Testmódosítás, testváltoztatás, body modification, body alteration vagy bod-mod. Divatos, sokszor hallott fogalmak, de miről beszélünk, amikor ezeket a kifejezéseket használjuk? Milyen ágazatai ismertek ma a bod-modnak a világban, Magyarországon, Európában és a tengerentúlon? Miből ered a testmódosítás ősi hagyománya? Vannak-e az ilyen beavatkozásoknak veszélyei? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik ez az írás. (Vigyázat! Képanyaga miatt csak felnőtt olvasóinknak javasoljuk a cikk megnyitását! Kritika A Vörös Postakocsi folyóirat 2009/Tél számából)

A fogalom meghatározásához az angol nyelvű Wikipediát hívom segítségül.  (Hasonló enciklopédikus jellegű összefoglalás anyanyelvünkön nem található, vagy ha igen, akkor nagyon el van dugva a neten.) A testmódosítás (vagy -alteráció) az emberi test tudatos megváltoztatása nem orvosi indokkal, hanem pl. szexuális élvezetfokozás, rituális vagy beavatási célzattal, esztétikai okokból, kapcsolati kötődés, valamiféle lojalitás kifejezése, vallási, politikai vagy egyéb önkifejezés céljából. A fogalommal jelölt módosítások szociálisan elfogadottabb, díszítő célzatú beavatkozásoktól (pl. füllyukasztás) a vallási előírásokból fakadókon át (pl. a körülmetélés számos kultúrában), egészen extrém formákig terjedhetnek. A testművészet az emberi test bármely részének módosítása művészeti, vagy esztétikai célzattal.[i]

A cikk öt további alfejezetben tárgyalja a testmódosítás különböző vállfajait: különböző ornamentumok behelyezése (pl. piercingek, fülbevalók, fültágítás stb.), sebészeti úton történő nagyobbítás (pl. mellimplantátumok, szilikon injekciók, más bőralatti implantátumok), eltávolítás vagy hasítás (férfi és női körülmetélés, mellbimbó-eltávolítás, nyelvhasítás, azaz frenektómia stb.), fizikai kényszer hosszútávon történő használata (úgy mint pl. fűzőviselés a darázsderék elérése céljából; koponyatorzítás; mellvasalás; a láb lekötése, annak érdekében, hogy a lábfej kicsi maradjon; anális tágítás stb.), és mások procedúrák. Ez utóbbi, kevésbé beszédes kategóriába a billogozást, a sebtetoválást, a testépítést és a Magyarországon fogpiercingnek nevezett, fogzománcba ágyazott díszítő implantátumot sorolja az amerikai Wikipedia-cikk.

A világhálón fellelhető e témával foglalkozó összefoglaló munkák közül először a The Why-Files – The Science Behind the News[ii] című honlap ugrott került a böngészőm keresősávjára. A kiváló SEO-ért,[iii] no meg a tartalomért a Wisconsini Egyetem munkatársainak tartozom köszönettel. Úgy tűnik, a mi Vörös Postakocsinkhoz hasonló módon más és más fő témát jár körbe a honlap – volt már pl. a masztodonok kihalásával és a H1N1-es világjárvány kapcsán az aktuálissal és más pandémiákkal foglalkozó hetük[iv] is. Itt található az archívumban az a 2004. júliusi keltezésű külön alhonlap, amely a testmódosításról szól. A címe: The body as a canvas (A test, mint vászon)[v] egyértelműen a tetoválásokra utal, bár az előszóban ennek elemzésénél többet tűz ki a szájt céljául: Honnan erednek a tetoválások, a piercingek és más testmódosítások? Miért böknek tűket és más éles tárgyakat a bőrük alá és át azon az emberek? Önkifejezés ez, vagy öncsonkítás? És egyáltalán: biztonságos? – ezeknek a kérdéseknek jártunk utána a The Why Files-nál.” Már az egyes fejezetekhez vezető hivatkozások linkje is beszédes: emberi karon lévő tetoválások és piercingek képében válogathatunk a menüpontok között, amelyek a következők: 1. Honlaptérkép 2. Bod-mod: modern testmódosítások, 3. Tetkó, piercing, 4. Hepatitis C és végül 5. Miért kellene szabályozni?

Az alfejezetekre vezető linkek döbbenetesen jó grafikai megoldása nem az egyetlen érdekessége a honlapnak. Már a második menüpontot böngészve meghökkenek: Neil Whitehead, a Wisconsini Egyetem antropológiaprofesszora látható egy képen; éppen a bal felkarjára varrt emberi szíveket evő szörnyetegét, egy maja-indián eredetű Chac-Mool tetkót mutat. Whitehead, aki maga is alávetette magát testmódosító eljárásoknak, értő kommentátora e praktikák szocio-metafizikus hátterének. Bár szűkebb értelemben a maja és más közép-amerikai indián kultúrák antropológus kutatója, hogy jobban megértse e prehisztorikus kultúrák erőszak és szexualitás vezérelte rítusainak hátterét, barátaival pár éve gótmetál zenekart alapított Blood Jewel néven. Jó néhány sikeres koncert után oszlottak csak fel, aztán valamennyi tag (főleg pszichológusokból és antropológusokból állt a banda) megírta a maga erőszak-tanulmányát, főképp a közönségre gyakorolt hatásuk elemzését, a rituálék leírását és társadalomtudományi szempontú vizsgálatát. Aki érdeklődik a maják ihlette metál iránt, annak érdemes felkeresni a csapat inaktív lapját[vi] a MySpace tartalommegosztó szájton. (Talán mire ez az írás megjelenik, még nem fogják levenni onnan.)

A The Why Files bod-mod oldalán megkérdezett szakértőként így vezeti be a témát az antropológus: „A testmódosításnak régre nyúló gyökerei vannak az emberi történelemben. […] Az antropológusok mélyen érdeklődnek ez iránt. Jelenlegi kulturális érdeklődésünk csupán egyetlen alfejezete a testmódosítás hatalmas és történelmi jelentőségének. Az antropológusok a testet afféle tájképnek tekintik ráépítésekkel és változtatásokkal, amik mind alá vannak rendelve a kulturális vonatkozásoknak… Olyan tájkép ez, amelyen a társadalom mindenféle üzeneteket hagyhat. A tetoválásokat egyfajta sajátos vértezetként foghatjuk fel. Védenek a spirituális támadások ellen, és afféle határvonalat képeznek az egyén és a világ között.”

Maga a tetoválás szó annak a Polinéziában használatos tetováló eszköznek a nevéből származik, amellyel különféle festékanyagokat döftek a bőr alá, hogy maradandó mintákat hozzanak létre. Azok a Csendes-óceánon századokkal ezelőtt hajózó tengerészek neveztél el az eljárást tetoválásnak, a bambuszlapokból és bálnafogból készült apparátus klappogó hangja után, akik aztán elterjesztették a világban e kulturális szokás divatját. A testmódosítás azonban jóval többet jelent a tetoválásoknál. Elkezdődhet már gyermekkorban körülmetéléssel, és az egyes alternációk gyakorta párosulhatnak valamiféle beavatási rítussal. A maják és az inkák például a gyermekek fejét két fadarab közé szorítva lapították a koponyát, Afrikában és más kultúrákban pedig az arc hegekkel való ékítése vagy a nők gentiális csonkítása (a klitorisz kimetszése) lett része a kultúrának. Az ún. női körülmetélés napjainkban orvosi és pszichológiai romboló hatásának széles körben ismert volta miatt visszaszorulóban van, amióta viták középpontjába került. Ám nem szabad figyelmen kívül hagynunk a tényt, hogy a testmódosítások megítélése minden esetben nézőpont kérdése. „Az én kultúrámból nézve az általad gyakorolt praktikák ijesztőek – mondja Neil Whitehead – az enyémek, természetesen normálisak. Nem ismerek az amerikain kívül másik olyan kultúrát, ahol a dollárezreket fizetnek csak azért, hogy kiegyenesítsék valakinek a fogsorát, miközben ez itt teljesen normális. A fogszabályozás istenítése az amerikai kultúrában nem csupán a szabad választás és a szépségeszményhez való igazodás dimenziójában írhatóak le. Azok, akik nem vetik alá magukat fiatalon, még idejében, szociálisan megbélyegzetté válnak.”

A modern és a primitív kultúrákban egyaránt egyféle törzsi vagy etnikai megfelelés, kapcsolat kifejeződései ezek a modifikációk. Megkülönbözteti a szubkultúra-tagokat másoktól. „Megjelölhet, mint valamiféle csoport tagját, ugyanakkor ezzel párhuzamosan kizárhat más csoportokból. Ez az, ami igazán radikálissá teszi a testmódosításokat, ezért van olyan kiemelt szerepük a beavatási szertartásokban is, hiszen utána a megjelölt személynek nagyon kicsi választási lehetősége marad kívülállónak maradnia, mivel a testalternációk erőteljes jelképei a csoportidentitás kommunikációjának a külvilág számára. […] Sokan talán visszautasítják ezt az álláspontot, mint afféle intellektuális maszlagot, de az antropológiatudomány számára központi szerepe van a testmódosítás mozgatórugói megértésének. Nem csupán a polinéz hagyományokon alapul a testmódosítás kortárs gyakorlata; az Egyesült Államokban a piercingek és a tetoválások modern primitivitásként a csoportidentitás reprezentánsai. Pontosan ezt hívja segítségül a népantropológia tudománya, és a premodern szabadság kifejeződéseként ezt adaptálták a punkok is: annak szabadságát, hogy azt tesznek a saját testükkel, amit csak akarnak. Bizonyos értelemben – mondja Whitehead – a modern testmódosítás válasz a társadalom emberi testtel kapcsolatos, néha akár jogi formát is öltő tiltó reguláira.”

A testmódosítással kapcsolatban hivatásos testmódosítók naplói közül válogattam, elsőként nézzük egy 35 éves amerikai férfi logjait, aki a hozzáértő kommentárokból sejthetően valószínűleg maga is plasztikai sebész, így értő szemmel tárja fel a nagyérdeműnek a rossz, a jó és az elképesztő plasztikai beavatkozásokat a nemzetközi sztárvilág üdvöskéi, nagyasszonyai, Don Juanjai és donjai, meg egyéb celebek testén, arcán figyelve meg a változtatásokat. Naplóiban elengedhetetlen szerepe van a fényképeknek, azokat vizsgálva magyarázza, értelmezi a testmódosításokat.

Először a jóról szólok. A Good Plastic Surgery című webszájt[vii] azokat a szépészeti célú sebészeti beavatkozásokat veszi górcső alá, amelyek kifejezetten jól sikerültnek, az esztétikai sebészet remekműveinek tart. Ha efféle ismeretekre támad kedve valakinek, ez az a hely, ahol megnézheti a filmcsillagok legtöbb jól sikerült műtétjének eredményét, megtudhatja, hogy mitől dögös még mindig a közel ötvenéves Kim Basinger, miből fakad Charlie Sheen kisfiús bája túl a negyvenötödik születésnapján, vagy hogy miért jobb Denis Richards és Victoria Beckham alakjának az, hogy tavaly végre megszabadultak nevetségesen eltúlzott mellimplantátumaiktól. Ezek a többnyire néhány szavas megjegyzések, kommentárok rövidségük ellenére is helyére teszik a dolgokat. A blogger honlapját olvasva senki sem gondolja többé, hogy az öregedő sztárok attól szépek, hogy annak születtek. Nyilvánvalóvá válik az igazság, hogy bizony sebészkések és ügyes kezek munkája őrzi meg a szépségüket.

Nagyításhoz klikk a képreA blogon található bejegyzések közül az ügyes plasztikai sebészek keze munkáját leginkább dicsérő és a blogger felkészültségét legjobban illusztráló példa egy szingapúri olvasója e-mailjére adott válasza. A bejegyzés címe How badly do you want to be pretty?[viii] (magyarul kb.: Mire nem képes, aki szép akar lenni?); 2008. augusztus végére datálható. Egy szingapúri lányról szól, aki – nem lévén elégedett az arcával – alig öt év alatt a kis ázsiai ország legtöbb plasztikai beavatkozást átélt állampolgára lett. Az eredmény önmagáért beszél.

Az ő beküldött képeit (nem csupán a fentieket) elemezve írja bloggerünk a következőket: „Nagyon valószínű, hogy homlokimplantátumot kapott, átszabták a szemhéját és megemelték a szemöldökét, hogy íves keretet adjanak a tekintetének; volt orrplasztikája, áll- és arcimplantátumokkal és arcfeltöltéssel szépítették meg. Hogy mire jó a homlokimplantátum? Kikerekíti a területet, így jóval nőiesebb megjelenést kölcsönöz. Persze közvetlenül a műtét után van némi kék-zöld folt, és fel is dagad, ráadásul nem lehetetlen, hogy a homlok idegei elvesztik az érzékelő képességüket.

De érdemes megnézni, hogy miből mivé vált; fiús kislányból nagyon csinos nővé!”

A Good Plastic Surgery mellett létezik a szerzőnek egy másik, a plasztikai sebészeti beavatkozások árnyoldalát, a rettenetesen rosszul sikerült plasztikai műtétek eredményeit bemutató blogja is. Az Awful Plastic Surgery[ix] szintén a fent említett módon működik, a plasztikai sebészethez értő blogger fényképeket elemez, közben bennfentes információkat oszt meg a szépészeti test- és arcátalakításokról az olvasókkal, kiemelve azokat az eseteket, amikor valamit nagyon eltoltak a doktorok. Mindjárt, ahogy odakattintok, ott az a december 2-ai bejegyzés arról a halálos végeredményű plasztikai beavatkozásról, amit az 1994-es Miss Argentinával műveltek.[x] A szépség valószínűleg azért feküdt kés alá, hogy a kis testzsír aránya miatt az általa laposnak gondolt fenekét kikerekíttesse, ám a polimetil-metakrilát (PMMA) nevű műanyag elfuserált befecskendezése után a mesterséges feltöltőanyag az izmokból felszívódva az agyba és a tüdőbe került, majd a szerencsétlen nő halálát okozta.

A halál talán a legrettenetesebb végkövetkezménye az elrontott szépészeti műtéteknek, ám rajta kívül még szép számmal vannak a balfék plasztikai sebészek és annak mondott kóklerek azon áldozatai, akiknek együtt kell élniük a balkezes plasztikázások végeredményével. A 2003 szeptembere óta folyamatosan szerkesztett webes írások között megtalálhatjuk a bokszrajongó szépfiúból elefántemberré műtött Mickey Rourke számtalan műtétjének kritikáját, Lindsay Lohan rosszabbul vagy csak kifejezetten ordenáréra sikerült ajak- és mellimplantátumainak krónikáját, és a plasztikai sebészet megszállottjainak állított egy-egy internetes emlékműként szolgáló posztot is (például a popkirály Michael Jacksonnak is állandó helye volt a blogon egészen nemrégiben bekövetkezett halálig, a műkebelcsoda Lolo Ferrariról nem is beszélve).

A plasztikai sebészet eszköz- és tudásigénye miatt általában a kőgazdagok testmódosítása, ám modern korunk emberi társadalmának a kapitalista kizsákmányolásban kevésbé sikeresebb rétegeinek is akad egy-két, a gyakorta észrevehetetlen plasztikázásnál jóval szembetűnőbb, ám főleg olcsóbb testalterációs módszere. Az extrém testalakítások közül a tetoválásról és eredetéről fentebb már esett szó, így most, hogy a világhálón való szörfözés közben hazai vizekre evezünk, beszéljünk a testmódosítások kevésbé ismert, és társadalmilag még kevésbé elfogadott eljárásairól. A magyar interneten talán a legjobban ismert ezzel foglalkozó szakember, a húszas évei közepén járó Zagyvai Gábor. Amellett, hogy piercerként dolgozik egy budapesti tetoválószalonban, több, az extrém testalakítással kapcsolatos szakcikk szerzője és blogot is vezet a testmódosításokról.[xi] Az Index internetes portálhoz köthető blogszolgálatató (blog.hu)  domainjén futó naplója viszonylag rövid archívuma (2009 elején kezdődik) ellenére is népszerű a magyar blogoszférában. Ennek a sikernek a meghökkentő témaválasztáson kívül talán az is oka lehet, hogy ennél a szolgáltatónál az érdekesebb bejegyzések egyenesen a hír- és tartalomszolgáltató portál kezdőlapján landolnak, onnan pár kattintással elérhetőek, míg más szolgáltatók általában saját főoldalt tartanak fenn, ahol az egy adott időszakban náluk megjelent írások közül válogatnak.

Zagyvai Gábor, aki a Testmódosításon kívül saját honlapot[xii] is fenntart, ahol főképpen sosem gyakorolt polgári foglalkozásához híven (reklámszervező menedzser) önmagát és szolgáltatásait hirdeti, főképpen a testmódosítás egy, a nyugati kultúrában a fentebb Neil Whiteheadtől már említett mozgalom, a modern primitívek[xiii] által gyakorolt praktikák mestere, illetve azzá kíván válni. Webnaplója az e célhoz vezető technikai tudás megszerzése közben írott munkanapló, ha úgy tetszik klasszikus hivatásblog. Minden olyan praktika és eljárás megtalálható benne, amelyet Zagyvai gyakorolni kíván, fültágítástól és a már kitágult fülcimpa rekonstrukciótól az egyszerű, kis felületű hegtetoválásokon keresztül egészen a nagy bonyolultságú, egész testrészeket borító égetett vagy nyúzott ábrákig, és az igen komoly anatómiai ismereteket is igénylő beavatkozásokig, mint például a nyelvfrenektómia vagy a „genital beading”, ami tulajdonképpen pénisz-implantátumok behelyezését jelenti (utóbbi végeredménye látható a képen).Nagyításhoz klikk a képre

Aki a számtalan, a blogon megtalálható, képekkel gazdagon illusztrált testmódosító eljárás közül éppen ez utóbbi beültetés és a gyógyulás folyamatára is kíváncsi első kézből, az bátran keresse fel az erről szóló blogot, amely néhány rövidebb bejegyzésben elmesélve kézzelfoghatóvá teszi az élményt.[xiv] Ugyan kettejük közül egyik sem fog elkényeztetni bennünket a nyelvi sokszínűség kavalkádjával, de érdekes, sajátságos szempontjaik új megvilágításba helyezik ezen rituálék értelmezését. Kár, hogy péniszimplantátumos srác bejegyzéseiben azok rövidsége ellenére is hemzsegnek a helyesírási hibák és a fogalmazási blődlik. Az is kár, hogy az írás szempontjából gyakorlottabb Zagyvai lapján általában angol nevükön szerepelnek az egyes beavatkozások és rítusok, amelyeknek magyarításával csupán elvétve próbálkozik.  Ezek eredményét látva azonban azt mondatja velem a vaskalapos nyelvművelő, hogy ez nyelvre nézvést inkább szerencse. A bőr alatti és bőrfelszíni implantátumokat pl. következetesen „éxernek” írja, ami elsőre még talán vicces, de amikor ugyanabban az írásban hetedszer bukkan fel, már inkább modoros és irritáló. Még jó, hogy nem a szofisztikált nyelvi megfogalmazás után kutatva keresünk ezekre a lapokra, hanem néhány érdekes, a kívülállók számára is izgalmas önkifejezési mód, rítus, procedúra, a modern primitivitás nyomait kutatva. Ebben Zagyvai Gábor lapja verhetetlen.


[i]Az angol nyelvű internet-hivatkozások fordításai tőlem. (DR)

[ii] http://whyfiles.org/

[iii] SEO= Search Engine Opitimaization, vagyis keresőoptimalizálás. Az a tevékenység, melynek célja, hogy egy világhálós portált vagy lapot a keresőmotorok megtaláljanak, és találati listájukon minél előrébb mutassanak.

[iv] http://whyfiles.org/315vaccine/

[v] http://whyfiles.org/206tattoo/index.html

[vi] http://www.myspace.com/bloodjewelband

[vii] http://www.goodplasticsurgery.com/

[viii] http://www.goodplasticsurgery.com/2008/08/22/how-badly-do-you-want-to-be-pretty/

[ix] http://www.awfulplasticsurgery.com/

[x] http://www.awfulplasticsurgery.com/2009/12/02/former-miss-argentina-dies-from-botched-gluteoplasty/

[xi] http://testmodositas.blog.hu/

[xii] http://zagyvai.com/

[xiii] Ez a primitív technikákkal a törzsi társadalmak által használt hegtetoválások, égetéses minták és egyéb ősi testmódosító eljárások dekonstrukciójával az ősi mítoszokat a későmodernitásban újraélni kívánó kevesek mozgalma, amely a nyolcvanas-kilencvenes évek Amerikájából ered, de ma már hazánkban is gyökeret vert.

[xiv] http://gentialbeading.blog.hu/