reggelre valahogy idegen
lett tér, park, sarok, utca.
nem odakint: csak idebent
lett minden újra furcsa.

terek helyett, csak tört terek.
szobor és villanypózna.
reggelre ellépegetett,
mintha csak állat volna.

ha sikerül

reggelre valahogy idegen
lett tér, park, sarok, utca.
nem odakint: csak idebent
lett minden újra furcsa.

terek helyett, csak tört terek.
szobor és villanypózna.
reggelre ellépegetett,
mintha csak állat volna.

ha elkószálnék benned én,
magamra lelnék rögtön.
ténynek, nem részeges remény,
szabadságnak meg börtön.

altató

aludd csak végig a hiányomat.
legyél a senkim– , nem nagy áldozat.
ne keress, hidd el, ott leszek, sehol,
gondatlan szívünk ellepi a por.

aludj és maradj bús, vak gyermekem,
hidd csak, hogy mesémben van kegyelem.
felzörög csönded, tán üres flakon,
imbolygó fények kint az ágakon.

üld végig józanul halálomat,
párolgok lassan, mint olcsó konyak.
bármit is ígért a részeg király,
csodák helyén, már csak a semmi vár.