivel: szűrők és felbukkanó ablakok Médiakutató 2005/nyár
http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_02_nyar/03_internetkorlatozas

Dalia László, A felvilágosítás, ami nincs: Az ország szégyenlős, a tinik tudatlanok.

http://www.168ora.hu/itthon/szexualis-neveles-az-orszag-szegyenlos-a-tinik-tudatlanok-39378.html

Foucault, Michel, A szexualitás története: A tudás akarása, ford. Ádám Péter, Budapest, Atlantisz Könyvkiadó, 1996.

Hammer Ferenc, A közvetlen médiahatásokról való beszéd természetéről

Médiakutató 2006/nyár http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_02_nyar/05_kozvetlen_mediahatasok/01.html

Herskovits Eszter, A korai szexualitás ára: Terhes tinédzserek.

http://www.168ora.hu/itthon/fogamzasgatlas-terhesseg-szexualitas-abortusz-hiv-drogprevencio-50247.html

Ismeretlen szerző, VII. Gyakoribb szexuális problémák az iskolában http://www.szexualpszichologia.hu/gyakprob.html

Pornográfia”. Múlt, jelen, jövő (A szexológia Magnus-Hirschfeld Archívuma)

http://www2.huberlin.de/sexology/HUDOK/html/pornografia__mult__jelen__jovo.html

Szigeti Péter, A szexualitás nyilvánossága a századforduló Budapestjén, Médiakutató 2002/tavasz

http://www.mediakutato.hu/cikk/2002_01_tavasz/07_szexualitas_nyilvanos/01.html

Szigeti Péter, Benne lettek a tévében, Médiakutató 2005/nyár http://www.mediakutato.hu/cikk/2005_02_nyar/02_benne_lettek/01.html

Szilágyi Vilmos, Szexuális kultúránkról, Budapest, Lapkiadó Vállalat, 1983

Varga Alexandra – Kozák Angéla – Sinai Ágnes, Médiavilág: Avagy mi a helyzet Észak-Magyarországon?! Melléklet, 8. oldal, 15. ábra, 2009. II. félév.