Ha van tavaszi fáradtság, talán létezik nyári is: ki kell pihenni az év első felét, a tanév második felét, várni a nyaralást, elodázni kicsit az év vége közeledését. Megkerestük Zalán Tibort néhány kérdéssel, nem csak a nyárral kapcsolatban.

Zalán Tibor 1954-ben született Szolnokon, író, költő. Legutóbbi kötete: Fáradt kadenciák, Bp., Kortárs Kiadó, 2012.

kép forrása: litera.hu

VP Online: Milyen nem irodalmi esemény volt a legutóbb önre a legnagyobb hatással?

Zalán Tibor: Életem első magyarországi rendezése, amennyiben a színház színház és nem irodalom megelevenített formája, Szarvason, a Vízi Színházban. Csikós Attila Trió című remek darabját állítottam színpadra a Békéscsabai Színház művészeivel – Kara Tündével, Komáromi Anettel és Czitor Attilával. Majd ezt követően újabb kórházba kerülésem, ami szintén nem irodalmi esemény. A kettő összefügg, de nem fejtem ki miért, hogyan. Biztos voltak ennél fontosabbak események is, de két hete csak ebben a kettősségben élek, és a kánikula miatt nem látok tovább visszafelé…

VP Online: Van-e olyan hely a világon, ahová semmilyen körülmények között nem utazna el?

Zalán Tibor: Nagyon meg kéne fontolnom, mert nagyon szeretek utazni, világot látni. Talán Jalta, ahol még egyetemista koromban leütöttek és kiraboltak. Persze, ez nem Jalta bűne volt. Brezsnyev és az akkori amerikai elnök – ki is volt? Talán Nixon? Vagy Carter? – húsz kilométerre onnan tárgyalt a világbékéről. Mint érdekesség. A világbékéről és első agyrázkódásomról.

VP Online: Mit visz magával olvasni, ha nyaral?

Zalán Tibor: Általában a laptopomat, mert folyamatosan dolgozom, nem betegségből vagy megszállottságból, hanem mert így alakult az életem. Azért könyv is mindig kerül az utazótáskába. Most Dragéba készülök, a horvát tengerpartra, oda a József és testvéreit viszem. Legutóbb O’ Neill-drámakötet volt a menü. Verset az ember nem olvas nyaraláson. Miért is olvasna?

VP Online: Megemlítené azt a három könyvet, amit éppen most olvas vagy olvasott?

Zalán Tibor: Thomas Mann: József és testvérei, Tóth Erzsébet, Viola Szandra és Ádám Tamás verseskötetei. Ja, ez négy. De már becsületből sem húzok ki senkit.

VP Online: Gyerekként mi volt a kedven olvasmánya és miért? Mit ad, adna ma gyermekei kezébe?

Zalán Tibor: Többféle érettségi fázisa van a gyermekkornak. Bimbózó gyermekkoromban Molnár Gábor vadásztörténetei izgattak, mert dzsungel, óriáskígyók és nagyvadak; egyedül egy ember velük szemben az éjszakákban. Nyíló gyermekkoromban Cooper indián-sorozatát faltam. Nyilván én voltam a Vadölő is, meg a Bőrharisnya is, sőt, még a Trapper szerepébe is beleéltem magamat. (Nemrég Amerikában jártam, és elmentem a Delaware folyóhoz, ahol az akkori történetek játszódtak. Nem tudtam leplezni a meghatódottságomat. Hervadó gyermekkoromban Mark Twain Tom Sawyerét és Huckleberry Finnjét kedveltem erősebben az író humora és rejtett cinizmusa miatt. Ma a gyerekek kezébe? Mondjuk, Békés Palit, Benedek Eleket… Meg még sok mást is a sorolhatatlanságig.

VP Online: Ön szerint ki a leginkább méltatlanul, illetve méltán elfeledett magyar író/költő?

Zalán Tibor: Két Sándor jut eszembe a méltatlanul elfelejtett magyar költők közül. Petőfi Sándor és Weöres Sándor. Vas István nem Sándor, őt azért nem említem a „méltatlanok” között. Nincs méltán elfelejtett költő. Akit el lehet felejteni, az nem volt költő. Valamiért mindenkire lehet emlékezni, aki értéket teremtett – hiszem álnaivan.

VP Online: Ön szerint a citromos sör vagy a fröccs a megfelelő folyadékpótló kánikula idején?

Zalán Tibor: Az ész a citromos sört diktálja. De túl nőies… Az egészséges férfiúi ízlés a fröccs mellett szavaz. Én viszont általában a hosszúlépés mellett szoktam dönteni, ami tehát egyik sem.

VP Online: Mit gondol a labdarúgó Európa Bajnokságról?

Zalán Tibor: Hogy szinte teljesen kimaradt az életemből. Cirkusz, mint minden ilyen „nagyon világrendezvény”; már régen nem a sportról szól. Az sem, ami a pályán történik. A döntőt azért megnézném! Ha nem egy kórházi ágyon válaszolnék ezekre a kérdésekre, ahol nincs televízió, és este lehetetlen kilógni innen.