“Nagy Britanniában a pénz és az irodalom fogalmának társítása nem hangzik olyan végtelenül vulgárisan, mint mifelénk. Nation of shopkeepers vagyis boltosnemzet, mondhatjuk némi leereszkedéssel, miután hiába próbálkoztunk azzal, hogy a helyi könyvkiadók torkán lenyomjuk a Berlin-Budapest tengelyen jól ismert irodalomfogalmakat. Mi nincs: „szépirodalom” és „ponyva”. Mi van: fiction és non-fiction. Ezek nem bélyegeket nyomni, hanem csak eladni akarnak. Ott persze könnyű, ahol a maga korában és a maga módján a Fajok eredete is bestseller volt.”

Vannak iparvárosok, és vannak fürdővárosok. Edinburgh viszont az irodalom városa. Innen ír tárcákat Szécsi Noémi május és június folyamán.

Még J. K. Rowling is vonattal jár.

Egy ismerős állítja, aki a Waverley pályaudvar aluljárójában látta őt a peronok felé sietni. Biztosan az innen négy és fél órányi vonatútra fekvő Londonba utazott üzleti ügyben. Vagy talán egy másik, nagyobbacska brit városban várták a Harry Potter-rajongók.

Ms Rowling – akinek nemcsak Edinburgh-ban, de a festői Perthshire-ben is van egy szép otthona – igen demokratikus szemléletű, praktikus gondolkodású asszony. Én nem vagyok az, ezért 620 millió fontnyi (vagy akár forintnyi) vagyon birtokában már biztosan nem ülnék fel hazám egyetlen vonatára sem. Persze nem tudom, mihez fognék, ha hirtelen Celldömölkre kellene utaznom író-olvasó találkozóra, de ha ennyi pénzem lenne, lehetőleg nem szeretném többet viszontlátni a Nyugatit, vagy a Délit. És különösen a Keletit nem. Igen, most hirtelen felsejlik előttem a 19. századi isztambuli piacteret idéző nyugtalanító nyüzsgés… Szóval nem.

Más ország, más vonatok. Más irodalomfelfogás.

szn

Nagy Britanniában a pénz és az irodalom fogalmának társítása nem hangzik olyan végtelenül vulgárisan, mint mifelénk. Nation of shopkeepers vagyis boltosnemzet, mondhatjuk némi leereszkedéssel, miután hiába próbálkoztunk azzal, hogy a helyi könyvkiadók torkán lenyomjuk a Berlin-Budapest tengelyen jól ismert irodalomfogalmakat. Mi nincs: „szépirodalom” és „ponyva”. Mi van: fiction és non-fiction. Ezek nem bélyegeket nyomni, hanem csak eladni akarnak. Ott persze könnyű, ahol a maga korában és a maga módján a Fajok eredete is bestseller volt.

Most kár lenne előrángatni a „szerencsésebb történelmi fejlődésű országok”-összetételt, és arról is hiábavaló fejtegetésbe kezdeni, hogy a gyarmatosítással felhalmozott vagyon révén bekövetkező ipari fejlődés hogyan hozta létre a megfelelő mennyiségű szabadidővel és vásárlóerővel rendelkező iskolázott olvasótömegeket. Elég annyi, hogy az angol egy hatalmas és igen speciális könyvpiac, ahol – ha már Darwint emlegettem – csak a legéletrevalóbb marad meg.

Az is milyen brutális, evolúciós trükk, hogy ahelyett, hogy a példányszámokról hallgatva az olvasók manipulálására állítanának össze ilyen-olyan sikerlistákat a könyvkiadóktól megvesztegetett könyvesboltok vagy haverjaikra szavazó kultúrmókusok, ahogyan nálunk szokás, egyszerűen leközlik a szombati Times-ban a heti fogyás szerinti első 25 helyezettet.

Az első természetesen mostanában Az éhezők viadala, heti – irgalom atyja, ne hagyj el – 46.852 példánnyal. Szóval itt egy író tényleg rendesen eladhatja magát. Nemcsak a könyveit, de a lelkét is, ha talál rá vevőt. J. K. Rowling hét kötetet írt a Harry Potterből, egyre vaskosabb, de egyre vékonykább történettel rendelkező folytatásokat. Mégsem kell őt sajnálni. És vajon Irvine Welsh tényleg akart előzményt írni a Trainspottinghoz, vagy kínjában szedte elő az 1993-as regényből kivágott részeket? (mert én ilyesmiket előbányászni csak végső elkeseredésemben szoktam.) Őt már aligha látni a Waverley Station környékén kószálni. Jó ideje Miamiban él. És ott a napfényes óceánparton írta meg, hogy miképpen szokott rá Renton a heroinra és hogyan festett a droghelyzet az 1980-as évek Edinburgh-jában. Ha jól sikerült a regény, ha nem, a Skagboys ezen a héten nyitott a Times listájának 21. helyén, 6.818 példánnyal.

Úgy nézi a kelet-európai író ezeket a példányszámokat, ahogyan az orrát a jégvirágos ablaküveghez nyomó gyufaáruslány a boldog dán család karácsonyi vacsoráját. Lázálmot lát, aztán másnap összefagyva találják meg az utcakövön – de ezt a mesét majd máskor mondom el…